Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-09 / 187. szám
A? lesz, ha lejár a garancia ? Az egész község örült, amikor a törteti tanács vezetői televíziót vásároltak a községfejlesztési alapból. A készüléket valóságos kis ünnepség keretében helyezték el a művelődési otthonban. Hét végén már szép számmal szorongtak a szobában az érdeklődők. A masina egy ideig ki is tett magáért. Hűségesen közvetített mindent, az izgalmas nemzetközi futballmeccsektől a legújabb magyar filmekig. Két hónap múlva azonban meghibádzott. Sebaj — vigasztalták a tanács vezetői az elszontyolodott nézőket —, hat hónapos garanciát vállalt a gyár. Szerelőt kértek. A szerelő jött, látott, győzött, és — kétszáz forint javítási díjjal a zsebében — távozott. Újabb két hónapig nem volt semmi baj. De utána minden megismétlődött. A masina megcsökönyösödött, a szerelő jött, látott ... és benyújtotta a számlát. Kétszáz forintról... A törteliek most már csak két dologra kíváncsiak. Az egyik: honnan tudja a masina, hogy mikor telik le a két hónap? A másik: az rendben van, hogy a garanciális javítás kétszáz forint. De mi lesz akkor, ha lejár a garancia?! Ny. É. Látványos lovasbemutatók az Országos Mezőgazdasági Kiállítás műsorában Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon szeptember 12 és 28 között a bemutató pályán látványos lovasműsorokat rendeznek. A külföldi és a hazai közönségnek egyaránt szép élményt nyújt majd a legügyesebb csikósok szereplése. A hortobágy-mátai, kungyörgyi, alsóleperdi csikósok, az izsáki és az orosházi kiscsikósok 30 vágtázó csikóval és idomított lovakkal mutatják be tudásukat. Negyven lovasrendőr csoportos gyakorlatot tart a szabadságharc korabeli huszár díszruhában. Az Újpesti Dózsa Sportkör 20 leánylovasa lóháton buzogányos szabadgyakorlatokat és szalag keringőt mutat be. Hivatalos bélyegkatalógus kiadását kéri a bolgár küldöttség a filatelisták brüsszeli kongresszusán A Bélyeggyűjtők Nemzetközi Szövetsége évente szokásos ülését ez idén szeptember 15— 17 között Brüsszelben tartja. Az ülésen természetesen a magyar bélyeggyűjtők is képviseltetik magukat, tekintve, hogy szövetségük régi tagja a nemzetközi szervezetnek, amelybe például a Német Demokratikus Köztársaság kultúrbundjának bélyeggyűjtő szakosztálya csak most kéri felvételét. A nemzetközi szövetség üléseivel párhuzamosan tanácskoznak a szövetség legfontosabb szervei is. Különösen jelentős a bélyeggyűjtés szempontjából a Bélyeghamisítások Ellen Küzdő Nemzetközi Központ tanácskozása. Ez a szervezet, amint a világ bármely pontján egyetlen hamis bélyeg feltűnik, nyomban pontos leírást ad a hamisítványról, hogy a károsodástól megkímélje a gyűjtőket. A nemzetközi központ ezúttal a hamisítványok leleplezését szolgáló legmodernebb eszközöket ismerteti és tanácskozik a hamisítások elleni védekezés hatásos módjairól. Hasonlóképpen fontos lesz a Spekulációs Bélyegkiadások Elleni Bizottság munkája, amelynek során a gyűjtők érdekében a bélyegek túl magas felárral való forgalomba hozatala elleni tiltakozás eredményeit beszélik meg. A szövetség üléseinek napirendjére számos nagy jelentőségű javaslat kerül. Tárgyalják például a bolgár bélyeggyűjtők szövetségének azt az indítványát, hogy a nemzetközi szövetség minden évben adjon ki