Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

MONORI VIDÉKE III. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM TANÁCSÜLÉS van ma Gyomron. A község­fejlesztési terv végrehajtásá­ról Garamvölgyi István vb­­titkár számol be; a közrendé­szet munkáját Hegedűs István rendőrparancsnok a Kilián-mozgalom ismerteti; eredmé­nyeiről Füstös István MHS-el­­nök, a felvásárlás állásáról Klics Gyuláné vb-elnök ad tá­jékoztatást. A tanács ülés­ anyagának részletes ismerteté­sére visszatérünk. Az utca is a miénk Amerre járok a monori ut­cákon és benézek a kisebb-na­­gyobb kertekbe, mindenütt lá­tok virágot. Az utcai ablakok legtöbbjében szebbnél szebb virágok díszlenek. Piacnapo­kon majdnem minden asszony kezében vagy kosarában látok virágot. Nyugodtan mondhat­juk, a monoriak szeretik a vi­rágot, és áldozatot is hoznak érte... A monori utcák mégis ridegek, sivárak, csupaszok, ri­­monori utcák szépítésével — a tisztelet a kivételnek — nem törődik senki. Még ott sem tö­rődnek az utcával, ahol a község gonddal és költséggel gyepes kerítéses útszegélyt, lé­tesített. Az iskolai szünidőben a gye­rekek milyen szívesen segíte­nének az öntözésben és a gyomirtásban, ha a felnőttek egy kis gondot fordítanának a házuk előtti utcarészek szépí­tésére és a házuk előtt az ut­cán virágdíszes szegélyt létesí­tenének. ___________(- ty) A monori-erdei Virágzó Tsz-ben Kátai János vasutas család­jával tíz hold aratást vállalt. A forró napok helyett a hűvös, holdvilágos éjszakákon arat­nak. Munkájukkal jól halad­nak. Gyertyás István és családja nyolc hold aratást vállalt. A szerződéses aratást elvégezve Gyertyás bácsi kijelentette: míg a tsz-ben lábon álló ga­bona lesz, addig ő mindig kész aratási munkát végezni. (Vné) TAGGYŰLÉST tart ma este fél 8-kor a gyöm­­rői Zalka Máté KISZ-szer­­­vezet. Napirend: az 1961-es­ évi táborozási terv megtárgya­lása. lYpm sikerült A gyömrői labdarúgók meg­­­­nyerték re azután a járási bajnokságot, er­t minden szurkoló na­­­gyon büszke volt, és további si­­­kereket várt a csapattól. Az osz­­­tályozó-mérkőzések megkezdése­­ előtt már azt olvastam a megyei­ lap hátsó oldalán, hogy a gyöm­­­rői 11 csak átszállót váltott az al­­­sóbb, a járási osztályba. Valóban, a csapat szeretett vol­­­na visszakerülni a megyei I. osz­­­tályba, de a vérmes ellenére, ez nem sikerült.remények: Hogy ezt minek köszönhetjük? ! Talán annak, hogy együttesünk­ elbízta magát, erejét túlbecsül­­­te. A fegyelem úgyszólván isme­r­tetlen dolog van még az is a focisták előtt. Ta­l hozzájárult a si­­­kertelenséghez, hogy a csapatban­ bérelt helyek vannak. Néha kö­­­nyörögni kell egy-egy játékosnak­, hogy menjen el a csapattal ját­ ’, szard. Ezt az állapotot meg lehetne­ szüntetni, ha az utánpótlásról­ rendszeresen gondoskodna a szak­­­osztály vezetősége. Ha egy játékos­ tudná, hogy 2—3 hasonló képes­­­ségű sportoló vár a helyére, job­­­ban igyekezne. Javasolnám a sportkör veze­­­­tőinek, hogy vegyék fel , illetve­ erősítsék meg a kapcsolatot a­ KISZ-szel, az MHL-el és az út-­ térflcsapatokkal. Igaz, hogy nem­ vagyok sportszakember, sőt, még­ csak jóstehetséggel sem bírok, de­ azt hiszem, nem lenne rossz, ha­ megfogadnák a tanácsot. ! —11—10 ! — A bejelentkezés elmulasztá­­­sa miatt Nyerlucz János és Kanalas György monori-erdei lakosok 60—60 forint pénz­­büntetést kaptak. • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • 1961. JÚLIUS 7, PÉNTEK DŰLOUTAKON Áll a kombájn az úri határban 18 mázsás búzatermés Sülyben­­ A sápiak dicsérete Kevés autó jár manapság ilyen sokat dülőutakon, a ha­tárban, mint a járási pártbi­zottság kék Varszavája. Hol is járhatna másutt, s a benn­­ülők is — a járási pártbizott­ság vezetői — hol is lehetnének másutt, mint a határban, az emberek között. Most is éppen Urin szala­dunk át. A faluban kevés embert látni. Ilyenkor min­denki a határban van. A ter­melőszövetkezet irodájában is csak néhány embert találunk. Megkapjuk a szükséges felvi­lágosítást, merre aratnak, hol találjuk a kombájnt... máris száguldunk tovább. A s­­zövek-tanya felé kanyaro­dunk. A dülőút mellett szépen megművelt kukorica kö­zül már alig látszik ki az autó. Arrébb kézi aratásra­­ kijelölt, kikarózott hatalmas táblát lá­tunk. Sokan már learatták a rájuk eső részt. A tarlót szé­pen összegereblyézték, a szem­veszteség kicsi. Szép munka volt. A tsz tanyája felé fordu­lunk vissza. A mellette levő hatalmas búzatáblában dolgo­zik a kombájn. Ahogy köze­lebb érünk, már látjuk, hogy csak dolgozott: most áll AC —400-as. Jó darabon learatta már a gabonát — 36 holdat vágott. Több­ségben árpát, és jól,­­ma viszont a búzát, de na­gyon rosszul, csúnyán. Most meg eltört egy csap­szeg. Tsz-tagok (fogatosok) a szal­mát hordják be a tanyára, ők is dühöngenek, a gépállomást szidják, pedig ennek a sok elhagyott kalász­nak, a terek között talál­ható sok szemnek a kom­­bájnos, Nagy József is oka. Rosszul állította be a dobot, rossz irányban haladt a gép­pel. A gépállomás két munka­társa: Hegedűs és Kovács elvtársak is előkerültek — s azonnal intézkednek. Nem szabad ilyen szélesen vágni, állítani kell a dobot és irányt kell változtatni. — Tegnapelőtt az árpában kifogástalan munkát végzett ugyanez a kombájn, most meg... — dühöng az odaér­kező Szekeres elvtárs is, a tsz agronómusa. Határszemléről jött vissza. — A kézi aratók jól dolgoznak, a növényápolás is jól halad. Lemaradás nincs — mondja. Tovább megyünk. Egy rendre arató gépet látunk. Ez is áll. — Leesett a lánc — tájé­koztat a gépkezelő. Pillanat alatt „feldobja", igaz, nyakig olajos lett, de már pöfög to­vább. — Halló, elvtárs, álljon csak meg! Többet hagy el itt, mint amit vág! Kifogásokat keres, de elis­meri igazunkat. Dőlés irány­ban halad, pedig oldalt vagy szembe kellene. — Nézze csak a forduló előtt, ahol oldalt fogta, sem­mit sem hagyott el — Igazuk van. Köszönöm! — mondja, s máris fordul. Süly felé haladunk. Még látjuk az útnak egyik kézi­­arató-csoportját és a répában dolgozó embereket, de már a sülyi határban járunk. Sűrűpuszta környékén Föld­házi János agromómussal ta­lálkozunk. A szovjet búzát nézi. Kombájn aratja. — Szép és jól fizet. Úgy vélem, 17—18 mázsa átlag lesz. A héten meg­leszünk az aratással. Második kapálásra vár még néhány hold kukorica. A bor­sóvágás is most folyik. 