Pest Megyei Hirlap, 1962. október (6. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

WEST MEGYEI Ifl'arm's vILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! * TM ■mf'fw AZ MSZMP PEST MEGYEI VB ÉVFOLYAM, 237. SZÁM x/tirlan áRA 50 FILLÉR A MEGVALÓSÍTÁS KULCSA: A TETT Mintegy másfél hónapja ke­rült nyilvánosságra a hét feje­zetből álló dokumentum: az MSZMP Központi Bizottságá­nak kongresszusi irányelvei. Ez idő óta szerte az országban százezrek, milliók forgatták­ nem is egyszer a lapokat, ta­nulmányozták behatóan a sa­ját munkát közvetlenül érintő részeket, vitatkoztak fölötte brigádokban és tömegszerveze­tekben, sőt minden „külön megszervezés” nélkül egymás között is. Bárki saját munka­helye tapasztalatából is meg­állapíthatja, hogy az irányel­vek iránti érdeklődés — noha elsősorban természetesen kongresszusi előkészületek je­­­gyében zajló párttaggyűlések­­ és pártértekezletek munkájá­nak gerincét alkotják — m­es­­­sze túlnő a párt szervezeti ke­retein. S nem azért, mert va­lamiféle politikai protokoll­­szabályok szerint mostanában „illik” az irányelvekkel foglal­kozni, hanem mert egész né­pünk élete közelebbi és távo­labbi jövője szempontjából a legfontosabbat állapítja meg: „A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszaká­ba lépett.” S mintha csak ma­gyarázná az irányelvekben fel­vázolt perspektíva iránt más­fél hónap óta tartó és fokozó­dó országos érdeklődést: „A szocializmus teljes felépítésé­nek napirenden levő feladatai összhangban vannak az egész nép érdekeivel, érthető, vonzó és lelkesítő számára.” Hogyan is ne lenne érthető, vonzó és lelkesítő, hogy már a következő három évben eme­lik a családi pótlékot és a leg­alacsonyabb nyugdíjakat; hogy 17 ezerrel nő az egyetemi hall­gatók száma; az eredetileg tervezett 250 ezer helyett — legalább 300 ezer lakás épül. Kit ne vonzana és lelkesítene a távolabbi — de már jól be­látható — jövő nagyszerű ké­pe: tíz év alatt lakása lesz minden önálló családnak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két-két és félszeresére a mező­­gazdaság termelése, és négy­szeresére a nemzeti jövede­lem. Ez a távlat valóban von­zó és lelkesítő. A vita azonban egyáltalán nem a számok realitása körül folyik. A számok realitását 1957 óta bőségesen volt alkal­ma megismerni a néphatalom minden őszinte hívének, sőt kénytelen-kelletlen megtanul­ták tisztelni azok is, akik ha­tárainkon túlról nem valami nagy rokonszenvvel figyelték a magyarországi munkás-pa­raszt hatalom megszilárdulá­sát. A számok realitásának, azok megvalósulásának egyet­len feltétele van csupán. A vita másfél hónap óta éppen ekörül gyűrűzik: az adott munk­ahelyen kinek hogyan, mit kell tenni, hogy e számok valósággá legyenek, felvázolt jövő minél hogy a hama­rabb élvezhető jelenné váljék. A cselekedni akarás, a tett­vágy egyre több helyen , üzemben és tsz-ben, hiva­talban és tudományos in­tézetben örvendetesen meg­nyitja az őszinte, bátor bí­rálat zsilipjeit. S mind gya­koribb az olyan tettkészség, amikor gyorsabb a sikeresebb munka előrehaladás gát­ját nemcsak a másik szerv, a másik üzem munkájában is­merik fel, de világosan látják, milyen akadályokat kell sürgősen elhárítani saját munkájukban. Népünk egészének mind jobban megnyilvánuló tett­vágya nemcsak az egyes em­berek tudata fejlődésének eredménye, hanem annak az átalakulásnak is, amely ma­gában a társadalomban megy végbe. A szocializmus alap­jai lerakásának a munkásosztály időszakában vezetésével megteremtődött népi-nemzeti összefogás jelentett nagy erőforrást. Az új korszak­ban a szocializmus teljes felépítésének korszakában a felépítéséhez szükséges erőt és akaratot a kialakuló egy­séges, szocialista