Kartali Kisbíró, 1992 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1992-01-17 / 1. szám

Ära: 5,- Ft m. évfolyam 1. szám Kartali Érdekvédelmi Kör lapja 1992. január 17. Meglehetősen vegyes érzelmekkel, előítéletekkel köszöntöttük újév napján családunkat, barátainkat, ismerőseinket a szokásos három szóval. Az új esztendő küszöbén ama nehéz feladatot kaptam a szerkesztőségtől, hogy az újság hasábjain köszöntsem Önöket. Nehéz feladat, mert manapság boldogságot kíván­ni - tudom, hogy sok családban csak áhított vágy marad - nehéz, majdnemhogy irónikus egyesek szá­mára. „Boldogság”, „Szeretet”, „Áldásos új esztendő5 ’ csodálatos, lelket érősítő kívánságok, amit csak kí­vánni kevés, tenni kell érte, meg kell élni! Ha szegényen is, de szeretettel töltekező családi körben váijuk Advent titkot rejtő ünnepét, majd Karácsony szent estéjét. Az ünnep felöltözteti bensőnket, meghittségével mérlegelésre, majd építkező töltekedésre ad leheti séget. Az óév utolsó napja olyan, mint a hétvégék va­sárnap estéje. Az elmúló, ünnepbe öltözött napokból átvetkőzünk a monoton ismétlődő hézköznapok rapszódiájába, mintha semmisem történt volna. De történt! - hiszen ott volt az ünnep ! Pénzzel szerető, költségvetéshiányos, munkanél- külis, szociálissegélyes, inflálódó, igazságtételes jö­vőre ébredő ünnepünk. Átélésére az ünnepek megélt szeretete adhat csak elegendő erőt. Nehéz törvényekkel közelít az új év. Egyre szű­külő pénztárcából, egyre feszültebb környezetben kell józanul, türelmesnek maradnunk, előrelátóan döntenünk. Nem nyugodhatunk bele a közönybe, az elkesere­dettségbe! Egyre figyelmesebben kell felfedeznünk a hét­köznapok kis ünnepét, és igyekezni megosztani azt a körülöttünk élőkkel. A csökkenő jólét lelki nagy­ságunkban kell, hogy pótlódjék, amit türelmes jóin­dulattal lehet kinyilvánítanunk egymásnak. Nosztalgiával gondolok és vágyom a gyermekkori karácsonyok és szilveszterek „ezüstpapírdiós”, „üreskalácsos” estéire, mert ha egyszerűek is, de tiszták és boldogok voltak. Ezek az esték varázsolták bennünk szeretetté a türelmetlenséget, megértéssé a haragot, mely le- fegyverzi a legrosszabb embert is. Kívánom minden kedves kartali ember számára, hogy az év minden napján tudja fölidézni ezt a boldogságot családja körében. Tegye gazdaggá legalább lélekben, szereteben azt a kis közösséget, melynek sokaságán múlik a közö­ség boldogsága, jövőbeni boldogulása. Ennek jegyében kívánok Önöknek áldásos, békés, boldog új esztendőt! Urbán Imre polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék