Szénanátha, 1993 (34. évfolyam, 1-17. szám)

1993-03-16 / 4-5. szám

SZÉNANÁTHA A nagy költők nem váratlanul szó­­lalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek éle­tében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. Előre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait. Megtisztítja a szavakat is. Aztán tanítókat nevel, akik a fiút irányítani fogják. Iskola­­könyvekről éppúgy gondoskodik, mint a nagybácsik ajándékairól és dorgálá­sáról. Jóbarátokat és vetélytársakat szemel ki, akik majd védik és ösztö­kélik. Az egész ország egy izgalom. (...) Ilyen izgalomban élt a nemzeti új­jászületés hajnalán is Magyarország. Az izgalom, a láz oka, mint mindig, most is az: meg tud-e újulni ez az ország? (...) Kint harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as. (...) Egy alföldi kis faluban, Kiskőrösön, egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, fekete­hajú asszony felkiált, vajúdik. Szlová­kul rajong. Napközben rendesen ma­gyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl ben­ne. Férje a konyhából hallgatja. Az ön­tudatlan szavak, amelyeket az aggo­dalom és a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődtek ki fogai közül. Végre bentről gyermeksírás hang­zott a csecsemők nemzetközi panasza az éles levegő, a hideg, az élet miatt, amiatt, hogy világraszülettek. Fiú szü­letett, e könyv hőse. Anyja későbbi szavai szerint ökölnyi csöppség volt. Szalvétába kötötték, megmérték egy piaci fölakasztható mérlegen, igen köny­­nyűnek találták. Aztán gyorsan meg­­fü­rösztették, mégpedig úgy, hogy a langyos vízbe némi spirituszt öntöttek, az egyik komaasszony szerint ez meg­erősíti a gyönge csecsemőt abban, hogy megmaradjon. Piros, ráncos arcú kis emberke volt, semmivel sem különb, mint ilyenkor akármilyen más csecse­mő. Ő volt, akire vártak, akit a tör­ténelem kiszemelt. (...) (Illyés Gyula: Petőfi Sándor) A Nemzeti dal, ahogy Petőfi papírra vetette ,, /-«X' 4 ^av// ----­(* / , -•’ »*-< f >v. "t'f -K» X■*->- r^., /

Next