Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-14 / 87. szám
1961. ÁPRILIS 14. PÉNTEK meet ei*-f € iv4tm Páratlan mérföldkő az emberi tudás fejlődésében Rakéták és fékező felületek lassították le a leszálló űrhajót Az MTESZ központi asztronautikai szakosztályának sajtótájékoztatója Az MTESZ központi asztronautikai szakosztálya pénteken sajtótájékoztatót tett a Technika Házában.tárDr. Fonó Albertnek, a Magyar levelező Tudományos Akadémia tagjának, a szakosztály elnökének megnyitója után dr. Almár Iván csillagász, dr. Echter Tibor és dr. Lukács Sándor orvosok, Nagy Ernő és Nagy István György mérnökök, a szakosztály vezetőségi tagjai válaszoltak az újságírók kérdéseire az ember első űrutazásának technikai, élettani és csillagászati érdekességeiről. Elmondották, hogy tulajdonképpen már a kutyákkal együtt épségben visszatért szputnyik-űrhajók is minden további nélkül alkalmasak lettek volna az ember utazására. Az állatok és az ember űrutazásának előkészítésében csupán a fokozott felelősség jelentett különbséget, élettani vonatkozásban pedig Gagarin őrnagy útján a többletfeladatot a zaj, a vibráció és a magányérzés lélektani hatásának leküzdése okozta. Gagarin őrnagy, bár nyilvánvalóan kezelt bizonyos műszereket utazása idején aligha mozoghatott sokat. Feltételezhető, hogy amint a gyorsulás megszűnt, kiszabadíthatta magát leszíjazott helyzetéből, s lekötözetlenül tartózkodhatott a kabinban egészen a fékezés megkezdéséig, de valószínű, hogy helyét nem hagyhatta el. Ezzel ugyanis úgy megváltoztatta volna az űrhajó tömegeloszlását, ami automatikusan pörgésbe hozta volna az egész repülőgépezetet, mégpedig oly mértékben, hogy megállítására az egyébként kétségtelenül beépített pörgésgátló szerkezetnek sem lett volna elég ereje. Az ettől függetlenül keletkezhető pörgést már többször sikeresen kipróbált módszerrel akadályozhatták meg: kis fúvókák, „hidegrakéták”, másképpen „kormányrakéták” felhasználásával. A beépített pörgettyű ugyanis azonnal jelenti a vezérműnek, ha az űrhajó elforog előre meghatározott helyzetéből, s ebben az esetben a fúvókák a palackokban felvitt nitrogén vagy esetleg hidrogénperoxid kiáramoltatásával juttatják vissza az űrhajót eredeti helyzetébe. Az utazás egyik legkényesebb műszaki feladata földre juttatás, a fékezés volt. a A keringő űrhajó másodpercenként körülbelül 7600 méteres sebességet kellett 0 sebességre csökkenteni. Választhattak volna elvileg meredek leszállópályát is, de az ehhez szükséges gyors fékezés egyrészt sokkal több üzemanyagot igényel, másrészt főleg olyan megterhelést jelent a szervezetnek — a negatív gyorsulás 60, esetleg százszorosát is eléri a szabadesés sebességének —, amit élő ember nem bír el. Még nem közölték a fékezés kezdetétől a megérkezésig megtett út hosszúságát, de mivel 30 perc alatt zajlott le, feltételezhető, hogy a fékezés kezdetekor a leszálló pálya íve körülbelül 3—5 fokkal térhetett el a szputnyik pályájától, amelyen egyébként az űrhajó tovább rohant volna. A fékező rakéták működésbe lépése után — akárcsak az előző kísérleteknél — bizonyára most is fékező felületeket tártak szét az űrhajó körül, hogy fokozzák az ellenállást. A válságos pillanat a leszállás közben körülbelül 60— 90 kilométeres magasságban jelentkezik, ahol a levegő sűrűségének sebességének és a még meglevő az együttes hatása folytán a legnagyobb a túlságos felmelegedés veszélye. Amikor az űrhajó leszállás közben ezen a rétegen már túljutott, veszély gyakorlatilag nem