Százhalombattai Hírtükör, 2013 (26. évfolyam, 1-26. szám)
2013-07-25 / 15. szám
6. oldal VB-vel avatják az érdi sportcsarnokot Csaknem hét évig állt üresen a nemzetközi mérkőzések megrendezésére is alkalmas új sportcsarnok Érden. Hamarosan azonban elfoglalhatják a sportolók, elsősorban a város női kézilabda-csapata, amely harmadik helyen végzett az NB I bajnokágban. Augusztus 10-e és 23-a között az U19-es férfi kézilabda VB-nek ad otthont a létesítmény. T. Mészáros András polgármester szerint annak idején rossz finanszírozási konstrukcióban épült meg a sportcsarnok, ezért nem tudták birtokba venni. Hét évet kellett arra várni, hogy megnyissa kapuit a Velencei úton található létesítmény, amelyet végül a többségi önkormányzati tulajdonban levő Érdi Sport Kft. vásárol meg 1,3 milliárd forintért a TAO támogatás segítségével. A megyei jogú város tagi kölcsön formájában biztosította az ehhez szükséges 462 millió forintos önrészt. A teljes vételár 2014. december 31-ig kerül kiegyenlítésre a HVB Leasing Sport Ingatlanhasznosító Kft. felé. Mivel a létesítmény nem a város tulajdonában volt, hosszú évek fáradságos tárgyalássorozata kellett ahhoz, hogy éppen a világbajnokság előtt megnyithassa kapuit. Ez azonban olyan horderejű esemény, amely nagyban hozzájárulhat a későbbi hasznosulásához, fenntartható üzemeltetéséhez - hangsúlyozta a polgármester. Az augusztus 10-23. közötti, V. IHF Férfi U19 Kézilabda Világbajnokságot Budaörssel közösen rendezi meg az érdi klub. Az eseményre 24 csapatot, több mint hatszáz játékost és mintegy 200 sportvezetőt várnak. Az összesen két hete birtokba vett új sportcsarnok két hét alatt 75 mérkőzésnek ad otthont. A szervezők a Summerfest programjaival is szeretnék összekötni a monumentális sporteseményt. A 2012/2013-as bajnoki szezonban bronzérmet ünnepelhetett az ÉRD női kézilabdacsapata, amivel a címvédő ország jogán kiharcolta a szereplést a Bajnokok Ligája második csoportkörében. Szeptember közepén a Ferencvárossal egy csoportban küzd a bejutásért, az eredmények függvényében a BL-főtáblán vagy a KEK-ben folytathatja nemzetközi kupaszereplését. Tekauer Norbert, a kézilabdacsapat elnöke kiemelte, nagyon rövid idő alatt jutottak el ezekbe a magasságokba, amelyben nagy szerepe van a kiváló játékosgárdának és szakmai stábnak. A klub 2011-ben vezette be a környékbeli általános iskolákban a Németh Helga Utánpótlásprogramot, amelyben jelenleg több miint ezer alsó tagozatossal foglalkoznak. Szeptemberben a férfi kézilabdát is szeretnék elindítani. Szabó Edina vezetőedző a második három éves szerződést írta alá a klubbal. Az első három évben „profi, értéket képviselő, eredményeit tekintve az elitbe tartozó együttes” felépítése volt a célja, újabb tervei már a nemzetközi elitet célozzák. Ebben nagyon számít az új játékosokra is. Schatzl Nadine, Klivinyi Kinga és Triscsuk Krisztina a hazai kézilabda ifjú „csillagai”, mindhárman válogatottak. Klivinyi Kingát 2011-ben az év junior kézilabdásának választották. Az örömhíreket július 3-án sajtótájékoztatón osztotta meg a nyilvánossággal az önkormányzat és az Érdi Sport Kft. Bemutatkozott a klub új kabalaállata, a város címeréből ismerős sárkány, amelyet Varga Viktor énekes tervei alapján készítettek, és hamarosan felcsendül a klub hivatalos indulója is, amelyet Nagy Feró és Gidófalvy Attila ír. Állás A százhalombattai Szivárvány Óvoda pályázatot hirdetett egy óvodapedagógusi, egy óvodapszichológusi, két pedagógiai asszisztensi és egy rendszergazda álláshely