Pest Megyei Hirlap, 1957. július (1. évfolyam, 53-77. szám)

1957-07-18 / 67. szám

| 1957. JÚLIUS 18. CSÜTÖRTÖK Új „csemeték" az Állatkertben | a Számos új látnivaló akad a budapesti Állatkertben: I | kis szikaszarvas borjú, föl- f | toshiéna-kölyök, bunder- I | majom, kilenc | egy cigájabárány nutria­ és | született. | I­de vásároltak két indiai | 1 repülőkutyát is, s ideigle­­­­­­nesen a terráriumban he­ | | | lyezték el őket. A madárosztály állomé­­­­­nyát több fiatal madár be- | | fogásával szaporították.­­ | Többek között kanalas- és | 1 szürke gémeket, nagykor-1 | moránokat, fekete- és fe- | |­hér gólyákat, méhész­gyár- | 1 gyalogokat, uhukat fogták | | be. A keltetőben bíbiceket, 1 | kékvércséket, különféle fá­ | | cánokat, nagygodákat, szé­­­ | ki liléket és széki cséreket, | | lúd- és réceféléket, vala- | | mint pávákat és törpetyú­ |­­­kokat keltettek sikeresen. f 9llllll(llllllllllllllllllllllffilllllllltllHIIIIIIIIHIIHIIIIIIimilllllÍ ■ ■ ■■ ■ ■ - Sikeres megyénkben a tenyészmarha Mintegy két hónapja folyik Pest megyében a tenyészmar­­ha-felvásárlási akció. Az utóbbi napokig a megye ter­melőszövetkezetei 175 vemhes üszőt és 54 tehenet szereztek be, így például a nagykőrösi Szabadság 14 vemhes üszővel, a zsámbéki Új Élet 10 üsző­vel és két tehénnel a tápió­­szelei Keleti Fény 12 üszővel és hat tehénnel gyarapította a gazdaságát. A közeljövőben további nagyméretű vásárlá­­sokra kerül sor. Július 18-án és 19-én a megye több helyén vemhes üsző- és tehénfelvá­sárlási napot rendeznek. A to­vábbiak során pedig főkép­pen Tolna, Baranya és Fejér megye egyénileg dolgozó pa­rasztjaitól vásárolnak me­gyénk szövetkezetei és egyéni gazdái. Az akcióba egyre több egyé­ hileg gazdálkodó dolgozó pa­raszt kapcsolódik be. Leg­utóbb például 15 csővári gaz­da jelentette be a megyei ta­nácsnál hogy Tolna megyében tenyészállatot szándékozik vá­sárolni A marhaállomány növelésé­­hez az állam jelentős támoga­tást nyújt mind a szövetkeze­teknek, mind az egyéni gaz­dáknak. Szövetkezeteknél a felvásárolt állatok szállítását a Tenyészállatforgalmi Gazda­­sági Iroda végzi állami költ­séggel. Egyéni gazdáknál pe­dig 30 kilométernél távolabbi helyen történt üszővásárlás beszerzési akció esetén ugyancsak az állam fi­zeti a szállítás költségeit. Ezek az intézkedések lehe­tővé teszik megyénk állományának jelentős marha­­gyara­pítását és minőségbeli javítá­sát. Sebestyén Endre: A selyemhernyó tenyésztése ' A közérthetően, de tudomá­nyos igénnyel megírt, átfogó mű foglalkozik a selyemher­nyótenyésztés minden problé­májával. Bevezetőjében ismer­teti a selyemhernyótenyész­­­tés és a magyarországi se­lyemtermelés történetét. A könyv első részében a selyem­­hernyó életjelenségeivel, táp­lálékával, a gubó szerkezeté­vel foglalkozik, majd a her­nyó báb- és lepkeállapotával, ezután betegségeivel. A máso­dik rész a gyakorlati selyem­­hernyótenyésztés és a feldol­gozás kérdéseit tárgyalja. Foglalkozik a petekeltetéssel, a kikelt hernyók elhelyezésé­vel, a hernyó gondozásával, a gyorstenyésztés módszereivel, a petéztetéssel, sal, végül a gubó a szelektálás­és osztályozásával, kezelésével A könyv komoly segítséget nyújt a se­lyemhernyótenyésztés elter­­jesztéséhez és ezen keresztül a mezőgazdaság gazdaságossá­gának emeléséhez. 