Kartali Kisbíró, 1991 (2. évfolyam, 3-7. szám)

1991-05-01 / 7. szám

II. évfolyam 7. szám Kartali Érdekvédemi Kör lapja 1991. május 1. Törtetettedn anta Az első emlékezetes pillanat, amikor bizo­nyossá válik: új családtatt érkezése várható. Ki­lenc hónapnyi várakozás, amely reménykedéssel és aggódással telik el: egészséges lesz-e a szüle­tendő gyermek? Mindvégig találgatások folynak a jövevény neméről, de egyik anyának sem ez a leg­fontosabb . A szülés pillanatai­­ fájdalmas percek, oly­kor órák, melyek végül egy olyan világba juttat­ják a csecsemőt, ahol a gondoskodás már nem csu­pán genetikailag szabályozott folyamat. A renge­teg munkáért, amivel a magatehetetlen csöppség ellátása jár, egyelőre csupán derűs, mosolygó te­kintet, egy nyugodtan alvó kisbaba látványa a fi­zetség. Aztán jönnek az ELSŐ korszakok. Az első bizonytalan léptek, az első, selypegve kiejtett szavak, az első nap, amikor a gyermek elindul az óvodába, később az iskolába. Mennyivel könnyebb napirendre térni a kisgyermek csínytevései, véletlen kártevése felett, mint megérteni a kamaszok néha egészen ostobának tűnő cselekedeteit. Pedig az egyre önállóbbá váló gyermekkel legalább annyit kell törődni, mint ma­gatehetetlen korában, hiszen lassan, de biztosan halad a felnőttkor felé, s egy olyan felnőttkorba kell beleérnie, ahol talán a miénknél is nehezebb helyzetben kell helytállnia. Legtöbbjének az első nekifutásra sikerül, a kudarcot vallott csemete pedig rendszerint bármikor visszatérhet szülei­hez, hogy segítséget, tanácsot, bátorítást kap­jon . Eljön az idő, amikor megszületnek az unokák, később a családok alkotta életlánc tovább fűzi önmagát. Sokhelyütt egyszerre négy láncszem is egymásba fonódik - a kisgyermek, az édesanya, a nagymama és a dédnagymama - tanúi egymás sikerei­nek, olykor kudarcainak is. És történhet bár szü­letés, ünnep, halál, az édesanyákra hárul a leg­nagyobb feladat, a családon belüli megértés, összetartás megőrzése is. Megadták az egyetlen esélyt és segítséget egy parányi magatehetetlen lénynek, hogy dolgos, becsületes, alkotó emberré váljék. Vannak, akik több, mások kevesebb segít­séget nyújthattak gyermekeiknek - de a legfonto­sabb az Élet, és ezért sosem lehetünk eléggé há­lásak . A naptár és a ha­gyomány szerint május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Azonban semmi kétség, hogy ugyanazt a tiszteletet az év fennmaradó 364 napján is megérdemlik. Midi Szilveszter Virág helyett Kipkopp gyöngyök, harmatok, orgona könyököl a párkányra. Kicsi, még kicsi vagyok... Mama, odabújnék, melléd, a párnádra. Mást, többet nem adhatok, ne a torkát köszörülő vekkert... kinyitom az ablakot, hallod? Hallgasd, Mama, ezt a másik reggelt! Madár énekel ! bennü­nk csattognak fényűző szárnyacskái, így, csukjuk be a szemü­nk, Mama, ezt a másik reggelt látva, látni... hipphopp-gyöngyök, harmatok, orgona könyököl a párkányra. Kicsi, még kicsi vagyok... Mama, idebújok­­ melléd - a párnádra... ’91. Buth Emília.

Next