Százhalombattai Hírtükör, 1992 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-08 / 7. szám
SZÁZHALOMBATTAI BIRTOKÖK MIT TEGYÜNK A TB KÁRTYÁVAL? Egy pletyka nyomában Az 50-es években volt valami pejoratív értelme a „Házi" szónak,pláne miután összekapcsolták a „Kispolgári csökevény" újsütetű terminológiájával. A 60-as években az első „maszek" pékek, aztán már „házi jellegű" kenyeret sütöttek, s nekünk csak ki kellett várni ezt a röpke 20-30 évet, hogy újra értelmezhessük a „ háziurak” szerepét, s mára HÁZIORVOSA is lehessen a családnak. Az elmúlt hónapban a Társadalombiztosítási Főigazgatóság megkezdte ez utóbbiak szabad választásához feltétlenül szükséges biztosítási igazolványok postázását. Mellékelt levelük is megnyugtatott, szinte sugallta: az orvosok már mindent tudnak, csak vigyük hozzájuk az érvényesített kártyákat. Eltűnődtem: a minap még tüntetés, petícióátadás - most meg három hónap alatt az ország 4500 körzeti orvosa megvizsgálja és regisztrálja a felnőtt Magyarországot?! Dr. KÖRÖSI LÁSZLÓT, a battai körzeti orvosok vezetőjét elsőként erről az ellentmondásról kérdeztem. - Bizonyosságról szó sincs egyelőre. Az orvosok nagy része is tájékozatlan, - hozzáteszem - önhibáján kívül, s csak a sajtóvitákból informálódik egy-egy tervezet álláspontjáról. Hallatja szavát a KAMARA, MINISZTÉRIUM, a SZAKSZERVEZET és a TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS is, de bizottságaik áttételein sok javaslat úgy átalakul, hogy még a beterjesztője sem ismerne rá a végén. Aztán a sajtó sem mindig segíti a feszültségek enyhítését. Pl. megjelentettek egy táblázatot, amelyből kiemelték, hogy szakvizsgával, megfelelő gyakorlati idővel és 2000 .kártyával rendelkező (körzeti) háziorvos 120 ezer Ft-ot is megkereshet havonta. Arról, hogy ezen a tervezett összegen a teljes asszisztenciája osztozik, gépírónőtől a védőnőig csak egy rövidke helyreigazítás tudósított a másnapi számban. - Mik a tapasztalataik a „kártyák" megjelenésével kapcsolatban? - Legelőször a nyugdíjasok kapták meg, s nagyon sokan azonnal megkerestek bennünket. Bizalommal közeledtek hozzánk, s mi természetesen elfogadtuk, hiszen egy alapjaiban új rendszer beindításánál, nem mindegy hogy milyen az első találkozás. Arról, hogy a mai napig nem jelent meg a Családorvosi Rendelet a hozzánk fordulók tehetnek a legkevésbé. Ha egy ún. ADATLAP kitöltési idejét - amelyet mindenkiről fel kell vennünk és ez kb. 20 percet vesz igénybe -, megszorzunk a város lakosságának számával, meglepő eredményhez juthatunk. - Hogy készültek fel a nagyobb rohamra? - A jelenlegi körzetet 5 orvos látja el - már 10 éve. Azóta több szakorvossal kiegészülve az üzemi és körzeti orvosok végülis midenkit elláttak - megoszlott közöttük a forgalom! Most az azóta bekövetkezett lélekszám növekedéssel15 ezer bejelentett, állandó lakossal, illetve 4-5 ezerre becsült ideiglenes és illegálisan itt tartózkodóvá egy-egy orvosra 3400 fő jutna. - Ez nagyon magasnak tűnik! - Szerencsére az önkormányzat is érzékelte a dolog tarthatatlanságát, s megelőlegezte 2 fő körzeti orvos státuszát minden járulékos költségével együtt. Sajnos a megyei Tisztiorvos és a TB Főigazgatóság pecsétje még hiányzik az engedélyről... Mert így hiába osztottuk fel a területet 7 részre, s alakítottuk ki a plusz két felszerelt rendelőt. - Mi a személyes véleménye a tervezetről? - A kártyákkal, azok begyűjtésével a mennyiséget fogják dotálni és nem a minőséget. Bizonyára lesznek orvosok, akik mindenkit elfogadnak majd, s képtelenek lesznek tisztességesen ellátni őket. Az elején bekövetkező aránytalanságok - ebben optimista vagyok - egy-két év után kiegyenlítődnek. Előzetes közvéleménykutatások eredménye szerint a lakosságnak csak 5-10%-a kíván változtatni az eddigi állapoton. Hadd tegyem hozzá, itt Battán már évek óta létezett a szabad orvosválasztás, csak egy formanyomtatványt kellett kitölteni. - A