Ese Híradó, 2006 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2006-03-01 / 2. szám

I TÖBB BOLDOG CSALÁDOT______________________ Saját szavak Interjú Fogarasiné Deák Valéria képviselőasszonnyal (folytatás a 7. oldalról)­­ No ez nem lesz egyhamar! Meg ki és mi mérné a mérhetetlent! Filozófiai kérdések foglalkoztatnak engem is, de megmaradtam az örök törvénynek érzett értékeknél. Becsületesség, tisztesség, emberség. Ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak, és ezeket keresem másoknál is. De sok mindent meg kell értenem, az eltérések miértjeit, a megélhetési bűnözést, a fiatalok hibás út­kereséseit, az elhagyatott, elhanyagolt gyermekeket és időseket. Mit mondjak, olyan vagyok, mint egy élő lelkiismeret-fur­­dalás. Mondom, mondom a magamét értekezleteken, üléseken és négyszemközt. Azért szeretek a civilek közt lenni, mert fogékonyabbak, érzékenyebbek mások bajaira. De azért ered­ményesnek érzem az eddigi „mondom és teszem a magamét” hozzáállást a parlamenti munkában is.­­ Szembetűnő­, hogy a puha tárcákat, vagy a „könnyű” ügyek vitelét osztották - kormányzattól szinte függetlenül - női poli­tikusokra. Te a civil ügyeket kaptad. Országosan is rád esett a civil szerep. Kaptad vagy választottad?­­ Én választottam ezt a szakterületet, és büszke vagyok arra, hogy az MSZP-frakció javaslatára az Országgyűlés a civil ügyekkel foglalkozó bizottság elnökévé megválasztott. Első ciklusos képviselőket nem nagyon szoktak ugyanis ezzel a fe­ladattal megbízni. Sőt, ahogy most végiggondolom a bizottsági elnökök névsorát, az elmúlt négy évben én voltam az egyetlen közöttük, aki 2002 előtt nem volt tagja az Országgyűlésnek. Lehetne elemezni, hogy mennyire „könnyű” azoknak az ügyeknek a sora, amiket a Parlamentben ránk, nőkre osztottak. Ránézésre igaz az állítás, mert három bizottságot vezet nő, az ügyrendit, a szociálist és a társadalmi szervezetek bizottságát, ez a hivatalos neve az enyémnek, de egyik sem igazán könnyű feladat. És ha még hozzáveszem, hogy a foglalkoztatási és a szociális bizottság tagjai között van a legtöbb nő, akkor inkább az a következtetés igaz, hogy a nők elsősorban társadalompoli­tikai kérdésekkel foglalkoznak, míg a gazdaságpolitika inkább a férfiaké a Parlamentben is. A költségvetési bizottságban például egyetlen képviselője sincs a „gyengébb” nemnek. - Mint ős civilnek, szembetűnőek voltak az elmúlt évek pozitív történései. Megszületett az NCA törvény, az önkéntességről szóló törvény. Szerinted a politikusok komolyan veszik a civil szervezetek társadalmi helyét? - Igen, én azt tapasztalom, hogy egyre inkább komolyan veszik a politikusok (is) a civil szervezeteket, pontosabban egyre inkább elismerik és értékelik a civil szervezeteknek a társadalomban el­foglalt nélkülözhetetlen szerepét. Ezek nagy szavaknak tűnnek, pedig egyáltalán nem túlzóak. És nem túlzók - azt hiszem - ak­kor sem, ha azt mondom, hogy az elmúlt négy évben nekem is szerepem volt abban, hogy ez a megítélés kedvezően alakuljon. A szocialista frakcióban mindenképpen. Hozzáteszem, MSZP-s politikusok körében civil ügyeket képviselni nem olyan nehéz. Tény ugyanis, hogy a rendszer­­váltás óta ezen a szakterületen minden új és fontos lépés a mi nevünkhöz fűződik. A mi nevünkhöz fűződik az „egy