betöltésére. A munkakörök betöltése 2013. szeptember 1-jétől határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony keretében történik. A pályázatok benyújtásának határideje: 2013. július 30. A pályázatok elbírálásának határideje: 2013. augusztus 20. Részletes felhívás a http://szivarvany.battanet.hu honlapon. Vissza a világba Az elmúlt években rendszeressé vált, hogy a százhalombattai hajléktalanszálló lakói bekapcsolódnak a városban szervezett különféle társadalmi munkákba. Szántóné Tóth Ildikó, az intézményegység vezetője szerint fontos számukra a tudat, hogy képesek még tenni valamit a közösségért. Első alkalommal a városi zöldszervezet, a Faluvédő Egylet Hulladékkommandója invitálta szemétszedésre a Pest Megyei Vöröskereszt által üzemeltetett intézmény ellátottjait. Azóta minden évben legalább kétszer bekapcsolódnak a járőrszolgálat tisztító akcióiba. Részt vettek a Kossuth Lajos utcai játszótér felújításában, az árvízi védekezésben, és rendszeresen közreműködnek az Önkéntes Batta adománygyűjtéseiben, segítő megmozdulásaiban is. Jelenleg például kupakot gyűjtenek egy beteg kislány gyógyítására, július 13-án pedig a Duna-partot tisztították meg a hulladékkommandósokkal. Évek óta ők tartják rendben a hajléktalanszálló környezetét, tavaly virágágyat is létesítettek a „Fogadj örökbe egy közterületet” akció keretében. A különféle megmozdulásokról az interneten érkeznek értesítések a szállóra, ahol Szántóné Tóth Ildikó kihirdeti, milyen társadalmi munkára lehet jelentkezni. A lakók nagyobbik része rendszeresen részt vesz, kivéve azokat, akik éppen alkalmi munkához jutnak, közmunkát végeznek, vagy munkaképtelenek, mert nagyon rossz az egészségi állapotuk. Sajnos, utóbbiak elég sokan vannak. A jelentkezőket a Vöröskereszt kisbuszával szállítják a munkavégzés helyszínére, ha pedig visszatérnek, a dolgozók bográcsos ebéddel várják őket. Ezt általában úgy hirdetik meg, hogy csak az önkénteseknek jár, de végül általában mindenki kap belőle. A hajléktalanoknak nagyon fontosak ezek a „munkakirándulások”, hiszen munkahely híján nehéz értelmes elfoglaltságot találniuk, sok időt töltenek tétlenül. Szükségük van a tudatra, hogy képesek még nyújtani valamit, a közösségi munkavégzés pedig társadalmi elfogadásukat is segíti - magyarázza a szakember. Mára egyre többen tudnak a városban a szálló létezéséről. Magánemberek, vállalkozók, intézmények szállítanak ruha-, cipő-, élelmiszeradományokat. Ide kerül egy-egy díszes fogadás maradéka, de az is, ami az albán pékségben nem fogy el frissen. A kulturális központ nemrégen családi napot rendezett a szálló és a családok átmeneti otthona lakóinak. Nagyon jól esett a kezdeményezés — mondja Szántóné Ildikó. Az utóbbi egy-két évben folyamatosan teltházzal működik az intézmény, nyolcvan körüli az átlagos létszám, és egyre több a fiatal. A húszas éveik elején járó beköltözők állami gondozottak, hajléktalan szülők gyermekei vagy a családi pokolból menekülnek ide. Kikerülni, visszatérni a normál életbe — erre a nullával egyenlő az esély. Főként azért, mert nincs munkahely, akiről pedig kiderül, hogy a szállón él, annak még kevesebb a sansza elhelyezkedésre. „Az emberekben még mindig sok az előítélet, pedig itt mindenkinek saját története van - mondja Szántóné Ildikó. Aki megismeri ezeket az életeket, megérti, hogy nem feltétlenül az alkoholista munkakerülőkből válik hajléktalan. Sajnos, a mai világban mindenkinek áll a zászló. Elég, ha elveszíti a munkahelyét, és nincs mögötte támogató