316 oldal. Kötve ára 38 fo­rint *"&Cirlap Mehetnek a A tavasszal sok mezőgazda­sági üzemünk új lendülettel és új lehetőségekkel fogott munkához. A szomszédos Csehszlovákia több száz Zetor­­traktort küldött, ez hozzájuk került. Elsősorban a legjobban rászorult állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vásá­rolhattak Zetort, de volt olyan egyszerűbb társulás is, amely kapott, így például a földmű­vesszövetkezet kebelén belül működő paksi és balatonud­­vari géphasználati társulás is kapott egyet-egyet kísérlet­képpen, hogy a lényegében egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is bebizonyíthassák, tudnak mit kezdeni a géppel, ki tudják használni egyéni parcellájukon is és a gép egy lépéssel előre segíti őket a kollektív termelés útján. Hogy az említett két társu­lás milyen eredménnyel hasz­nálja a már megkapott gépe­ket, nem tudjuk, de tudjuk azt, hogy a mi megyénkben, Mogyoródon is van olyan szakcsoport, amely megérdemelné, hogy géphez jusson. Volt is erre némi lehetősége mindaddig, amíg a megyei földművesszövetkezeti központ keretében is szerepelt a két Zetor. Helyesebben a Pest me­gyei MÉSZÖV vásárlási és az értékesítő szerv eladási kere­tében, amely szerint hosszú ideig számítottak is az emlí­tett gépekre. Sőt, az egyikre még számítanak ma is... Később ugyanis kiderült, hogy a Zetor kevés, az igény­lő meg sok, jó ha egyet tud­nak juttatni a MESZÖV-nek. Rendben van, ha egy, hát le­gyen egy, az is a mogyoródia­ké lesz! Mert ez a csaknem 90 taggal, jelentős szántó- és sző­lőterülettel rendelkező szak­csoport igen jól dolgozik és egész fejlődésüket nagyon fel­lendítené, ha nemcsak az ér­tékesítésben, hanem a terme­lésben is, így például a talaj­munkában, trágya- és ter­ményszállításban, együtt dol­gozhatnának. Jó szimata volt azonban Honfi József ügyvezetőnek, amikor vezetőit, intette a szakcsoport ne propagálják túl­ságosan széles körben a gép­vásárlás lehetőségét, mert hátha végül is csalódás éri őket. Bizony csakugyan óvatosabbak lehettek volna. Mert az ilyesmit titokban tar­tani amúgy is nehéz, de még nehezebb akkor, ha olyan lel­kes apostolai vannak a közös géphasználatnak, mint Kővári Ferenc szakcsoport-elnök, Bo­­bicz József, Merk Ottó és még néhányan. Ők ugyanis ház­ról házra járva elbeszélték a tagoknak, milyen nagy lehe­tőség kínálkozik a gépvásár­lásra. Meg is egyeztek, hogy a szerződéses spárgáért és az uborkáért járó előlegből félre­tesznek erre a célra 40 ezer forintot. Még egyes szakcso­porton kívüliek is pénzt aján­lottak fel a gépre. B. Kamarás Ferenc például ötszáz forintot. — Hogy-hogy, maga nem is szakcsoport-tag — mondták neki. — Nem baj, csak legyen itt a faluban a traktor, az a fon­tos, azután majd meglátjuk, hogy lesz. Ha ma még­is rá szükségem, holnap nincs már hasznát vehetem én is, csak fogadják el nyugodtan az öt­száz forintot. A nagy lelkesedés láttán a földművesszövetkezet igazga­tósága sem tétlenkedett, 50 ezer forint rövidlejáratú, hat hónapra szóló hitelt szavazott meg a szakcsoportnak gépvá­sárlásra. Sajnos, azonban Honti Jó­zsefnek lett igaza. Telt-múlt ugyanis az idő és a Zetornak se híre, se hamva. Mint a MEZŐSZÖV-nél meg­tudtuk, eladatlan Zetor már csak olyan kevés van raktá­ron, hogy az illetékes Kovács Károly elvtárs előadó, a két kezén könnyen megszámolhat­ja. Ami van, annak is egy ré­­sze alkatrészutánpótlásra szo­rul. Ezeket azonban kijavítás után nem a szakcsoportok, vagy a földművesszövetkeze­tek kapják, hanem a sok-sok igénylő termelőszövetkezet közül az, amelyiknek jut, s a legjobban rászorul. • — Mit tegyenek tehát a mo­gyoródiak? — kérdeztük