száza­lékos” törvény. Ma hét milliárd forint jut ennek révén civil szervezetekhez. A mi nevünkhöz fűződik a közhasznúsági jogállás bevezetése, és igen, a mi időnkben - ha mondhatom, már az én időmben - jött létre a Nemzeti Civil Alapprogram, ami újabb hét milliárd forint a civileknek, és a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény, ami elég jelentős ked­vezményeket vezetett be az önkéntesség ösztönzésére. Mind egy-egy mérföldkő a civil szervezetek életében. És mérföldkő az elektronikus információszabadságról szóló törvény is, amiről keveset beszélünk, alig van, aki tudna róla, miközben a nyi­tott jogalkotás első garanciális törvénye született meg. Hogy érthetőbb legyek, ennek révén lesz módja beleszólni a civil szervezeteknek a jogszabályalkotásba, országosan és a helyi önkormányzatok szintjén egyaránt, mert kötelezővé teszi a tervezetek nyilvánosságra hozatalát és a véleménynyilvánítás lehetőségének a megteremtését is.­­ Egy-két rossz szájízű vagy alkalmi negatív sajtos felütéstől eltekintve békesség van az NCA intézménye körül. Elégedett vagy az eredményekkel?­­ Az NCA - vagyis a Nemzeti Civil Alapprogram - egy vado­natúj konstrukció a civil szervezetek működését segítő állami támogatások odaítélésére. Két fontos újdonság van benne. Az egyik a pénz nagyságrendje, ami a korábban erre a célra fordí­tott összegnek több mint tízszerese - utaltam már rá, hogy je­lenleg évente körülbelül 7 milliárd forint -, a másik újdonság pedig a pénz elosztásának demokratizmusa, ami azt jelenti, hogy a pályázatokról civil szervezetek által megválasztott testületek döntenek. A rendszer két éve működik, a tanulóidőn van túl, és az már bebizonyosodott, hogy működőképes. Valóban békesség van az NCA körül, és az érintettek megítélése szerint a mérleg egyértelműen pozitív. Két dolgot leszámítva elégedett vagyok én is. Az egyik hiba az, hogy a rendszer - bár már korrigáltak rajta - túlságosan bonyolult és bürokratikus, a másik meg az, hogy hosszadalmas. Ezeken kell, és lehet is változtatni, és akkor remélhetjük, hogy mindenki elégedett lesz. A döntéshozó civi­leknek is nagyon kell vigyázniuk az elbírálás igazságosságára, mert sok ez a pénz, de az igényeknél mégis kevesebb, és rossz szájízt az is okozhat, ha a pályázók részrehajlást tapasztalnak.­­ Eljátszom a „kékharisnya’’ gondolattal. Minek tudható be, hogy női politikusok környezetében nincs sajtó­említés kor­rupcióról, lenyúlásos cégekről. Lakótelepi lakásban élsz csalá­doddal Gödöllőn. A puritán családi értékrend megtartása vagy a szerzésvágy nélküli munkamánia jellemző a személyiségedre? - Eddig ez a legnehezebb kérdésed. Nem tudom. Leginkább azt hiszem, hogy így alakult. De a dolog nagyon érdekes, mert nemcsak akkor bírálják ám a politikusokat, ha vagyonosodnak, hanem ak­kor is, ha nem. Mert bizony ebben a világban emberi értékmérővé, érték-meghatározóvá is vált a vagyon, és még azok körében is - talán tudat alatt - akiknek felhalmozásra esélyük sincs. De akkor, ha már belementem, válaszolok mégis: szerzésvágy nincs bennem, de puritánsággal se szeretnék hivalkodni. Meggyőződésem, hogy se az egyik, se a másik önmagában nem értékes vagy értéktelen. Dr. Alemany Erzsébettel az ESE 2005-ös gulyásfőző-versenyén 18 ESE Híradó 2006. március

Next