Százhalombattai Hírtükör, 1992 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-08 / 7. szám

SZÁZHALOMBATTAI BIRTOKÖK MIT TEGYÜNK A TB KÁRTYÁVAL? Egy pletyka nyomában Az 50-es években volt valami pe­joratív értelme a „Házi" szónak,plá­ne miután összekapcsolták a „Kispolgári csökevény" újsütetű ter­minológiájával. A 60-as években az első „maszek" pékek, aztán már „há­zi jellegű" kenyeret sütöttek, s ne­künk csak ki kellett várni ezt a röpke 20-30 évet, hogy újra értelmezhessük a „ háziurak” szerepét, s mára HÁZI­ORVOSA is lehessen a családnak. Az elmúlt hónapban a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság meg­kezdte ez utóbbiak szabad választásához feltétlenül szükséges biztosítási igazolványok postázását. Mellékelt levelük is megnyugtatott, szinte sugallta: az orvosok már min­dent tudnak, csak vigyük hozzájuk az érvényesített kártyákat. Eltűnődtem: a minap még tüntetés, petícióátadás - most meg három hónap alatt az ország 4500 körzeti orvosa megvizs­gálja és regisztrálja a felnőtt Ma­gyarországot?! Dr. KÖRÖSI LÁSZLÓT, a battai körzeti orvosok vezetőjét elsőként er­ről az ellentmondásról kérdeztem. - Bizonyosságról szó sincs egye­lőre. Az orvosok nagy része is tájé­kozatlan, - hozzáteszem - önhibáján kívül, s csak a sajtóvitákból informá­lódik egy-egy tervezet álláspontjáról. Hallatja szavát a KAMARA, MI­NISZTÉRIUM, a SZAKSZERVE­ZET és a TÁRSADALOM­BIZTOSÍTÁS is, de bizottságaik át­tételein sok javaslat úgy átalakul, hogy még a beterjesztője sem ismer­ne rá a végén. Aztán a sajtó sem mindig segíti a feszültségek enyhíté­sét. Pl. megjelentettek egy táblázatot, amelyből kiemelték, hogy szakvizs­gával, megfelelő gyakorlati idővel és 2000 .kártyával­ rendelkező (körze­ti) háziorvos 120 ezer Ft-ot is megke­reshet havonta. Arról, hogy ezen a tervezett összegen a teljes assziszten­ciája osztozik, gépírónőtől a védőnő­ig­­ csak egy rövidke helyreigazítás tudósított a másnapi számban. - Mik a tapasztalataik a „kár­tyák" megjelenésével kapcsolatban? - Legelőször a nyugdíjasok kap­ták meg, s nagyon sokan azonnal megkerestek bennünket. Bizalom­mal közeledtek hozzánk, s mi termé­szetesen elfogadtuk, hiszen egy alapjaiban új rendszer beindításánál, nem mindegy hogy milyen az első találkozás. Arról, hogy a mai napig nem jelent meg a Családorvosi Ren­delet a hozzánk fordulók tehetnek a legkevésbé. Ha egy ún. ADATLAP kitöltési idejét - amelyet mindenkiről fel kell vennünk és ez kb. 20 percet vesz igénybe -, megszorzunk a város lakosságának számával, meglepő eredményhez juthatunk. - Hogy készültek fel a nagyobb rohamra? - A jelenlegi körzetet 5 orvos látja el - már 10 éve. Azóta több szakor­vossal kiegészülve az üzemi és kör­zeti orvosok végülis midenkit elláttak - megoszlott közöttük a for­galom! Most az azóta bekövetkezett lélekszám növekedéssel­­15 ezer be­jelentett, állandó lakossal, illetve 4-5 ezerre becsült ideiglenes és illegáli­san itt tartózkodóvá egy-egy orvosra 3400 fő jutna. - Ez nagyon magasnak tűnik! - Szerencsére az önkormányzat is érzékelte a dolog tarthatatlanságát, s megelőlegezte 2 fő körzeti orvos stá­tuszát minden járulékos költségével együtt. Sajnos