Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
III. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM ll"SÉG A Martinovits téri iskola VII. leányosztálya a télen árvaságra jutott. Meghalt szeretett osztályfőnökük, dr. Hetényi Rezsőné. Hat hétig gyászolták. Néhány nappal ezelőtt bekopogtak férjéhez és közölték vele, hogy volt osztályfőnökük sírját a VII. osztály tanulói felváltva gondozzák. A kisleányok szeme észrevette, hogy Hetényi bácsi nem tud úgy takarítani, mint kellene. Nem olyan a lakás, mint felesége életében volt. — Nem sokat tanakodtak, hanem hozzákezdtek a takarításhoz. Egy-kettőre rendbetették a lakást, még a szőnyegeket is kiporolták — mondja meghatottan Hetényi bácsi. — Igazán nagyon jólesett a kislányok gondoskodása. Boros Marika, Jenei Gizi, Rékási Erzsi nem elégedtek meg azzal, hogy egyszer kitakarítottak. Következő héten újra bekopogtak „rendet csinálni’“. Segítségükre sietett két régebbi tanítvány is, Füzesi Éva, aki ma már technikus és húga, Bori, aki ipari tanuló. A nevelők iránti szeretetnek, tiszteletnek kiemelkedő példája ez. Köszönet érte a szülőknek, akik gyermekeiket, s a így nevelik kislányoknak, akik nem felejtik el meghalt tanárnőjüket. (éiva) Nem szemétláda! Monoron a község területén egyenletesen elosztva 9 helyen van utcai levélgyűjtő szekrény. Ezekből a szekrényekből naponta háromszor veszik ki a küldeményeket és továbbítják rendeltetési helyükre. A levélszekrények kiürítésekor azonban sokszor nemcsak levelek, levelezőlapok, totó- és lottószelvények, hanem szemét, kisebb-nagyobb kövek, cigarettavégek és egyebek kerülnek elő. Nemegyszer a levelek meg vannak perzselve, jeléül annak, hogy valaki égő cigarettát dobott a levélszekrénybe. Kedves járókelők! Akik esetleg látják, hogy a levélszekrényt játékszernek nézik, ne sajnálják a fáradságot és a csínytevőket oktassák ki, hogy a levélgyűjtő-szekrény nem szemétláda. •________ (—ty) V NŐBIZOTTSÁG ALAKULT ecsésen a vegyes ksz-ben. Az alakuló ülést, amelyen 24 asszony vett részt, Kirtyán Sámuelné, a községi nőtanács elnöke vezette le. Az üzemi nőbizottság elnökéül Kurdi Jánosnét, tagjaiul Liptai Jánosnét és Kiss Istvánnét választották meg. MOZIMŰSOR Vecsés: A gyűlölet áldozata (széles). ANYAKÖNYVI HÍREK Házasságot Gyömrő kötöttek: Csiszár István és Toll Gizella. Helyes Simon József és Tari Erzsébet, Füstös István és Szikora Erzsébet. Szecsés Született: Polyovka József és Káposzta Margit fia: Mihály. Házasságot kötöttek: Szántó Kálmán Géza és Budai Irén, Kiss József és Bika Hona, Kalocsai György és Hajczinger Zsófia. Istvánfi József és Háy Margit. Elhunytak: Hermann Miklósné Béderer Róza Etelka 55 éves. Csapák Ferenc 69 éves.. Üllő Házasságot kötött: Major Miklós és Erős Mária. Elhunyt: özv. Benke Istvánná Beid Etel éves. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ♦ 1961. MÁJUS 4. CSÜTÖRTÖK A öriklné&i linli # ti /mí.s tijnns ; I J út — literi — park Az elmúlt évben feldúlt községhez hasonlított Tápiósáp. A községfejlesztési alapból a Kossuth Lajos utcai járdát készítették, a Dózsa György utat pedig az állam teljesen újjáépítette. De nem állt meg a munka. A közelmúltban mozit avattak, most meg szorgos féle park kezek a volt Hevesyrendezésén dolgoznak. Az úttörők már elkészültek iskolaparkjukkal. Mi történt Sápon? Honnan ez a nagy lendület? Kérdezzük meg az illetékeseket. Már együtt is ülünk a Petőfi Tsz elnökének irodájában s elbeszélgetünk a közelmúlt eseményeiről és a közeljövő terveiről. Szabó János