Százhalombattai Hírtükör, 1994 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-04 / 9. szám
SZÁZHALOMBAT hírtükör VÁROSI KÖZÉLETI LAP ÁRA 10.-Ft 1994. május 4. VII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN Négy év a külügyi tárca élén Jeszenszky Géza külügyminiszter úr április 20-án látogatást tett a DK. Rt.-ben, azt követően a Városi Televízió élő adásában elemezte a külpolitikai kérdéseket, majd nyilatkozott lapunknak. -Nem mindennapi dolog, hogy a külügyi tárca vezetője egy energetikai objektumba látogat. Minek köszönhető, hogy felkereste az Erőművet? - Mondhatnám azt is, hogy a véletlennek. A személyes barátságomnak Szederkényi Sándor úrral, az Erőmű Rt. vezérigazgató-helyettesével. Természetesen minden baráti látogatásnak van hivatalos célja is, amelynek már külügyi vonatkozásai is vannak. Áttekintettük az energiaellátás, illetve az elektromos energia import kérdéseit. - Tekinthető-e az Ön látogatása a választási kampány részének is? - Én úgy látom, hogy egy választás után az ember máris egy újabb kampányba kezd, mert minden lépés, minden tett valahol befolyásolja az egyéneknek a következő választásoknál kialakított véleményét. Ilyen jellegű beszélgetésekre igen nagy szükség lenne, de a miniszterségem négy éve alatt egy kezemen megszámolhatnám azokat az alkalmakat, amelyeken módom volt nyilvánosan beszélgetni a külpolitikáról. Arról, hogy az én munkám nem egy költséges hobby, hanem a külpolitika az állampolgárok érdekeit szolgálja. Ezért örömömre szolgált a lehetőség, hogy egy órán át beszélgethettem a riporterrel a városi televízió nyilvánossága előtt, és annak is örvendek, hogy az Önök lapjának nyilatkozhatom. - A déli szomszédainknál polgárháború dúl. Hogyan ítéli meg Ön az ország biztonságát? - Magyarország biztonságát az ENSZ Alapokmánya garantálja, és akit megtámadnak, az nem csak önvédelemre jogosult, hanem joggal elvárhatja a nemzetközi közösség támogatását. Minél szorosabb a viszony országunk és a demokráciák között, annál inkább számíthatunk támogatásra veszély esetén. Ma Európában és azon kívül is nincsenek ugyan formális szövetségeseink -, de országunknak informális szövetségesei vannak, és ez a körülmény biztonságunk fontos záloga. Miniszterségem négy éve alatt megismertek bennünket, és politikánkat is, megbecsülnek minket, és ez is hozzájárul országunk biztonságához.Trianon után számottevő magyarság került kisebbségbe a szomszédos országokban, akiknek jogos elvárásaik vannak az anyaországgal szentben, de ezek az államok rendkívül érzékenyek ebben a vonatkozásban. Minisztersége alatt mennyire tudott megfelelni ennek a kényes egyensúlynak? Kétségtelen, hogy némely szomszédos országgal csak kevés haladást sikerült elérnünk a kapcsolatteremtésben. A hét szomszédos ország közül néggyel - Ausztria, Szlovénia, Horvátország és Ukrajna - nincs különösebb gondunk, ezekkel az államokkal kapcsolataink fejlődőképesek. Nem mondhatom viszont felhőtlennek kapcsolatainkat Szerbiával, Romániával és Szlovákiával. Szerencsére az ott élő magyar kisebbségnek vannak pártjai, bár ezek politikai mozgástere meglehetősen szűk. Iskoláik is vannak, sajtójuk van, és mi minden tőlünk telhető támogatást megadunk az ott élő magyar kisebbségnek. Ez nem egyféle nemzeti demagógiát jelent részünkről, hanem arra gondolok, hogy az első és második világháború után százezres nagyságrendben menekültek a kisebbségbe szorult magyarok a „végekről” az anyaországba, hogy ne is beszéljünk az erőszakos áttelepítésekről. Ha mi nem teszünk meg mindent a magyar kisebbségek jogainak biztosításáért, akkor soha nem látott exodusz indulhat el, akár milliós nagyságrendben is. De egészében véve, ha a délszláv válság