hivatalos katalógust. .Ez idő szerint a bélyegkatalógusok magánvállalkozásban jelennek meg és mindegyikben más és más értékben szerepelnek a bélyegek. Ez nemcsak a nemzetközi bélyegkereskedelemnek, de a gyűjtők cseréjének is sok nehézséget okoz. A bolgár bélyeggyűjtők ezeknek a nehézségeknek a kiküszöbölésére javasolják, hogy a szövetség reális értékmeghatározással adjon ki hivatalos katalógust. A bolgár javaslat mellett máris több tagszövetség foglalt állást és a kongresszus előreláthatólag el is fogadja. A hivatalos katalógus jövőre valószínűleg már meg is jelenik. A francia filatelista szövetség benyújtott javaslata is sok százezer bélyeggyűjtőt érint. A francia szövetség azt indítványozza, hogy az ifjúsági gyűjtők nemzetközi cseréjét szervezzék és könnyítsék meg. A Nemzetközi Bélyeggyűjtő Szövetség ez idei ülése dönt arról is, hogy a legközelebbi esztendőkben hol tartsák az évi ülést. A magyar bélyeggyűjtők küldöttsége a nemzetközi szövetséget meghívja Budapestre és azt javasolja, hogy a szövetség 1965-ben Magyarországon tartsa üléseit. ffff »II.sz/£ iriao A NÁDNAK IS KELL AZ ÉLTETŐ ESŐ ! Magam is úgy jártam a minap, mint Mátyás király kísérete annak idején. A Dunaharaszti Nádgazdaságban jártamkor, s amint a Duna partján sétáltunk, azt mondom Vas Joachim igazgatónak: — Szép a nád. — Szép — így ő. Majd egy cigarettaszívásnyi szünet után emigy. —• Még időben kapta az esőt. __ 777 Néztem a lágyan ringó zöld náderdőt. Negyedszázig vízben áll. — Minek erre az eső? — tűnődtem. Vas elvtárs kitalálta a gondolatomat. Minden átmenet nélkül egy, a „nádasok" között közszájon forgó anekdotába kezdett: — Egyszer vadászatra indult Mátyás király kíséretével. Nádas mellett vitt el az útjuk. Tikkasztó hőség volt. A kíséretében levő elbágyadt főurak így sóhajtottak fel: — De jó is a nádnak, nem szenved vízhiányban. A bölcs király egy szót sem szólt, hanem este megtréfálta az urakat. Jó sós vacsorát fő Izetett nekik. Valamennyiök lábát egy dézsa vízbe rakatta. Amikor már elköltötték a vacsorát, szörnyen megszomjaztak. Várták a jó hűsítő bort, de az egyre késett. Már nem bírták tovább a kínzó szomjat, szóltak hát a királynak: — Urunk, ihatnánk. Mire Mátyás ravaszul: — Minek innátok, hisz térdi a vízben áll a lábatok. Az urak ekkor értették meg, miért kell a nádnak is az eső. Bizony, itt is előfordult már, hogy a szárazság megtizedelte a nádat, alaposan Legutóbb 1953-ban történt ilyesmi. Az idei májusi szárazság idején is kezdett már száradni a nád, de — mint megtudtuk — szerencsére idejében érkezett az eső. — Igen, csak így lehetséges, hogy az idén is legalább annyi nádat arathatunk le, mint tavaly, amikor 121 ezer bévét kötöttünk — fűzte tovább mondókáját Vas elvtárs. Megkérem, mesélje el, mikor és hogyan aratják a nádat. Szívesen megtette. — Az időjárástól függően november utolján, de leginkább december derekán kezdünk aratni. Általában május elejéig, de előfordul — mint az idén —, hogy április elejéig befejezzük a munkát. Nagyon érdekes volt, amit arról mondott, hogyan aratnak. — A „nádas sztákma" nagyon régi. Itt is, nálunk. Apáról fiúra szállt ez a mesterség. Azelőtt magánosan ültek ladikba az emberek, hogy rövid kaszájukkal, a „gyalázkával” levágják a nádat. 