A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2000
2000 / 1. szám
A szalagavató ünnepen Egyesületünk főtitkára a következő szavakkal adta át az új zászlót a gimnázium érettségi előtt álló tanulóinak, akik a fénykép szerint is élénk érdeklődéssel hallgatták Polcz Ivánt. Kedves Gödöllői Premontrei Gimnazisták, a Rend Képviselői, Öregdiákok, Tanárok, Kedves Vendégeink Valamennyien! Mielőtt eleget tennék a számomra nagyon megtisztelő feladatnak, hogy a Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesülete, és a Gimnáziumot Segítő Alapítvány nevében átadom közös ajándékunkat nektek, néhány gondolatot szeretnék ébreszteni valamennyiünkben. A zászló mindig jelkép. Azonosan gondolkodó, közös célért küzdő, azonos értékeket valló közösségek jelképe. Jelképe nemzeteknek, de kisebb csoportoknak is, akik vállalják a közös helytállást és a küzdelmet mindazért, amit zászlójuk szimbolikája kifejez. Országok nemzeti lobogója kifejezi a közös nyelvi és történelemi összetartozását, a múlt tiszteletét és a jövőben való hitet. Ha hazánk dicsőséges, mindenkor küzdelmes és sokszor oly tragikus történelmi eseményeit nézzük, számtalan esetben látjuk, hogy a magyarság egységét, élni akarását és hitét kifejező zászlókat elődeink mindenkor szentként tisztelték és életüket áldozták érte, ha a történelmi helyzet úgy kívánta. Reméljük, hogy nektek, kedves Gimnazisták ezért a zászlóért soha sem kell ilyen nagy árat fizetni, de szent kötelességetek, hogy átérezzétek a zászló jelentőségét, meghalljátok mondanivalóját, és értsétek meg a mának szóló üzenetét velünk együtt. Zászlótok két oldalán látható szimbólumok között történelmünk drámai időszakát ível át, 75 esztendő. Jelenkori történelmünk viharos, nem egyszer véres eseményeinek sorozata, tele reménységgel, megaláztatással, legyőzetéssel. Az egyik oldalán a régi gimnázium szimbóluma látható. Az egykori gimnázium 75 évvel ezelőtt kezdte meg működését reményteli nagyszerű újrakezdésben, miután a bűnös és következményeiben máig is romboló igazságtalan trianoni döntést elszenvedve a Jászóvári Premontrei Rend új otthonra talált a megcsonkított magyar haza földjén, itt Gödöllőn, és újra megkezdhette tanító-nevelő munkáját. De 24 év elteltével, 16 érettségit tevő fiatal nemzedék felnövekedése után az Alma Mater ismét az országot leigázó agresszív rosszakarat áldozata lett. Az utolsó premontrei érettségi után, 1948-tól elkezdődött szerzetes tanáraink zaklatása, elűzetése, a premontrei intézmények felszámolása, keresztény országunk keresztre feszítése. A gimnázium egykori élete és fénykora hosszú-hosszú éveken át csak premontrei múltjukhoz, még élő tanáraikhoz és egymáshoz hűséges öregdiákok emlékezetében élt tovább, akik rendszeresen találkoztak a kényszerű szétszóratás évtizedeiben. Alig - alig reméltük, hogy a folytatás belátható időn belül eljön, de a csoda négy évtized után mégis valóra vált. Áttört a felhők sötétjén a reménység sugara hazánk felett is. De erről már a zászló másik oldala beszél. Ami bekövetkezett, az a "Virtute Vinces" jelmondat győzelme, a jóra való készség, a tenni akarás diadala. Szemünk előtt bontakozott ki a múltból élő jelen folyamatossága, az új premontrei intézmények, közöttük a gimnázium megvalósulása. Aki a legtöbbet tette, a második gödöllői újrakezdés premontrei megálmodója, irányítója és megvalósítója szerényen csak annyit szokott mondani minderről: "Facta loguntmr", vagyis itt a tények beszélnek. És kell-e nagyobb és jelentőségteljesebb tényre hivatkozni, minthogy itt vagyunk: ti gimnazisták és mi öregdiákok valamennyien szalagavató ünnepen, az első érettségi előtt az újra indult gimnáziumból. A zászló mának szóló örök érvényű üzenete a Gondviselés megtapasztalása, mert a szétszóratás után eljött a feltámadás, és valamennyien kisebb-nagyobb eszközök voltunk és vagyunk az ő kezében. "Stat Crux dum volvitur orbis" - miközben forr a világ, rendíthetetlenül áll a kereszt. Ezt a mának szóló üzenetet soha ne felejtsétek! Fogadjátok e zászlót szeretettel és őrizzétek becsülettel!