fenyegette többé Az út végső szakaszát, az ejtőernyős leereszkedést már az előző kísérletekben tökéletesen megoldották. Annak a ténynek, hogy 1961. április 12-én az ember számára is megnyílt az űrutazás lehetősége, óriási a jelentősége többek között a csillagászat szempontjából. Az, hogy kétszáz-háromszáz kilométerrel közelebbről vizsgálhatja a csillagász az égitesteket, a világűr méreteit véve figyelembe, elenyésző előny, de szinte felmérhetetlen a jelentősége annak, hogy az ember a légkör határain kívül illesztheti szeme elé a távcsövet. Ahol ugyanis a légkör zavaró hatásai már nem érvényesülnek, egy 20— 30 centiméter átmérőjű távcső pontosan „annyit tud”, mint a Föld felszínén egy öt méter átmérőjű óriási teleszkóp, így most már mód nyílik a többi bolygók, elsősorban a Mars tanulmányozására. Sőt a napkorona közvetlen gyűlésére is. A Földön megfietre csak teljes napfogyatkozás idején van lehetőség, ha viszont Gagarin őrnagy egyetlen kis sötét lappal eltakarta szeme előtt magát a Napkorongot, tökéletesen megfigyelhette a napkoronát. Ennek pedig igen nagy a jelentősége a naptevékenység törvényszerűségeinek kutatásában. Lapjelentő nyék, nyilatkos utak (Folytatás a 2. oldalról.) nyitották az utat a bolygókhoz és a csillagokhoz. A szélsőjobboldali Daily Mail tudományos szakértője már pontos „menetrendet” jósol. Szerinte egy éven belül a Szovjetunió olyan rakétát lő fel, amely a Hold felszínétől néhány ezer mérföldnyire fog keringeni és önműködő tudományos állomást létesít majd. s Két év múlva az oroszok nagy űrhajóban fogják a Holdat körülrepülni és félmillió mérföld körpálya után visszatérni. Ezután a Föld körül repülő állandó légi állomásokat létesítenek majd. 1965-ben az első szovjet űrtámaszpontot telepesek világlétesítenek a Holdon és a Földről fellőtt önműködő rakéták segítségével egészséges légköri viszonyokat teremtenek a Holdon. De hol lesznek akkor az amerikaiak, mialatt az oroszok meghódítják a világűrt? Legalább három évvel maradtak el a szovjet tudósok mögött. Bemal tanár, a világhírű angol tudós sajtónyilatkozatában kifejtette, a legbámulatosabb az a rendkívül gondos tervezés, amely a tökéletes sikert biztosította. Hogy mennyire bíztak a szovjet tudósok a sikerben, azt mutatja az a tény, hogy jelentették a repülést, miközben az űrutas még a világűrben volt. E diadal megnyitja az utat emberekkel dolgozó világűregfigyelő állomások létesítése és fenntartása előtt. PÁRIZS A francia sajtó már szinte kifogy az elismerést, lelkesedést kifejező jelzőkből. Amikor „az évszázad legnagyobb szenzációjáról”, az „emberiség történelmének új irányt szabó eseményéről” számol be. Még a szélsőjobboldali Aurore főszerkesztője is így ír: „mihez hasonlítsuk? A tűz felfedezéséhez, vagy a kerékéhez? Az iránytű, a gőzgép, a villamosság felfedezéséhez?” S aztán így folytatja: „Egy orosz hősnek sikerült először, orosz tudósoknak sikerült először, köszöntsük őket, félretéve minden politikai hátsó gondolatot.” Guy Mollet lapja, a szocialista Populaire, amely más esetekben szovjetellenességért nem megy a szomszédba, ma ezt írja: „a Szovjetunió jogosan lehet büszke tudósaira, technikai szakembereire, Gagarin bátorságára. Nekik köszönhető, hogy az ember évszázados álma valósággá vált. Az űr meghódításáért megindult Szovjetunió versenyfutásban a van az élen. A Szovjetunió adta a világnak az első űrhajóst. Gagarin nemzeti hős, de egyben az egész emberiségé is.