tanácselnök kezdi a szót: — Bizony, igen nagy segítséget kapott tavaly a község. Több mint két és félmillió forintba került az államnak a Dózsa György út megépítése, a község 150 ezer forinttal járult hozzá. — Igen nagy szükség volt erre az új útra — folytatja Horváth Gábor vb-titkár. — Egy kis eső és máris tengelyig süppedtek a szekerek, nem lehetett közlekedni rajta. Itt kapcsolódik a beszédbe Szalay Imre tsz-elnök. Mi is nagyon örülünk az új útnak — mondja. — Az elmúlt évben mintegy félmillió forintért vásároltunk járműveket. Beszéljünk most már a jelenről is — javasolom. Mi az a nagy munka a patak menti „Vadonban” — kérdem. A kérdésre felcsillan . Gazdag ■ Mihály párttitkár szeme. — Sok község nagyon örülne, ha olyan területe lenne a falu szívében, mint Tápiósápnak. A patak két partján terült el a volt Hevesy-i kastély parkja. Nézzék csak meg elvtársak azokat a gyönyörű fákat — mondja. •— Olyan is van köztük, melyek országosan is ritkaságok. Ott van például tíz a nagy magnólia. Ilyen nagyon kevés vart az országban. Vagy ott van az óriás — nem is tudom, hogy milyen fajta — öt méter és harminc centi a kerülete. Nem vétek egy ilyen területet kiaknázatlanul hagyni? Ha a Hevesy-családnak megérte, nekünk különösen megéri. Kivágjuk a gazt, a dudvát, utakat építünk, pázsitosítjuk a fák alját, vízlevezetőket építünk, átjárókat az árkokon és patakon. A Kossuth Lajos utca felől kaput nyitunk. Hadd élvezze a község népe a gyönyörű parkot. — És mikorra fog valóra válni az álom? — kérdem. Most ismét Szabó elvtárs beszél : — Nem álom ez már, kérem. A felhívásunkra szép számmal jelentkeztek a társadalmi munkások. Naponta 15—20 szorgos kéz takarítja a ,,dzsungelt”. Egy pár nap múlva rá sem lehet ismerni e területre. Péter József vezetésével mindenki lelkesedéssel dolgozik; Leiner Ödön, Buzási Istvánná, Seprős Jánosné és társaik, mindannyian dicséretet érdemelnek. Csak az a gondunk, hogy a Mendei Téglagyártól juttatott nyolc vagon téglaport hogyan fogjuk elszállítani. Szabó elvtárs elhallgat, s minden szem Szalay tsz-elnökre veti pillantását. Ő kérdés nélkül is tudja, hogy miről van szó. Megfontolt, határozott hangon a következőket mondja: — A tsz gondoskodni fog a téglapor Sápra szállításáról. Marton Károly Furfangosok A kiragasztott plakátok napok óta hirdették, hogy — három év óta először — Monorra is eljutott a ,,Furfangosok bajnoksága." S hogy a fejtörésbe ne fáradjon bele a közönség, két igen ismert és kedvelt táncdal énekesünket:, Toldi Máriát és Németh Lehelt is magukkal hozták. Az előadás fél nyolc helyett nyolc órakor kezdődött. (Furcsa szokása a monori közönségnek, hogy helyét csak a meghirdetett kezdési idő után fél órával foglalja el.) A játékvezető bekonferálta műsort és bemutatta a zenea ipar tagjáu Móljára «movgv* listát, így: „És ez az elgondolkozó arcú ember a zongoristánk. Azon gondolkodik, hogy hol rosszabb a zongora: Albertirsán (délután ott voltunk), vagy Mámoron és nagyon fél, hogy Öltök fognak győzni.” Mindenki láthatta, mennyire igaz ez, mikor szegény zongorista minden harmadik ütemnél felállt és a húrokat, igazgatta. Azt hiszem, ideje lenne kicserélni ezt az ütöttkopott jószágot, hisz minden a héten van valami rendezvény művelődési otthonban, s hány zongoristának okozott már és okoz még bosszúságot! Ettől eltekintve mindenki nagyon jól szórakozott, a műsor jó volt, a .,furfangos” kérdések elég könnyűek, így vé(HiLj/S.a két singl tb^ Földvári Iván és Róth Mihály került ki győztesen, akik 200— 