Pest Megyei Hirlap, 1964. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM AHAT O FILLÉR 1964. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK.' TEREFERE Köszönet a derekas helytállásért• A megyei operatív bizottság szombati ülésén az aratás sikeres befejezését értékelte. A nagy nyári munkacsúcs alapos próbára tette a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások, valamint az állami irányító szervek ismert akcióképességét. A köztermészeti nehézségeken túl sok szervezeti és technikai akadállyal is meg kellett küzdeni. Mint tegnap már jelentettük, a megyében péntek estig befejezték az aratást termelőszövetkezetek, vaalamint a gépállomások dolgozói. Az operatív bizottság ülésén az állami gazdaságok megyei igazgatósága közölte, hogy a Pest—Nógrád megyei igazgatóság irányítása alatt működő állami gazdaságok is befejezték az aratást. Az állami gazdaságok dolgozóinak munkasikere annál is jobb, mivel egyben a cséplés nagy részének befejezését is jelenti. A megyei tanács főmezőgazdásza részletes jelentésben számolt be a termelőszövetkezetben végzett aratási munkáról. A többi közt elmondotta, hogy a gépi aratás aránya valamivel kisebb tervezettnél. A tervek szerint a ugyanis a gabona 21,2 százalékát kellett vona kézzel aratni, de végül is 23 százalék lett a kézi aratás. A kézi aratás részarányénak növekedése annak jele, hogy egyrészt erősen megdőlt gabonákat kellett vágni, másrészt a rozsokat alig lehetett géppel aratni a magas szármiatt. A járulékos munkák értékelése során megállapították az operatív bizottság ülésén, hogy azok a tavalyihoz képest jelentősen meggyorsultak. A kombájnszalma lehúzásának például 68,4 százalékát végezték el péntekig a termelőszövetkezetekben, ami a tavalyi év hasonló időszakához képest 26 százalékkal nagyobb teljesítmény. A nem kombájnnal aratott 57,3 százalékát hordták gabona le a tábláról a jelzett időpontig, ez a teljesítmény pedig 25 százalékkal jobb a tavalyinál. Az idén a cséplés is gyorsabb. A legutóbbi jelentés szerint a tsz-ek 20 500 holdnyi gabonát csépeltek el, vagyis 28 százalékkal többet, mint tavaly ebben az időszakban. Ezzel a teljesítménnyel elérték, hogy — a kombájnaratást is beleértve — az összes gabona 73,7 százaléka magtárba került. Ez az összesített eredmény húlsz százalékkal jobb, mint a hasonló időszakban értékelt tavalyi cséplés. Meg kell gyorsítani a talajmunkát Élenjáró és elmaradó járások fs megyei operatív bizottság ülése Bár a talajmunka üteme lassúbb a kívánatosnál, a tavalyihoz képest itt is 28 százalékos a javulás. A jelentés időpontjáig a learatott terület 65 százalékán végeztek tartólefordítást a tsz-ek, vagyis ennek a munkának jó harmada van még hátra. Az operatív bizottság egyhangú véleménye szerint most már helytelen tarlóhántást végezni, mert egyrészt az idő lényegesen előrehaladott, másrészt már megfelelő szántó kapacitás szabadult fel az aratás befejeztével. Ezért a tsz-ekben most már ősziek és tavasziak alá való szántást kell végezni. A járások teljesítményeit értékelve kitűnt, hogy egyes • járásokban nagy elmaradás tapasztalható a járulékos munkákban. A kévehordás ! (Fotó: Kotroczóiban a ceglédi és a dabasi járás a cséplésben a ceglédi dabasi és a monori járás, a talajmunkákban pedig az aszódi, dabasi, monori, váci és a szobi járás tanúsít lanyha igyekezetet. Közülük csak a szobi járás elmaradására van mentség, mivel a járásban az utolsó héten aratták le a gabona zömét. Dicséret illeti viszont a nagykátai járás termelőszövetkezeteit és gépállomásait, mivel ebben járásban már 92 százaléknál a tartottak a talajmunkákkal a jelentés időpontjában. Az operatív bizottság ülésén elhangzottakat dr. Ádám Mihály, a megyei tanács vbtitkára foglalta össze. Felhívta a figyelmet a járulékos munkák meggyorsításának fontosságára, valamint a gabonafelvásárlás problémáira. Befejezőül megyei tanács végrehajtó bizottságának köszönetét fejezte ki a megye mezőgazdasági dolgozóinak az aratásban tanúsított derekas helytállásukért. (n. i.) Nemcsak az iskola, az egész falu várja őket Fiatal pedagógusok ünnepélyes eskütétele Immáron hagyományossá vált ez az őszt idéző nyári ünnepség, a megyébe érkező fiatal pedagógusok ünnepélyes fogadtatása, ezen belül pedig az életbe induló ifjú nevelők eskütétele. Szabó Sándor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese