A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 1995

1995 / 1. szám

­­bir­s­u emberség lángja Fer­ei eeve-SZENT NORBERT: Kárton Lajos festménye A kassai premontrei öregdiákok idén is várják találkozójukra a testvéregyesü­letek tagjait. Kassán május 26-án du. 3-kor a Thália­­színházban ünnepi műsor, utána vacsora a Slovan-szállodában, másnap kirándu­lás Jászéra.­­Kassán­ szálló lehetőség van­­ (Utazás és a kiadások térítése egyéni­leg történik). Egy új egye­sülést jegyeztek be a bíróságon, a neve: Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete. Az, hogy az ember, "ahogyan múlnak fölötte az évek, egyre tü­relmetlenebbül kutatja gyökereit, egyre szomjasabban keresi a for­rást, letűnt idők varázsát, azt hi­szem, a legtermészetesebb dolog. Az öregdiák-találkozóknak ez ad olyan különös, semmihez sem ha­sonlítható hangulatot. Nem a jelen teszi izgalmassá, hiszen a kölcsö­nös rácsodálkozást, hogy lám, megvénültünk, egykettőre felvált­ja egy ködbefoszlott világ, amely íme, mégis valóságosabb a mai reumánál, szívpanaszoknál, hiszen az ifjúságot, az indulás izgalmát, az egykorvolt reményeket idézi, melyekből már nem érdekes, meg­­valósult-e valami. A fent említett öregdiák-szervezet is egy ilyen ta­lálkozóból fogant, s nyerte kezdő­sebességét a kis kék-fehér pre­montrei templom régi szerzetesek keze munkáját dicsérő, gyönyö­rűen faragott, évszázados padsorai között. Nem hiszem, hogy távol járnék az igazságtól, ha megkoc­káztatom: az az összejövetel, s minden, ami követte, kicsit más volt a szokásos kollektív nosztal­giánál. A múltba feledkezést vala­mi többlet táplálta és tette még élőbbé: az egyházi iskolák lég­köre, a várakozással teli, évkezdő Veni Sancték, az évzáró boldog Te Deumok, a tömjénfüstös vasárnapi szentmisék emelkedett hangulata, a fehér reverendás tanárok gondos, óvó szeretete. Ma látjuk csak iga­zában, ők nem csak tanítottak, de hitük s papi fogadalmuk szerint valláserkölcsi nevelést nyújtottak, emberi tartást próbáltak átplántál­ni a reájuk bízott ifjakba. És mért valamit, valami emberit, amit ma toleranciának, a másság tisztele­tének nevezünk. Annak az iskola­i Budafoki Premontrei Öregdiákok Emlékkönyvé­nak a kapui mindig nyitva álltak a más nemzetiségű és vallási­ diá­kok előtt. Ha ma fellapozzuk a ré­gi évkönyveket, bármely korszak­ban, a történelem zűrzavaros idő­szakaiban is találunk kiemelt be­tűkkel nyomtatott neveket, jeles diákokét, akik mellett ott olvas­ható vallásuk: izraelita, ortodox s egyéb. S ha azt mondom, hogy 1942-ben, a “horthysta-fasiszta” érában kötelező tantárgy volt,a ro­mán nyelv - talán mesére, i­­szik... Keresztényi szellem jele­­mezte ezt az Alma Matert már egy évszázaddal előbb is, érthető, hogy egykori tanítványai elhatá­rozták, felelevenítik a megszentelt hagyományokat, s törvényesített formában gondoskodnak az egy­kori premontrei értékek tovább­élésétől, szerény erejükkel segítsé­get nyújtva a ma újraéledt egyházi iskoláknak. Amint arról részben már beszámoltunk, fölvették a sze­mélyes kapcsolatot a határon túli testvérintézményekkel. Gödöllő­vel, újabban Kassával, hogy egy­más tapasztalataiból tanulva, egy­mást erkölcsileg támogatva. Szent Norbertnek, a premontrei rend megalapítójának szellemében, a Szűzanya tiszteletének jegyében, megpróbálják környezetükben, s főleg az ifjúság körében éleszteni a sokáig kényszerűen elrejtve, hamu alatt­ izzó parazsat. A hitélet és az emberség örök lángját. Minden hónap első vasár­napján összegyűlnek a Nagyvá­radi Premontrei Öregdiákok Egye­sületének egyre sokasodó tagjai a templom Szent István-kápolnájá­­ban, s a megszentelt falak között nem csak a múltba, a jövőbe is tekintenek. Az új nemzedékekért, melyek őket követik, hogy ember­ként, magyarként, tudással és hit­tel felfegyverkezve felépítsék majd azt a társadalmat, melyben nem lesz üldözött, aki anyanyel­vén énekel és imádkozik. Fekete Attila Virányi Ottó, a budafoki premontrei öregdiákok elnöke 95 gépelt ívoldalas kézirattal örvendeztette meg iskolatársait. Már a tarta­lomjegyzék is sokat igért:Szent Meróért és kora - A premontreiek Magyarországon - Megtelepedés Budafokon - Kolumban Virgil, az első igazgató - A Jaszovan Premontrei Kanonokrend Budafoki Szent István­ Gimnáziumának élete 1937-1948 közöt­t­­ Premontrei és Vilá­gi tanárok - A gimnázium~fennállásának 50. éves jubileuma - A Budafoki Premontrei Öregdiákok Egyesülete. Az egyes fejezetekbe bedolgozott adattár a szerző lelkiismeretes munkáját, a Rend és az iskola iránti hűséges szeretetét dicséri. Az iskola első igazgatójáról készült gondos életrajz megírásában munkatársa volt Nyirádi Tibor, aki 1925 és 30 között Keszthelyen volt Kolumbán Virgil tanítványa. A Budafoki Szent István Gimnázium öregdiákjainak egyesülete felvette a kapcsolatot a jogutód Budai Nagy Antal gimnázium tanári karával és diákságával, sőt közös ünne­pélyek, pályázatok, kirándulások rendezésével ezt a kapcsolatot azóta is erősíti..­.

Next