Százhalombattai Hírtükör, 2006 (19. évfolyam, 1-25. szám)

2006-04-21 / 8. szám

írtükör VÁROSI KÖZÉLETI LAP www.hirtukor.hu XIX. Évfolyam 8. szám Megjelenik minden második pénteken • INGYENES 2006. április 21. Aradszki és Jánosi maradt versenyben Érvényes, de eredménytelen volt az április 9-i országgyűlési választások első for­dulója a Pest megyei 8. számú választókerületben. Mivel egyik képviselőjelölt sem szerzett 50%-nál nagyobb támogatást, újból szavazásra kerül sor április 23- án. Dr. Csőzik László visszalépését követően két jelölt, dr. Aradszki András (FIDESZ-KDNP) és dr. Jánosi György (MSZP) közül választhatjuk ki, ki képvi­selje körzetünket a következő négy évben a parlamentben. Az első fordulóban dr. Jánosi György, az MSZP jelöltje 21 061 sza­vazatot és ezzel 43,75%-os támogatást szerzett. Őt követi dr. Aradszki András, a FIDESZ és a KDNP jelöltje, aki 18 377 voksot, az összes szavazat 38,18 %-át kapta. Harmadik lett dr. Csőzik László (SZDSZ) 11,11%-kal, negyedik dr. Tóth István (MDF) 4,27 %/o-kal, ötödik Papp Sándor Gerzson (MIÉP­­Jobbik) 2,09 %-kal és hatodik Kovács István (Munkáspárt) 0,6%-kal. A sza­vazásra jogosultak 72,32 %-a járult az urnákhoz, a részvételi arány jóval meg­haladta az országos átlagot, amely 67,83 % volt. Százhalombatta még a körzet kiemelkedő eredményénél is na­gyobb részvételi hajlandóságot mutata­­tott: a választók 72,45%-a ment el sza­vazni. A battaiak döntő többsége dr. Jánosi Györgyre és az MSZP területi listájára voksolt, a húsz szavazókörből csupán egyben - az óvárosi 20. számú­ban - ért el nagyobb támogatottságot dr. Aradszki András és a FIDESZ listá­ja. Ha csak a helyi szavazókörökben ki­alakult eredményeket nézzük, 50,08%­­ot ért el Jánosi György, 33,03-at Aradszki András, 10,33-at Csőzik Lász­ló, 4,14-et az MDF, 1,75-öt a MIÉP­­Jobbik és 0,67-et a Munkáspárt jelölt­je. A pártlisták közül 48,93 %-os támo­gatást kapott az MSZP, 32,93-at a FI­DESZ, 9,71-et az SZDSZ, 5,12-et az MDF, 2,1-et a MIÉP és 1,21-et a Cent­rum Párt. Folytatás a 2. oldalon Kezdődhet a felújítás Közel hatszáz millió forintos felújítás veheti kezdetét hamarosan Százhalom­battán - mondta dr. Jánosi György or­szággyűlési képviselő április 6-án, a Pártok Háza dísztermében, ahol bejelentette: a tíz százhalombattai pá­lyázat közül nyolc eredményes volt, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal döntése értelmében a lakóközösségek megkapják a teljes költség egyharma­­dát kitevő központi támogatást. A nyolc társasház összesen több mint 195 millió forintos támogatást nyert el, eh­hez az önkormányzat ugyanennyit hoz­zátesz, a fennmaradó egyharmad részt pedig a lakók állják. Kiemelte a négy közös képviselő - Hart Józsefné, Kováts Veronika, Juhász Mihályné és Bánhegyi István - áldozatos munkáját, mert - mint mondta - önzetlenül, a la­kóközösség érdekében dolgoztak, olyan erőfeszítéseket tettek, amelyeket megfizetni nem lehet. Pogány Gyula képviselő, a Városfej­lesztési, Kommunális és Környezetvé­delmi Bizottság elnöke arról tájékoztat­ta a jelenlévőket, hogy a siker nem azt jelenti, hogy máris kezdődhet a munka, ugyanis közbeszerzési