Százhalom, 2013 (1. évfolyam, 1-11. szám)

2013-01-01 / 1. szám

SZÁZHALOM • 201­3. JANUÁR Szerb karácsonytól w • r • r | Olsó, újévig, az Óvárosban „A mi családunkban az eredeti mó­don ünnepeljük Jézus születését és az Újév kezdetét. Szenteste napján délelőtt megsütjük a gömbölyű „nagykalácsot”, és abba tesszük a gyertyát, amit este a papánk vagy a férfi családtag gyújt meg. A saját tésztájából díszítjük madár-, napocska-, bárány-, rózsamotívumokkal. Vacsora előtt a családfő szalmát hoz be az egyik kezével, a másik kezére kesz­tyűt húz, és abban tartja az égő gyer­tyát. A szalmával teleszórja a szobát és közben folyamatosan mondja: Jézuska született. Ezzel jelzi, hogy Jézus szalmák közt született. Meggyújtja a kalácsban lévő gyertyát. Egy pohár bort félretesz, mert vacsora után ezzel oltja el az égő gyertyát a kalácson. Az asztalon már elő van készítve az alma, amit a papa szin­tén annyi felé vág, ahányan ülnek majd az asztalnál. Mézzel ízesíti, ahogy a pá­linkát is, amit ezután még mindig állva iszunk meg, és végig imádkozunk. Egész nap böjtölünk, és nagyon jól esik a hús nélküli „bojtos” bableves. A ha­gyományos mákos tésztát nem saját tá­nyérból, hanem közös tálból esszük. Van olyan család, aki halászlét fogyaszt ezen az estén. Vacsora után a papám minden sarokba dobott egy-egy egész diót, és ezután oltotta el a borral a kalácson a gyertyát. Ezt nem esszük meg, hanem el­tesszük Újév napjára. A háziasszonynak nem szabad felkelni az asztaltól, hogy leszedje az edényeket, csak másnap reg­gel és akkor mosogatja el. Én ma már egyedül élek, a férjem meghalt, de minden évben azért meg­ Évszázadok óta élnek Százha­lombattán magyarok és szerbek együtt. Szokásaik átalakulnak, hagyományaik lassan el-eltűn­­nek a múló időben. Amihez a mai napig ragaszkodik az emlé­kezet, az év végi ünnepkörbe tartozik, a karácsony és az Újév. Mint az már köztudott, a szerb karácsonyt két héttel a magyar után Vízkeresztkor, a Szilvesz­tert pedig rá egy hétre ünnepük. Az ünnepet és a múltat felidéz­ve a 80 éves Ljubica néni kész­ségesen mesél, tartom ezeket a szokásokat és végigcsi­nálom. Csak így érzem, hogy ünnep van. Éjfélkor elmegyünk a misére és ezzel fe­jeződik be a Szenteste. Ki ne felejtsem, hogy sütünk egy nagy kenyeret, amely­nek „egészség” a neve, közepére saját tésztájából egy rózsát formálunk. Ezt esz­­szük az ünnep alatt. Folytatás a 4. oldalon

Next