köszöntötte tegnap délelőtt a megyei tanács dísztermében a megjelent új óvónőket, tanítókat, tanárokat. Méltatta a pedagógushivatás jelentőségét, s arról a szeretetről beszélt, s amellyel az egész megye fogadja a fiatal kollégákat. * Leendő munkahelyükön, a $ megye különböző községeiben £ pedig nemcsak az iskola, ha £nem az egész falu várja a felsőfokú tanintézetekből nemrég › kikerült jólképzett, aktív értelmiségieket, hogy az iskolai › oktató-nevelő munkán túl be ^ kapcsolódjanak a falu életébe is, segítsék a falu kulturálist/ felemelkedését. Az idén százhatvan új kollégával erősödik a megye pedagógusainak tábora. Munkahelyük kijelölésénél a lehetőség szerint figyelembe vették a családi körülményeket. A családosokat, házasokat könnyebben megközelíthető községekbe helyezték. De van arra is példa, hogy házaspárt egy helyre küldtek, s számukra azonnal szolgálati lakást biztosítottak. Elmondható, hogy a járási művelődésügyi osztályok mindenütt a legnagyobb jóindulattal és segítőkészséggel foglalkoznak a fiatal pedagógusok problémáival, s tőlük telhetően segítséget nyújtanak a beilleszkedéshez, az elfogadható életkörülmények biztosításához. A mai 5 ünnepélyes fogadáson a járási , művelődésügyi osztályvezetők is megjelentek, s az ünnepség után beszélgettek, ismerkedtek új munkatársaikkal. Megyénkben különben az évről évre ismétlődő jelentős utánpótlás ellenére is pedagógushiány van néhány szakon. Kevés a fizika-, a matematika- és az orosz nyelvszakos tanár, több státus vár még betöltésre. I riportúton vagyunk a mo Inori járásban. A nap — valamivel túl a delején — teljes kapacitással ontja melegét. Árnyékban harminckét fok van, az autóban legalább negyven. Pilótánk — egyébként is megfontolt, óvatos vezető — kettőzött figyelemmel kémleli a délibábos műutat, szívósan küszködik a kínzó bágyadtsággal. Monor után egyszer csak elénk vág egy komikus külsejű csotrogány. Skatulyaformájú, fekete vászon tetejének két végén fekete gyászpántlikákat lobogtat a szél, faküllős kerekei enyhén stilizált nyolcasokat rajzolnak a megolvadt aszfaltba. A kocsi — ha szabad így neveznem — hátuljára felszíjjazott, viharvert bőröndök sokasága, meg a PW jelzésű rendszámtábla különc világutazókat sejtetnek. Az öreg tragacs hatvannal karikázik előttünk. Pilótánk — aki egyébként megfontolt, óvatos vezető — lassanként magához tér a meglepődésből, s elkapja szakmai önérzetében megsértett ember hiúsága. Gázt ad, s a csotrogány után iramodunk. A távolság gyorsan csökken közöttünk, egy pillanatig csúfondárosan szemünkbe libeg a gyászpántlika, előbukkan a vezető — kék-fehér csíkos trikó, vörhenyes körszakáll — aztán messze elhúzunk vetélytársainktól. Már mögöttünk maradt nagy kanyar, a monori autóa csárda, — a csotrogánynak se híre, se hamva — de nem hagy nyugodni bennünket a kíváncsiság: ki lehet az matróz trikós „Szőke Szakáll?" a Lesz, ami lesz, megállítjuk. Leadjuk a nemzetközi autóstop jelzést, a tragacs fékez , és két méteren belül megáll. A fenét! Úgy látszik, a kocsit sem a „ruha” teszi! Hanem, baj van: a cukrosláda alakú hűtő orrán két betű: GB. Nagy-Britannia. Ezt jól kifogtuk: pont a merev zárkózottságukról közismert angoloknál akarunk mi kíváncsiskodni?! !?gy kínosan kipréselt han-Hi dujudu után a vezető és szomszédja — hű, de jóképű! — barátságosan kiszállnak konzervdobozból, s készséggel a válaszolhatnak a kérdésekre. Harmadik társuk a hátsó ülésen felhalmozott csomagok foglya: onnan szól bele időnként a diskurzusba. Szőke Szakállék frissen diplomázott gépészmérnökök, birminghami lakosok és elválaszthatatlan cimborák. • Egy hónapos szabadságukat — mielőtt munkába állnak — európai körutazással töltik, 1928-as évjáratú Austin-jukon. Ostende-ig jöttek hajón, onnan Franciaországon, az NSZK-n és Ausztrián keresztül érkeztek hozzánk. Sajnos, neki időzhetnek nálunk — átutazóvízumuk két napra szólt — csupán útjuk, végállomásán, Istambulban töltenek majd egy hetet. Budapest, amennyire 24 óra alatt megállapíthatták, „a very nice metropol” — nagyon csinos világváros. Már feljegyezték a noteszukba, hogy jövőre ide hosszabb időre el kell jönniök. Hogy mi tetszett nekik legjobban? Weil, természetesen az Erzsébet-híd építkezése, egészen korszerű, és a Duna-part szintén „very nice”, de nem használjuk ki eléggé gazdaságosan. Nekik kapásból is volna néhány elképzelésük, mi