Százhalom, 2013 (1. évfolyam, 1-11. szám)
2013-01-01 / 1. szám
SZÁZHALOM • 2013. JANUÁR Szerb karácsonytól w • r • r | Olsó, újévig, az Óvárosban „A mi családunkban az eredeti módon ünnepeljük Jézus születését és az Újév kezdetét. Szenteste napján délelőtt megsütjük a gömbölyű „nagykalácsot”, és abba tesszük a gyertyát, amit este a papánk vagy a férfi családtag gyújt meg. A saját tésztájából díszítjük madár-, napocska-, bárány-, rózsamotívumokkal. Vacsora előtt a családfő szalmát hoz be az egyik kezével, a másik kezére kesztyűt húz, és abban tartja az égő gyertyát. A szalmával teleszórja a szobát és közben folyamatosan mondja: Jézuska született. Ezzel jelzi, hogy Jézus szalmák közt született. Meggyújtja a kalácsban lévő gyertyát. Egy pohár bort félretesz, mert vacsora után ezzel oltja el az égő gyertyát a kalácson. Az asztalon már elő van készítve az alma, amit a papa szintén annyi felé vág, ahányan ülnek majd az asztalnál. Mézzel ízesíti, ahogy a pálinkát is, amit ezután még mindig állva iszunk meg, és végig imádkozunk. Egész nap böjtölünk, és nagyon jól esik a hús nélküli „bojtos” bableves. A hagyományos mákos tésztát nem saját tányérból, hanem közös tálból esszük. Van olyan család, aki halászlét fogyaszt ezen az estén. Vacsora után a papám minden sarokba dobott egy-egy egész diót, és ezután oltotta el a borral a kalácson a gyertyát. Ezt nem esszük meg, hanem eltesszük Újév napjára. A háziasszonynak nem szabad felkelni az asztaltól, hogy leszedje az edényeket, csak másnap reggel és akkor mosogatja el. Én ma már egyedül élek, a férjem meghalt, de minden évben azért meg Évszázadok óta élnek Százhalombattán magyarok és szerbek együtt. Szokásaik átalakulnak, hagyományaik lassan el-eltűnnek a múló időben. Amihez a mai napig ragaszkodik az emlékezet, az év végi ünnepkörbe tartozik, a karácsony és az Újév. Mint az már köztudott, a szerb karácsonyt két héttel a magyar után Vízkeresztkor, a Szilvesztert pedig rá egy hétre ünnepük. Az ünnepet és a múltat felidézve a 80 éves Ljubica néni készségesen mesél, tartom ezeket a szokásokat és végigcsinálom. Csak így érzem, hogy ünnep van. Éjfélkor elmegyünk a misére és ezzel fejeződik be a Szenteste. Ki ne felejtsem, hogy sütünk egy nagy kenyeret, amelynek „egészség” a neve, közepére saját tésztájából egy rózsát formálunk. Ezt eszszük az ünnep alatt. Folytatás a 4. oldalon