“ Szerdán este a párizsi Mutualité-teremben diadalünneppé változott az a nagygyűlés, amelyet a francia főváros kommunistái az algériai béke követelésére, a francia— algériai tárgyalások sürgetésére, és a plasztikbombás fasiszták elleni tüntetésre hívtak egybe Az elnöklő Jeanette Vermeersch adott kifejezést a francia kommunisták, a francia dolgozók végtelen büszkeségének, hogy a világ első szocialista állama érte el ményt, ezt a csodálatos eredSzűnni nem akaró tapsviharral köszöntötték párizsi kommunisták a Szovjetunió diadalát. BÉCS Bécsben és egész Ausztriában tovább tart, sőt a jelek szerint fokozódik a Gagarin szovjet őrnagy űrhajójának sikeres világűrrepülése iránti látás érdeklődés. A bécsiek már korán reggel szétkapkodták a csütörtöki osztrák lapokat, amelyek kivétel nélkül első oldalaikon hozták Gagarin óriási fényképét, vezércikkeket és hatalmas elsőoldalas főcímek alatt kolumnás tudósításokat közöltek a világraszóló szovjet tudományos siker minden részletéről. „A világ csodálattal adózik a szovjet ember világűr-repülésének". ..Moszkva ünnepli Gagarint és béke-felhívást intéz a világ valamennyi népéhez?’ — hangzik a néppárti Neue Tageszeitung elsőoldalas főcíme. kiemeli:A lap vezércikkében Április 12-ét az emberiség történelmének legnagyobb dátumai közé sorolta a szovjet tudomány, amelynek korszakalkotó teljesítményét az egész világ csodálja. Ausztria is szívélyes szerencsekívánatait küldi a Szovjetuniónak, a Vészteket megalkotó szovjet tudósoknak és Gagarin őrnagynak. Gagarin őrnagy nyilatkozata a TASZSZ tudósítójának az űrutazásról Jurij Gagarin őrnagy, az első ember, aki utazott a világűrben, most nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának történelmi jelentőségű — Régi vágyam, útjáról, hogy űrutas legyek — kezdte a beszélgetést Gagarin őrnagy. — Repülni a világűrben, ez az én személyes kívánságom volt, az Gagarin hangsúlyozta hogy űrben szállva, sohasem bántotta az egyedüllét érzése. Az utazás alatt támadt gondolatairól szólva, Gagarin kijelentette: Azután így folytatta: azelőtt nem emelkedhettem magasabbra 15 kilométernél. lelátás A szputnyik-űrhajóról a természetesen rosszabb, mint repülőgépről, de a repülés közben meimmel láthattam saját szó— ez nekem adatott meg elsőnek —, hogy a Föld gömbölyű! A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, de csillagokkal pompázó égig, rendkívül színes. A Föld kékes színű és ettől a halványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgözően árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetni! Amikor indulás után kijutottam a Föld árnyékából, a látóhatár akkor másféle volt. Először élénk narancssárga színt észleltem, ezután a láthatár kékké vált, majd elsötétült egészen a koromfeketéig. A Holdat nem láttam — mondotta Gagarin. A Napot viszont igen , az a világűrben nagyon sokkal fényesebbnek látszik, mint lenn a Földről. A csillagok is jól láthatók. A súlytalanság állapotában Az első szovjet űrutas azután arról beszélt, hogy amikor elkövetkezett a súlytalanság állapota, nagyszerűen érezte magát. Valahogy minden könnyebb lett. Ez érthető — tette hozzá Gagarin —, a lábak, a kezek elvesztették súlyukat, a tárgyak úszkáltak a levegőben. Én magam sem ültem a kilátóablaknál, mint addig, hanem függtem a semmiben. Ebben az állapotban ettem is és ittam is,, mindez úgy ment végbe, ahogy a Földön. Aztán dolgoztam is ebben az állapotban — mondotta Gagarin — írtam, leírtam észrevételeimet. A kézírásom nem változott, bár ott nem volt súlya a kezemnek, csak a noteszt kellett tartani, különben