Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-18 / 67. szám

| 1957. JÚLIUS 18. CSÜTÖRTÖK Új „csemeték" az Állatkertben | a Számos új látnivaló akad a budapesti Állatkertben: I | kis szikaszarvas borjú, föl- f | toshiéna-kölyök, bunder- I | majom, kilenc | egy cigájabárány nutria és | született. | Ide vásároltak két indiai | 1 repülőkutyát is, s ideiglenesen a terráriumban he | | | lyezték el őket. A madárosztály álloményát több fiatal madár be- | | fogásával szaporították. | Többek között kanalas- és | 1 szürke gémeket, nagykor-1 | moránokat, fekete- és fe- | |hér gólyákat, méhészgyár- | 1 gyalogokat, uhukat fogták | | be. A keltetőben bíbiceket, 1 | kékvércséket, különféle fá | | cánokat, nagygodákat, szé | ki liléket és széki cséreket, | | lúd- és réceféléket, vala- | | mint pávákat és törpetyú |kokat keltettek sikeresen. f 9llllll(llllllllllllllllllllllffilllllllltllHIIIIIIIIHIIHIIIIIIimilllllÍ ■ ■ ■■ ■ ■ - Sikeres megyénkben a tenyészmarha Mintegy két hónapja folyik Pest megyében a tenyészmarha-felvásárlási akció. Az utóbbi napokig a megye termelőszövetkezetei 175 vemhes üszőt és 54 tehenet szereztek be, így például a nagykőrösi Szabadság 14 vemhes üszővel, a zsámbéki Új Élet 10 üszővel és két tehénnel a tápiószelei Keleti Fény 12 üszővel és hat tehénnel gyarapította a gazdaságát. A közeljövőben további nagyméretű vásárlásokra kerül sor. Július 18-án és 19-én a megye több helyén vemhes üsző- és tehénfelvásárlási napot rendeznek. A továbbiak során pedig főképpen Tolna, Baranya és Fejér megye egyénileg dolgozó parasztjaitól vásárolnak megyénk szövetkezetei és egyéni gazdái. Az akcióba egyre több egyé hileg gazdálkodó dolgozó paraszt kapcsolódik be. Legutóbb például 15 csővári gazda jelentette be a megyei tanácsnál hogy Tolna megyében tenyészállatot szándékozik vásárolni A marhaállomány növeléséhez az állam jelentős támogatást nyújt mind a szövetkezeteknek, mind az egyéni gazdáknak. Szövetkezeteknél a felvásárolt állatok szállítását a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda végzi állami költséggel. Egyéni gazdáknál pedig 30 kilométernél távolabbi helyen történt üszővásárlás beszerzési akció esetén ugyancsak az állam fizeti a szállítás költségeit. Ezek az intézkedések lehetővé teszik megyénk állományának jelentős marhagyarapítását és minőségbeli javítását. Sebestyén Endre: A selyemhernyó tenyésztése ' A közérthetően, de tudományos igénnyel megírt, átfogó mű foglalkozik a selyemhernyótenyésztés minden problémájával. Bevezetőjében ismerteti a selyemhernyótenyésztés és a magyarországi selyemtermelés történetét. A könyv első részében a selyemhernyó életjelenségeivel, táplálékával, a gubó szerkezetével foglalkozik, majd a hernyó báb- és lepkeállapotával, ezután betegségeivel. A második rész a gyakorlati selyemhernyótenyésztés és a feldolgozás kérdéseit tárgyalja. Foglalkozik a petekeltetéssel, a kikelt hernyók elhelyezésével, a hernyó gondozásával, a gyorstenyésztés módszereivel, a petéztetéssel, sal, végül a gubó a szelektálásés osztályozásával, kezelésével A könyv komoly segítséget nyújt a selyemhernyótenyésztés elterjesztéséhez és ezen keresztül a mezőgazdaság gazdaságosságának emeléséhez. 