Ese Híradó, 2007 (12. évfolyam, 1-10. szám)

2007-12-01 / 10. szám

legyen másokra.” De jónéhány hasonló dicséretet lehetne idézni. Hozzá kell ten­nünk, hogy ebben a korszakban nagyon kevés kozmetikai segédeszközt illett al­kalmazni. Az 1860-as években még a púder használatát is elítélték, így hát feltételezhetően nem smink segítségével szépült meg, éppen ellenkezőleg, ez a karizma volt az, ami különleges vonzerejét biztosí­totta. „Nem túloz a szóbeszéd, a császárné valóban elragadó, nem annyira szép, mint vonzó, különös, szinte leírhatatlan” - írta Moltke gróf, porosz tábornok 1865-ös bécsi látogatása alkalmával. Ám az, hogy mindig, mindenütt tökéletes ideálként jelenjen meg, még Erzsébet számára is komoly feladatot jelentett, amelyhez sok munkára és még több időre volt szüksége. Annál is inkább, mert mindenütt ádáz szemek lestek, hogy a legkisebb hibát is felfedez­zék. Naponta órák hosszat foglal­kozott toalettjével, de egy-egy hivatalos nagy ünnepség előtt csak maga az öltöz­tetés 5-6 óra hosszat tartott, amiből egy órát az 50 cm-es derék fűzésére szántak. Érthető, annak érdekében, hogy időben elkészüljön, már pirkadatkor fel kellett kelnie. A legtöbb időre és türelemre legendás hajának ápolásához volt szüksége. Ez a bokájáig érő hajzuhatag erős és mégis puha volt, laza természetes hullámokkal, amelyből csodálatos frizurákat tudott alkotni fodrásznője, Franziska Angerer, férjezett Felfalik. Havonta egy-két alka­lommal egy egész napot e csodálatos haj megmosására szenteltek. Ilyenkor senki nem zavarhatta, természetesen Ferenc József sem. Franziska 30 nyers tojás sárgájából és konyakból készítette a hajápoló sampont, amit Erzsébet szét­terített hajára ecsettel vittek fel, majd meleg vízzel kiöblítették, és dióhéjból készült főzettel átmosták. Azt is tudjuk, hogy krémekkel, különféle receptekkel gondosan ápolta magát, epres, olajos pakolásokat használt, sőt éjszakára nyers marhahúst tett bőrére. Meleg, olajos fürdőt vett, de használt lanolint, mézet, szezámolajat, tejet és rengeteg gyógy­növényt. Gyakran tartott gyógykúrákat, ilyenkor naponta háromszor meg­masszírozták, és különböző krémekkel kenegették, illetve tornázott, gyalogolt, mai szóval fitness-programon vett részt. Óriási volt a mozgásigénye, sportos életet élt. Mindenütt tornaszobákat rendezte­­tett be, s sokat tornázott, gyűrűhintázott, vívott, úszott, de a legfőképpen lovagolt, majd később gyalogolt. Természetesen a kortársakat elborzasztották ezek a szokások, mivel a sportolás a lovaglás és vadászat kivételével még egyáltalán nem terjedt el, s a leányok legfeljebb a lánynevelő intézetekben tornázgattak egy kicsit. A fürdés és a strandolás kedvelése is újdonság volt, Erzsébet viszont rend­szeresen fürdött a tengerben is. De ami a legjobban megrémítette környezetét, az az állandó koplalása volt, vagy legaláb­bis, amit annak tekintettek. Tény, hogy fiatalasszony kora óta állan­dóan visszatérő probléma családtagjai és az udvar tagjai számára Sisi koplalása, különleges étrendjei, tej- és gyümölcs­napjai. Van, amikor csak húst eszik, és nagyon kevés kenyeret, tésztafélét, vagy különféle húsokból nagyon erős erőlevest főzet magának, és csak azt eszi. Van, hogy hetekig vegetáriánus étrendet tart. Máskor csak halon, tojáson és tejen él. Erzsébet meg akarta őrizni sokat csodált lánykori karcsúságát, arányait és kecses­ségét, és valószínűleg kisétkű volt. Nem