a megyei Tisztiorvos és a TB Főigazgatóság pecsétje még hiányzik az engedélyről... Mert így hiába osztottuk fel a területet 7 rész­re, s alakítottuk ki a plusz két felsze­relt rendelőt. - Mi a személyes véleménye a ter­vezetről? - A kártyákkal, azok begyűjtésé­vel a mennyiséget fogják dotálni és nem a minőséget. Bizonyára lesznek orvosok, akik mindenkit elfogadnak majd, s képtelenek lesznek tisztessé­gesen ellátni őket. Az elején bekövet­­kező aránytalanságok - ebben optimista vagyok - egy-két év után kiegyenlítődnek. Előzetes közvéle­ménykutatások eredménye szerint a lakosságnak csak 5-10%-a kíván vál­toztatni az eddigi állapoton. Hadd te­gyem hozzá, itt Battán már évek óta létezett a szabad orvosválasztás, csak egy formanyomtatványt kellett kitöl­teni. - A háziorvos mennyire lehet majd a család orvosa a szó teljes értelmé­ben? - Amíg területéhez 3400-an tar­toznak, 24 órás ügyeletekkel, sok­szor ünnepek nélkül, adminisztratív és hatósági ügyekkel terhelten telnek a napjai - aligha. Ideális lenne a meg­előző gyógyítás - a testi-lelki állapot karbantartása, de sajnos leginkább a tűzoltó munka jut.­­ Lehetséges-e, hogy több házior­vos tartozzon egy családhoz? - Elvileg igen, de a dolog perspek­tivikus jelentősége és a célszerűség is egy személyt diktál. - Az orvos kitől köteles elfogadni a kártyát? - V­alamennyi a körzetébe tartozótól köteles, de más körzetéből már nem. - Az életkor befolyásolható ténye­ző-e a választásnál? - Igen. 14 éven aluliak kötelezően gyermekorvost, a 18 év felettiek fel­nőtt családi orvost választhatnak. 14- 18 év között alternatív a választás, bármelyik lehet. - Növekszik-e a presztízse a házi­orvosnak? - Egyértelműen központi helyzet­be kerülünk! Mi írhatunk fel gyógy­szert, mi utalhatjuk kórházba szakorvoshoz a beteget... - Hogy készülnek az orvosok erre a nagyobb felelősséggel járó feladatra? - A továbbképzések piacosodó rendszerében az új információk egy­re több pénzbe kerülnek. Kedvező kapcsolataink révén a szakma kiváló előadóit megnyerve nagyszerű előa­dásokat tartunk a Diabetológia, az antibiotikum terápia és a Kardiológia tárgykörében. - Végezetül mit kérne, mit javasol­na a kártyákat kezükben szorongató családoktól? - Kivárásra kérem őket. Ha köz­ben az említett két kolléga státusza rendeződne, arányosabb lenne a le­terheltségük. A nyugdíjasok kártyái mellett április 15-től természetesen mindenkiét elfogadjuk - de nem sür­getjük Önöket - SZÉP -Mint érintett szülő, ijedten hallot­tam ismerőseimtől, hogy felszámol­ják az Erőmű óvodáját és bölcsődéjét. - Igaz ez? - kérdeztem Horváth Imrénét, az óvoda vezetőjét. - Hivatalosan nem jelezték, hogy bezárnák az óvodát. Érdeklődésemre határozott nemleges választ kaptam, de kérdezze meg Bokodi Bélát, az Erőmű szociálpolitikai osztályveze­tőjét! A bölcsődében is hasonló módon nyugtatott meg Cservák Jenőné ve­zető: - Semmi biztosat nem tudunk. Mi is szülőktől hallottuk, hogy esetleg eladják a bölcsődét. Idén biztosan nem kerül rá sor, a nyári tatarozás augusztusban megtörténik. Egyelőre dolgozunk, a férőhelyek fel vannak töltve, sőt szelektálni kell, annyi a jelentkező. A gondozók ugyanakkor most éppen kevesen vannak, de vé­gezzük a munkánkat, s ha mégis me­­nesztenek minket, elég lesz akkor megtudni. - Mi hát az igazság ? - fordultam telefonon Bokodi Bélához. - Nem igaz! - csattant kissé inge­rülten a hangja, majd valamelyest megenyhülve folytatta.