316 oldal. Kötve ára 38 forint *"&Cirlap Mehetnek a A tavasszal sok mezőgazdasági üzemünk új lendülettel és új lehetőségekkel fogott munkához. A szomszédos Csehszlovákia több száz Zetortraktort küldött, ez hozzájuk került. Elsősorban a legjobban rászorult állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vásárolhattak Zetort, de volt olyan egyszerűbb társulás is, amely kapott, így például a földművesszövetkezet kebelén belül működő paksi és balatonudvari géphasználati társulás is kapott egyet-egyet kísérletképpen, hogy a lényegében egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is bebizonyíthassák, tudnak mit kezdeni a géppel, ki tudják használni egyéni parcellájukon is és a gép egy lépéssel előre segíti őket a kollektív termelés útján. Hogy az említett két társulás milyen eredménnyel használja a már megkapott gépeket, nem tudjuk, de tudjuk azt, hogy a mi megyénkben, Mogyoródon is van olyan szakcsoport, amely megérdemelné, hogy géphez jusson. Volt is erre némi lehetősége mindaddig, amíg a megyei földművesszövetkezeti központ keretében is szerepelt a két Zetor. Helyesebben a Pest megyei MÉSZÖV vásárlási és az értékesítő szerv eladási keretében, amely szerint hosszú ideig számítottak is az említett gépekre. Sőt, az egyikre még számítanak ma is... Később ugyanis kiderült, hogy a Zetor kevés, az igénylő meg sok, jó ha egyet tudnak juttatni a MESZÖV-nek. Rendben van, ha egy, hát legyen egy, az is a mogyoródiaké lesz! Mert ez a csaknem 90 taggal, jelentős szántó- és szőlőterülettel rendelkező szakcsoport igen jól dolgozik és egész fejlődésüket nagyon fellendítené, ha nemcsak az értékesítésben, hanem a termelésben is, így például a talajmunkában, trágya- és terményszállításban, együtt dolgozhatnának. Jó szimata volt azonban Honfi József ügyvezetőnek, amikor vezetőit, intette a szakcsoport ne propagálják túlságosan széles körben a gépvásárlás lehetőségét, mert hátha végül is csalódás éri őket. Bizony csakugyan óvatosabbak lehettek volna. Mert az ilyesmit titokban tartani amúgy is nehéz, de még nehezebb akkor, ha olyan lelkes apostolai vannak a közös géphasználatnak, mint Kővári Ferenc szakcsoport-elnök, Bobicz József, Merk Ottó és még néhányan. Ők ugyanis házról házra járva elbeszélték a tagoknak, milyen nagy lehetőség kínálkozik a gépvásárlásra. Meg is egyeztek, hogy a szerződéses spárgáért és az uborkáért járó előlegből félretesznek erre a célra 40 ezer forintot. Még egyes szakcsoporton kívüliek is pénzt ajánlottak fel a gépre. B. Kamarás Ferenc például ötszáz forintot. — Hogy-hogy, maga nem is szakcsoport-tag — mondták neki. — Nem baj, csak legyen itt a faluban a traktor, az a fontos, azután majd meglátjuk, hogy lesz. Ha ma mégis rá szükségem, holnap nincs már hasznát vehetem én is, csak fogadják el nyugodtan az ötszáz forintot. A nagy lelkesedés láttán a földművesszövetkezet igazgatósága sem tétlenkedett, 50 ezer forint rövidlejáratú, hat hónapra szóló hitelt szavazott meg a szakcsoportnak gépvásárlásra. Sajnos, azonban Honti Józsefnek lett igaza. Telt-múlt ugyanis az idő és a Zetornak se híre, se hamva. Mint a MEZŐSZÖV-nél megtudtuk, eladatlan Zetor már csak olyan kevés van raktáron, hogy az illetékes Kovács Károly elvtárs előadó, a két kezén könnyen megszámolhatja. Ami van, annak is egy része alkatrészutánpótlásra szorul. Ezeket azonban kijavítás után nem a szakcsoportok, vagy a földművesszövetkezetek kapják, hanem a sok-sok igénylő termelőszövetkezet közül az, amelyiknek jut, s a legjobban rászorul. • — Mit tegyenek tehát a mogyoródiak? — kérdeztük a MEZŐSZÖV-öt. — Úgy