A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2015
2015 / 1. szám
NEMKOLCSONOZltii p*0*20**^ v Interjú Ullmann PéterU llmann Péter Ágoston atya idén hetvenöt éves. Péter atya keresztény nagycsaládban nőtt fel, ez meghatározta neveltetését. Gyermekként a szalézi atyák, 10 éves korától pedig a Regnum Marianum atyái voltak példái, lelki életének vezetői. 1958-ban érettségizett az akkor még I. László, azóta eredeti nevére visszakeresztelt Szent László Gimnáziumban 1958- ban az esztergomi főegyházmegye kispapjaként a Központi Papnevelő Intézet növendéke lett, azonban rövidesen, 1959 februárjában el is távolították onnan mintegy nyolcvanad magával, mert nem vettek részt azon a rendezvényen, amelyet azért szerveztek az állami hatóságok, hogy újjászervezzék az 1956-ban szétzilálódott békepapi mozgalmat. “ Először öt társunkat állami nyomásra eltávolították a szemináriumból, majd kis idő múltán azoknak is mennie kellett, akik szolidaritást vállaltak velük, köztük voltam én is. Velünk, szeminaristákkal együtt eltávolították Papp Imre spirituálist, Takács Nándor és Liptai György prefektust. Mi azonban pont ebből tudtuk, hogy jó úton járunk, hiszen személyük garancia volt a számunkra. A társaság együtt maradt, s ebben a „földalatti” szemináriumban öt-hatfős csoportokban tanultunk együtt, amelyeket Tabódy István, a fődoktorunk tartott össze. A mi lakásunkban is összejöttünk, együtt tanultunk, odajöttek az idősebb teológiatanárok. Ám 1961-ben őt és azokat az idősebbeket is, akik tanítottak bennünket, letartóztatták. Közülünk az idősebbeket Zadravecz István ferences püspök római engedéllyel titokban fölszenteltet, ugyanakkor bennünket, fiatalabbakat 1960 szeptemberében visszavettek az egyházmegyei szemináriumba. Alig három hónap múltán a Belügyminisztérium utasítására ismét elbocsátottak onnan többedmagammal. Schwarz- Eggenhoffer Artúr esztergomi apostoli kormányzó ezekkel a szavakkal bocsátott utunkra: Fiaim nem tudok mit tenni, nem tudok segíteni! Mivel érintett voltam az akkor indult egyházellenes perek közül kettőben is, végleg kizártak a szemináriumból. Péter atya ekkor kántorként helyezkedett el Budapesten, a Bosnyák téren. Közben 1961-ben titokban belépett a premontrei rendbe. Mindeközben teológiai tanulmányait magánúton folytatta egy jezsuita atya és rendtársai irányítása mellett. 1962 - 65 között kétszer szerepelt az 1961-ben megindult nagy egyházellenes perben terheltként, de nem ítélték el, azonban minden egyházi állástól eltiltották. Édesapját, aki mérnök volt, szintén elbocsátották, mivel az ő lakásában voltak a „titkos” teológia-órák.. “Ezután műtősként dolgoztam a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban. Szerettem ezt a munkát, éjszaka, az ügyeleti idő alatt tanultam a teológiát. 1965-ben jelentkezett Pécsett az orvosi egyetemre. Azonban orvostanhallgató sem maradhatott sokáig. „Szocialista erkölcs ellenes megtévesztő magatartása miatt” az ország valamennyi felsőoktatási intézményéből kizárták. Fizikai munkás lett. “Segédmunkásként azonban még utánam nyúltak. Ez az utolsó találkozás a két belügyessel a munkahelyemhez közeli vendéglőben zajlott le. Közölték velem, hogy még mindig azt szeretnék, orvos legyek, de ennek feltételei vannak, csak rajtam múlik, hogyan döntök. Azt feleltem, hogy mivel segédmunkás vagyok, ennél lejjebb már nem kerülhetek, s ha innen is kitesznek, elmegyek a metróépítkezésre, oda mindenkit felvesznek. Durván „elküldték”, majd mégis távoztak. Ez volt az utolsó kihallgatásom. Mielőtt én is elmentem, kifizettem az ő fröccsüket is. Péter atya teológiai tanulmányait befejezve, 1968-ban örök fogadalmat tett, de pappá csak 1972-ben szentelték Lengyelországban, titokban. A Szentelő Karol Wojtyla krakkói érsek egyik segédpüspöke, Julian Grobliczky volt. “Évekig még szocialista országokba sem kaptam útlevelet, úgyhogy 1972-ben alpinistaként utaztam ki a Magas-Tátrába, és papként utaztam haza.