nagyon volt képes végigenni egy húsz­­fogásos udvari ebédet vagy vacsorát. A császár sem volt nagyevő, ő egy-egy fogásból csak keveset vett, és gyorsan evett. Erzsébet időnként tej- és gyümölcs­napokat iktatott étrendjébe, annál is inkább, mert valóban szerette a tejet és a tejterméket. Saját majorságot rendezett be Schönbrunnban, ahol magyar módon készíttette a tejfölt, túrót. Kifejezetten érdekelték a tehenek, kecskék, amiket ha módja volt rá, utazásaira is magával vitt, hogy biztosítsa a jó minőségű tejterméket. Több, sebtében írt magyar nyelvű cédula is bizonyítja érdeklődését: „...szükséges vastag, behűtött tejfölt is kell hétfőre a Tiroli (schönbrunni majorság neve) kert­ből eléggé korán ideküldeni.”, vagy: „Ma este szeretnék megint egy kis üveget a Lippiza tehénből, egyet az Aningerből, déli fejést.” Utazásain szeretett kisvendéglőkbe betérni és jóízűen falatozni. Kedvence az ibolyafagylalt(?) volt. Utazásain, ha vala­mi ízlett, a receptet felíratta, különösen a magyar ízlésű ételeket kedvelte. Szakácsnője, Theresia Teufel minden fel­jegyzett receptet be kellett, hogy mutasson, és csak kalóriaszegény ételeket főzhetett. Ez abban a korban, amikor egy szakácskönyvben 8-10 tojással, mi­­g vajjal vagy zsírral kezdődtek a receptek, eléggé meglepő volt. 100 évvel később koránt sem találták volna különcnek evési szokásait. De még azt sem, hogy gondosan megmérette magát, és szigorúan felügyelt alakjára. Legendás 50 cm-es derekát haláláig sikerült megőriznie, mellbősége a het­venes években 80 cm, a hatvanas, majd a kilencvenes években 90 cm körüli, ez volt még a leginkább ingadozó mérete. Hozzá kell tenni, dekoltázsa mindig gyönyörű volt, s ruháiban nem volt szükség olyan, akkoriban szokásos trükkökre, pl. belső fodrokra, amik mellét nagyobbították volna. Súlya hoz­závetőleg 45-55 kg között ingadozott. Ha úgy találta, hogy hízott, valóban testgyötrő diétákkal próbálta csökkenteni súlyát. Képes volt például vastagon felöltözve hegyet mászni, csakhogy megizzadjon és fogyjon. Különösen utolsó éveiben vált rögeszméjévé a hízás. „Úgy híztam, hogy nincs időm álldogálni és beszélni” - írta Ferenczy Idának Sainzból, azaz a Hermes villából Schönbrunnba 1895 nyarán. Valószínűleg tényleg hízásra hajlamos volt, különösen ekkor, ötvenes éveiben. Sokáig, negyven évesen is sikerült meg­őriznie arca szépségét. Harminchét éves volt, amikor leánya, Gizella gyerme­ket szült, ő lett a legszebb nagymama. Még fia eljegyzésén is őt tartották a legszebbnek. Végül azonban mégiscsak megráncosodott. De különleges alakját, hajlékonyságát, kecsességét legalább nem akarta elveszteni, s mindent megtett, ami módjában állt, annak érdekében, hogy megőrizze. Egy olyan korban, amikor a szépség korántsem olyan fontos, különösen nem egy erkölcsös, magas rangú és nagy­hatalmú asszony számára. Egy olyan kor­ban, amikor hivatalosan a belső szépséget fontosabbnak tartják a külsőnél, és Anglia trónján egy kövér, csúnya öregasszony, Viktória határozza meg az egész korsza­kot. Természetes, hogy nem értik, fur­csállják, idegenkednek ötleteitől. A XX. században hasonló módszerek jönnek divatba, mert éppúgy bálványozzák majd a szépséget és fiatalságot, a karcsúságot és hajlékonyságot, a testi erőnlétet és sportot, mint ő. Ebben is XX. századi volt. F. Dr. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya c. írásából 2(X)7. december ESE Híradó 29

Next