Százhalom, 2016 (4. évfolyam, 32-41. szám)

2016-01-01 / 32. szám

Cl­­V­ 3. SZÁZHALOM *2016. JANUÁR Az ember maga kalendárium Jó hangulatú találkozásra adott alkalmat a Százhalom Kalendárium 2016 bemutatója január 28-án az óvárosi közösségi házban. A harmadik alka­lommal megjelent kiadvány néhány szerződével - Jankovits Mártával, Balpa­taki Katalinnal és Mitták Ferenccel­­ Kovács Krisztina beszélgetett. „Emlékeinkben képeket, hangokat érzünk, az ember maga kalendárium, mindennapi tudnivalók tárháza — mondta Illéssy Mátyás köszöntőjében, majd aktuális témákra kanya­rodva megjegyezte: - Nagyon fontos, hogy legyenek működő kisközösségek, amelynek tagjai jól érzik magukat egymással!” Erre (is) mutat jó példát Soós Márton társulata, mely­nek tagjai - százhalombattai és érdi fiata­lok — harmadik zenés darabjuk előadására készülnek. A társulat három tagja - Tornai Boglárka, Soós Anett és Bíró Gábor - ezen a kora esti találkozáson néhány kellemes dallal ajándékozta meg a közönséget. A találkozót Hudák Eszter „Óvárosi részletek” című fotóki­állítása keretezte. Ugyancsak a kisközösségi összefogás pél­dája a Százhalom Kalendárium és a Magazin is, de ide sorolható a Hírhalom Kft. többi hely­­történeti témájú kiadványa is. Az önkormány­zattól kapott támogatás ugyanis a festékre és a papírra elég, de a kiadványok lényegét, a tartalmát a szerzők önkéntes lelkesedése, a helyi értékek iránti elkötelezettség tölti meg, beleértve Pap Miklós munkáját is, aki a kép­anyag jelentős részét szolgáltatja. „Meghatott, hogy ennyien eljöttek!”— szó­lította meg a valóban nagy számú közönsé­get Jankovits Márta, aki nem csak szerzője, de szerkesztője és szervezője is a kiadványnak. A kötetben több írását is olvashatjuk, doku­mentumok alapján összeállított történeteket, valamint meséket, amelyekben fantáziáját szabadjára eresztve mesél a Halmok népének múltjáról és jelenéről - sőt, a kettő közötti uta­zásról is. „A Föld embere” című írásában a helytör­ténetnek az első világháborútól a hatvanas évek derekáig terjedő időszakát dolgozza fel. „Ismerem azokat az embereket, akiknek kihúzták a lábuk alól a földet” - mondta szer­zőtársa, Balpataki Katalin témájához kapcso­lódva. A „Matrica” Múzeum történésze által jegyzett tanulmány az ötvenes évek végét, a városiasodás előtti utolsó tíz évet dolgozza fel. A szerző jelenleg végzős néprajz-szakos hallgató, kiemelt témája pedig a mezőgaz­daság átalakulása, amiről a régi battaiak bi­zonyára sokat tudnának mesélni. Arra kérte a közönséget, bárki hozzá tud járulni személyes történeteivel ezen időszak minél árnyaltabb megismeréséhez, keresse fel őt! Mitták Ferenc 41 évvel ezelőtt, fiatal tör­ténész-régész szakemberként érkezett város­unkba, és azonnal élénk érdeklődéssel fordult a helytörténet felé, ahogy azt az őt idehívó Ferenczi Illés, egykori tanácselnök előre sej­tette. Első battai témájú írása még az 1 -es számú iskola újságjában jelent meg a hetve­nes években. Azóta 1­7 kötete és több száz tanulmánya látott napvilágot. A 2000-es évek elején történelmi novellaciklust írt, melynek egyik darabja kapott helyett az idei kalendá­riumban. A Régészeti Parkot alapító egykori múzeumigazgató, Poroszlai Ildikó emlékére írt „Az utolsó bátér táltos” története a misztikum és történelem, a pogányság és kereszténység határára, 1052-be repíti vissza az olvasót. A történész a beszélgetés során azt javasolta szerző- és szerkesztőtársainak, hogy éljenek a lehetőséggel, készítsenek személyes portrékat városunk történetének meghatározó alakjai­ról, akik még köztünk élnek. A kalendárium a helyi értékek, az­az battaikumok közül ezúttal a Régészeti Parkot, a szerb ortodox templom ikonosztázát, a For­rás Néptáncegyüttest és az Úrnapi virágsátrat mutatja be. A klasszikus kalendáriumi szerkesz­tésnek megfelelően az elején névnapokat, nap­keltét és­­nyugtát feltüntető naptárt találunk. A rejtvények is aktuális témákhoz kapcsolódnak, és nem maradhattak ki a Szalai Attila által jegyzett receptek sem. A kiadvány egy izgal­mas, 1­867-ben készült tanulmánnyal zárul. CK MH3 Álláspont Az utolsó pár hónap igencsak aggo­dalommal töltötte el Százhalombat­ta lakóit. Sokan már tényként köny­velték el: „bizony lesz itt gumiégető, ez már el van döntve”. 201­6. január 30-án reggel villámgyorsan terjedt a városban a hír: mégsem valósul meg a tervezett beruházás. Mint hagyományőrző, először az jutott eszembe, hogy a történelem mégiscsak ismétli önmagát. Mégpe­dig egy történet 1722-ből. Dokumen­tumok igazolják, hogy Batta népét az akkori földesúr gróf Illésházy Miklós rebellis, lázadó népeknek nevezte, mert fellázadtak a földesúr túlzó kö­vetelései ellen. Nem akartak a jogos járandóságon felül még adókat, jutta­tásokat fizetni. 1722. december 30-án Kerekes Mihály és Lippics Boldizsár tiszttartók éves beszámolót írtak a gróf részére, méghozzá a következő­ket: ,/Mivel az Érdi, Százhalmi, és Tárno­ki lakossok semmi robotot nem akarnak teljesíteni, mellyre igen nagy szükség­e volna az urasághnak, mind Érdre, mind Százhalomra, mind pedig a Tárnokra bi­zonyos számú olly embereket szerezni és bevezetni, az kik ha szintén nem fizetné­nek, s leghalább minden héten vagy hol­napban valamelly napot szolgálnának és robotolnának az urasság­nak” (Idézet: Krizsán László: Százhalom Százados Króni­kája című könyvéből) 294 év telt el azóta, de most nem a robotot kellett megtagadni. Százha­lombatta, Érd, Tárnok összefogott és megakadályozta, hogy olyan beruhá­zás épüljön fel a városban, amely ve­szélyes lehet az itt élők, és a majdan itt élők, valamint a szomszédos tele­pülések lakóinak egészségére is. Akkor 1722-ben hiába lázadtak fel, de ez most sikerült. Köszönet érte a civileknek, és min­denkinek, akik nemet mondtak erre az „újkori” adóra, amelyet az egészsé­günkkel fizettünk volna meg. Jankovits Márta

Next