Kartali Kisbíró, 1991 (2. évfolyam, 3-7. szám)
1991-05-01 / 7. szám
II. évfolyam 7. szám Kartali Érdekvédemi Kör lapja 1991. május 1. Törtetettedn anta Az első emlékezetes pillanat, amikor bizonyossá válik: új családtatt érkezése várható. Kilenc hónapnyi várakozás, amely reménykedéssel és aggódással telik el: egészséges lesz-e a születendő gyermek? Mindvégig találgatások folynak a jövevény neméről, de egyik anyának sem ez a legfontosabb . A szülés pillanatai fájdalmas percek, olykor órák, melyek végül egy olyan világba juttatják a csecsemőt, ahol a gondoskodás már nem csupán genetikailag szabályozott folyamat. A rengeteg munkáért, amivel a magatehetetlen csöppség ellátása jár, egyelőre csupán derűs, mosolygó tekintet, egy nyugodtan alvó kisbaba látványa a fizetség. Aztán jönnek az ELSŐ korszakok. Az első bizonytalan léptek, az első, selypegve kiejtett szavak, az első nap, amikor a gyermek elindul az óvodába, később az iskolába. Mennyivel könnyebb napirendre térni a kisgyermek csínytevései, véletlen kártevése felett, mint megérteni a kamaszok néha egészen ostobának tűnő cselekedeteit. Pedig az egyre önállóbbá váló gyermekkel legalább annyit kell törődni, mint magatehetetlen korában, hiszen lassan, de biztosan halad a felnőttkor felé, s egy olyan felnőttkorba kell beleérnie, ahol talán a miénknél is nehezebb helyzetben kell helytállnia. Legtöbbjének az első nekifutásra sikerül, a kudarcot vallott csemete pedig rendszerint bármikor visszatérhet szüleihez, hogy segítséget, tanácsot, bátorítást kapjon . Eljön az idő, amikor megszületnek az unokák, később a családok alkotta életlánc tovább fűzi önmagát. Sokhelyütt egyszerre négy láncszem is egymásba fonódik - a kisgyermek, az édesanya, a nagymama és a dédnagymama - tanúi egymás sikereinek, olykor kudarcainak is. És történhet bár születés, ünnep, halál, az édesanyákra hárul a legnagyobb feladat, a családon belüli megértés, összetartás megőrzése is. Megadták az egyetlen esélyt és segítséget egy parányi magatehetetlen lénynek, hogy dolgos, becsületes, alkotó emberré váljék. Vannak, akik több, mások kevesebb segítséget nyújthattak gyermekeiknek - de a legfontosabb az Élet, és ezért sosem lehetünk eléggé hálásak . A naptár és a hagyomány szerint május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Azonban semmi kétség, hogy ugyanazt a tiszteletet az év fennmaradó 364 napján is megérdemlik. Midi Szilveszter Virág helyett Kipkopp gyöngyök, harmatok, orgona könyököl a párkányra. Kicsi, még kicsi vagyok... Mama, odabújnék, melléd, a párnádra. Mást, többet nem adhatok, ne a torkát köszörülő vekkert... kinyitom az ablakot, hallod? Hallgasd, Mama, ezt a másik reggelt! Madár énekel ! bennünk csattognak fényűző szárnyacskái, így, csukjuk be a szemünk, Mama, ezt a másik reggelt látva, látni... hipphopp-gyöngyök, harmatok, orgona könyököl a párkányra. Kicsi, még kicsi vagyok... Mama, idebújok melléd - a párnádra... ’91. Buth Emília.