­­ Az RT. átalakulásának koncep­ciójában az szerepel, hogy a szociális intézményeket csak akkor számoljuk fel, ha az állami szociálpolitika feles­legessé teszi a gazdálkodó szerveze­tek ilyen intézményeinek fenntartását. Ehhez azonban olyan mélyreható változásokra van szük­ség, amelyek nem mennek egyik napról a másikra. - Honnan eredhet hát az informá­ció? - Ez az egész csak pletyka, és pletykákról nincs mit beszélgetni. Nekem személyes problémát okoz a dolgozók bizonytalansága, amelyen az sem segít, hogy az elmúlt évben béremelést kaptak, és ezt idén is ter­vezzük. Az épületeket pedig nem ad­­tuk el és nem adtuk át, ez vagyonkezelési kérdés. Tavaly, év elején érkezett hozzánk egy tervezet, amelyet az önkormányzattól kap­tunk az óvodák és bölcsődék jövőjé­ről. Pontos részleteket fejből nem tudok, de azzal a megjegyzéssel ad­tuk vissza a városnak, hogy sem szakmailag, sem emberi oldalról nem megfelelő. Azóta semmilyen lépés nem történt részükről. Dr. Benedek Lászlót, az egész­ségügyi intézmények igazgató- főor­vosát két megbeszélés között, a folyosón állítottam meg. - Ismeretes, hogy a város önkor­mányzata foglalkozott egy úgyneve­zett fektető létrehozásának lehetőségével, melynek kapcsán szó­ba került a DKV bölcsődéjének és óvodájának felhasználása.­­ Jól tudom, hogy a tavalyi költ­ségvetésből tekintélyes összeget kü­lönítettek el erre a célra?­­ A költségvetés készítésekor fi­gyelembe vették ezt a tervet, tarta­lékoltak pénzt az említett öregek otthona, illetve fekvőbeteg-gondozó megvalósítására, de a kérdés most éppen nem aktuális. Talán majd év vége felé, de a terv az erőműves in­tézményeket semmiképp sem érinti. A Városháza portáján Maitz Fe­renchez irányítottak, mint illetékes­hez. Neki is ugyanazt a kérdést tettem fel. - Nem hallottam ilyen tervezetről. - Korábbról sem származhat ez a félreértés? - De igen! Tavaly márciusban va­lóban készítettünk egy tervezetet, melyet megküldtünk a vállalatoknak. A megkezdett tárgyalások félbesza­kadtak, és azóta sem indokolja sem­mi, hogy ezt a témát napirendre tűzzük. Szóval megint csak egy pletyka, s most talán dühösebb vagyok, mint ha hiteles forrásból közhírre kiálthattam volna az értesülésemet. Haragszom az ilyen szóbeszédért, hiszen bizony­talan világunkban legalább gyerme­keink jelenét szeretnénk biztosnak tudni, hinni, hogy nem kell őket a télen még sötét utcán magukra hagy­ni egy városi óvoda, vagy bölcsőde zárt kapuja előtt, ha a szülő hatkor kezdi a munkát. Lám, mi lesz egy jószándékú, de végig nem gondolt elképzelésből megfelelő szakmai ki­dolgozás nélkül! Azért még mindig nem vagyok nyugodt Nem zörög a haraszt... De ki kavarja a szelet? Császárné Bíró Ágnes REGGELI SÉTA Korán kelő vagyok s ez alól a hétvége sem kivétel. Kinézek az ablakon, kissé borongós az idő, szélgyerekek hajku­­rásszák egymást, s kergetőzésükbe meg­­meghajlanak a kopasz fák. A forró