gondoljuk, pillanatnyilag még akkor sem járna eredménnyel fáradozásuk, ha közvetlenül a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordulnának — hangzott a felvilágosítás. — De egyszerűbb és járhatóbb út, ha a földművesszövetkezet maga vásárol traktort. Zetort ugyan nem kaphat, de vehet GS-35-öst, körmöset vagy gumikerekűt és ezt bizonyos térítés ellenében a szakcsoport rendelkezésére bocsáthatja. A fennálló rendelkezés értelmében ugyanis a földművesszövetkezet kaphat traktort, de a szakcsoport, az alacsonyabb társulás nem. Ezek ugyanis egyelőre 12—14 lóerős kertigépnél nagyobbat nem vásárolhatnak. Nem akarunk most ezzel a rendelkezéssel vitába szállni, már csak azért sem, mert tudomásunk szerint az illetékes szervek most vitatják, mire helyes, mennyire menyhelytelen. Azt sem mondjuk, hogy túlságosan megnyugtatott bennünket a MEZŐSZÖV válasza. Mégis, ez már végre egyenes beszéd és sokkal többet ér, mint az eddigi ígéretek. A mogyoródiak legalább magukat mihez tartani, tudják nem kergetik tovább a szappanbuborékot. A napokban megtartandó földművesszövetkezeti taggyűlésen viszont már határozhatnak, kell-e nekik a felajánlott traktor és meg tudják-e pillanatnyilag venni. Ha igen, sürgősen jelentkezzenek a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalatnál, amíg a raktáron levő GS—35-ösből tart, (h. v.) traktorért a mogyoródiak 3 -------Szalmaláng?-------- Kakucson pedagógus-értekezlet volt. Pedagógusok s a párszervezet vezetői vitatták meg együttesen a közös problémákat. S ezen az értekezleten kibukott az egyik pedagógus száján a mondat: „ne szalmaláng legyen, hogy a párt segít bennünket, ne szalmaláng legyen, hogy az emberséges hang uralja mostanában a mindennapi életet, ne szalmaláng legyen, hogy segítenek problémáink megoldásában. Tapsot kapott. Nagy tapsot. A gyerek, akinek sokszor ígérték már ezt meg azt, de nem adtak neki semmit, vagy csak az ígértnek a negyedet, bizalmatlan lesz. Nem hisz már az ígéretekben. Ha meg azt látja, hogy az ígéretek valóra is válnak, akkor azért kezdi piszkálni a félsz, hogy meddig tart ez, nem veszik-e vissza egyszer azt, amit kapott? S csak akkor nyugszik, csak akkor csillapul félsze, ha napról napra látja, hogy többet és többet kap, s visszavenni egy szikrát sem vesznek vissza abból, amit egyszer neki adtak. Így van ez valahogy a kakucsi pedagógusokkal, másokkal, sokakkal is. Az elmúlt évek sok-sok ígérete, be nem váltott szava elültette a szívekben a hitetlenséget, a minden ígérettel szembeni bizalmatlankodást. Igazuk volt-e az embereknek, akik akkoriban azt mondogatták: majd meglátjuk... Bizony, igazuk volt. Lehet egyszer ígérni és be nem tartani. Lehet másodszorra is így tenni. De harmadszorra már baj lesz ebből, mert a becsapott már azt sem hiszi el, ami úgy van, mára valóban is kételkedik. A kétkedés, a hitetlenség, a tamáskodás magva így burjánzott, így gyürkőzött a hittel, a bizalommal. Kevés híján majdnem megfojtotta azt. Az ellenforradalmi zűrzavar után az emberek feje nehezen kezdett tisztulni, nehezen, szinte csak cseppenként hullott a bizalom, s mindenütt ott ült a szívekben vigyorogva a kétkedés, az örök kísértő: jó, jó, de mit hoz a holnap? S holnapok jöttek, harcokkal, bajokkal, gondokkal. Ezer sebet gyógyítani, ellenforradalmat szétzúzni, de a múlt hibáit sem megismételni: nem könnyű dolog. S ezekben a napokban rakta le a párt és a