elrepült volna. Dolgoztam a rádióval, használtam a távírókulcsot. Mindez meggyőzött róla, a súlytalanságnak nincs hatása a munkaképességre. A súlytalanságból abba a helyzetbe, amikor a gravitáció ismét hat, fokozatos és könnyű volt az átmenet. A kezeimet, lábaimat az előbbi módon éreztem, csak — Minden gondolatom és érzésem arra irányult, hogy teljesítsem az utazás programját. Teljesíteni akartam a feladat minden pontját, lehető legjobban, méghozzá a Sok dolgom volt. Az egész űrutazás komoly munka, — Jól tudtam — mondotta —, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyelemmel kíséri űrutazásomat. Szilárdan hittem, hogy a párt és kormány mindig készen áll, ahogy segítsen rajtam, ha bonyolult helyzetbe kerülök, éppen súlyuk lett, és nem lógtam a levegőben többé, hanem visszaültem a figyelőnyíláshoz. Leszállás után Leszállás után nagyon melegen fogadtak a szovjet emberek. Könnyekig meghatott Nyikita Szergejevics Hruscsov távirata. Meghatott gondoskodása, figyelme, melegsége, legnagyobb örömet pedig akkor éreztem, amikor Hruscsov és Brezsnyev elvtársakkal telefonon beszéltem. Szívből jövő hála és fiúi köszönet illeti Nyikita Szergejevicset azért a gondoskodásért, amit irántam tanúsított — emlékezik Gagarin. A fiatal őrnagy magáról, életéről szólva elmondotta, hogy tanulmányi évei alatt két tantárgy érdekelte mindennél jobban: a fizika és a matematika. Hat évig a gzsatszki iskolában tanult, majd ipari tanuló lett, végül a szaratovi ipari technikumot végezte el kitűnő eredménnyel. Ciolkovszkij nevét először az iskolában hallotta.— Később, tanulmányaim során ez a név nagyon drága lett számomra és társaim számára is. Igen sokat tanulmányoztuk munkáit — mondotta. — Elmondhatom, hogy Unye Zemli (A Földön kívül) című munkájában Ciolkovszki nagyon világosan megjósolta, amit én saját szemeimmel láthattam az űrrepülés alatt. Ciolkovszkij mindenki másnál világosabban látta azt a világot, amely a világűrbe felemelkedő ember szeme elé tárul. Boldog és büszke voltam — Amikor elfoglaltam helyemet az űrhajóban — folytatta Gagarin őrnagy —, igazán nagy örömet éreztem. Boldog és büszke voltam, hogy én hajthatom végre ezt az űrrepülést. Ugyanakkor nagy felelősségérzet töltött el azért, hogy az űrben fogok repülni, ahol annyi ismeretlen dolog vár rám, de eltöltött a büszkeség érzése is, hogy népünk olyan hatalmas űrhajókat tudott építeni, amelyek eljuttatják az embert a világűrbe. A jövő terveiről az űrhajós pilóta a következőket mondotta: — Egész életemet, minden munkámat, gondolatomat és érzésemet a világűr meghódítása tudományának akarom szentelni. Szeretnék eljutni a Venusra, meglátni, hogy mi rejtőzik felhőrétege alatt, megnézni a Mars bolygót és magam meggyőződni arról, hogy vannak-e rajta csatornák. A Hold már nem is olyan távoli szomszédunk. Úgy gondolom, nem is kell sokáig várnunk, hogy elrepüljünk a Holdig és a Holdra. Tovább is maradtam volna Gagarin őrnagy, akit ma neveztek ki elsőosztályú repülőnek, megjegyezte, hogy a szputnyik-űrhajóban sokkal tovább is maradhatott volna. Az űrrepülés időtartamát azonban — mondotta — előre kidolgozott program határozta meg. Az űrhajóban azonban csak addig maradhattam, amíg a feladat megkívánta — hangsúlyozta. Jurij Gagarin elmondotta: öröm töltötte el, amikor földet ért. Elsősorban azért örültem — jelentette ki —, hogy sikeresen hajtottam végre feladatomat, amikor leereszkedtem, ezt a dalt énekeltem: „A haza hallja, a haza tudja .. A továbbiakban elmondotta, hogy