34 hold még hátra van. Benkó József elnök is nya­kig poros. A határt járja mo­torjával. Egy szuszra elmondja problémáit a biztosítókkal, a MÉK-kel sincs kibékülve. Tápiósáp határa is ápolt, gondozott, szép a kertésze­tük. Szorgos kezek művelik. Csak Kistelegnél van egy-két hold­nül baba, amit másodszorra nem kapáltak meg. Szabó János községi tanács­elnökkel találkozunk. Határ­szemlén van. Amikor délután az irodán Szalai Imre elnöknek elmond­juk a látottakat, szó nélkül papírt vesz elő és ír. — holnap Utasítást adtam, hogy szedjék ki azt a krumplit. — Lenne egy kérésem: dicsérjék meg Hornyák Fe­renc brigádvezetőt és a „keze alatt”, a szőlőben dolgozó 30 diákot. Jó munkát végeznek! — Tassi Mihálynét, Kohajda Istvánnét, Gyulai Istvánnét és Szabó Jánosnét is dicséretben kellene részesíteni mindennapi jó munkájukért. — Vercsik József retorost és Horinka Sándor aratógép­kezelőt is okvetlen említsék meg. 130 holdat vágtak le kifo­gástalanul. Megérdemlik. Búcsúzunk, mert esteledik. Pihenniök kell, hisz éjjel két órakor már kelnek és men­nek a tagokkal a borsót fel­szedni ... Mi pedig nyakig porosan hazafelé indulunk. Blaskó Mihály AZ ÖNTELT NYÚL A réten egy nagy tölgyfa ár­nyékában taníthatta a szorgal­mas mókuskákat a mókus-ta­nító néni. — Az állatok közt — ma­gyarázta — mi vagyunk a leg­gyorsabbak ... . Ebben a pillanatban arra fu­tott egy nyúl. Meghallotta a tanítónő szavait, mindjárt visszafordult és ígu szólt a kis mókusokhoz: — Ne higgyetek neki gye­rekek! Mindebből egy szó sem igaz. A leggyorsabb — én va­gyok. Nézzétek csak, mindjárt megmutatom. S ezzel, mint egy őrült, el­kezdett futkározni a réten. Aztán visszafordult a mókus­­kákhoz és megkérdezte: — Na, most már meggyőződ­tetek róla? Igazam van, vagy nincs?! — Egyszerűen önhitt vagy és ostoba — kiáltott rá a tanító­­­­nő. — Nem hallgattál végig, és azt hitted, mindent megér­tettél. Megsértettél engem és sok butaságot mondtál. Én azt­ akartam mondani, hogy a mó­kusok minden állatnál gyor­sabbak a fákon. És ez valóban így is van. Figyeld csak! Egy öreg mókus egyszeriben' felfutott a magas tölgyfa tete­­­­jére, majd szempillantás alatt'­­ leereszkedett. Aztán odafor­­­­dult a nyúlhoz és nevetve ' mondta: — És most nyúl komám, lássuk csak, te hogy tudsz fá­­ra mászni? De a nyúl még csak meg sem kísérelte. Bosszúsan elfutott és a kis mókusok vi­dáman nevettek rajta. .. .Előbb hallgassunk, végig valamit, s csak akkor beszél­jünk, ha megértettük azt. Oroszból fordította: Bukta Antal Zoltán UGYE NEM IS NEHéz? (Fotó: Kiss) TÁNCVIZSGABAL lesz 8-án este a Vigadóban. A budapesti „Tip-Top” táncze­nekar játszik. A bál kereté­ben sor kerül a legnépsze­rűbb lány, legudvariasabb fiú és bálkirálynő választásra. TÜKÖR (Kútvölgyi Mihály felvétele) LEVELEK A NAGYNÉNEMHEZ Ötödik levél: Elfogulatlanság GDKettős kabala — Meggylé Drága jó Nénikém! Amikor lejöttem az Ormon és Tája szerkesztőségéből, sé­táltam egyet a