1949 óta együtt csinálják, sajnos még az ősrégi eszközökkel. A mi 65 kilométeres Duna-szakaszunkon nem lehet gépeket alkalmazni. A nádüzemről nem kellett beszélni, az most is termel, megmutatták. Ahogy a nemrég épített üzemépület felé ballagtunk, magam elé képzeltem a zúgó, zakatoló gépeket és a serényen szorgoskodó munkásokat. Csalódtam, már „középkori“ gépet láttam. Ezekkel készítiká „nádszövetet", az úgynevezett stukaturnádat és a nádpadlót. Kézierővel mozgatják ezeket az óscsi szerkezeteket a dolgozók. Kiszámítottuk, naponta kb. nyolcezerszer húznak ideoda egy nem valami könnyen mozgatható kart. Elgondolkoztam. Fenn a világűrben kering a harmadik szputnyik. Elvonult szemem előtt a gombnyomással irányított automata üzemek képe. Itt meg, Budapest tőszomszédságában, új épületben bár, de még mindig a múlt ócska öröksége honol. De az emberek már nem a régiek, Korcz Margit, Müller Józsefné, Bircsák Klára, Hermann Mária meg a többiek vidáman, dúdolva végzik fárasztó munkájukat. Péter Mihályné, miután megebédeltette „lányait”, beállt huzalt orsózni, hogy egy percre se álljon a munka. — Ilyen mostoha ez a szakma? — kérdem az igazgatót. — A szakma nem. Másutt már villannyal hajtott gépekkel dolgoznak. Nekünk ilyen jutott. Ami van, azzal kell dolgoznunk. Elmondták, hogy a mostoha körülmények ellenére 35 0001 darab, egyenként húsz négyzetméteres stukatur nádteker 1 eset, 80 000—85 000 négyzetméter öt centiméteres és 10 000— 15 000 négyzetméter három centiméteres vastagságú nádi padlót készítenek évente. Nagyon büszkék rá és joggal , hogy 112 százalékra teljesítették első féléves tervüket. Júliusban 138 százalékos eredményt értek el. Nyáron néhány híján 60 ember dolgozik a gazdaságban. A nádaratás idején 120—130-re emelkedik a dolgozók száma . A gazdaság területe nagy. A csepeli Kvassai zsiliptől a tasi zsilipig ennek a gazdaságnak az emberei aratják le és dolgozzák fel a nádat, majd átadják az építőiparnak. A pincei gazdaságoktól is járnak hozzájuk hordótömítő gyékényért. Innen viszik a környék szövetkezetei is a fonáshoz szükséges gyékényt. A gazdaság szorgalmas dolgozói a tavalyi eredmények után átlagban kétnapi fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. Amint mondták, az idén többet akarnak kiérdemelni. Kívánjuk, hogy sikerüljön nekik. Reméljük, a „középkori" állapotok is rövidesen megszűnnek náluk. Ha előbb nem, i hát jövőre. Hiszen előbb-utóbb : minden illetékesnek is meg kell értenie, hogy a nádnak is szüksége van az éltető esőre. Farkas István ÜZEMI SZÍNJÁTSZÓK Az Ikladi Ipari Műszergyár májusban alakult 14 tagú kultúregyüttese Aszódon, Túrán és Galgagyörkön adta elő nagy sikerrel Heltai: Néma levente című színjátékát. Felvételünkön az előadás egyik jelenete látható Ezüst a kútban Kaltenecker Miklós Dunaharaszti, Szőlőhegy utca 34. szám alatti lakos, kútfúró mester az alsónémedi községi kút tisztítása közben hat darab, összesen 58 kiló súlyú, szögletes rudat talált. Ólomnak, vagy csapágyfémnek vélte, hazavitte, s felesége kukoricát tört velük. Később fiúk felfedezett egy bélyegzőt: „Magyar Állami Pénzverő’1 — állt a rudakon. S még egy dátum: 1949. I VI. 20. A kútásó nem habozott, azonnal felutazott Pestre, s átadta a megyei rendőrkapitányságon a rudakat, ahol kiderült: ezüst valamennyi. A kapitányság