lelassította is a nemzetközi közösségeknek azt a határozott törekvését, hogy biztosítsa a kisebbségi jogokat Közép- és Kelet-Európában, a Balladure-terv újra napirendre tűzte ezt a kérdést. Az elkövetkező egy-két év döntő lehet, hogy sikerül-e igazán tartalommal megtölteni ezt a koncepciót. Megkérném, Miniszter úr, számoljon be olvasóinknak a minisztersége alatt megélt legfontosabb sikereiről és esetleges kudarcairól. A kül- és belpolitika, valamint a nagy nemzetközi elmozdulások összefüggései nélkül nem lenne igazán célszerű beszélnem személyes sikerélményeimről. A legnagyobb fegyvertény nyilvánvalóan az, hogy sikerült kibontakoznunk a Varsói Szerződés és a KGST szorításából, amelyben fő érdeme a megboldogult Antall Józsefnek volt. Egyetlen lépésünket sem tartom igazán kudarcnak, de elégedetlen vagyok a három említett szomszédunkban élő magyarság helyzetével. Arnold J. Toynbee, a nagy angol gondolkodó írta 1915-ben, hogy: „A primitív emberek a kisebbségeket kiirtják, a civilizált emberek gyűjtik elégedetlenségük jeleit...” Ha az említett államok megszívlelték volna Toynbee gondolatát, ma előbbre állnánk a kérdés megoldásában. Csalódásként éltem meg azt is, hogy a nyugati országok jelentősen veszítettek a tekintélyükből, amiért nem tudtak sikerrel megbirkózni a délszláv krízissel. -Mégy egy kérdést, miniszter úr! Milyen esélyei vannak, hogy a választások után is a magyar diplomácia élén maradjon? - Fontosnak tartanám külpolitikánk kontinuitását bár ez a négy év nem volt leányálom, és a jövőt sem látom könnyűnek. De mindenképpen izgalmas dolog, és nagy felelősség részt venni abban a munkában, amelynek során bizonytalan világunk minél tetszetősebb formát nyerhet. Ez természetesen az MDF szereplésétől függ a választásokon. Ha jól szerepel, egy jövendő koalícióban esélyeim vannak erre. Ha az MDF rosszul szerepel majd a választásokon, akkor az esélyeim egyenlők a nullával. Szaniszló József Felvételi eredmények Megnyugtatóan zárult a 8. osztályosok beiskolázása. Az Eötvös Lóránd Általános Iskola két nappali és egy ifjúsági tagozatáról minden végzős diákot felvettek középfokú oktatási intézménybe. A 61 főből 9-et gimnáziumba, 27-et szakközépiskolába és 25-öt szakmunkásképzőbe, 54%ukat az 1. helyen jelölt iskolába. Az 1. Sz. Általános Iskola 56 végzőséből 17-et vettek fel gimnáziumba, 23-at szakközépiskolába, 16-ot szakmunkásképzőbe, 75%ukat az I. helyen megjelölt intézménybe. Az Arany János Általános Iskola 75 végzőséből 16 főt vettek fel gimnáziumba, 33-at szakközépiskolába, 20-at szakmunkásképzőbe, 4- et szakiskolába. Két tanuló beiskolázása még folyamatban van. Az I. helyre felvettek aránya 90% fölött van. A Körösi Csoma Sándor Általános Iskolából 4 főt vettek fel gimnáziumba, 20 főt szakközépiskolába, 26-ot szakmunkásképzőbe, 5-öt szakiskolába. Első helyre a tanulók 75%-át vették fel. A 4 kilencedikes közül 1 főt szakközépiskolába, 2 főt szakmunkásképzőbe 1 főt szakiskolába vettek fel. - Czifrik - “A * - mír: GYUJTE!VEN gYŰJTE! KETTŐT FIZET (ITT) N \RMYI KAP' KARDIOLÓGIAI RENDELÉS . . POLITIKAI RENDEZVÉNYEK A TARTALOMBÓL IRÁNY \! U.TÁ' JHHHI U ' ■ jfjfHBKSBMJ Hogyan értékeli Ön képviselő Úr? Elrohant a négy év. Elcsendesedett a Parlament. Elbúcsúztak az első szabadon választott képviselők. Persze ez a búcsú kinek végleges, kinek reményei szerint csak átmeneti jellegű. Beszélgetőpartnerem dr. Kovács László a Pest megyei 8. számú választókörzet képviselője a politikai pályától búcsúzók közé tartozik. - Hogyan értékeli Ön az eltelt négy esztendőt egyrészt pártja szempontjából, másrészt mint képviselő? - Én sokkal pozitívabban értékelem az elmúlt négy évet, mint a választópolgárok nagy többsége, továbbá