a­­ MEZŐSZÖV-öt. — Úgy gondoljuk, pillanat­nyilag még akkor sem járna eredménnyel fáradozásuk, ha közvetlenül a Földművelés­­ügyi Minisztériumhoz fordul­nának — hangzott a felvilágo­sítás. — De egyszerűbb és járhatóbb út, ha a földműves­szövetkezet maga vásárol traktort. Zetort ugyan nem kaphat, de vehet GS-35-öst, körmöset vagy gumikerekűt és ezt bizonyos térítés ellené­ben a szakcsoport rendelkezé­­sére bocsáthatja. A fenn­álló rendelkezés értelmében ugyanis a földművesszövetke­zet kaphat traktort, de a szak­csoport, az alacsonyabb társu­lás nem. Ezek ugyanis egy­előre 12—14 lóerős kertigépnél nagyobbat nem vásárolhatnak. Nem akarunk most ezzel a rendelkezéssel vitába szállni, már csak azért sem, mert tu­domásunk szerint az illetékes szervek most vitatják, m­ire helyes, mennyire meny­hely­telen. Azt sem mondjuk, hogy túlságosan megnyugtatott ben­nünket a MEZŐSZÖV vála­sza. Mégis, ez már végre egye­nes beszéd és sokkal többet ér, mint az eddigi ígéretek. A mo­gyoródiak legalább magukat mihez tartani, tudják nem kergetik tovább a szappanbu­borékot. A napokban megtar­tandó földművesszövetkezeti taggyűlésen viszont már hatá­rozhatnak, kell-e nekik a fel­ajánlott traktor és meg tud­ják-e pillanatnyilag venni. Ha igen, sürgősen jelentkezzenek a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Válla­latnál, amíg a raktáron levő GS—35-ösből tart, (h. v.) traktorért a mogyoródiak 3 -------Szalmaláng?--------­ Kakucson pedagógus-értekezlet volt. Pedagógusok s a párszervezet vezetői vitatták meg együttesen a közös problémákat. S ezen az értekezleten kibukott az egyik pedagógus száján a mondat: „ne szalmaláng legyen, hogy a párt segít bennünket, ne szalmaláng legyen, hogy az emberséges hang uralja mostanában a mindennapi életet, ne szalmaláng legyen, hogy segítenek problémáink megol­dásában­. Tapsot kapott. Nagy tapsot. A gyerek, akinek sokszor ígérték már ezt meg azt, de nem adtak neki semmit, vagy csak az ígértnek a negye­det, bizalmatlan lesz. Nem hisz már az ígéretekben. Ha meg azt látja, hogy az ígéretek valóra is válnak, akkor azért kezdi piszkálni a félsz, hogy meddig tart ez, nem veszik-e vissza egyszer azt, amit kapott? S csak akkor nyugszik, csak akkor csillapul félsze, ha napról napra látja, hogy többet és többet kap, s visszavenni egy szik­rát sem vesznek vissza abból, amit egyszer neki adtak. Így van ez valahogy a kakucsi pedagógusokkal, mások­kal, sokakkal is. Az elmúlt évek sok-sok ígérete, be nem váltott szava elültette a szívekben a hitetlenséget, a min­den ígérettel szembeni bizalmatlankodást. Igazuk volt-e az embereknek, akik akkoriban azt mondogatták: majd meglátjuk... Bizony, igazuk volt. Lehet egyszer ígérni és be nem tartani. Lehet másodszorra is így tenni. De harmadszorra már baj lesz ebből, mert a becsapott már azt sem hiszi el, ami úgy van, már­a valóban is kétel­­­kedik. A kétkedés, a hitetlenség, a tamáskodás magva így burjánzott, így gyürkőzött a hittel, a bizalommal. Kevés híján majdnem megfojtotta azt. Az ellenforradalmi zűr­zavar után az emberek feje nehezen kezdett tisztulni, nehezen, szinte csak cseppenként hullott a bizalom, s min­denütt ott ült a szívekben vigyorogva a kétkedés, az örök kísértő: jó, jó, de mit hoz a holnap? S holnapok jöttek, harcokkal, bajokkal, gondokkal. Ezer sebet gyógyítani, ellenforradalmat szétzúzni, de a múlt hibáit sem megismételni: nem könnyű dolog. S ezek­ben a napokban rakta le a