háziorvos mennyire lehet majd a család orvosa a szó teljes értelmében? - Amíg területéhez 3400-an tartoznak, 24 órás ügyeletekkel, sokszor ünnepek nélkül, adminisztratív és hatósági ügyekkel terhelten telnek a napjai - aligha. Ideális lenne a megelőző gyógyítás - a testi-lelki állapot karbantartása, de sajnos leginkább a tűzoltó munka jut. Lehetséges-e, hogy több háziorvos tartozzon egy családhoz? - Elvileg igen, de a dolog perspektivikus jelentősége és a célszerűség is egy személyt diktál. - Az orvos kitől köteles elfogadni a kártyát? - Valamennyi a körzetébe tartozótól köteles, de más körzetéből már nem. - Az életkor befolyásolható tényező-e a választásnál? - Igen. 14 éven aluliak kötelezően gyermekorvost, a 18 év felettiek felnőtt családi orvost választhatnak. 14- 18 év között alternatív a választás, bármelyik lehet. - Növekszik-e a presztízse a háziorvosnak? - Egyértelműen központi helyzetbe kerülünk! Mi írhatunk fel gyógyszert, mi utalhatjuk kórházba szakorvoshoz a beteget... - Hogy készülnek az orvosok erre a nagyobb felelősséggel járó feladatra? - A továbbképzések piacosodó rendszerében az új információk egyre több pénzbe kerülnek. Kedvező kapcsolataink révén a szakma kiváló előadóit megnyerve nagyszerű előadásokat tartunk a Diabetológia, az antibiotikum terápia és a Kardiológia tárgykörében. - Végezetül mit kérne, mit javasolna a kártyákat kezükben szorongató családoktól? - Kivárásra kérem őket. Ha közben az említett két kolléga státusza rendeződne, arányosabb lenne a leterheltségük. A nyugdíjasok kártyái mellett április 15-től természetesen mindenkiét elfogadjuk - de nem sürgetjük Önöket - SZÉP -Mint érintett szülő, ijedten hallottam ismerőseimtől, hogy felszámolják az Erőmű óvodáját és bölcsődéjét. - Igaz ez? - kérdeztem Horváth Imrénét, az óvoda vezetőjét. - Hivatalosan nem jelezték, hogy bezárnák az óvodát. Érdeklődésemre határozott nemleges választ kaptam, de kérdezze meg Bokodi Bélát, az Erőmű szociálpolitikai osztályvezetőjét! A bölcsődében is hasonló módon nyugtatott meg Cservák Jenőné vezető: - Semmi biztosat nem tudunk. Mi is szülőktől hallottuk, hogy esetleg eladják a bölcsődét. Idén biztosan nem kerül rá sor, a nyári tatarozás augusztusban megtörténik. Egyelőre dolgozunk, a férőhelyek fel vannak töltve, sőt szelektálni kell, annyi a jelentkező. A gondozók ugyanakkor most éppen kevesen vannak, de végezzük a munkánkat, s ha mégis menesztenek minket, elég lesz akkor megtudni. - Mi hát az igazság ? - fordultam telefonon Bokodi Bélához. - Nem igaz! - csattant kissé ingerülten a hangja, majd valamelyest megenyhülve folytatta. Az RT. átalakulásának koncepciójában az szerepel, hogy a szociális intézményeket csak akkor számoljuk fel, ha az állami szociálpolitika feleslegessé teszi a gazdálkodó szervezetek ilyen intézményeinek fenntartását. Ehhez azonban olyan mélyreható változásokra van szükség, amelyek nem mennek egyik napról a másikra. - Honnan eredhet hát az információ? - Ez az egész csak pletyka, és pletykákról nincs mit beszélgetni. Nekem személyes problémát okoz a dolgozók bizonytalansága, amelyen az sem segít, hogy az elmúlt évben béremelést kaptak, és ezt idén is tervezzük. Az épületeket pedig nem adtuk el és nem adtuk át, ez vagyonkezelési kérdés. Tavaly, év elején érkezett hozzánk egy tervezet, amelyet az önkormányzattól kaptunk az óvodák és bölcsődék jövőjéről. Pontos részleteket fejből nem tudok, de azzal a megjegyzéssel adtuk vissza a városnak, hogy sem szakmailag, sem emberi oldalról nem megfelelő. Azóta semmilyen lépés nem történt részükről. Dr. Benedek Lászlót, az egészségügyi intézmények igazgató- főorvosát két megbeszélés között, a folyosón állítottam meg. - Ismeretes, hogy a város önkormányzata foglalkozott egy úgynevezett fektető létrehozásának lehetőségével, melynek kapcsán szóba került a DKV bölcsődéjének és óvodájának felhasználása. Jól tudom, hogy