Csömöri Hírmondó, 2006 (14. évfolyam, 1-15. szám)

2006-11-15 / 14. szám

CSÖMÖRI HÍRMONDÓ 2006. november SZABADIDŐ, KULTÚRA, KÖZÖSSÉGI HÍREK POSZTUMUSZ díszpolgári cím KITÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK Gubek Mihály 1930. július 19-én földműves szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Ősi csömöri család tagjaként egész életében fontos volt számára a településhez való kötődés, a csömöri érzés. Elkezdte a tanulást, de a hatodik elemi után szükség volt a munkaerejére, így beállt dolgozni. A család földjein segített, részt vett minden feladatban. A munka mellett a körülötte zajló események is érdekelték. Rendszeresen járt a fővárosba, ahol megismerkedett számtalan egyetemista, értelmiségi fiatallal. Testvérével Annuskával is mindig jó volt a viszonya, így a szomszédok először neki szóltak arról, hogy a Mihályt elvitte az Államvédelmi Hatóság. A család a nagy riadalom után kiderítette, hogy Albertfalvára került, mert tudott egy olyan összeesküvésről, amelyet egyetemista barátai szőttek, de nem jelentette azt a hatóságok felé. A bíróság első fokon nyolc esztendőre ítélte. Márianosztrára, Miskolcra, végül Oroszlány­ba került, szénbányákban kellett dolgoznia. Bár a büntetését később öt évre csökkentették, de a Nagy Imre kormány első hatalomra jutásakor, 1953. november 20-án amnesztiával kiszabadult. Rögtön hazajött Csömörre, mert itt érezte magát biztonságban. Az ÁVÓ kínzásainak, kegyetlenkedéseinek köszönhetően bi­zalmatlan volt, félt mindenkitől. Nem hitte el, hogy változhat a rendszer, és megszűnhetnek az olyan atrocitások, amelyek őt is érték. Szerencsére a családja, barátai, ismerősei végig kitartottak mellette, így lassan engedett a félelme, de a gyötrelmes évek emlékei, halála napjáig megmaradtak a lelkében. Betanított munkásként kezdett dolgozni a Taurus Gumigyár­ban, majd kocsikísérő lett a TEFU-nál. Munkája során bejárta az egész országot, de mindig akkor érezte magát igazán jól, amikor megpillanthatta a CSÖMÖR táblát. Kora előrehaladtával egyre nehezebben ment a munkavégzés, és a kilencvenes évek eleji leszázalékolás után nyugdíjba vonult. A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége 21027-es számú tagjaként tartotta nyilván. Fontos volt számára, hogy a múlt rendszer bukását megélhette. Úgy érezte, egy kicsit ő is részese lehetett a nagy változásoknak. Bár sokat politizált, komoly szerepet nem akart semmiben vállalni. Érdekelte a történelem, mert úgy vélte, hogy a magyarságtudatnak jelen kell lennie az emberek életében. Barátai Miskának, a csömöriek „Hintós Gubeknek” is szólították. Ő mindennek és mindenkinek örült. Saját családot nem alapított, de a rokonság minden egyes tagjához nagyon jó viszony fűzte. Azt sem bánta, hogy a legifjabbak „bácsikának” szólították, inkább igyekezett minden alkalommal valami újat, szerinte fontosat megtanítani a legkisebbeknek. Egy-egy vita során mindig kiállt az igazáért, ám ha érezte, hogy bizonytalan a témában, rögtön utánanézett a kérdésnek. Élete vége felé megbékélt sorsával, elfogadta a vele történteket, 1996. november 10-én hunyt el. A csömöri önkormányzat vezetői és a képviselő-testület tagjai idén nemcsak a halála tizedik évfordulójára, de az ötvenes években viselt bátor magatartására is emlékeznek a Csömör Díszpolgára posztumusz díj adományozásával. A díj­at az elhunyt nevében testvére, Gubek Anna vette át. Vastagh József 1932. február 26-án született Budapesten. A családja először Kistarcsára, majd Csömörre költözött. A háború évei alatt vált csömörivé, ekkor illeszkedett be a falu mindennapjaiba. Iskolái elvégzése után dolgozni az Ikarus­ba ment, ahol az '56-os forradalmi napokban a munkástanács tagjává választották. A harcok leverése után 1957 tavaszán elfogták. A bíróságon a vád ellene a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, abban való tevékeny részvétel bűntette és fegyverrejtegetés bűntette miatt 5 évi szabadságvesztés” volt. 1961 nyarán szabadult, és rögtön hazajött Csömörre. Itt kötött házasságot 1962-ben. A börtönbeli bántalmazások okozta fejsérülések olyan végzetesnek bizonyultak, hogy fiatalon, 1964. február hetedikén elhunyt. Halála után megkapta az 1956-os emlékérem, az 1956-os (Folytatás a következő oldalon.) Váradi József 1932. március 25-én született, eredeti nevén Zahoránszky Józsefnek. Hat évesen elvesztette édesapját, és tizenkét esztendős korában nevelőapja Váradi László adoptálta. Ekkor kapta meg a Csömörön mindenki által ismert Váradi vezetéknevet. Elemi iskoláit Csömörön, a polgárit Budapesten végezte, ahol műszerész szakmát szerzett. A háború utáni években rendszeres látogatója és oszlopos tagja volt a helyi evangélikus gyülekezetnek. Hitét, Isten-, család- és hazaszeretetét otthonról hozta, amelyet egyházában tovább erősített. Fejlett igazságérzetét a közösség és a politikai helyzet is erősítette, ez vezetett ahhoz a tragikus estéhez, amikor családja hiába várta haza. 1951. március 8-án letartóztatták, és június 13- án államellenes összeesküvés vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. A büntetésből 5 év 8 hónapot tölt le Márianosztrán és a kőbányai Gyűjtőfogházban. 1956. november 1-én szabadul, de szabadsága rövid ideig tart. Az országba november 4-én betört szovjet tankok hírére, és a retorziótól való félelem miatt, attól, hogy újra visszakerülhet a börtönbe úgy döntött, hogy elhagyja az országot. Azt az országot, amelyért kész volt akár az életét adni. Imádott családját, rokonait, barátait hátrahagyva december 1-én átlépte a magyar határt, 18-án az európait, meg sem állt az Amerikai Egyesült Államokig. Itt új életet kezdett tele reménységgel, szívében bizalommal. Szép családban, jólétben élt, mégis két hazája volt. A régi, a szívében maradt és élt akkor is, ha a legszebb fiatal éveit vette el tőle. Ám ezért soha nem várt, nem is fogadott volna el jóvátételt. Ahogy mindig mondta, semmi nem tudná kárpótolni szenvedéseit és a börtönéveket. 1977-ben járt először családjával itthon, majd a látogatást kétszer megismételte. Ekkor már azt tervezte, hogy nyugdíja­zása után az esztendő egyik felében itthon Magyarországon fog élni, a másikat otthon Amerikában tölti. 1989. június 7-én azonban súlyos betegségben elhunyt. Csömör Nagyközség Önkormányzata a Csömör Díszpolgára posztumusz díj átadásával, Váradi József emberi nagysága, hazaszeretete és élete végéig tartó csömöri öntudata előtt tiszteleg. A kitüntetést az elhunyt testvére, Tenczer Györgyné vette át.

Next