főtéren. Mind­járt a szerkesztőség tőszom­szédságában van a város egyik legcsúnyább épülete: formát­lan, lapos üzletsor, egyik vé­gén a fényképészműhely, a másikon az autóbusziroda, kö­zépen a cipőbolt, amely olyan parányi, hogy vagy a vevőnek, vagy az eladónak fel kell jönni az utcára, mert ketten ott meg nem férnek. (Hadd mon­dom meg rögtön, melyik a má­sik legcsúnyább épület, két utcával arrébb, az építők iro­dája. Kicsit ormótlan, kicsit formátlan — épp olyan, mint amit a guta kétszer is meg­ütött.) A szövetkezeti fényképészet kirakata előtt érdemes elidőz­ni, no , nem a képek — rossz felvételeket máshol is lehet látni! —, hanem inkább elhe­lyezésük miatt. Egyik kirakat­­­­ban a bérmálási, másikban az úttörőavatási képsor. Mily el­fogulatlanság! UJ Ajánlották nekem, hogy ha autóbuszra szállok, feltétlenül tagadjam le újságíró mivolto­mat. Tekintettel arra, hogy a helyi lap elég sűrűn foglalko­zik az Autóbusz Vállalattal — kettejük között a viszony elég­gé feszült. Errefelé a buszsofő­rök két kabala állatot is hor­danak az ablakban: egyik a karamboltól óvja őket, másik­­ az újságíróktól. Most — ismerőseim mesélik — egy középkorú és középkö­­vérségű kalauznő tartja rémü­letben az utasokat. Miket nem csinál! Például: egy utastól, akinek időszakos bérletén az utolsó lyukat is kikezelte, megkérdezte (isten bizony): ne adjon-e egy újat? Vagy: kü­lön kérés nélkül is biztosítás nélküli jegyet ad azoknak, akik hivatalos küldetésben utaznak. Lehet, hogy mind­ezeknek a nagy horderejét nem érti meg, édes néném, de ha utazott volna már ormoni vonalon, vagy próbálkozott volna időszakos bérlet váltá­sával — rögtön megértené! Különösen az újságírók estek páni félelembe. Mi lesz velük, ha már az autóbuszkalauzok is elkezdenek udvariaskodni? Miből fognak ők megélni?­ ­ Hogy bírja ezt a hőséget, né­nim? Én bizony nehezen! Be is térek sűrűn a vendéglőkbe, cukrászdákba magamat hűsíte­ni helyi gyártmányú, bizonyta­lan ízű Húsi-vel, vagy valami­lyen gyümölcslével. Ez utób­biak errefelé igen kedveltek, mert — állítólag — jó ízűek, hidegek és olcsók. Hát a jó íz­zel nincs is ba­j. De ... Betérek például a főtéri cuk­rászdába, kérek egy meggylét. A bolti 2,60-as ár helyett 3,50- et fizetek érte, állva! Olcsó? (S mibe kerülhet ez ülve, zené­vel?) Ha elmegyek az melletti Express-büfébe, állomás­ott 3 forintért már megkapom, s le is ülhetek a millió légy közé. S hogy kissé meleg a hűsítő? Legalább nem teszi beteggé a torkot... Elég a sétából, meleg van, sietek szállásomra, nádfedelű, földpadlójú szobácskámban szürcsölöm a házigazdám fridzsiderjében hűtött italo­kat ... Hogy miért nem szállodába szálltam, azt kérdi, néném? Csak azért — mert nincs. No, isten megáldja, holnap — ha nem unja még — újból felke­resem levelemmel! ___________ (-i-a) ÁRNYAS FÁK ALATT van Monoron, a Vöröshadse­reg utcában a bölcsőde. Amint a kapun beléptem, a homo­kozóból néhány apró gyerek tipegett felém. Az egyik szöszke kisfiúnak (mint ké­sőbb kiderült, Skrenya Miki­nek hívják) nagyon megtetsz­hetett a kosaram, de náron meg akarta mert