Gödöllői Dombvidék, 2010 (1. évfolyam, 1-8. szám)

2010-09-01 / 1. szám

2010. szeptember­ 1 DOMBVIDÉK SzemléletMód Mozgatórugónk: a cél Szinte mindannyian folyamatosan tapasztaljuk az irányítottságot, néha nyájszerű terelésnek érezve a kül­világ ránk erőltető akaratát. A fiatal természet lázadással, szembefordulással tiltakozik ez ellen, az éret­tebb gondolkodók megpróbálják a helyzetet a maguk képére formálni úgy, hogy a létezés emberi érzete megmaradjon számukra. Nehéz, embert próbáló feladat elkerülni, hogy beolvadjunk a külső erők sodró áramába, s hogy egyre gyengülő akaratunkkal nehogy elveszítsük belső kapaszkodóinkat! Van visszaút? - tesszük fel a kérdést, mi­közben rémülten fedezzük fel magunkon is az irányítottság jeleit. Igen, van! Fon­tos, hogy ezt az elején leszögezzük, mert napi beszélgetéseink során folyamatosan az ellenkezőjét igazolni kívánó kifogáso­kat hallunk újra meg újra. Kell hozzá egy kis „csak azért is”, és kitartás, de annak, aki fontosnak tartja, hogy saját és a körü­lötte élők élete a tudatosság, a biztonság és harmónia felé mozduljon, annak meg kell mozgatnia, karban kell tartania ma­gában az ehhez szükséges erényeket. Nem harcos kirohanásról van szó, ha­nem a fizikai létet lélekkel és szellemi­séggel egyre jobban feltöltő, tudatos cse­lekvésekről. A legfontosabb kérdés, hogy van-e cé­lunk, ahová elinduljunk, van-e elvünk, amely utat mutat? Saját erőnkből, saját céljainkért tett lépéseink teljes egészé­ben minket szolgálnak! Ám gyakori ta­pasztalat, hogy az emberek zöme szinte naponta változtatja céljait, s ennek kö­vetkeztében kisebb káosz, kapkodás ve­szi körül őket. A megvalósulatlan álmok sora folyamatos csalódottság érzetét kel­ti bennük, amelynek következménye az elégedetlenkedés és az önbizalom folya­matos gyengülése. Mozgatórugónk a cél, mely a maga vonzásával, valódi értéket teremtő erejé­vel tud hatni ránk. Célunk megmutatja nekünk az utat, a tennivalókat, sőt ma­gához vonzza az eszközöket is. Minden elalvás előtt és ébredéskor megszólítha­­tóan ott lebeg álmunk határán. Ha jól vá­lasztottuk meg célunkat, akkor a napon­ta érkező újabbnál újabb kísértések sem tántorítanak el minket a már megkez­dett útról. Legyen az rövid távú cél, vagy évek alatt megvalósítható, legyen az lel­ki, szellemi vagy fizikai síkon megfogal­mazott szándék, a lényeg, hogy ne veszít­sük el szemünk elől. Az összpontosított szándék azt jelenti, hogy a figyelem egyenesen a kívánt végeredményre irá­nyul, ezáltal szinte megsemmisíti az elénk tornyosuló akadályok zömét, hi­szen ráébredünk, hogy azok csak kifogá­saink voltak! Célként csak pozitív tartalmú dolgo­kat jelöljünk ki, mert elménk nem ismeri a tagadást, a „nem” szócskát. A számtalan szilveszterkor elhangzó fogadalom, mint például a „mától nem dohányzom” pozi­tív olvasatban a következőképpen han­gozhatnak: „Mától a cigarettázással töl­tött időt sétával helyettesítem.” Az ilyen típusú elhatározásokat célszerű azonnal elkezdeni, hogy önző egónk ne hozakod­hasson elő lebeszélő érveivel, mint pél­dául „pedig a kávé csak cigivel jó!”