Ese Híradó, 2003 (8. évfolyam, 1-7. szám)

2003-08-01 / 3. szám

ESE Híredó - 2003. augusztus „HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS" Isaszegi Művészeti Napok Isaszef, szép hagyományokkal rendelkező település. Kulturális életének felélénküléséhez nagy­ban hozzájárult egy kedves művész házaspár, Futó Tamás grafikusművész és felesége , Orosz Sára keramikusművész szervező munkája, akik megnyitották otthonukat és szívüket minden művészetet kedvelő ember számára. Rendkívül sokat dolgoznak, két fiuk nevelése mellett hat éve építik házukat, művészként alkotnak, és tágabb közösségükért felelősséget érezve hozták létre az Isaszegi Művészeti Alapítványt. Tamással beszélgettünk az alapítvány munkájáról, céljairól, terveiről,­­ 10 éve, hogy Isaszegre költöztünk. Az első pillanattól kezdve szerettük volna magunkat otthon érezni, illetve a környezet felé is jelzését adni annak, hogy mi aktívan szeretnénk bekapcsolód­ni a helyi kulturális életbe, sőt nemcsak bekapcsolódni, hanem azt építeni. Ez nem egyszerű dolog, mert egyfelől a messziről jött ember mindig gyanús, másrészt mert ez a térség nagyon jellemző módon attól szenved a leginkább, hogy közel van Budapest, de mégis vidéknek számít. - Milyen volt a kulturális élet Isaszegen, amikor ideköltöz­tetek? Miért gondoltátok azt, hogy szükség van egy ilyen szer­vezetre a településen? - Úgy gondolom, hogy a Művelődési Ház és annak programjai, már önmagában nagyon jó alapokat jelentettek, vagy gondol­junk a Csata táncegyüttesre, amely messze földön híres, már nagyon régóta itt működik a településen. Közvetlenül az ideérkezésünkkor jött létre az Alapfokú Művészeti Iskola, amely­nek munkájába Sára már az elején bekapcsolódott. Ami talán érdekesség az alapítvány létrejöttével kapcsolatban, hogy a kívülről érkező ember esetleg könnyebben veszi észre, hogy miben vannak még lehetőségek, míg a helyiek természetesen veszik azt, ami van. Így voltunk mi a XIII. századi alapokon nyugvó Öregtemplommal, ami nemcsak a településnek, hanem az országnak is egy nagyon komoly értéke. Arra gondoltunk, hogy ez mindenképpen egy olyan kincs, amire építeni kell, illetve amire lehetne programot szervezni. Tulajdonképpen ez indította el a legelső Isaszegi Művészeti Napok című rendezvénynek a gondolatát, és maga az alapítvány ezért jött létre évekkel később. Bebizonyosodott, hogy borzasztó nehéz bármiféle módon, bárkitől támogatást szerezni, hogyha ez a rendezvény minden évben egy spontán kezdeményezés, és nem tudunk hivatalos keretet adni a dolognak. A munkáinkból - Sára kerá­miáiból, és az én grafikáimból, festményeimből - egy képző­­művészeti és iparművészeti kiállítást rendeztünk, és ennek a bevételéből hoztuk létre az alapítványt 7 évvel ezelőtt. - Kiket támogat az alapítvány, milyen programokat szerveztek? - Ma is nagyon szerény keretek között, egyetlen alkalmazott nélkül működünk, de az alapítvány az eredeti célján lényegesen túllépett. Igaz, nem mondhatjuk azt, hogy bárki nyugodtan for­dulhat hozzánk támogatásért, de a helyi Alapfokú Művészeti Iskolát olykor tudjuk segíteni, hozzájárulunk az esetleges esz­közbeszerzéseikhez. Két évvel ezelőtt százezer forint értékű, általunk összegyűjtött könyvet adományoztunk a helyi könyv­tárnak. Támogatunk művészeti pályán továbbtanuló diákokat. Van egy hallgatónk, Baranyai András, aki nagyon tehetséges, osztályelső az Iparművészeti Egyetemen, több külföldi ösz­töndíjat is kapott. Anyagilag, erkölcsileg teljes mértékben ott vagyunk a helyi rendezvények