család, nem talál segítő kezet.” Burányi Alex története „nagyon hosszú”, lényeg, hogy három éve a szállón él. Azt mondja, ismerős nélkül lehetetlenség munkához jutni a környéken, az ingázás költségét nem tudja előteremteni, Pestre pedig nem akar menni. Elég rémtörténetet hallott az ottani hajléktalanszállókról. Húszanötvenen alszanak egy helyiségben, és még a munkásbakancs sincs biztonságban. Rengeteg helyre beadta az önéletrajzát, de ha kiderül, hol lakik, nem keresik többé. Alkalmi munkákból él, az építőiparban azonban sokan kihasználják a rászorulókat. A hajléktalanoknak kapásból kevesebb órabért fizetnek, de az is igen gyakori, hogy semmi vagy alig valami lesz a beígért bérből. „Így kerültem ide — magyarázza a negyvenkét éves festő- mázoló-tapétázó. Verekedtem volna a pénzemért?” Sokszor szedett már szemetet a zöldkommandóval, az árvíz alatt homokzsákokat töltött, pakolt. Bár eredetileg nem idevalósi, azt mondja: „Batta ennyit megérdemel!” Mint mindenkinek, neki is fontos, hogy szép legyen a környezete. Szántóné Ildikó szerint a jelenleginél sokkal jobban is ki lehetne használni a hajléktalanok segítő szándékát, beilleszkedési vágyát. Úgy véli, nagyon sokan akár ebédért is vállalnának munkát a város szépítése, komfortosabbá tétele érdekében. Főként pedig azért, hogy érezzék: szükség van rájuk. DK Szemétszedési akció a Duna-parton. Szemben az intézményvezető. SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXVI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM Eszében sincs megöregedni A július 1-jei Semmelweis-nap alkalmából Egészségünkért Oklevelet vett át dr. Farkas Gábor háziorvos, belgyógyász szakorvos, aki 27 éve dolgozik a Százhalom Egészségügyi Központban. Bár a napokban töltötte be a hatvanhatot, négy szakmát gyakorol, folyamatosan tanul és az NB II-ben kosarazik. Kolozsvárott nevelkedett. Az erőszakos románosítás éveiben nőgyógyász édesapja gyakran intette: „Fiam, csak orvos ne legyél!” Mégis ezt a pályát választotta, és a diploma után hét évig egy Szatmárnémeti melletti községben, Batizban látott el körzetet. A petróleumlámpa melletti szüléstől a késelésig mindennel találkozott, de arra a legbüszkébb, hogy eredményesen gondját viselte az átólagosan százötvenegy év alatti páciensnek, és sokat javított a gyermekhalandósági mutatón. „Kórházi orvosként sem felejtettem el, mit jelent egy körzetben, egyedül döntéseket hozni” - meséli az embert és doktort próbáló időszakról. Közben háziorvosi, majd belgyógyászi szakvizsgát tett, pedagógus feleségével két gyermekük született. Rövid tasnádi kórházi munka után a szatmárnémeti megyei kórház belgyógyászati osztályára került, ahol egészen 1986-os áttelepülésükig dolgozott. Belgyógyászként a diagnózis szempontjából kiemelten fontosnak tartja a beszélgetést, a jó anamnézist. Bár 2700 betegével a második legnépszerűbb háziorvosnak számít a városban, nem sajnálja az időt páciensei meghallgatására, de azt sem tartotta szégyennek soha, hogy kollégáitól kérdezzen, vagy őket kérje meg egy-egy beteg meghallgatására, ha úgy érezte, saját maga zsákutcába jutott. Már Magyarországon tanulta meg az ultrahangos diagnosztikát és a korszerű gasztroenterológiai eljárásokat. Mindkét szakterületből szakvizsgát tett, így alakult, hogy négy szakmája van, amelyeket gyakorol is a százhalombattai egészségközpontban. Háziorvosként, belgyógyászként óriási előnynek érzi, hogy a diagnózis felállításában „tud magán segíteni”, ugyanakkor nagyban támaszkodik azokra a remek kollégákra, akikkel az intézményben együtt dolgozik. Szereti személyesen, de legalább telefonon elmondani, miért kéri egy-egy betege vizsgálatát. 