A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 1999
1999 / 1. szám
-3- életünket színesebbé tenni. Többször felvetődött gondolat tudós premontrei tanáraink munkásságának ismertetése. Erre és más feladatra jelentkezőket, ötleteket várunk. Végül néhány adat egyesületünk gazdálkodásáról: Évi nyitó egyenlegünk 1998-ban 927 eFt volt. Ez az összeg az évi bevételekkel együtt 1756 eFt-ra egészült ki. Összes kiadásunk - a legfontosabbakat említve, mint posta, telefon, körlevél, utazás, kegyelet, pályázattámogatás és rendezvényköltség - 628 eFt volt. Idei előirányzatunk az Emlékkönyv kiadási költségeinek (640 eFt) kiegyenlítése után mintegy 400 eFt-tal marad el az 1998 évi induló állapottól. Ennek ellenére bizakodunk, hogy a befolyó tagdíjak és megajánlások lehetővé teszik kiadásaink zavartalan fedezését. Befejezésül tisztelettel kérem a Választmányi ülés résztvevőitől véleményüket, kiegészítő javaslataikat, és az 1998. évi működés, továbbá az 1999. évi feladattervezet elfogadását. dr. Polcz Iván főtitkár Az Emlékkönyv elkészült! Tanárainkkal és diáktársainkkal való találkozások - érettségi összejövetelek és sokszor temetések - alkalmával idéztük fel diákkorunk közös élményeit és emlékeit. Évtizedek múltával, immár felnőttként tudtuk, mily nagyszerű volt a mi gödöllői iskolánk! Bátyáimmal mindhárman nyolc évet töltöttünk gimnáziumunkban, így személyes kapcsolat fűzött az egykori tanárokhoz és tanulókhoz, sok fénykép és tárgyi emlék megőrzésével. Az államosítás után is reménykedtünk a Rend és az iskola majdani újjáéledésében, folytatásában. Ezekben az évtizedekben igyekeztem összegyűjteni a fellehető gimnáziumi évkönyveket, képeket, régi tanulmányokat, jelvényeket. Akiktől hallottam érdekes visszaemlékezéseket, megkértem, hogy örökítsék meg írásban, vagy mondják hangszalagra, amíg még élnek és emlékeznek ezekre. Hasonlóan kértem az évtizedekig őrzött tárgyi emlékek átadását vagy bemutatását. Premontrei gimnáziumunkhoz fűződő hála, diáktársainkhoz kötődésünk kötelességünkké tette múltunk megőrzését, nemcsak egymás számára, de az utókornak való továbbadásra is. Jó példákat találtam hasonló kezdeményezésekre más iskolák és közösségek körében, még inkább a külföldön működő magyar közösségekben, hagyományőrző munkájukban. Az akkori körülmények miatt csak erre volt lehetőség. Amikor a hosszú elnyomás után lehetőség adódott a nyíltabb tevékenységekre, néhány lelkes diáktárssal már céltudatosan törekedtünk a rendszerező összeállításra. Egyesületünk megszervezésével kezdődött az öregdiákok felkutatása és összefogása, elsősorban az évfolyamok összetartását végzők fáradozásával, illetve az idős korban megmaradt cserkésztudat segítségével. Évente kétszer összeállítottuk Egyesületünk tájékoztató körlevelét, amelyben emlékeket is idéztünk fel. így, amikor szóba került egy összefoglaló kiadvány megjelentetése, már öt esztendeje kialakult az összegyűlt írások és képek alapján a szerkesztés lehetséges formája. Ezt követte a rendszerezés, adatok pontosítása, felhívásunk alapján a visszaemlékezések további kiegészítése. Ez utóbbi - közvetlenségével - az Emlékkönyv megható fejezete. A könyv utolsó oldalára kerültek az Emlékkönyv elkészítésével kapcsolatos gondolatok, a közreműködőknek szóló köszönet, és további segítség kérése, hogy „emlékművünket” tovább építhessük. Amikor egy mű elkészül, a hívő ember hálaadással köszöni meg a Mindenhatónak a kapott képességet és segítséget. Reméljük, hogy kapunk még lehetőséget és erőt a folytatáshoz! Dragsits Imre