most nyomozást folytat annak megállapítására, hogyan kerülhetett a több tízezer forint értékű ezüst a kútba? * V 1958. AUGUSZTUS 9. SZOMBAT Színház, Irodalomi y CHAPLIN PARADE Egy érdekes jelenet a régi Chaplin-filmekből készült Chaplin parádé című amerikai filmből, amely még ebben a hónapban bemutatásra kerül iiiiiuiiiiiiiiiiimiiiiimmiiiiiiiiiiiiiuiiimitiiiiiiiiiiiiii Szántó György: ARANYÁGACSKA Huszonhárom évvel ezelőtt, 1935-ben jelent meg először Szántó György történelmi regénye. A harmincas évek politikai légiköre azonban nem nagyon kedvezett a regény sorsának. A mű éles németellenes tendenciája, a keleti népekkel való összefogás eszméjének propagálása és erős antikleikalizmusa összeáll között az egyre nyíltabban németbarát politikát folytató hivatalos irányzattal. Hatására jellemző, hogy a regény színpadi változatának, „A sátoros király”-nak, 1936-os bemutató előadásán a közönség lelkesen tüntetett a német orientáció ellen. A nagy sikerrel játszott darabot hat előadás után a német konzulátus közvetlen közbelépésére le kellett venni a Nemzeti Színház műsoráról. Természetes, hogy ezek után a regény nem érhetett meg több kiadást. Így az alacsony példányszámban megjelent regény azóta csaknem teljesen feledésbe merült. A Zrínyi Kiadót illeti dicséret a könyv újbóli megjelentetéséért, amely az utolsó Árpádházi királyok nagy magyar sorskérdésekkel való vívódását ábrázolja megrendítő erővel. utolsó IV. Béla uralkodásának évei, István, László, Endre alakja villan fel hol egymsutáni képsorban, hol egymás mellett párhuzamosan a kötet lapjain, s mögöttük ott kavarog a XIII.századi magyar társadalom ellentmondásaikkal, tragikus küzdelmekkel, nagy győzelmekkel és súlos vereségekkel váltakozó hatalmas forgataga. A regény központi figuei: IV. László és III. Endre milyen átérzik és átéli a két világ ütközőpontjában gyökeret vert magyarság tragikus vívódásait. Védőpajzsot tartani a feudális Nyugit elé s felfogni a barbár népek vad rohamait, vagy a nagy népvándolás élére állva, elsöpörni a magyarságot mindig eláruló, minden válságos helyzetben hátbatámadó Nugatot — ez a regény alapproblémája. Erre ad választ az író, s akár csak más törtelmi regényeiben, a múltról mesélve a mai emberekhez szól mondanivalója. De nem csupán ez a regény értéke. A magyar eseményy szélesebb európai horizontba illeszkednek. Megelevenedik előttünk a virágzását élő gazdag Velence, avagy olasz reneszánsz csaknem minden jelentős alakja. Tanúi vagyunk a világ első regénye, a „Vita nuova” születésének. Szemünk előtt fogan meg Dantéban a „Divina Commedia” gondolata. Látjuk Giotát és néhány társát, a nagy művészeti megújhodás úttörő alakjait. Találkozunk Marco Polóv l, aki éppen megtér távol-keleti útjáról. Hallunk Julianus baáiról, aki után Kézai Simon, a nagy magyar krónikaíró kutat. Ezenkívül számos nagy történelmi esemény szemtanúivá válunk a mű olvasása közben. Az Aranyágakká tehát egy nagy műveltségű író történelmi körképe, nagyszerű színekkel festett nagy történelmi freskója, amely joggal tarthat számot az olvasóközönség édeklődésére. Ki tanyája ez a nyáriás? tyan egy ilyen kezdetű nóta, sokan éneklik, még többen ismerik. Lami Mihálytól, a püspökhatvani Szikra Termelőszövetkezet elnökétől nem tudni hányszor kérdezték már