1986 óta él Magyarországon. Amikor a kitelepülés mellett döntöttek, idegen nyelveket jól beszélő, könnyen tanuló orvosként bátran vehette volna az irányt még nyugatabbra, de úgy érezte, külföldön mindig idegen maradna. Sokat ismer, aki kint él, megtalálta a számítását, de „lelkében” hazavágyik. Amikor megérkeztek az anyaországba, a fővárosi tanácsnál többféle állást ajánlottak neki. Szekeres József százhalombattai tanácselnökben és Tüske László osztályvezetőben azonban olyan embereket ismert meg, akikben feltétlenül megbízhat. Ezért döntött Százhalombatta mellett. A ’80-as évek végén elindította az ultrahangos diagnosztikát, amely akkor országosan is ritkaságszámba ment, a gasztroenterológiai szakvizsgálatokban pedig a kezdetektől részt vesz. Négyféle szakvizsgát kell ötévente megújítania, de a tanulás belső igénye is. Ötvenöt éves volt, amikor az endoszkópiai vizsgálatok végzését szakvizsgához kötötték. Azt mondta, csak azért is leteszi. Ezt a makacs kitartást a sportnak köszöni. Tizenhat éves kora óta kosárlabdázik. A csapatjátékot doktor Fleminghez hasonlóan a nevelés és a személyiségfejlődés leghatékonyabb eszközének tartja. „Hiába vagy jó, mert csak a többiekkel együtt lehetsz eredményes” - mondja, és már nemcsak a sporttársakról beszél, hanem rendelőbeli kollégáról, asszisztenseiről, az intézményről, amit ő is a „boldogság szigetének” érez a magyar egészségügy hánykódó tengerén, a „Katikról”, akikkel több, mint húsz éve együtt dolgozik, és arról a bizonyos Katiról, második feleségéről, akivel szintén „erős csapatot” alkotnak. A legutóbbi városi egészségügyi szűrőkampány során mindkét felismert rosszindulatú vastagbél-elváltozást ő diagnosztizálta. Az időben történő diagnózisnak óriási a jelentősége, hiszen ennek köszönhető, hogy ezt a két beteget például azonnal megoperálták, és nagyon hamar visszakapták egészségüket. Egy bizonyos kor után felbecsülhetetlen jelentősége van a szűréseknek. A szervezett vizsgálatokat pedig azért tartja nagyon fontosnak, mert ezeknek köszönhetően azokat is elérik, akik egyébként csak akkor jelentkeznének az orvosnál, ha már nagyon nagy, esetleg gyógyíthatatlan a baj. Van, hogy bosszankodik is. Egy-egy ultrahangvizsgálatra ugyanis öt hetet is kell várniuk a betegeknek, és ez nem kis részben azért van, mert sokan nem jelennek meg a megadott időben. Pedig elég lenne egy telefon, hogy ne okozzanak értékes időveszteséget, ne vegyék el másoktól a lehetőséget. Éveken át sportorvosként is dolgozott, helyettesítette a kollégát, ha az olimpiára utazott, öt évig irányította a labort, de üzemorvosként is működik. Ez utóbbi szakma szolgál egyfajta lassú visszavonulási útvonalként, mert nyolcvan évesen azért nem lehet heti nyolckilenc gyomortükrözést végezni. Korunk népbetegsége, a stressz, az orvosokat hatványozottan érinti. Nem véletlen, hogy öt évvel korábban mennek el, mint az átlagos magyar. Óriási a felelősségük, sosem ér véget a munkaidejük, és - különösen a nők - mindezt nehezen egyeztetik a családi élettel. Farkas doktor még mindig szeret gyógyítani. Ahogy mondani szokta, már nem fiatal, de fiatalos, és ezt nyilván szellemi, fizikai aktivitásának is köszönheti. Nem utolsó sorban pedig kilenc éves kislányának, aki mellett nem lehet megöregedni. Ha kérdezik, köszöni szépen, egyelőre esze ágában sincs nyugdíjba vonulni — sem az orvoslásból, sem pedig a sportból! CK