mellett. Tavasszal volt az első Magyar Kár­pát-medencei Versmondó Találkozó, ennek a ren­dezvénynek megterveztem az emblémáját. Támogattuk a Szeglet fesztivált, melynek fővédnökségét elvállaltam. Ez egy fiatal egyetemisták által szervezett drogellenes kulturális ren­dezvény volt. Fontosnak tartjuk, hogy a ma élő művésznem­zedék a következő generációt is meg tudja érinteni. Támogatjuk az arany minősítésű Gaudium Carminis kamarakórust, melynek Sára is tagja. - Említetted, hogy nincs alkalmazottja az alapítványnak. Kikre számíthattok a munkátokban, hiszen óriási feladat egy több napos rendezvényt megszervezni? - Sára hihetetlenül sokat dolgozik, ő végzi az adminisztrációs és ügyviteli munkákat, a rendezvények szervezését. Az alapítvány arra is jó, hogy felfedezünk olyan új támogatókat, akik szívesen segítenek szinte bármiben. Feltétlenül meg kell említeni a helyi önkormányzatot is. Minden évben hozzájárult a Művészeti Napok megrendezéséhez nemcsak anyagilag, hanem a helyszín biztosításával is. Két állandó rendezvényünk van évente, ezek a június 24-i Szentivánéji Alapítványi Est és az Isaszegi Művé­szeti Napok. Ez utóbbin állandó vendég a Gaudinum Carminis kamarakórus, és mindig igyekszünk országosan vagy nemzet­közileg is ismert előadóművészt hívni az Öregtemplomban redezett komolyzenei előadásra. Emellett rendezzük meg a könnyűzenei koncertet, ez általában blues, vagy rock koncert, mely az Indul a bakterház söröző szabadtéri színpadán kerül megrendezésre. A programokkal - képzőművészeti kiállítás, kamarakiállítás, gyermekprogram (bábszínházat jelent álta­lában) - szeretnénk minél szélesebb kör érdeklődését felkel­teni. Nem célunk, hogy feltétlenül gyorsan fejlődjön az alapítványunk, mi „tölgyet” szeretnénk ültetni, melynek lassú ugyan a fejlődése, de nagyon hosszú életű. - Szeretettel nézi a saját tervezésű, és építésű kertjében növekedő fiatal fákat. A kert nemcsak a család számára épült, hiszen vagy száz vendég befogadására is alkalmas, még egy kis színpad is készült a kert végébe. - Mesélj a terveitekről, álmaitokról! - Sikerült egy régen áhított kis völgyben Isaszeg határában pár hektáros területet megvásárolni - nem az alapítvány pénzéből, hanem a sajátunkéból. Ott látjuk az igazi továbblépés lehető­ségét. Az „Alkotó völgy” nevet adtuk neki, mely egy nemzet­közi alkotó telepnek ad majd otthont. Többek között a Kárpát­medence kerámia kultúráját hivatott lesz bemutatni és egyéb művészeti ágakat is. Szeretnénk építeni egy szabadtéri szín­padot, galériát, egy kortárs iparművészeti múzeumot, ez utóbbi az országban is egyedülálló lenne. Hogy mikor lesz készen, mikor tudunk rá pénzt szerezni, még nem tudom. - Nem gondolod, hogy nagy áldozatot hoztok ezzel, hiszen a saját házatok építését még nem tudtátok befejezni? - Az embernél minden tevékenység csak közösségben képzel­hető el, és minden közösségben végzett tevékenységnek súlya és kisugárzása van. Úgy gondolom, hogy egy tanult embernek saját ügyein kívül, a saját családján és szerettein kívül egyéb felelőssége is van: a közösség építése, formálása. Tamással végignézzük az épülő, új házat. Csodaszép és hatal­mas. Kiállításoknak, összejöveteleknek alkalmas tágas tereket mutat. A messziről jött ember jó ember. A közösségért fele­lősséget vállaló, alkotó ember, nagy álmokkal, tervekkel. Meg­becsülést, segítséget és szeretetet érdemel mindnyájunktól. Bohácsné Vilimek Ágnes Alapítvány a művészetért Interjú Futó Tamás grafikusművésszel, az alapítvány létrehozójával /|§ 1 W' 17

Next