társadalom teremti meg, e folyamat fon­tosabb tényezője a munkás­paraszt szövetség új feje­zethez érkezett. A mezőgaz­daság szocialista átszervezé­séhez adott politikai és anyagi segítségével a mun­kásosztály megteremtette a paraszti munka forradalma­sításához, a falu élete, a falusi életforma gyökeres átalakításához szükséges, egyedül alkalmas keretet. S ennek eredményeként nap­jainkban magában a paraszt­ságban végbemenő társadal­mi átalakulásnak vagyunk ta­núi. Az a tény, hogy a pa­rasztok beléptek a szövet­kezetbe, az átalakulásnak csak kezdő indítéka volt. De az, hogy a korábban szétta­golt parasztság, az évszáza­dokon át élesen szembenál­ló felvég és alvég meg is találta a helyét a szövetke­zetben, értésben, hogy kölcsönös meg­egy életre szóló szövetkezésben keresik a felvázolt együttesen közös jö­vőhöz vezető legrövidebb, leg­­zökkenőmentesebb utat — ez jelenti igazán a falun vég­bement forradalom kibon­takozását Sok küzdelem, csalódás, sőt, vereség volt az ára, amíg a le­nini önkéntesség egyedül cél­ravezető útján eltakaríthat­tunk minden akadályt, hogy a parasztság idáig eljusson. S ezek az akadályok nemcsak a munkás-paraszt szövetség erő­södését gátolták. De visszave­tettek más tényezőket is, ame­lyek ha nem is ennyire alap­vetően, de mégis jelentősen hátráltatták, hogy kibontakoz­zék hazánkban az egységes szocialista társadalom kialaku­lásának folyamata. A személyi kultusz, az önkény, a bizal­matlanság időszakának az egész társadalmat sújtó kiha­tásaira gondolunk. S ha ma egész népünk alkotó vágyának vagyunk tanúi, annak, hogy az irányelvek feladataira tet­tekkel készül válaszolni, ez arról tanúskodik, hogy a párt az utóbbi évek következetes, elvhű, őszinte politikájával — s nem utolsósorban azzal az eltökéltséggel, hogy a személyi kultusz keserű időszakát soha nem engedi többé vissza — el­nyerte, kiérdemelte népünk bi­zalmát. Ez magyarázza — a té­zisekről folyó vita másfél hó­napos tapasztalata pedig iga­zolja — az összefüggést a két dokumentum, az irányelvek és a törvénysértő perek lezárásá­ról szóló határozat között. A tény, hogy törvényesség. „megszilárdult a a szocialista rend. A Magyar Népköztársa­ság minden törvényt tisztelő polgára, nyugodtan élhet és dolgozhat szocialista hazánk­ban” — adja­ meg az alkotó vágy­ a lelkes munka légkö­rét. Vonzó feladatok, már látha­tó nagyszerű cél, szabad, nyu­­godt légkör — ugyan mi éke­síthetné jobban egész népün­ket tettekre, az örömteli, kö­zeli jövő építésére? Fábián Ferenc BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP­JA 1962. OKTÓBER 10, SZERDA Algéria képviselői elfoglalták helyüket az ENSZ-ben Sok ország képviselője üdvözölte a 109. tagállamot • Ben Bella algériai miniszterelnök beszéde Hétfőn este Algériát közfel­kiáltással tagjai közé­ felvették az ENSZ Algéria az Egyesült Nem­zetek Szervezetének 109-ik tagállama. Ezután az algériai küldött­ség Ben Bella vezetésével el­foglalta helyét az ülésterem­ben. A tagállamok delegátu­sai hosszú tapsviharban törtek ki. Zaimllah Khan, a közgyű­lés elnöke meleg szavakkal üdvözölte az algériai nép kép­viselőit, majd Couve de Mur­­ville francia külügyminiszter mondott beszédet. Kifejezte reményét, hogy a jövőben „szoros és meghitt” kapcsola­tok alakulnak ki Franciaor­szág és Algéria között „a nyolc esztendőn át tartó vi­szálykodást a békés szomszéd­ság váltja fel”. A másodiknak felszólaló Monzsi Szlim tunéziai külügy­miniszter az algériai nép független­ségi harcát méltatta és örömét fejezte ki, hogy Al­géria képviselője szavát az ENSZ-ben­ hallathatja Stevenson, az amerikai kül­döttség vezetője De Gaulle francia elnök politikáját mél­tatta, azt állítván, hogy az