200 forintos takarék betétkönyvet kaptak jutalmul. Kiss Éva A vecsési bölcsődében Árnyas fák alatt gyermekek játszadoznak, ügyetlenül bukdácsolnak a nagy pettyes labdákkal. Bent az irodában találom meg Vágh Edit vezetőnőt: — Jövőre lesz 10 éves a bölcsődénk — mondja büszkén. — Kevés a helyiségünk, 35-ös a létszám, de mindig 40-en vannak. Közben, ahogy beszélget, állandóan egy kisfiú kezét, aki bizony szipog néha. — Pár napja vettük fel és bizony még nem szokta meg a környezetet A legnehezebb a gyereket, megszoktatni. Ehhez kitünően értenek a gondozónők: Schram Róbertné, Majzer Károlyné, Barna Istvánná, Szarvas Károlyné. Az ő áldozatos munkájuk nyomán mindig jól érzik magukat a csertőinek. És talán legfontosabb a gyerekek etetése. Ehhez nagyban hozzájárul Szalai Istvánné kitűnő főztjeivel. Az orvosi vizsgálatot se felejtsük ki. A gyerekeket minden második nap megvizsgálja dr. Nagy Lajos orvos, aki igen szereti a tisztaságot. Ezt mi is szem előtt tartjuk. Gémes Istvánné mosónő naponta mintegy 200 pelenkát mos ki , ruhát is hetenként váltanak a gyerekek. A kétszer szülők nagyon hálásak, és mindenben együttműködnek a gondozókkal. (— gyim: —) V SZTÖRS alakult egy hónappal ezelőtt Vecsésen, a Martinovics tér iskola úttörőcsapatában. Az üllői úttörőcsapat víziőrsável dolgoznak együtt, s a nyár folyamán szeretnének egy kisebb vízitúrát lebonyolítani. I A fácános erdőben a munka zaja veri fel a nagy csendet. Egy kis tisztás közepén munkások dolgoznak. Fákat fűrészelnek ki, feldarabolják, és már rakják is az ott levő kocsikra. A munkát Máder Feri bácsi erdész vezeti: ő adja meg a felvilágosítást: — Mi most rohammunkát végzünk. Az újonnan alakult tsz-eket segítjük a kitermelt faanyaggal, amelyből különféle istállókat készítenek. Mi teljesen feldolgozzuk a fát, a tsz-eknek csak össze kell ácsolni a sertésfiaztatókat, borjúnevelőket. Már több vagon „előre gyártott elem” elment Farmosra, Tárnokra és Pest megye más falvaiba. De nemcsak ezt a munkát végezzük. A s üllői erdészkerület a falu határában a csatorna mentén mintegy 20 kilométeres szakaszon nemesnyár-telepítést végzett, ezzel is a klímát szándékoznak megjavítani. Ez a gyorsan növő nemesnyár hatalmas fatömeget biztosít majd mintegy 20 év múlva népgazdaságunk számára. És volt egy meglepetésünk is. Egy héttel tettük a helyi bölcsőde és az óvoda udvarait kis ezelőtt beülfákkal. Azt akarjuk, hogy ezek a kis fák együtt nőjenek, hatalmasodjanak a jövő nemzedék fiaival. Kútvölgyi Mihály Hadijáték helyett vetélkedő Beállt a hadiállapot. Reggel 7 óra volt, Sok-sok gyerekszem nézte az eget, ahonnan bőven ömlött az eső. A reggeli vonatok zsúfolva voltak esőkabátos úttörőgyerekekkel. Gyömrő-Tófürdőn szálltak be és rögtön elindultak az úttörőház felé. Itt gyülekeztek a mendei, maglódi és gyömrői pajtások*. Ők a védők! Közben a vecsési, üllői, monori és pilisi úttörők — a támadók — szintén megindultak a harctér irányába. Hanem a védőiknek és a támadóknak közös ellenségük akadt. Az eső! Ez azonban nem tudta megtörni a pajtások állhatatosságát. Bár a hadijáték elmaradt, mégsem fordultak vissza, hanem vidám vetélkedésben mérték össze erejüket és tudásukat. Sokan azt gondolnák, hogy nagyon egyszerű lehet egy léggömböt felfújni, vagy egy tányérból kanállal áthordani a vizet egy öt lépésnyire levő pohárba. Azonban ezek a feladatok mégis nehéznek bizonyultak. Nem volt könnyű dolga Chanyek Mihálynak, aki a léggömböt pukkanásig fújta, vagy Lakos Kornél pasitásnak, akinek a legtöbb