Ese Híradó, 2005 (10. évfolyam, 1-11. szám)

2005-10-01 / 9. szám

A MÚLTIDÉZŐ Régi Pécel - új történetek (7.) Fáy István emlékei Az előző részben a Ráday-kastély után a mai Kálvin téren állt régi épületek és az ezekkel szemben ma is látható Jeszenszky-ház történetével fejeztük be Fáy emlékeinek ismertetését. Tehát foly­tassuk most innen, a Maglódi út páratlan oldalán járunk, a 13- as számnál. Jeszenszkyék tőszomszédságában volt Galcsik Lajosnak a bor­bélyüzlete. Galcsik fess, magas szőke ember volt, nagyon jó muzsikus. Volt egy zenekara, egy Juhász nevű emberrel együtt. Ez szalon- és tánczenekar volt, úgy hívták, hogy Juhász-Galcsik zenekar. Neki mint borbélynak elsőrendű alkalma volt, hogy gyakoroljon, mert amikor nem ment senki nyilatkozni vagy borotválkozni, elővette a hegedűjét, és egész nap hegedült. Közvetlenül mellette, kb. három lépcső mélységben volt Juhászék kovácsműhelye és lakása. Juhász bácsit én már nem ismertem, Juhász nénire azonban jól emlékszem. A szomszéd telken volt Lászlóék kúriája, nagy gazdasági épületekkel. László Józsi bácsi volt a bátyja Gyenge Viktor gyógyszerész feleségének. A László-vagyon hozzávetőlegesen 150 holdból állott. A szomszédjuk volt Heller György. Helleréknek két fiuk volt, Imre és Gyurka. Gyurka az öcsémmel volt kortárs, és együtt jár­tak az elemibe. Hatalmas nagyvendéglőnek voltak a birtokosai. Még mielőtt a zsidótlanítás jött volna az országba, ezt a hatalmas nagyvendéglőt átvette Lajer Béla és a felesége. Volt itt bálterem, nagy konyha, nagy söntés, és mindent meg lehetett találni. Én nagyon sokszor fölmentem, és ott vacsoráztam őnáluk, mert mindig kitűnő vacsorát lehetett kapni. Zene volt, és meglehetősen jól ment nekik, mert a Maglódi útról az egész környék ebbe a vendéglőbe járt. Eggyel eltévesztettem a házsort, mert Lászlóék mellett Weiszéknek volt a fűszerüzlete (ez az épület ma is áll, egy üres üzlethelyiség van benne, az esküvői ruhakölcsönzővel szemben). Weiszék idős házaspár volt, én nem tudok róla, hogy lettek volna gyerekeik. Weisz bácsit és Weisz nénit nagyon jól ismertük. Sokszor átjártunk az iskola szünetében egy-egy nyalókáért vagy egy kis cukorkáért, szoltverkért, ceruzáért, ezért­ azért Weisz bá­­csiékhoz. Mindig nagyapásan kezelt bennünket. Későbben azután elhaltak, és hogy ezzel az üzlettel mi lett, arról sejtelmem sincs. Csak nagyon érdekes és nagyon szép jelensége volt maga az épület Pécel nagyközségnek. (Sajnos ma már a Maglódi út páratlan oldalán az előző számban látható Jeszenszky-háztól haladva a fent említett épületek zömét lebontották, többnyire a közelmúltban, 2003-ban.) Tehát a Hellerék utáni épület, Király Andor gyáros gyönyörű háza következik. Király Andor elektro- és gépészmérnök volt. Saját gépgyára (textilgyár) volt. Rendkívül jómódú ember, úgyis mondhatnám gazdag. A felesége Hermann-lány, Hermann Gézának a húga, róla alább lesz szó. Ők ezt a gyönyörű házat csak nyáron lakták, májusban költöztek ki Pécelre, október elején költöztek vissza. Egyetlen fiuk szintén gépészmérnök, és apjának helyettese volt a gyárban. (Király Andorék háza ma is látható, azonban a gyönyörű jelzőt ma már el kell hagynunk. A hajdan „gyönyörű” ház utcai homlokzatát engedték szétszabdalni három kis üzletre, ma ezek cégtáblái, bejáratai tarkítják a múlt­ban szép épületet.­ Mellettük laknak Gál Istvánék. Gál Pista bácsi kicsit vörhenyes hajú, magas ember. Felesége egy végtelenül kedves, finom asz­­szony. Gálák nagyon régi péceliek. Ő maga műszaki ember, a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyár műszaki főfelügyelője. Két gyermekük van, egy fiú, György, aki 1921-ben született és öcsémmel jártak együtt elemi iskolába, vegyészmérnök lett, és jelenleg Montreálban, Kanada nagy metropoliszában van vezető állásban. Kishúga Éva, egy bogárszemű kislány, körülbelül 3-4 évvel fiatalabb Gyurkánál. Nem tudom, hogy mi van vele. (Gál Éva ma is Pécelen él, Lovas Jánosné a neve.) Most pedig elérünk egy nagyon különleges épületet. Kanadában már réges-régen műemlékké nyilvánították volna. Nagy épület, régi kúria stílusban épült, az ablakai egészen alacsonyan vannak, az előtérben lévő virágoskert gyönyörű. Fehér, szürkésfehér léc­kerítéssel van körülvéve. Ezt a házat Kelemen Sándorék vették meg. A házat később pontosan a felénél elosztották úgy, hogy két nagy kényelmes lakás lett belőle. A temető felé néző részén, ahol bementünk a kapun, abban az időben, amikor én kisgyermek voltam, lakott Kelemen Sándor tanító a rokonaival, Vajdáékkal. Vajda szintén tanító volt, a háztartást a felesége vezette. Vajdáék is, Kelemen Sándor is nagyon régi péceliek. Kelemen Sándorról el kell mondanom, hogy egész életében egy rendkívül idealista ember volt. Részt vett az I. világháborúban, és mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A hadifogság okozta betegség megmutatko­zott egész későbbi életében. Ugyanakkor mindent megpróbált, hogy a békét hirdesse. Saját költségén a legdrágább papíron könyveket adott ki. Mindig azzal kezdte, hogy a „világszép Topolyosok aljából”. Nem azt írta, hogy Pécelen, hanem a „világszép Topolyosok aljából”. Később Vajdáék vagy kihaltak vagy elköltöztek tőle, nem tudom, egyszóval nem voltak Pécelen és Kelemen ezt az óriási nagy lakást egyedül lakta. (A Kelemen lakásból leválasztva, előtte volt a Stefánia Szövetség irodája. Amikor a házon keresztülmentünk, akkor értünk a mási lakáshoz. Ennek a másik lakásnak a tulajdonosa volt Zalatin Dániel. Zalatnay Dániel a hét sváb közé tartozott, és független attól, hogy odatartozott, de őnála igazabb szívű, nagyobb magy, keveset láttam. Elsőrendű pedagógus és orgonista volt, gyönyörű lakást tartottak fönt. Felesége, Margit néni, nagyon szép asszony, édesanyámnak az egyik legjobb barátnője lett. Három szép fiú­gyermeket neveltek fel a szerény tanítói fizetésből. Kor szerint Ernőt, aki 1920-as (1919) születésű, Dánielt, aki 1922-es és Király Andorék gyönyörű háza ma 22 BSE Híradó 2005. október

Next