eljárások lefoly­tatására van szükség. Kiss József iroda­vezető megerősítette ezt, mondván, hogy ha minden kedvezően alakul, ak­kor is közel nyolcvan napot vesz igény­be az előkészítés. Nem kell azonban ag­gódni - fűzte hozzá -, mert az önkor­mányzati támogatási szerződés megköt Mint több más, Duna menti települé­sen, Százhalombattán is gondot okoz a löszpart mozgása. Akik az Óvárosban, a Szent László út úgynevezett „hegy fe­lőli” oldalán laknak, jól ismerik a problémát, hiszen évtizedek óta omla­dozik a partfal. Különösen csapadékos időben váltak le kisebb-nagyobb dara­bok a hegy oldalából, és az sem volt ritka, hogy a partfalba vájt pincék be­szakadtak. Néhány évvel ezelőtt már sor került egy-egy helyen az omlás megállítására, most pedig elkészült a komplex pince- és partfalprogram. Mésének határidejét ennek figyelembe vételével 2007. január elsejéig állapí­tották meg. Pogány Gyula azt tanácsolta: a tár­sasházak törekedjenek arra, hogy a ki­vitelezők konzorciumot alkossanak, emellett azt is el kellene érni, hogy azok a kivitelezők részesüljenek előny­ben, amelyek helyi vállalkozókat is be­vonnak a munkába. Az első lépés, hogy minden társas­ház válassza ki a bonyolítót és fogal­mazza meg a közbeszerzési kiírást, amelyben ki kell kötni a kezdési és be­fejezési határidőt. A cél az, hogy min­den társasháznál minél jobban össze­hangolják a különféle munkákat annak érdekében, hogy sehol ne legyen Folytatás a 2. oldalon - A baj az - mondja Weller János, az Óváros települési képviselője -, hogy korábban akut problémakezelés tör­tént. Véleményem szerint minden fej­lesztést és beruházást tervszerűen, át­gondoltan, program szerint kell elvé­gezni. Az átgondolatlanságra több pél­da is van a városban, így az István király úton, ahol elkészültek a közmű­vek, de csak az egyik oldalon, ezért most, amikor a másik oldalon is meg­kezdődik a beépítés, fel kell bontani a jó minőségű burkolatot. Sokkal többe Folytatás a 2. oldalon ­ Vasárnapi menet Jó volt látni a szép ruhába öltözött, komoly, csöndes jövés-menést két hete, vasárnap. Mivel egy szavazó­körrel szemben lakom, kora reggel­től figyelhettem. Ki gyalogosan, ki biciklivel, ki egyedül, ki családosan érkezett. Legtöbbjük kicsit megállt, mielőtt belépett volna. Kifújta az orrát, elszívott egy cigarettát, meg­igazította a ruháját. Mintha meg kellene adni a kellő rákészülést, fi­gyelmet, odafordulást egy ilyen pil­lanatnak. Nem mindig ír az ember történelmet. “Korán reggel lesza­vaztunk, aztán jól beebédeltünk” - mondta egy bácsi a rádióban. Nem telt hiába a nap, tettünk valami ér­telmeset, elvégeztük a feladatun­kat. Ezt sugallták a szavai. Úgy látszik, nem sikerült elvenni az emberek kedvét a politikától. Pe­dig a legindokoltabb félelem az or­szággyűlési választásokkal kapcso­latban az volt, hogy alacsony lesz a részvétel. Nem így történt. Tízből közel heten gondolták úgy, hogy nemcsak joguk, dolguk is a vasár­napi menet. Ha már annyi a szép terv, ne rajtunk múljon a sikere. Ami rajtunk múlt, sikerült is. Nemcsak a részvételi arány, hanem a két kisebb párt parlamentbe jut­tatása is az ország