a tavalyi költségvetésből tekintélyes összeget különítettek el erre a célra? A költségvetés készítésekor figyelembe vették ezt a tervet, tartalékoltak pénzt az említett öregek otthona, illetve fekvőbeteg-gondozó megvalósítására, de a kérdés most éppen nem aktuális. Talán majd év vége felé, de a terv az erőműves intézményeket semmiképp sem érinti. A Városháza portáján Maitz Ferenchez irányítottak, mint illetékeshez. Neki is ugyanazt a kérdést tettem fel. - Nem hallottam ilyen tervezetről. - Korábbról sem származhat ez a félreértés? - De igen! Tavaly márciusban valóban készítettünk egy tervezetet, melyet megküldtünk a vállalatoknak. A megkezdett tárgyalások félbeszakadtak, és azóta sem indokolja semmi, hogy ezt a témát napirendre tűzzük. Szóval megint csak egy pletyka, s most talán dühösebb vagyok, mint ha hiteles forrásból közhírre kiálthattam volna az értesülésemet. Haragszom az ilyen szóbeszédért, hiszen bizonytalan világunkban legalább gyermekeink jelenét szeretnénk biztosnak tudni, hinni, hogy nem kell őket a télen még sötét utcán magukra hagyni egy városi óvoda, vagy bölcsőde zárt kapuja előtt, ha a szülő hatkor kezdi a munkát. Lám, mi lesz egy jószándékú, de végig nem gondolt elképzelésből megfelelő szakmai kidolgozás nélkül! Azért még mindig nem vagyok nyugodt Nem zörög a haraszt... De ki kavarja a szelet? Császárné Bíró Ágnes REGGELI SÉTA Korán kelő vagyok s ez alól a hétvége sem kivétel. Kinézek az ablakon, kissé borongós az idő, szélgyerekek hajkurásszák egymást, s kergetőzésükbe megmeghajlanak a kopasz fák. A forró fekete után felcihelődök s kilépek a kapun. Egy szélgyerek arcul csíp s fütyörészve tovább rohan, összébb húzom magamon az átmeneti kabátot. Még minden csendes, a város most ébredezik. Mindig imádtam az ébredő városokat. Szeretem ezeket a hajnali sétákat, nyugtatólag hatnak rám, gondolatokat ébresztenek, melyekkel jó eljátszadozni. Talán írnivaló téma is akad - mondják az utcán hever ... Nézem az Erkel körúti növekvő „gombákat”. Egy párnak már van lakója, zöldséges, gyógynövényes, méterárus. De vajon kell-e nekünk ennyi üzlet? Nagy reményekkel induló gazdáik megélnek-e a várható forgalomból? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseimre? Az iskola előtt a csendet gyerekcsivitelés töri meg. Kis hátizsákjaikkal, csacsogva tolakodnak fel a különbuszra, mely rövidesen elrepíti őket egy új, ismeretlen helyre. Kirándulni jó... Felrémlenek gyönyört diák emlékeim. Milyen lehet most diáknak lenni? Mit tud nyújtani most az iskola? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseimre? Az ABC felé megyek. Az előtte lévő buszmegállóban két-három munkába igyekvő fázósan várja a járatot. A volt posta előtt újra csendesség fogad. Itt már hétköznap sincs nagy zsibongás, telefonközpont lett belőle. Tényleg, mióta van beadva a telefonkérelmem? Hányan lehetünk mi várakozók? Milyen hálózatfejlesztés várható? Miben reménykedhetünk? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseimre? Átmegyek a túloldalra, ahol a büszke Oktán előtt álmosan terpeszkedik az étterem kissé lepusztultnak látszó épülete. Átvágok a térre, mely felett méltóságteljesen trónol a Művház, a Városháza. Csend és béke honol most a közéletben, a politikában, „hallgatnak a múzsák”. Kíváncsi szemekkel fürkészem a programokat, előadásokat hirdető kirakatokat. Délután moziba készülök. Vajon ki lesz a ház igazgatója? Mik a tervei? Mit fog változtatni? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseimre? Az OTP előtt csókolódzó párt ugrasztok széjjel, gondolom „áldanak” érte. Kényelmes lassúsággal elbandukolok az őrt álló tízesek sorfala előtt. Alagsoraikban apró üzletek várják reszketve a privatizációt. Túlélik-e, s hogyan? Vagy egy-két sorstársukhoz hasonlóan üres kirakataikkal vaksin bámulnak a külvilágba? Vajon kaphatok-e választ kérdéseimre? A piactér lassan elevenedik. Egy-két árus kirakta már portékáját az asztalokra, mások most rámolásznak. Vevő is akad már, ha nem is sok. A „butiksori” nonstop borozóból „enyhén illuminált” férfi támolyog elő, látszik gondja van a koordináta rendszerével. Szerbusztok köszön nekem, s nagy erőfeszítésébe kerül míg kikerül „minket”. A tér utolsó sarkán megállok, visszanézek s eltöprengek. A sok apró üzletecske, butik, stand helyett nem lehetne-e itt e hatalmas téren egy komoly bevásárlóközpont, akár többszintes is, udvarán a piaccal? Vajon kaphatnék-e választ kérdéseimre? Még motoszkál fejemben az utolsó kérdés, amikor a felkelő nap sugaraiban fürödve újra rámköszönnek az Erkel úti „gombák”. A lakásban jó meleg fogad. Kényelembe helyezem magam, rágyújtok. A gomolygó cigarettafüstbe bámulok s akkor belém hasít a gondolat: Te jó Isten nincs is témám! Miről fogok én írni? Szinte válaszként agyamba tódulnak a séta alatti kérdések. Elhatározom, hogy megszerzem és közreadom azokra a válaszokat. Kling Ferenc A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL NEHÉZ SZÜLŐNEK Nevelési Tanácsadónkban 6 éve foglalkozunk tanulási, beilleszkedési és magatartási nehézségekkel küzdő gyermekekkel, fiatalokkal. A nevelési gondjaikkal hozzánk forduló szülőknek és pedagógusoknak pszichológiai és pedagógiai eszközeinkkel (vizsgálat, tanácsadás, terápia) igyekszünk segítséget nyújtani problémás gyermekeik életútjának egyengetéséhez. A prevenció (megelőzés) szellemében arra törekszünk, hogy az eredményes nevelési módszereket minél szélesebb körben ismertessük, és ezzel elősegítsük a gyermekekkel kapcsolatos problémák mélyebb megértését és azok családon belüli jó megoldását. Ennek a gondolatnak a jegyében szeretnénk a Hírtükörben alkalmanként, néhány köz érdeklődésre számot tartó gyermeklélektani témáról röviden írni. Ezen túlmenően a Hírtükörben két elgondolásunkat szeretnénk megvalósítani. Tapasztalataink szerint sok olyan szülő van, aki tudja és maga is szenved a gyermekével kapcsolatos gondok miatt, azonban különböző okok miatt (pl.: nincs ideje, fél, hogy kitudódik, szégyenli stb.) nem kér segítséget. Számukra „A pszichológus válaszol” jeligével posta rovatot indítanánk, melyben a levélben (akár név nélkül is) feltett kérdéseikre az újságban válaszolnánk. Biztosítva a kérdező teljes anonimitását oly módon is, hogy a felvetett problémát csak annyiban közöljük, amennyi az olvasók számára a válasz megértéséhez szükséges. A másik elgondolásunkkal azt a látszatot kívánjuk feloldani, hogy csak problémákból áll a világ. Szeretnénk felmutatni a nevelés terén azokat az értékeket, melyek a mindennapi élet színes szőttesében találhatók. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke bizakodó és boldog lenne. Vannak, akik úgy érezhetik eredményes a gyermeknevelésük. Nem azért, mert az életük mindig diadalmenet, hanem mert voltak sikereik ezen a téren. Valami módon jól, közös megelégedésre tudták megoldani a felmerült konfliktusokat. LENNI A nevelés örömeit és sikereit megélt szülőktől a gyermeknevelési elgondolásaik, tapasztalataik leírását várjuk (apróságokról, mert abból áll az élet). Az ilyen jellegű, közlés célját is szolgáló írásaikra írják rá, hogy „Pályázat: Nehéz szülőnek lenni”. Kérjük, mellékeljenek hozzá egy zárt borítékot, mely a nevüket és címüket tartalmazza, amit csak a pályázat elbírálását követően bontunk fel. A beérkezett írásokat rövidített formában a szerzők engedélyével (név és azonosításra alkalmas adatok nélkül) a Hírtükörben jelentetjük meg. 10 pályázat beérkezése után a legjobbakat díjazzuk. Ezek kiválasztásához a kedves olvasók hozzászólásait is várjuk. Közreműködésüket örömmel fogadjuk és köszönjük. „A pszichológus válaszol” és a „Pályázat: Nehéz szülőnek lenni” leveleit a Nevelési Tanácsadóba (Szabatta, Kodály Zstny.,Pf.:45.) kérjük küldeni. Tahyné Borbély Julianna pszichológus a Nevelési Tanácsadó vezetője 5. oldal