min­szerez­ni. Belépve az épületbe, Sze­­nyán Jánosné bölcsődevezető az irodába tessékelt. Kérdé­seimre elmondotta, hogy bölcsőde 35 férőhelyes, de je­­­lenleg 42 a létszám. A na­pokban vették fel Gyöngyösi Irénkét és Margitkát, akik­nek édesapja az Új Élet Tsz tehenészetében dolgozik, édes­anyjukat pedig kórházba szál­lították. A két Karkosiák­­gyerek felvételét se lehetett visszautasítani. A gyerekek napi háromszori étkezésben és orvosi vizsgálatban részesül­nek. — Dr. Balo­gh Előd orvos nagyon lelkiismeretesen, szív­­vel-lélekkel végzi munkáját — mondotta Szenyán elvtársnő. — Az étrendet is az ő segít­ségével állítjuk össze. Szenyán elvtársnő fehér kö­penybe bújtatott és végig­vezetett az épületen. Min­denütt nagy tisztaság foga­dott, ami Németh Vilmosné és Török Margit munkáját dicséri. A konyhában egy ked­ves ősz hajú asszony, Pó­lyák Józsefné a „teljhatalmú főnök”. — Mit főzött ma ebédre, Pó­lyák néni? — Zsemlegombóc levest, zöldbabfőzeléket fasírozottal és utána őszibarackot kap­nak a gyerekek. Az apróságok korcsoport szerint három teremben van­nak elhelyezve. Molnár Sán­­dorné, Nagy Illésné, Pokor­­nyi Jánosné és Ilon Edit gon­dozónők éppen a gyerekeket ebédeltették. A nagyobbak már önállóan esznek, öröm nézni, amint jó kanalazzák a finom étvággyal főzelé­ket. — A kis Karkosiák Peti pár napja került ide — mond­ja Molnár Sándorné. — El­ső nap nem akart az ételhez nyúlni, most meg alig várja már, hogy megkapja a részét.­­ Igen, az új gyerekeknél csak az első hét nehéz. Aztán úgy megszoknak, van, ame­lyik haza se akar menni. Pete Ildi anyukája mesélte, hogy kislánya vasárnap is bölcső­débe akar menni. Burján Györgyike anyukája panaszol­ta, hogy otthon keveset eszik a kislány. Itt pedig megeszi az adagját! Különben hogy is lenne ilyen kis vasgyúró? Ebéd után a kicsiket meg­mosdatták és befektették a fehér ágyakba, ahol rövide­sen édes álomba merültek. Ahogy elnéztem az alvó gye­rekeket. Paul Jánoskát, Bá­rányt Pityut, Romházi Jut­kát, Szabó Jancsikát és a töb­bit, arra gondoltam, hogy a szülők nyugodtak lehetnek, jó kezekben vannak itt gyer­mekeik. (Somodiné) Mi lesz a kerthelyiségekkel ? Látszólag egészen egyszerű egy kerthelyiség létesítése. Bi­zonyos mennyiségű sóder, asz­talok, székek, világítás, és kész. A valóság azonban mást mutat. A gyorsbüfénél példá­ul az ígért júniusi határidő helyett csak július 16-án nyí­lik a kerthelyiség. Eddig az aknából feltörő talaj- és szennyvíz miatt nem sikerült elkészülni. Most azonban ezt is megszüntették, egy 35 000 forintért épült víztárolóval. Rosszabb a helyzet a Viga­dó kerthelyiségénél. Dezső La­jos üzletvezető tájékoztatott, hogy a ktsz-nél két hónapja megrendelt szeméremfal és egy zárható szeméttartó még min­dig nem érkezett meg. A fes­tésre elszállított 56 darab apácarács (ami szükséges a kerhelyiséghez)­ szintén nem jött meg. Bár két zenekart tartani nem tudnak, de ígéret szerint találnak valami meg­oldást, hogy rövidesen meg­nyissák a kerthelyiséget. —h—y MAI MŰSOR Mozik Monor: Próbaút (széles). Vecsés: Lányok tavasza (széles).

Next