kormány azt a betonalapot, amelyen azóta, ha egykor csak egy-egy téglával is, de építjük a szavak hitelének épületét. Ma már mind többen látják, hogy a párt, a kormány nem ígérget, nem licitál rá ma a tegnapi ígéretre. Nem beszél — cselekszik. Egy apró cselekedet tíz ígéretnél is többet ér. S ez az alapja a párt, a kormány politikájának. A nagy szavak ideje lejárt, ígéretekkel, hitegetéssel nem szabad, nem lehet embereket vezetni. Napról napra több És több jel bizonyítja, hogy kezd a szavak hitele visszatérni, mind több ember szívében, agyában lesz úrrá a bizalom, a hit. A párt, a kormány vezetői tudják, hogy mit jelent a szavak hitele, mit jelent a nép bizalma. De vannak — s nem is egy helyen — olyan jelek, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egyes helyi vezetők nem látják mindezt, hogy a könnyebb szabadulás kedvéért mindenkinek mindent megígérnek, de tenni alig tesznek valamit. S hiába akkor minden erőlködés. Hiába látja akkor emberünk, hogy az ország vezetői állják a szavukat, ha helyben azt tapasztalja, hogy nem így van ez. A szalmalángtól való félelem jogos aggodalom. Sok példa bizonyította, hogy a múltban sok volt a szalmaláng. Ma is van példa arra, hogy akadnak még, akik így dolgoznak. Hit és bizalom nélkül nem lehet szocializmust építeni. Hitet és bizalmat szalmalánggal nem lehet forrón és erősen tartani. A múlt rideg légkörét szalmalánggal nem lehet emberségessé, barátian meleggé változtatni. Tűz kell ahhoz, az emberek szeretetének, az emberekben való hitnek s a felelősségérzetnek kiolthatatlan tüze. Mészáros Ottó Felfújható strandszatyor A strandolók nem mindennapi újdonságot köszönhetnek ismét a műanyagnak. A különféle strandcipők, törhetetlen poharak után, rövidesen megjelenik az üzletekben a felfújható, párnának is használható strandszatyor. A szatyor háromfalú, s egy rekesze felfújható. Használaton kívül egészen kicsire összecsomagolható, VII. A SZÉPSÉGES SZOCSIBAN A repülőgépen mindenki feszeng, izgatott. közülünk először A legtöbben látnak tengert. Amikor a küldöttség esztergályos tagja hangosan felkiált, hogy „ott a tenger!” szinte billegni kezd a gép, mert mindenki köréje seregük. A repülőtér nem Szocsi mellett van, hanem egy Adler nevű település a tenger partján. És innen a tengerparton épített szerpentin úton autóikon rohanunk Szocsiba. A forradalom előtt ismeretlen maláriás kis falu volt ez a szépséges tengerparti üdülő. A skénes forrást semmire se használták. Ütött-kopott fatábla volt a sziklára biggyesztve, amelyen girbe-görbe felirat óvta a jószágőrző gyerekeket és a netáni elszánt kirándulókat. „Vigyázat, veszélyes, mert a víz forró!” A márványkertek csodavárása a forradalom óta épült fel. A kénes források vize igen jótékony hatással van a vérkeringési zavarok elhárítására, bőrbetegségekre, női bajokra, a reumatikus megbetegedésekre. Ma ötven szanatóriumban gyógyítják itt a Szovjetunió minden idesereglett, gyógyulási tájáról áhító dolgozókat. Egy turnus gyógyítási ideje 28 nap és egyszerre 15 ezer ember fordul meg a szanatóriumokban. Nyáron ez a szám nagyon megnő, tele minden vendéglő, szálloda, penzió. Mindent elkövetnek, hogy a 28 nap érdekes legyen. A gyógyulást a kulturális pihenés gazdagsága és a megfelelő diéta is segítik. Színházak, mozik, strandok, tánchelyek, sporttelepek nagy számban vannak. A beutalási díj 1300-tól 1800 rubelig, amelyből 30 