al­gériai nép neki köszönheti a függetlenséget. Ezután kifejez­te reményét, hogy az ENSZ tagállamai gazdasági segítség­ben részesítik az új független nemzetet. Algéria több mint 130 éven át nyögött az irgalmatlan ki­zsákmányolás szörnyű igájá­ban — mutatott rá Marokkó képviselője. Az indiai küldött pedig emlékeztetett azokra az időkre, amikor még azt is ne­héz volt elérni, hogy egyálta­lán a közgyűlés napirendjére tűzzék az algériai kérdést. Tu­nézia képviselője hangsúlyoz­ta, hogy Algéria felvétele az ENSZ-be, újabb bizonyítéka annak, mennyire értelmetlen a harc a népek függetlenségi törekvései ellen. Ezután M. A. Menysikov, az OSZSZSZK külügyminisztere, a Szovjetunió, Románia, Bul­gária, Magyarország, Mongó­lia, Ukrajna és Belorusszija küldöttsége nevében melegen üdvözölte az algériai népet ab­ból az alkalomból, hogy az Algériai Köztársaságot felvet­ték az ENSZ tagjainak sorá­ba. Menysikov rámutatott ar­ra a hősies küzdelemre, ame­lyet az algériai nép vívott a gyarmati rendszer minden ere­je, az egész NATO ellen. Az algériai háború lénye­gében a NATO háborúja volt — mondotta Meny­sikov — a NATO, amelyet a szocia­lista országok elleni agres­­­szió céljaiból hoztak létre, a függetlenségükért küzdő gyar­mati népek elleni harc tömb­jévé is vált. Az algériai nép hősiesen megállta a helyét ab­ban az egyenlőtlen harcban és győzelmet aratott . Algéria jövendő problémái­ról szólva Menysikov a kö­vetkezőket mondotta: szov­j­et államunk megalakulása és a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat követő első évek ta­pasztalatai alapján tudjuk, hogy a független, egységes Al­géria ellenségei , az imperia­listák és a gyarmatosítók min­den eszközzel igyekeznek majd akadályozni Algéria előrehala­dását a politikai és gazdasági önállóság útján. A szovjet em­berek azonban szilárdan hi­szik, hogy ha a független al­gériai nép, összefog és éberséget tanúsít, sikeresen le­­küzdi majd mindazokat a ne­hézségeket és akadályokat, melyek szuverén állama meg­erősítésének és fontos szociális és gazdasági feladatai megol­dásának útjában állnak. Kedden — New York-i idő szerint — a délutáni órák­ban felvonták az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság lobogóját az ENSZ- palota előtt sorakozó árbo­cok egyikére. Ezzel befejező­dött Algéria ENSZ-be való felvételének ünnepélyes ak­tusa, amely a világszerve­zet történetében példátlan méreteket öltött. Hétfő dél­után és kedd száz delegátusa délelőtt 48 év­üdvözölte a világszervezet szószékéről a független Algériát. Az algériai üdvözlésekre Ben Bella miniszterelnök vá­laszolt: — Első gondolatom — mon­dotta — a mártíroké, akik életüket adták azért, hogy Algéria beléphessen a füg­getlen nemzetek nagy csa­ládjába. — Hét évvel ezelőtt szere­pelt már az algériai kérdés az ENSZ napirendjén — és az események azoknak az (Folytatás a 2. oldalon) Dzsamila Buhi­ed ünneplése Kairóban Dzsamila Buhi­ed és Zahra Zaxif, az algériai szabadság­­harc két hősnője hétfőn este Kairóba érkezett Az EAK fő­városának nemzetközi repülő­terén nagy ünnepléssel fogad­ták őket. Üdvözlésükre megje­lentek: Hekmat Abu Zeid as­­­szony, a szociális ügyek mi­nisztere, Szalah Deszuki kairói kormányzó és Mohamed Kin­der, az FLN Politikai Bi­zottsága főtitkára is, aki elha­lasztotta elutazását Kairóból, hogy jelen lehessen a hét algé­riai hősnő megérkezésekor. A gyapjúipar legkorszerűbb transzformátorháza A gyapjúipar legkorszerűbb transzformátorházát építik Kistarcsai Fésűsfonógyárban. A régi, elavult tr­anszf­ormát­or­­ a házat — amelynek kapcsolótere korszerűtlenül az üzemen belül volt — lebontják. Az új létesítmény kizárja az üzemza­vart, mivel két nagy teljesítményű