fekete után felcihelődök s kilépek a kapun. Egy szélgyerek arcul csíp s fütyörészve to­vább rohan, összébb húzom magamon az átmeneti kabátot. Még minden csendes, a város most ébredezik. Mindig imádtam az ébredő városokat. Szeretem ezeket a haj­nali sétákat, nyugtatólag hatnak rám, gon­dolatokat ébresztenek, melyekkel jó eljátszadozni. Talán írnivaló téma is akad - mondják az utcán hever ... Nézem az Erkel körúti növekvő „gombákat”. Egy párnak már van lakója, zöldséges, gyógy­­növényes, méterárus. De vajon kell-e ne­künk ennyi üzlet? Nagy reményekkel induló gazdáik megélnek-e a várható for­galomból? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseim­re? Az iskola előtt a csendet gyerekcsivi­­telés töri meg. Kis hátizsákjaikkal, csa­csogva tolakodnak fel a különbuszra, mely rövidesen elrepíti őket egy új, isme­retlen helyre. Kirándulni jó... Felrémle­­nek gyönyört diák­ emlékeim. Milyen lehet most diáknak lenni? Mit tud nyújta­ni most az iskola? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseim­re? Az ABC felé megyek. Az előtte lévő buszmegállóban két-három munkába igyekvő fázósan várja a járatot. A volt posta előtt újra csendesség fogad. Itt már hétköznap sincs nagy zsibongás, telefon­­központ lett belőle. Tényleg, mióta van beadva a telefonkérelmem? Hányan lehe­tünk mi várakozók? Milyen hálózatfej­lesztés várható? Miben reménykedhetünk? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseim­re? Átmegyek a túloldalra, ahol a büszke Oktán előtt álmosan terpeszkedik az étte­rem kissé lepusztultnak látszó épülete. Átvágok a térre, mely felett méltóságtel­jesen trónol a Művház, a Városháza. Csend és béke honol most a közéletben, a politikában, „hallgatnak a múzsák”. Kí­váncsi szemekkel fürkészem a programo­kat, előadásokat hirdető kirakatokat. Délután moziba készülök. Vajon ki lesz a ház igazgatója? Mik a tervei? Mit fog változtatni? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseim­re? Az OTP előtt csókolódzó párt ugrasz­­tok széjjel, gondolom „áldanak” érte. Ké­nyelmes lassúsággal elbandukolok az őrt álló tízesek sorfala előtt. Alagsoraik­ban apró üzletek várják reszketve a pri­va­­tizációt. Túlélik-e, s hogyan? Vagy egy-két sorstársukhoz hasonlóan üres ki­rakataikkal vaksin bámulnak a külvilág­ba? Vajon kaphatok-e választ kérdéseim­re? A piactér lassan elevenedik. Egy-két árus kirakta már portékáját az asztalokra, mások most rámolásznak. Vevő is akad már, ha nem is sok. A „butiksori” non­stop borozóból „enyhén illuminált” férfi támolyog elő, látszik gondja van a koor­dináta rendszerével. Szerbusztok­­ köszön nekem, s nagy erőfeszítésébe kerül míg kikerül „minket”. A tér utolsó sarkán megállok, visszanézek s eltöprengek. A sok apró üzletecske, butik, stand helyett nem lehetne-e itt e hatalmas téren egy komoly bevásárlóközpont, akár többszin­tes is, udvarán a piaccal? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseim­re? Még motoszkál fejemben az utolsó kérdés, amikor a felkelő nap sugaraiban fürödve újra rámköszönnek az Erkel úti „gombák”. A lakásban jó meleg fogad. Kényelembe helyezem magam, rágyúj­tok. A gomolygó cigarettafüstbe bámulok s akkor belém hasít a gondolat: Te jó Isten nincs is témám! Miről fogok én írni? Szinte válaszként agyamba tódulnak a sé­ta alatti kérdések. Elhatározom, hogy megszerzem és közreadom azokra a vála­szokat. Kling Ferenc A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL NEHÉZ SZÜLŐNEK Nevelési Tanácsadónkban 6 éve foglalkozunk tanulási, beilleszke­dési és magatartási nehézségekkel küzdő gyermekekkel, fiatalokkal. A nevelési gondjaikkal hozzánk forduló szülőknek és pedagógu­soknak pszichológiai és pedagó­giai eszközeinkkel (vizsgálat, tanácsadás, terápia) igyekszünk se­gítséget nyújtani problémás gyer­mekeik életútjának egyengeté­­séhez. A prevenció (megelőzés) szel­lemében arra törekszünk, hogy az eredményes nevelési módszereket minél szélesebb körben ismertes­sük, és ezzel elősegítsük a gyer­mekekkel kapcsolatos problémák mélyebb megértését és azok csalá­don belüli jó megoldását. Ennek a gondolatnak a jegyében szeretnénk a Hírtükörben alkalmanként, né­hány köz­ érdeklődésre számot tar­­tó gyermeklélektani témáról röviden írni. Ezen túlmenően a Hírtükörben két elgondolásunkat szeretnénk megvalósítani. Tapasztalataink szerint sok olyan szülő van, aki tud­ja és maga is szenved a gyermeké­vel kapcsolatos gondok miatt, azonban különböző okok miatt (pl.: nincs ideje, fél, hogy kitudó­dik, szégyenli stb.) nem kér segít­séget. Számukra „A pszichológus válaszol” jeligével posta rovatot indítanánk, melyben a levélben (akár név nélkül is) feltett kérdése­ikre az újságban válaszolnánk. Biz­tosítva a kérdező teljes anonimi­tását oly módon is, hogy a felvetett problémát csak annyiban közöljük, amennyi az olvasók számára a vá­lasz megértéséhez szükséges. A másik elgondolásunkkal azt a látszatot kívánjuk feloldani, hogy csak problémákból áll a világ. Sze­retnénk felmutatni a nevelés terén azokat az értékeket, melyek a mindennapi élet színes szőttesében találhatók. Minden szülő azt sze­retné, ha gyermeke bizakodó és boldog lenne. Vannak, akik úgy érezhetik eredményes a gyermek­­nevelésük. Nem azért, mert az éle­tük mindig diadalmenet, hanem mert voltak sikereik ezen a téren. Valami módon jól, közös megelé­gedésre tudták megoldani a felme­rült konfliktusokat. LENNI A nevelés örömeit és sikereit megélt szülőktől a gyermeknevelé­si elgondolásaik, tapasztalataik le­írását várjuk (apróságokról, mert abból áll az élet). Az ilyen jellegű, közlés célját is szolgáló írásaikra írják rá, hogy „Pályázat: Nehéz szülőnek lenni”. Kérjük, mellékel­jenek hozzá egy zárt borítékot, mely a nevüket és címüket tartal­mazza, amit csak a pályázat elbírá­lását követően bontunk fel. A beérkezett írásokat rövidített for­mában a szerzők engedélyével (név és azonosításra alkalmas ada­tok nélkül) a Hírtükörben jelentet­jük meg. 10 pályázat beérkezése után a legjobbakat díjazzuk. Ezek kiválasztásához a kedves olvasók hozzászólásait is várjuk. Közremű­ködésüket örömmel fogadjuk és köszönjük. „A pszichológus válaszol” és a „Pályázat: Nehéz szülőnek lenni” leveleit a Nevelési Tanácsadóba (Szabatta, Kodály Z­­stny.,Pf.:45.) kérjük küldeni. Tahyné Borbély Julianna pszichológus a Nevelési Tanácsadó vezetője 5. oldal

Next