érettségét, böl­csességét, demokratikus gondolko­dásmódját, nyitottságát jelzi. Meg talán valami józan távolságtartást is, amit az elmúlt négy parlamenti ciklusban tanulhattunk meg. A többséggel nem sikerült elhitetni, hogy - bármennyire szimpatikus a kis párt­­, elvész a támogatására szánt voks, és hogy sorsunk meg van írva: a politikai váltógazdaság kialakulása feltartóztathatatlan. Egyébként is szeretjük, ha a kicsi győz. Minden népmesénk erről szól, de a Biblia is ilyen történetek­kel van tele. Nem véletlenül. Az egész civilizációnk arra a nagyon egyszerű népmesei fordulatra épül, hogy többet ésszel, mint erővel. Va­gyis egy olyan rendszer, amit az ér­telem, a tudás, a bátorság, a tehet­ség irányít, mindig fölébe kerekedik annak, amit csak az erő, vagyis végső soron a félelem mozgat. A többséggel nem sikerült elhi­tetni azt sem, hogy a választás az életünkről szól. A többségnek ugyanis nem szól az életéről, sőt, nem is változtatja meg azt. Leg­alábbis nem egyik napról a másik­ra. Ezt is sikerült megtanulnunk ti­zenhat év alatt. Persze dönteni mindig kell. Amíg élünk, válasz­tunk. Ha többnyire jól, akkor job­ban, ha többnyire rosszul, akkor rosszabbul. Ami a 9-i szavazás után történt, immár nem a szavazófülkékben, hanem a nagypolitika színpadán, az érdekesebb volt minden népme­sénél. Úgy néztük, hallgattuk, ol­vastuk végig, ahogy egykor egy egész polisz adhatta át magát az ünnepi drámaversenyeknek. Az elő­adás pedig oly gazdag volt fordula­tokban, hogy egy percre sem tud­tunk elszakadni tőle. Lelkes, aggó­dó izgalommal figyeltük, mi kere­kedik ki a szinopszisból, amit ír­tunk, hogyan működik a szereposz­tás, amiről rendelkeztünk. Most viszont megint mi jövünk. Ne értse félre senki. A politika ter­mészetesen nem játék, és az ország­­gyűlési mandátumokért folyó ver­sengés sem színdarab. Talán csak annyiban hasonlít ahhoz, hogy azok, akik csinálják, megpróbálják átélhetővé tenni azok számára, akik nem. Ezt természetesen egyet­len politikusnak sem lehet felróni, sőt, valószínűleg az a jobb, ha hi­szünk benne, hogy van hatásunk a politikai folyamatokra és dönté­sekre. Négyévente egyszer biztosan van. A 2006-os választás még ko­rántsem fejeződött be. Egyelőre csak annyit lehet biztosan tudni, hogy ha mindenki hozzáírja a ma­ga x-ét, akkor a darab végével a többség elégedett lesz. Ha vasár­nap újból megtesszük az utat a szavazófülkéig, és támogatjuk azt, akit (amit) meggyőződésünk sze­rint kell, akkor elmondhatjuk: megtettük, amit megkövetel tő­lünk, hogy egy ország közösségé­hez tartozunk. Akkor joggal vár­hatjuk el, hogy azok, akiknek erre felhatalmazást adtunk, szintén te­gyék meg a tőlük telhetőt ezért a közösségért. Ha most komolyan vesszük a politikát, elvárhatjuk, hogy a politikusok is komolyan vegyenek minket az elkövetkező négy évben. A véleményét kérjük Premier plán: Jászberényi János Gát - csak szükség esetére A mai szülők kérdeznek Talán csak játék 41 rm ' !' yjr Kutyaugatás nem hallatszik az égig Kézilabda nagyhét válogatott H é M: f pillanatokkal - * -| x i , Érd M-2030 Balatoni út Fisat Szabó Kft **t­oo/srs &sm osm smow avasM­tia www Ha Ha

Next