párt és a kormány azt a beton­alapot, amelyen azóta, ha egykor csak egy-egy téglával is, de építjük a szavak hitelének épületét. Ma már mind többen látják, hogy a párt, a kormány nem ígérget, nem licitál rá ma a tegnapi ígéretre. Nem beszél — cselekszik. Egy apró cselekedet tíz ígéretnél is többet ér. S ez az alapja a párt, a kormány politikájának. A nagy szavak ideje lejárt, ígéretekkel, hitegetéssel nem szabad, nem lehet embereket vezetni. Napról napra több És több jel bizonyítja, hogy kezd a szavak hitele vissza­térni, mind több ember szívében, agyában lesz úrrá a bizalom, a hit. A párt, a kormány vezetői tudják, hogy mit jelent a szavak hitele, mit jelent a nép bizalma. De vannak — s nem is egy helyen — olyan je­lek, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egyes helyi vezetők nem látják mindezt, hogy a könnyebb szabadulás kedvéért mindenkinek min­dent megígérnek, de tenni alig tesznek valamit. S hiába akkor minden erőlködés. Hiába látja akkor emberünk, hogy az ország vezetői állják a szavukat, ha helyben azt tapasztalja, hogy nem így van ez. A szalma­lángtól való félelem jogos aggodalom. Sok példa bizonyította, hogy a múltban sok volt a szalmaláng. Ma is van példa arra, hogy akadnak még, akik így dolgoznak. Hit és bizalom nélkül nem lehet szocializmust épí­teni. Hitet és bizalmat szalmalánggal nem lehet forrón és erősen tartani. A múlt rideg légkörét szalmalánggal nem lehet emberségessé, barátian meleggé változtatni. Tűz kell ahhoz, az emberek szeretetének, az emberekben való hitnek s a felelősségérzetnek kiolthatatlan tüze. Mészáros Ottó Felfújható strandszatyor A strandolók nem minden­napi újdonságot köszönhetnek ismét a műanyagnak. A kü­lönféle strandcipők, törhetet­len poharak után, rövidesen megjelenik az üzletekben a felfújható, párnának is hasz­nálható strandszatyor. A sza­tyor háromfalú, s egy rekesze felfújható. Használaton kívül egészen kicsire összecsomagol­ható, VII. A SZÉPSÉGES SZOCSIBAN A repülőgépen mindenki fe­szeng, izgatott. közülünk először A legtöbben látnak ten­gert. Amikor a­­ küldöttség esz­tergályos tagja hangosan fel­kiált, hogy „ott a tenger!” szin­te billegni kezd a gép, mert mindenki köréje seregük. A repülőtér nem Szocsi mellett van, hanem egy Adler nevű település a tenger partján. És innen a tengerparton épített szerpentin úton autóikon roha­nunk Szocsiba. A forradalom előtt ismeret­len maláriás kis falu volt ez a szépséges tengerparti üdülő. A skénes forrást semmire se használták. Ütött-kopott fatáb­la volt a sziklára biggyesztve, amelyen girbe-görbe felirat óvta a jószágőrző gyerekeket és a netáni elszánt kiránduló­kat. „Vigyázat, veszélyes, mert a víz forró!” A márványker­tek csodavárása a forradalom óta épült fel. A kénes források vize igen jótékony hatással van a vérkeringési zavarok elhárí­tására, bőrbetegségekre, női bajokra, a reumatikus megbe­tegedésekre. Ma ötven szana­tóriumban gyógyítják itt a Szovjetunió minden idesereglett, gyógyulási tájáról áhító dolgozókat. Egy turnus gyógyí­tási ideje 28 nap és egyszerre 15 ezer ember fordul meg a szanatóriumokban. Nyáron ez a szám nagyon megnő, tele minden vendéglő, szálloda, penzió. Mindent elkövetnek, hogy a 28 nap érdekes legyen. A gyógyulást a kulturális pi­henés gazdagsága és a megfe­lelő diéta is segítik. Színhá­zak, mozik, strandok, tánche­lyek, sporttelepek nagy szám­ban vannak. A beutalási díj 1300-tól 1800 rubelig, amelyből 30 százalékot a