mint a politikai erők jórésze, beleértve a magam pártjának néhány képviselőjét is. Én kezdettől fogva - talán valamilyen megértés folytán - számítottam az évek során jelentkező nehézségekre. Véleményem szerint az MDF 1990-ben meghatározott programja lényegében megvalósult. Az első cél egy demokratikus jogállam kialakítása, megteremtése már a 91- es év közepére megvalósult, már ami az intézményrendszert, a Magyar Köztársaság politikai felállását, a törvények szintjét illeti. A második cél a nemzeti függetlenség megteremtése volt. Azt gondolom, senki nem vitatja, hogy addig nincs igazi nemzeti függetlenség, amíg idegen csapatok vannak az országban, nos tudjuk távoztak. A harmadik cél a szociális piacgazdaság megteremtését irányozta elő, amely erősen vitatott dolog volt, hiszen már a szociális piacgazdaság fogalmát is sokféleképpen értelmezték, értelmezik hazánkban. Én úgy emlékszem rá, hogy az elmúlt négy évben ellenzékben lévő pártok jelentős része még gúnyolódott is a szociális jelzőn, mert azt mondhtták, hogy piacgazdaság az piacgazdaság, viszont mire a négy év eltelt addigra ők is a szociális jelleg megteremtésének elégtelenségét kifogásolták. Én viszont, aki a Szociális Bizottságban dolgoztam úgy érzem, hogy az ország teherbíró képességéhez viszonyítva, nem vitathatják el tőlünk azt sem, hogy ebbe az irányba, és lényegeset léptünk. Összességében mondhatom, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik azt mondják: olyan irányba mozdult el az ország, ahogyan azt az MDF 1990-91-ben elképzelte. Ami a magam szerepét illeti itt már nagyon ellentmondásos érzéseim vannak. Talán túlságosan belelovaltam magam abba, hogy én sohasem leszek pártpolitikus, én „csak” országgyűlési képviselő leszek, ami olyan mint bármely más munkahely, és ezt kell tisztességesen végigcsinálnom. Ellentmondásos az is, hogy helyesen döntöttem-e, hogy azokban a kérdésekben melyekben a politikai csatározások folytak sohasem fejtettem ki igazi politikai véleményemet, hanem csak a szakmai munkában vettem részt. A másik ami egyértelműen negatívum - túlzásba vittem azt a kötelességtudatot, hogy mindig részt vegyek a bizottsági üléseken, frakcióüléseken, plenáris üléseken azért, hogy tájékozott legyek. Ez persze törvényszerűen ahhoz vezetett, hogy a helyi választókörzeti életben az átlagnál jobban elszakadtam a közösségektől, az ottani problémáktól. Ha hosszú távon politizálnék ezen biztos változtatnék. - Ön többször jelezte, hogy négyéves képviselői mandátumának lejártával visszatér a civil pályára, a volt munkahelyére, melyhez lízta a volt orvosigazgató Benedek doktor ígéretét is. Változott-e az alapelképzelése különös tekintettel arra, hogy a volt munkahelyén közben vezetőváltás is volt? - Csak annyiban, hogy nem májusban, hanem június 1-én megyek vissza. Nincsenek olyan félelmeim, hogy az igazgató változás befolyásolná eredeti elképzeléseimet, hiszen Körösi doktorral csakúgy, mint kollégáimmal folyamatos és jó a kapcsolatom. Az elkövetkező hónapokban tervezem szakmai ismereteim felújítását, a négy év alatti fejlődés áttekintését, ezért például a helyettesítő kollégámmal már meg is beszéltem, hogy április 15-től egy hónapon keresztül bejárok a Tétényi úti kórházba. Remélem sikerül rövid időn belül pótolni a négy évet, amit nem tartok veszteségnek, mint ahogyan nem tartom pályafutásom veszteségének azt sem, ha most visszaállok abba a munkakörbe, amit 25 évig csináltam. E kérdésben magaménak érzem Széchenyi alábbi gondolatait: „Közlegény sorba állni és kitüntetés nélkül gyakorolni polgári erényt néha szint oly magasztos állás, és szint oly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén.” Kiing _________________________|