vizet sikerült a tányérból a pohárba hordani. Azok is megmutathatták tudásukat, akik nagyon szeretik a hasukat. Egy fiú és egy leány mérte össze a gyomrának befogadó képességét. Hiába, a lányok torkosabbak, ezt bizonyította Kamarás Éva győzelme. : A védők csapata győzött.: 27 pontot szerzett az ellenfél: 23 és fél pontjával szemben.: A győztes csapat tagjai értékes bélyegeket kaptak, míg a vesztesek között vigaszdíjul, egy-egy csokoládét osztottak ki. . .! (Kalotay—Kútvölgyi) LEVELEINKBŐL, ,Maszek" válasz egy sóhajra //< A lap április 20. számában „Maszekok” cím alatt jelent meg V. I. cikke. A hangulatkeltő tsz-probléma és a zsaroló kisiparos csele után, a helyibeli zeneoktatást méltatta. Befejezve mindezt egy feltörő sóhajban: „de jól ás lesz, ha a „maszek” kimegy a divatból.” Kedves V. I.! Feltételezem jártasságát a magyar nyelvben. jezését így a ,,tanítgatás" kifenem elemzem sem nyelvtanilag, sem gyakorlatilag, hanem egyszerűen visszajutasítom. Előírt tanterv. meghatározott, és egyénenként al halmazott tanmenet "szerint, megfelelő képzettséggel, más közlési engedéllyel, pontos táncrenddel tanítok. Évenként kétszer beszámolnék növendékeim munkájukról otthonomban a szüleiknek, és komoly nehézségek árán nyilvánosan.És bármennyire nem „felemelő”, mindezt havi 60 — és nem az ön által javasolt — 10 forintért. Világmárkás, gondosan rendben tartott, zongoráinál, tiszta, meleg, jól feliszerelt tanulószobában. Akik a 300., sőt 400. órához közelednek, bizonyára tudják, miért hozzák az áldozatot. Egy tanítványom háromévi tanulás után elköltözéseik miatt a nagykőrösi zeneiskolába került, ahol teljes elismerés mellett, azonnal ingyen oktatást kapott. Tehát „tanítsatok”. Nemegyszer hívtam, és bármikor szívesen látom a helybeli oktatókat hospitálni, mint ahogy magam is bemutatom időnként növendékeimet,peres ,szakiskolai, sőt, főiskolai tanárnak. Nem akarok szerénytelen lenni, több helyet kérni hasonló esetek felsorolására, és, egyéni — lehet hogy csak vélt — sérelmek orvoslására. Bár egy község kulturális fejlődése,zenei nevelése kissé közügy, és egy nívós lapnak feladata a közvélemény helyes irányítása. Mindig a békés egymás mellett működés híve voltam és vagyok, és semmiféle kihívásra okot nem adtam. A közösségtől nem én zárkóztam el, csupán a megbeszéléskor felajánlott pozíciót sem a növendékeim, sem a magam számára nem találtam megfelelőnek, és bekapcsolódásomat a keret bővüléséig elhalasztottam. Ezt annak idején mind a szülőkkel, mind a legfőbb illetékesekkel megbeszéltem. Családom rótta feladataimon kívül —*• mint pedagógus — a zenetanítást érzem hivatásomnak, és a vállalt munkában helytállók. A lelkiismeretesség, és amit ezen kívül igyekszem nyújtani, nem érdem, kötelesség. De semmiesetre sem ok egyetlen kötekedő mondatra sem. A zenepedagógus szakszervezet tevékeny tagja vagyok, adót fizetek, a többi „maszekkal” együtt, filléreink hozzájárulnak az állam kulturális juttatásaihoz, többek közt a 15 forintos tandíjhoz. Ezt tartottam szem előtt, amikor a közösségért ugyan mindenkor szívesen dolgozó, de „maszek” maradtam. Dr. Péterffy Gusztávné Bírálatunk nyomán „Szépséghiba egy fodrászüzletben” című cikkükért köszönetet mondunk. Az ott észlelt panaszból a padlót kijavítottuk, a székekre új párnát csináltattunk. A korszerűtlen berendezés egyelőre marad, mivel a házra megvételi igényünket benyújtottuk.■ Amint a ház megvásárlása megtörtént, fodró szüretünket korszerűvé tesszük. A Gyömrői Vegyesipari Kst vezetősége