dolgozó fizet, a többit a társadalombiztosí­tási alap adja. A szanatóriumokban pihen­het a beteg hozzátartozója is, a gyógyvizet azonban csaik or­vosi előírásra használhatja. Tavaly 170 ezer embert kezel­tek és 130 ezer pihent. Egy kíváncsi kérdésre elmondják, hogy a szívbeteg férfi gya­koribb. Vannak időszakok, amikor a férjek gyógyulni jönnek, az asszonyok pihenni. Maga a város egységes stí­lusban épült. Mindenütt fehér oszlopok, rengeteg szobor, cso­dálatos függőkertek. Csak egy napot töltünk Szocsiban és szá­munkra pihenő, szórakozás ez a nap. Nagy élmény az első tengeri fürdés. A víz kitűnő, szinte langyos. A hatalmas hullámokban nehéz úszni. A víz igen sós. A küldöttség tagjai érdekes kavicsokat keresnek, játszanak, mint a gyerekek. Emellett persze az „agitáció” sem marad el, csak éppen al­kalmazkodik a helyhez és a környezethez. A küldöttség egyénileg dolgozó paraszt tag­ja például óvatos lépteikkel bemerészkedett a vízbe, de egy nagy hulám fölborította. A rossz nyelvek szerint annyit ivott, hogy a szocsi „bennszü­löttek” szerint valóságos apály­­jelenséget idézett elő. Amikor nagynehezen kievickélt a víz­ből, a karcagi Lenin Tsz fur­­fangos és rossznyelvű elnöke így szólt hozzá: „ Látod, komám, egy egyé­nileg dolgozó paraszt a ten­gerben sem állhat meg egye­dül a saját lábán. Fürdés után jólesett a gaz­dag ebéd, ebéd után a séta a tengeren az apró motorcsóna­kokkal. Ezek a veszedelmes jó­szágok szinte szállnak a habok tetején és feltétlenül arra in­gerlik a férfiembert, hogy a tenger urának érezze magát, f­elálljon a csónakban. Ilyenkor aztán valami furcsa véletlen folytán úgy fordul a csónak, hogy a hullám átcsap rajta és „a tenger ura” csuromvizesen és vacogva adja át helyét a következő „vállalkozó szellem­nek”. Nekem az a gyanúm, hogy ebbe a véletlenbe a ra­vasz motorcsónak-vezetőknek is van némi részük, akik nem szeretik, ha az utasaik álldo­gálnak. Délután meglátogattuk a hí­res fűrészkertet. A magnóliák­tól a Victoria Regiáig, a bam­busztól a magyar akácig össze­gyűjtötték itt­ öt világrész nö­vényfajtáit. Elgyönyörködtünk a 32 méter magas, 65 éves ciprusfában, amely — mint tu­dós magyarázónk mondja — kétezer évig él. És körülnézve Szocsiban, egyetértettünk Rich­ter elvtárssal, aki alaposan megnézve a hosszúéletű cip­rust, s teljes meggyőződéssel mondta: „szívesen megvárnám itt, amíg ez a fa elpusztul”. Este az Akun-hegy csúcsá­ról lessük a naplementét. A tengeren ezüstös csík fut vé­gig. Mintha valamiféle hirte­len támadt tengeráramlat mo­zogna. A felhőkön megtört fény játéka ez. Amikor a vér­vörös óriási Nap a tengerbe zuhan, mindenki elszomorko­­dik, de a lírai gondolatokat hamar felváltja az egészséges étvágy. Nagyon kedves a ba­ráti találkozó a város béke­mozgalmának képviselőivel. És mindenkinek nagyon tetszik az a felköszöntő, amelyet küldött­ségünk vezetője tart, s amely ellentétben a sablonos tósztok­­kal, rövid és hangulatos: „Mi­lyen szépen megférnek a kü­lönféle világtájak fái a park­ban. Az embereknek is meg kell találniuk a békés együtt­működés formáit." A zenekar figyelmes, magyar nótákat ját­szik. Hangulatos, megvesztegetően szép az esti séta a tengerpar­ton. Valamikor egy szólásmon­dás azt tartotta, hogy a leg­szebb város a világon Nápoly. „Nápolyt látni és meghalni". A szocialista fürdőparadicsom. Szocsi más érzése­ket ébreszt. Ha Szocsit meglátod, az élet szépségére kell gondolnod, a hosszú, boldog, békés életre.

Next