százalékot a dolgozó fizet, a többit a társadalombiztosítási alap adja. A szanatóriumokban pihenhet a beteg hozzátartozója is, a gyógyvizet azonban csaik orvosi előírásra használhatja. Tavaly 170 ezer embert kezeltek és 130 ezer pihent. Egy kíváncsi kérdésre elmondják, hogy a szívbeteg férfi gyakoribb. Vannak időszakok, amikor a férjek gyógyulni jönnek, az asszonyok pihenni. Maga a város egységes stílusban épült. Mindenütt fehér oszlopok, rengeteg szobor, csodálatos függőkertek. Csak egy napot töltünk Szocsiban és számunkra pihenő, szórakozás ez a nap. Nagy élmény az első tengeri fürdés. A víz kitűnő, szinte langyos. A hatalmas hullámokban nehéz úszni. A víz igen sós. A küldöttség tagjai érdekes kavicsokat keresnek, játszanak, mint a gyerekek. Emellett persze az „agitáció” sem marad el, csak éppen alkalmazkodik a helyhez és a környezethez. A küldöttség egyénileg dolgozó paraszt tagja például óvatos lépteikkel bemerészkedett a vízbe, de egy nagy hulám fölborította. A rossz nyelvek szerint annyit ivott, hogy a szocsi „bennszülöttek” szerint valóságos apályjelenséget idézett elő. Amikor nagynehezen kievickélt a vízből, a karcagi Lenin Tsz furfangos és rossznyelvű elnöke így szólt hozzá: „ Látod, komám, egy egyénileg dolgozó paraszt a tengerben sem állhat meg egyedül a saját lábán. Fürdés után jólesett a gazdag ebéd, ebéd után a séta a tengeren az apró motorcsónakokkal. Ezek a veszedelmes jószágok szinte szállnak a habok tetején és feltétlenül arra ingerlik a férfiembert, hogy a tenger urának érezze magát, felálljon a csónakban. Ilyenkor aztán valami furcsa véletlen folytán úgy fordul a csónak, hogy a hullám átcsap rajta és „a tenger ura” csuromvizesen és vacogva adja át helyét a következő „vállalkozó szellemnek”. Nekem az a gyanúm, hogy ebbe a véletlenbe a ravasz motorcsónak-vezetőknek is van némi részük, akik nem szeretik, ha az utasaik álldogálnak. Délután meglátogattuk a híres fűrészkertet. A magnóliáktól a Victoria Regiáig, a bambusztól a magyar akácig összegyűjtötték itt öt világrész növényfajtáit. Elgyönyörködtünk a 32 méter magas, 65 éves ciprusfában, amely — mint tudós magyarázónk mondja — kétezer évig él. És körülnézve Szocsiban, egyetértettünk Richter elvtárssal, aki alaposan megnézve a hosszúéletű ciprust, s teljes meggyőződéssel mondta: „szívesen megvárnám itt, amíg ez a fa elpusztul”. Este az Akun-hegy csúcsáról lessük a naplementét. A tengeren ezüstös csík fut végig. Mintha valamiféle hirtelen támadt tengeráramlat mozogna. A felhőkön megtört fény játéka ez. Amikor a vérvörös óriási Nap a tengerbe zuhan, mindenki elszomorkodik, de a lírai gondolatokat hamar felváltja az egészséges étvágy. Nagyon kedves a baráti találkozó a város békemozgalmának képviselőivel. És mindenkinek nagyon tetszik az a felköszöntő, amelyet küldöttségünk vezetője tart, s amely ellentétben a sablonos tósztokkal, rövid és hangulatos: „Milyen szépen megférnek a különféle világtájak fái a parkban. Az embereknek is meg kell találniuk a békés együttműködés formáit." A zenekar figyelmes, magyar nótákat játszik. Hangulatos, megvesztegetően szép az esti séta a tengerparton. Valamikor egy szólásmondás azt tartotta, hogy a legszebb város a világon Nápoly. „Nápolyt látni és meghalni". A szocialista fürdőparadicsom. Szocsi más érzéseket ébreszt. Ha Szocsit meglátod, az élet szépségére kell gondolnod, a hosszú, boldog, békés életre.