Gödöllői Universitas, 1998 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1998-03-01 / 1. szám
Pályázatok Egyetemünkről 121 dolgozatot nyújtottak be a felsőoktatási programfinanszírozási pályázatra. Az azokban megfogalmazott támogatási igény 195 millió forint. Ezzel szemben - a tavalyi 1,5 milliárd forint után - 800 milliós az elosztható keret. Reálisan 30-35 millió forintot várhatunk a pályázatoktól - közölte dr. Kocsis Károly egyetemi tanár, rektorhelyettes a január 19-i vezetői értekezleten. Azt is elmondta, hogy az európai tanulmányi központok támogatására kiírt pályázaton 600 millió forint a tét. Eredetileg 1997. december 15-i határidőt szabtak, a GATE ekkorra be is tudta volna nyújtani a pályamunkát, de később január 30-ra módosították az időpontot. Az esélyeink jók, de igen éles versenyre kell számítanunk.* Eredménnyel vett részt szerkesztőségünk a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa által „A gyermek és ifjúsági korosztálynak az írott és elektronikus sajtóban való megjelenítést segítő programok támogatására” címmel kiírt pályázatán. A kapott összeg 100.000 forint, melyet a hallgatók írásainak honorálására fordítunk (B) ESZKÖZÖK !ZI FORGALMAZÁSA, " SZAKTANÁCSADÁS TEL/FAX: (28)44 636 4-1 AZ EGYETEM Középkori templomok Magyarországon "Meg sem néznek, mert tűnt idők divatába öltözött fiatal köved, és sem új, sem régi egyszerű köntösödbe az én szemeim, mint azok az igénytelen madarak, szívesen pihennek meg párkányodon s tornyaid alatt." (Babits Mihály) Ha körülnézünk a bennünket körülvevő, középkori templomainkat megörökítő fotográfiákon, a Duflex Fényképtár ötödik kiállításán, rádöbbenhetünk, hogy némelyik isteni hajlékot jóval korábban, a XI.-XII.században felépítették, mint az építményt jelölő szót nyelvünkben leírták. A latin eredetre visszavezethető templom szavunk ugyanis írott formában csak 1410 körül jelentkezik a magyar kódexirodalomban. Korábban az egyház, a szentegyház megnevezés forgott közszájon, mely szent házat, megszentelt épületet, a templomot jelölte, akárcsak a hívek közösségét mint Isten népét. A GATE fotókör tagjainak, Barczi Attilának, Centeri Csabának és Szelényi Gábornak egymástól nem elütő fényképei e távoli kor templomépítésének máig megmaradt emlékeit örökítik meg: Feldebrőn, Vizsolyban, Mecseknádasdon, Öskün, Csempészkopácson, Ménfán és másutt. Majd három tucatnyi helyszínt kerestek fel. Kutatni, keresni kellett az országban, mert nincs sok belőlük. Az Árpád-kori istenhajlékokat ugyanis már 1200 körül, majd a XIII. századtól jelentősen kiegészítették vagy teljesen átalakították, s külalakjukban mára a késő reneszánsz kori ízlést őrizték meg. A XIV. századtól kibontakozó városiasodás is új ízlést és szemléletet hozó áramlatai, valamint a történelmi viaskodások és hadakozások következtében is csak gyér maradványok szólnak korai templomépítkezéseink arányosságáról, egyszerűségre támaszkodó szerkezetéről, amelynek harmóniája máig szép élményt ad megfigyelőjének. Korai templomaink alaprajzai azt mutatják, hogy bennük a keletelt szentélyt diadalív választja el a hívőket magába fogadó hajótól. Az oltár úgy helyezkedik el az íves alaprajzú, kupolával fedett vagy egyenes fallal zárt, négyszögletes szentélyben, hogy az előtte miséző pap a templomhajóban álldogáló híveknek hátat fordított. A templom szentélyének keleti, az oltár mögé eső falára sok helyen (például Feldebrőn, képünkön, Tornaszentandráson) bibliai jeleneteket festettek. Az oldalfalon szanktuárium meg fali fülke helyezkedett el. A falusi, városi plébániatemplomok mellett a kevés építészeti emlék között az Árpád-kor századaiból kis számban ránk maradtak még a szerzetesség többrétű liturgikus igényét kielégítő templomok-kolostorok is. A három fiatal fotóművész összefogásának és országjárásának eredménye a mostani kiállítás. Egyszerű, egymáshoz nagyon hasonló megközelítéssel örökítették meg, amit láttak, tapasztaltak. Lencséjük látószögét a külső felvételek készítésekor csak annyira nyitották ki, hogy a templom, s közvetlen környezete beleférjen. Ha részleteket kívántak feltárni, szintén ugyanezt az eljárást követték. Arra törekedtek, hogy láthatóvá váljon az az összhang, melyre a régiek törekedtek: Istennek hajléka mindenkor a táj legszebb szegletében nyert elhelyezést, mert a középkori gondolkodásban a mennyei Jeruzsálem képét és a földre szállt mennyek országának metaforáját volt hivatva megmutatni. Üzenetek után kutakodó világunkban tanakodhatunk azon, hogy a fotók és készítőik mit kívánnak tudtunkra adni. Szándékaik között bizonyára ott szerepel, hogy kultúránk, történelmünk korai építményei, a középkori templomok nemcsak istentiszteleti rendeltetésükben fontosak és megnyerők, hanem kiszakíthatatlanul múltunk, egész létünk sarokkövei. Ha hagyjuk elfelejteni és pusztulni őket, akkor alapok nélkül próbáljuk jövőnket, kultúránkat felépíteni. "Egyszerű köntösök" - mint azt a kiállítás mottójául választott sorokban Babits Mihály megfogalmazta -, melyek alatt szívesen megpihenünk és oltalmat keresünk a hovatartozásunkat fenyegető zivatarok elől. Az alkotóknak a további feltáráshoz erőt, kitartást és hitet kívánok, önöknek pedig, akik érdeklődve körülállják ezeket a történelmet susogó fényképeket, azt kívánom, hogy ne távozzanak üres szívvel erről a kiállításról. (Dr. Lábadi Károly néprajzkutató beszéde a kiállítás megnyitóján, január 16-án hangzott el a művelődési központban.) Barczi Attila, Szelényi Gábor, Centeri Csaba és dr. Lábadi Károly a márciusig látható tárlat megnyitóján GÖDÖLLŐI UNIVERSITAS