az űrrepülés előtt életének legjelentősebb eseménye az volt, amikor tavaly nyáron belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. Ez volt életem legnagyobb, legragyogóbb eseménye az űrrepülés végrehajtása előtt — jelentette ki Gagarin, majd hozzáfűzte, hogy ezt az űrrepülést felváltja az SZKP-nak, a szovjet kormánynak, a párt XXII. kongresszusának és az egész népnek, amely az emberiség élén jár és építi az új társadalmat. Az Egyesült Államoknak azzal a szándékával kapcsolatban, hogy embert bocsát fel a világűrbe. Jurij Gagarin kijelentette, hogy „örülni fogunk az amerikai űrhajósok sikereinek, ha majd eljutnak a világűrbe. A világűrben — jegyezte meg — van hely mindenki számára.’’ A világűr békés küzdőtér Pártunk és kormányunk — folytatta az űrhajós pilóta —, felveti a világűr békés használatának, a békés versengésnek a kérdését. Ezt a küzdőteret nem háborús, hanem békés célokra kell felhasználni. Az amerikai űrhajósoknak utol kell bennünket érniük Sikereiket üdvözölni fogjuk, de mindig azon leszünk, hogy mi legyünk az elsők. Jurij Gagarin közölte, hogy legkedvesebb foglalkozása a repülés. Hangsúlyozta, nehéz lenne összehasonlítani repülőgépen tett első repülését azzal, amelyet szerdán hajtott végre. Az egyik repülés szárnyas gépen történt, a másik szárnynélkülink mondotta, és hozzáfűzte: először 150 kilométeres óránkénti sebességgel repültem, legutoljára pedig 28 000 kilométeres sebességgel óránként. Először más rf fél kilométer magasságra emelkedtem, most pedig 300 £ £ kilométer magasra. Kedvenc irodalmi hőseiről és íróiról a következőiket mondotta: Nagyon szeretem olvasni Csehovot, Tolsztojt, Puskint, Polevojt. Legragyogóbb irodalmi hősöm, akit gyermekkorom óta szeretek, Borisz ; Polevoj ..Egy igaz ember“ című művének főszereplője. Nagyon sajnálom, hogy az életben sohasem sikerült találkoznom Mareszjevvel. Jurij Gagarin elmondotta, s olvasta olyan emberek leveleit, akik azt kérték, hogy küldjék fel őket a világűrbe. Tiszta szívű, tiszta lelkű emberek írták ezeket a leveleket. Én — mondotta — természe■tesen sajnálom, hogy nekik nem sikerült eljutni az űrrepüléshez. Meggyőződésem • azonban — jelentette ki — , hogy eljön az az idő, amikor ■ szakszervezeti beutalásokkal kerrülhetnei majd az emberek a föld körül. Saját szememmel láttam: a Föld gömbölyű! DARÁZS ENDRE: Közelgő világok" Azt meg nem mondhatom én, hogy hová s meddig jut el Az ember. Te sem tudhatod s a palota-nagyságú, kék Gondolkodó gépek tízezer elektromos csöve is csak pislog Tanácstalanul, mert arra nincsen semmi bizonyság, hogy A Naprendszer még sértetlen határain túl milyen életek Tengődnek, vagy virulnak diadalmasan? Ők talán éppen ilyen. Hacsak nem fokozottabb értelemmel keresik a távolság kulcsát , kitárják felénk karjaikat. Lehet, hogy egyáltalán nincsen emberi alakjuk, de a tudat bennük is él. A Tovább-hatolás szép tudata, az, hogyha már minden zugában ismerik a bolygót, amelynek anyagából értelemre születtek. Akkor keresnek olyan nagyívű utakat, amelyek hidak két Értelmes idegen közt. Mert tudom én, hogy most már Minden vágy alakot ölthet és a közömbös energiák azt Engedelemmel követik, aki tudja a jelszót. Napkorongnyi Erők zümmögnek valahol, hogy alácsúszva felemeljék Az embert a kékségen túl, a fekete magasba. Nem kietlen Magány az. Nincs pontja a Földnek, ahová ne fordulnának Távoli arcukkal barátságot keresőn Naprendszereken-túli bolygók. * Jurij A. Gagarinnak, aki elsőnek lépte át a világűr küszöbét. 3