a tsz tagjai, de a község lakosai is, hogy ki tanyája a Galambos pusztai tanya? A tsznek ugyanis itt csaknem 100 hold földje van egy tagban, nagyrészt takarmánynövényekkel bevetve. Püspökhatvan országos hírű törzsállattenyésztő község, s a tsz fokozottabban szeretne állattenyésztéssel foglalkozni. Csak hát ez a fura tanyahistória megakadályozza őket tervük valóraváltásában. A vitatott tanyát 1956 nyarán kapták meg telekkönyvileg is. A tanyát körülvevő 100 holdas területet szintén akkor tagosították, az is a tsz-é. Az idei zárszámadáson is úgy ismerteti majd a könyvelő, hogy van a tsz-nek a Galambos pusztán egy mintegy 100 ezer forintot érő tanyája. Csakhogy mégsem az övék. Évek óta folyik a vita, hogy kié a tanya. Ha a tsz bármelyik tagja meg akarja tekinteni saját tanyájukat, avagy ott valamit rendbe akarnak hozni, hatósági embereket kell magukkal vinni. A tanyán a régi uradalom z1 volt cselédei laknak, a régi tisztilakban védia a volt intéző egykori kocsisa. A helyi tanács még a tavasszal elrendelte, hogy a — lényegében jogtalanul — ott lakó családok záros határidőn belül költözzenek el s a tsz-nek adják át jogos tulajdonát. A megyei tanács igazgatási osztálya nem hagyta jóvá a rendelkezést, azóta minden a régiben van, s azon folyik a vita, hogy ki tanyája a Galambos puszta. Pusztul a tanya, a lakások, senki nem gondozza azokat. Az ott lakók sem bért, sem adót nem fizetnek. Állataik a tsz tulajdonát képező legelőn pompásan érzik magukat. A víztorony lassan összedől, az istállóból is hiányzik a tartógerenda. A tsz már feljelentést is tett a társadalmi tulajdon rongálói ellen, de nem történt változás. A jelenleg a tanyán lakó családok többségének saját háza is van a községben, de eszük ágában sincs ebből a földi paradicsomból kiköltözni. Medveczki Józsefnééknek Galamgyörkön van új házuk, mégis a tanyán lóiknak. A többiek is így tesznek. Az ott lakók többsége néhány héten belül el tudna költözni innen. Aki meg ott marad, azokat ideiglenesen a tanya egyik épületében el lehetne helyezni, mert hely az van bőven. És akkor a tsz birtokba vehetné végre saját tulajdonát, megvalósíthatná nagy terveit, a 3004-es rendelet szellemében. A mostani tsz-udvar kicsiny, nincs lehetőség a terjeszkedésre. A vitatott tanya 60 férőhelyes istállójában szarvasmarhákat akarnak elhelyezni, azonkívül mintegy félszáz fehér hússertést, baromfit és juhokat tenyészteni. Takarmányuk a kelleténél több, hiszen a napokban adnak el 300 mázsa kitűnő szénát, mert nem tudnak vele mit kezdeni. A tanyán levő 10 holdas, diófával beültetett gyümölcsöst, most az ott lakók szüretelik, de szerepel annak bevétele a tsz tervében is. Ha valóban birtokolhatná a tsz a Galambos pusztát, lehetőség nyílna újabb tagok felvételére is. Harmadik éve folyik a vita. Döntés még a mai napig sem született. A püspökhatvani Szikra Termelőszövetkezet jövőre ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Újabb belépőkkel szeretnék erősíteni termelőszövetkezetüket, fejleszteni akarják az állattenyésztést. Ideje lenne, hogy a megyei tanács és akiket illet, pontot tegyenek a harmadik éve húzódó ügy végére. Döntsék már el, hogy kié a Galambos puszta és a tanya, pontosabban: mikor használhatja végre jogos tulajdonát a termelőszövetkezet. Cs. A.