mindent lehetne ott csinálni, majd jövőre kidolgozzák ... részletesebben Most Romániába, Bulgáriába majd Istambul után mennek, Görögországon, Jugoszlávián, Svájcon keresztül haza. Európa very nice, csak borzasztó meleg van. Náluk ez ismeretlen, s ha megengedjük, elmondanak ezzel kapcsolatban egy viccet. (A merev zárkózottságukról ismert angolok!) Szóval, egy európai turista július 23-án megérkezik egy angol kikötőbe. Zuhog az eső, köd van, s az emberek fázósan dideregnek a plusz 11 fokban. A turista megkérdezi egy angoltól: mondja kérem, mikor van itt nyár? Az angol a szája sarkába torja a pipáját, s tűnődve így felel: Well, ezt nem lehet pontosan kiszámítani, tavaly például szerdára esett! A vicc angolul majdnem olyan jól hangzik, mint magyarul. Illendően honoráljuk, majd elbúcsúzunk. Kellemes nyaralást és bon voyage, jó utat! A három fiatalember megzi köszöni. Szőke sokpengés rozsdamentes Szakáll tollkésével kipiszkál egy dugófélét a hűtő orrából, a lyukba , műanyagkannából vizet tölt, társa ezalatt széles lendülettel nagyot teker a kurblin, beugranak a skatulyába, s óránként 60 kilométeres „sebesi séggel” elporzanak. A faküllős kerekek legjobb minőségű Cordatic gumija vígan rajzolja a stilizált nyolcasokat, s a fekete gyászpántlikák röpke búcsút intenek . ; ny. é. ORSZÁGÚTON Gyors és alapvető intézkedésekre van szükség ,1 %iiilió ffS vírusúrlás tapasztalatai a rárkewi járásban A Földművesszövetkezetek Ráckevei Járási Központja a napokban igazgatósági ülést tartott Dömsödön. A napirendi pontok között a háztáji termelés és zöldségellátás helyzetének megtárgyalása is szerepelt. Örvendetes előrehaladás történt a baromfi és tojás termeltetési terv teljesítésében a ráckevei járás községeiben: az előírt tojásmennyiség kétszeresét, a baromfiénak háromszorosát vásárolták fel. A zöldségellátásról azonban ugyanez már nem mondható el. Itt kettős a probléma. A nagyüzemi kertészkedés a községek önellátását a szerződéskötés és felvásárlás jelenlegi formája szerint nem teszi lehetővé. Ugyanis egy-egy községben mindenféle zöldségfélére szükség van, a termelőszövetkezetek azonban — helyesen — nem sokféle zöldség termelésére törekszenek, hanem csak néhányéra, de azt táblásan, valóban nagyüzemi módra. Nem ennek az irányelvnek és törekvésnek a megváltoztatására van szükség, hanem járási szintenn a községek ellátásának kooperációját kellene a földművesszövetkezeteknek megszervezni. Azaz: a járáson belül a különböző profilú kertészkedő termelőszövetkezetek, helyi ellátásra szánt árujából kellene kialakítani azt a helyi árubázist, amelyből a szükségletnek megfelelően minden községnek jutna, minden egyes zöldségfajta. Olyan is, amit ebben vagy abban a községben éppen nem termesztenek, de egy másikban igen. Ha nem is új ez a gondolat, de tény, hogy a gyakorlat számára új, mert sehol sem csinálják, legalábbis Pest megyében. Újabb szerv létrehozását sem igényelné ez a módszer, mert a jelenlegi földművesszövetkezeti és tanácsi apparátus el tudná látni ezt az elosztás-szervezési feladatot. Az igazgatósági ülés megállapította, hogy Dunavarsányban a legjobb a lakosság zöldségellátása, a földművesszövetkezeti zöldségesbolt mindig megfelelő árukészlettel rendelkezik. Ez a bolt dolgozóinak az érdeme, akik lelkiismeretesen járnak az árunak a utánamelőszövetkezeteknél, tejháztáji gazdaságokban, sőt a annak is, hogy az áru termelőtől eljusson a boltaba. E munkájuk során néha a fennálló szabályokat is meg kell kerülniök, hogy a szabályok célját, az ellátást teljesíthessék. Másutt viszont, ahol a szabályokhoz ragaszkodnak, a zöldségboltok állandó áruhiánnyal bajlódnak, hiába a jó termés, hiába van bőség a földeken — nem jut el az üzletekbe, részben a szállítóeszköz Ennek hiánya, részben munkaerőhiány az oka. Felmerül a kérdés: nem lenne itt az ideje annak, hogy felülvizsgálják az olyan szabályokat, amelyek akadályozzák a szükségletek kielégítését? Miért nem kaphatnak e feladat megoldásában önállóságot a helyi községi, illletve járási szervek? A megbeszélésen több ízben is elhangzott: krónikus a szállítóeszközhiány, a honvédségi tehergépkocsikat be lehetne kapcsolni kisegítésisképpen a szállítási apparátusba, ez nyilvánvalóan sokat enyhítene a helyzeten. Itt az ideje gyökeres intézkedéseket tenni — a javulás érdekében, ez volt a megbeszélés végső tanulsága.