. Az egyik legnehezebb feladat, amikor saját magunkért választunk célt. Ezért a gyakorlás kedvéért először néhány könnyebb vállalással próbáljuk ki ma­gunkat. Például: ma mindazoknak adok valamit, akikkel találkozom a nap folya­mán. Lehet az egy virág, egy mosoly, egy dicséret, egy darab csoki vagy egy gon­dolat... A lényeg, hogy adjak, nem az, hogy mit. Aprónak tűnő dolog ez a viharos vilá­gunkban, de csodálatos energiák moz­dulnak meg: az öröm, a bőség és a szere­tet energiái. Higgyék el, nagy szüksége van erre az egész világnak! Sebők Judit Kaiandáju­shi Szeptember Szent Mihály hava - Mérleg hava - Őszelő hava - Földanya hava Szeptember 1. - Egyed napja Egyed időjárás- és termésjósló is: ha esik, gyenge lesz a tél, bő lesz a kukori­catermés. Ha viszont szép az idő, a bor jó ízű, ízletes lesz. E napon kezdték meg a búza és a rozs vetését, hiszen a néphit szerint aki ezen a napon veti el a búzát, bő termésre számíthat. Az Egyed napi esőből esős őszi, ellenkező esetben száraz őszi időjárást jósoltak. Ettől a naptól kezdve tilos szekérrel járni a szőlőbe. Szeptember 5. - Lőrinc napja Szent Lőrinc (? - Róma, 258. augusztus 10.?) a katolikus egyház leginkább tisz­telt szentjeinek egyike, annak ellenére, hogy életéről, haláláról és tetteiről vajmi keveset tudunk. A szentmise római ká­nonjában is helyet kapott, vértanúságá­nak napja a régi római naptárban ki­emelt ünnep volt. Lőrinc napja már a dé­li fekvésű szőlőkben elkezdtek érni a ké­sei érésű szőlőfajták is. Minden jel az idő­járás fordulására, a közelgő őszre mutat. Szeptember 8. - Kisasszony napja Kisasszony napja, más néven Kisbol­­dogasszony napja, az egyházi naptár szerint Szűz Mária születésének ünne­pe. Az ország egyes részein Kisasszony napja után kezdték el az őszi vetést, és az előtte való éjjel a vetni való búzát harmatra tették abban a hitben, hogy akkor nem fog üszkösödni és az Úristen szentelése lesz rajta. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és az eresz alá függesztik száradni. E napon kezdő­dik a dióverés is. „Fecskehajtó Kisas­szonyának is nevezik: e naptól kezdve indulnak útnak a fecskék és a vándor­madarak. Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisaszszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hos­szú, meleg lesz az ősz. Ennek különö­sen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is: Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, sava­­nyúak lesznek. • 3. oldal Tanulság Egy filozófia professzor az egyik elő­adására behozott egy befőttes üveget. Feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövek­kel, majd megkérdezte a jelenlévőket, hogy szerintük tele van-e az üveg. A válasz igen volt. Ezután elővett egy do­bozt és a benne lévő apró kavicsokat beleszórta az üvegbe. Miután azok el­rendeződtek, a hallgatók ismét megál­lapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy zacs­kó homokot, majd azt is beletöltötte az üvegbe. Természetesen a homok min­den kis rést kitöltött. Majd így szólt: - Térjünk a lényegre! Vegyék észre, hogy ilyen az önök élete: a kövek a fon­tos dolgok, a családjuk, a barátaik, a gyermekeik, az egészségük. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkájuk, a lakásuk, az autóik. A homok az összes többi, azok apróságok. Ha először a homokot töltjük az üvegbe, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az éle­tükkel is. Ha minden idejüket és energi­ájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azokra a dolgokra, amelyek igazán fontosak. Törődjenek a család­jukkal, játszanak a gyermekeikkel, sportoljanak, étkezzenek egészségesen és vigyék el táncolni a párjukat. Dolgoz­ni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni mindig lesz idő. Először a kövek­re figyeljenek, azokra a dolgokra, amik igazán számítanak, a többi csak homok. Ekkor az egyik hallgató egy korsó sört öntött az üvegbe, amely kitöltötte a homokszemcsék közötti hézagokat és így az üveg tényleg tele lett. Tanulság: nem számít, hogy mennyi­re zsúfolt az életed, mindig van benne hely egy üveg jó sörnek! -

Next