transzformátort építenek, s üzemzavar esetén a tartaléktranszformátort helyezik üzembe. Az új transzformátorház épülete (Koppány felv.) • Fénysorompó Aszódon Gyorsul a forgalom — nagyobb óvatosságot! Kedden délelőtt érdekes be­mutatóra került sor a Miskolc felé vezető műút Aszód előtti vasúti kereszteződésénél. Ed­dig kézzel működtetett sorom­pó zárta el a forgalmat arra az időre, amíg a teher-, vagy személyvonat átrobogott, mai naptól kezdve fényberen­­­dezés adja a szabad jelzést, vagy mutatja a tilosat. A piros-fehér sávos so­­­­rompókat már le is sze­relték. Hogyan működik a fényso­rompó és milyen előnyét él­vezheti a vasúton, vagy közúton közlekedő ember? A a MÁV biztosító berendezések osztályának vezetője, Gróf Jó­zsef mérnök így tájékoztat: — keresztezést megelőző szakaszon mindkét irányban vonatérzékelő berendezést ál­lítottunk fel az egyvágányú vasútvonalon. Ha a mozdony, s az azt követő kocsik ráhaj­tanak erre a szakaszra, a nagy terhelés következtében a kapcsolószerkezet pirosra váltja a jelzést az útkereszte­ződésnél. A mozdony áthala­dása után, s ha a szerelvény is elhagyta a kereszteződést, ismét zöldre vált vissza a lámpa. — Milyen előnyeit sorolhat­juk az új megoldásnak? — Mindenekelőtt biztonsá­gosabb a réginél. Azelőtt a sorompóőr k­­iszol­gáltatott­ja volt a közlekedés, hiszen raj­ta múlott, leereszti-e a sorom­pót, avagy sem. Ez most auto­matikusan történik, az emberi tévedése kiküszöbölve. Ugyan­js, hogy jóval előbb leeresz­tették a sorompót, elzárták az utat a szabad közlekedés­től, mint ahogy a vonat meg­érkezett. Most kilencszáz méterrel a keresztezés előtt érzékeli a készülék az érkező sze­relvényt, s ezzel azonos időben állítja le a forgal­mat. — S ha a berendezés fel­mondja a szolgálatot? — Készülékünk önmagát ellenőrzi. Ha bárhol működé­si hiba, üzemzavar adódnék, az útkereszteződésnél elhelye­zett fényjelző tábla kialszik, feketét mutat. Ez a fennálló szabályok értelmében annyit tesz, mintha egy sima, sorom­pó nélküli kereszteződéshez érnénk. Itt pedig meg kell áll­ni, s csak alapos körültekintés után hajthat tovább a jármű­vezető. Különben december óta kísérletezünk, s berende­zésünk jó eredménnyel állta ki a próbákat, így kerülhetett sor arra, hogy hivatalosan is üzembe helyezzük — Magyar­­országon először — a fényso­rompót.­­ Az eseményen természete­sen megjelent a közlekedés­rendészet is. Az Országos Rendőrfőkapitányság Közle­kedésrendészeti Osztályának képviseletében Csanádi őr­nagy válaszolt a feltett kér­désekre. Többek között ezzel indokolta az új jelzőrendszer felállítását: — Ahol a közlekedés kor­szerűsítéséről, gyorsításáról van szó, ott mindig segítünk, s támogatjuk az ilyesfajta kez­deményezéseket. Ez esetben megszűnik sorompó előtti hosszú vá­­­rakozás. A szükséges biztonság megtar­tása mellett viszonylag­­övid ideig kell állni, a járművek­nek. Ám ezúton is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a fénysorompó nemcsak gyor­sabb közlekedést jelent. Meg­kívánja a nagyobb körültekin­tést, az eddiginél is fokozot­tabb óvatosságot! Ha ez az új sorompómegoldás beválik, ak­kor rövidesen az ország más részein is felállítják a fényso­rompókat. 1963-ban kezdik meg az új berendezés sorozatgyártását a budapesti Telefongyárban. Ez­zel párhuzamosan folynak kísérletek, hogy ne csak egy­a irányú, de kétirányú vasúti kereszteződésnél is ilyen be­rendezéseket állíthassanak szolgálatba. (t. gy.) Elutazott New Yorkba a külügyminiszter első helyettese Mód Péter, a külügyminisz­ter első helyettese kedden el­utazott New Yorkba, ahol Pé­ter János külügyminiszter ha­zautazása után, az ENSZ-köz­­gyűlés 17. ülésszakán a ma­gyar küldöttséget vezeti majd

Next