Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-13 / 61. szám

Szentendre A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1965. MÁRCIUS 13. SZOMBAT IOO ESLTEXIMIS A KÉZISZERSZÁM GYÁR, ahol mindig országos hírű szakemberok dolgoztak Érdekes jubileumi ünnep­ségre, a gyár fennállásának 100. évfordulójára gyűlt egy­be a Kéziszerszámgyár kol­lektívája szombat este a hely­őrségi klubban. Kerezsi István, a gyár igaz­gatója méltatta az évforduló jelentőségét. Többek között elmondotta: — A vállalat gyártmányai­ban a mai napig is hű maradt a kezdethez, ami talán annak is tulajdonítható, hogy iparos jellege inkább dominált, mint a nagyüzemi tőkés ter­melési mód. A gyár történel­me során sokszor cserélt gaz­dát és a gazdasági válság ide­jén be is zárták kapuit. A gyár munkásai azonban ragaszkodtak az üzemhez és éppen az ő kitartásuk eredményezte, hogy újból megindulhatott a terme­lés.­­ A gyár műszaki berende­zése mindig kisipari jellegű volt és sajnos mindig korsze­rűtlen. Ennek ellenére kivívta magának a tekintélyt, mert ebben az üzemben mindig rendkívül képzett, jó szakem­berek dolgoztak. — Az államosítás után ko­moly összeget fordítottunk fej­lesztésre, azonban a vállalatot nem lehetett teljes egészében korszerűsíteni. Az államosítás évében vállalat állóeszközei mint­a­egy félmillió forintot tet­tek ki, most pedig hatmil­lió forintot. Mindezt elősegítette az üzem dolgozóinak lelkes munkája, amely nélkül nem lehetett volna ennyire jutni. Köszönet illeti a vállalat nyugdíjasait, akik részesei voltak annak, hogy jó szellem alakuljon ki. A gyár igazgatója az múlt évek eredményeiről el­a következőket mondta: — Az üzem a tavalyi tervét 100,1 százalékra teljesítette, s kettőszáznyolcvanhétezer fo­rint többleteredményt ért el. Ennek alapján nyolcnapi­­ nyereségrészesedést fizet­hetünk. — Az üzemnek azonban ko­moly gondjai is vannak. Az üzem szociális ellátottsága nem kielégítő. A termelés szervezettségében is vannak hibák, a gépek túl nagy igény­­bevételnek vannak kitéve. Komoly gondot okoz hengerelt áru ellátás­a A hibák felszámolásában fő­leg szocialista brigádjainkra és a 76 fős törzsgárdára tá­maszkodunk. Bízunk abban, hogy a vállalat „Veteránjai” és a fiatalabb generáció tovább­ra is magáénak érezve mun­kahelyét, a második száz év­ben is hasonlóan lelkes, oda­adó munkát végez a népgaz­dasági tervek teljesítése so­rán. Az ünnepségen a gyár het­venhat tagja vette át törzs­gárda jelvényét és a jutalma­kat, majd hajnalig tartó han­gulatos mulatságon köszöntöt­ték a gyár fennállásának 100. évfordulóját. (— N —) I •XXXNNXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXSXXXXV,< ' I Érthetetlen­ , i } Kínos eset történt egyik? ( délelőtt a főtéri önkiszol­g %­gálóboltban, mikor egy­ íj tisztes külsejű helybeli fér­­­­­­fiút egy üveg sör ellopásá­­íj 1j­nak kísérletén tetten ér­­hj­et­ték. Az illető türelmesen 1 ij állta a pénztársort, kosara­­t 1j ban két üveg sörrel. A­­­­ harmadik üveg sör pedig (felöltője alatt feltűnően )­­ dudorodó zsebében „lapult”. 1j íj Onnan is szedték elő. 1, 1j Érthetetlen eset! 1j lopott az úriember? Miért 1j Nem­­­ volt nála pénz talán? Vagy­ 1j nem keres annyit, hogy­ 1j meglegyen a napi betevő > IjSóre? Netán kleptomániás? ( IjAz isten tudja. De az ilyent } esetek láttán, mégis azt­­ kell kérdenünk: „Még eh- íj - hez sem vagyunk elég fel-í } nőttek?!” } } És még egy kérdés. 1j Ezek után a sorban mel- { 1s lette álló kisfiú, mert is- 1j is­merőse, holnap hogy kö­­­­­szön majd neki? (H. L.) | Petőfi nyomán járunk A Petőfi Sándor úttörőcsa­pat vasárnap egészr­apos aka­dályversenyt rendez. A túra jelszava: „Petőfi nyomában járunk’’. A jelszónak történel­mi jelentősége van, mert Pe­tőfi Sándor valóban járt a Kőhegyen Vahot Imre társa­ságában, hiszen ennek az em­lékét őrzi az ott felállított Pe­tőfi emlékmű, ahol az aka­dályverseny célpontja is lesz. A szervezésben a tanári ka­ron kívül részt vesz a munkaközösség, valamint szülői az Egyesített Tiszti Iskola sok nö­vendéke. A versenyről képes riportban számolunk be. JÖTT, LÁTOTT ÉS... ÚJRA GYŐZÖTT! Jön? Nem jön!... Jön?... Nem jön?... — mint annyi­szor, most is a bizakodóknak, az optimistáknak lett igazuk! Jött! Az olimpiai bajnok, itt volt közöttünk, élő valóságá­ban! Soha nem látott tömeg szorongott a városi klubban, amikor elegánsan, szerényen mosolyogva belépett az aj­tón a várva várt kedves ven­dég, dr. Török Ferenc, első tokiói aranyérmünk nola, hogy személyes tulajdo­élmé­nyeivel újra felelevenítse az olimpia izgalmas perceit. Hogy is volt csak azzal az első aranyéremmel? „Igen, ott Kemigavában, a terepfutás színhelyén, ott dőlt el minden ..emléke­zett vissza Török dr. — „Kacs­­karingós, nehéz pályát jelöl­tek ki a rendezők . .. Olyan volt, mint egy hullámvasút pályája... Ráadásul az egyik lejtőnél szúrást kap­tam, ami aztán a célig „elkí­sért” ... De nem törődtem vele .. feszítve Minden erőmet meg­futottam a célig .. . 14:18 másodperccel 1126 pon­tot szereztem ... De most kezdődött az izgalmak Vajon elég lesz-e az az java­ idő, hiszen két perccel utánam rajtolt Novikov, a futás ró­mai győztese ... Csak akkor nyugodtam meg, amikor végeredményt jelző nagy táb­a­la kezelői az első helyre az én nevemet tolták be a vég­pontszámmal... Dicsőséget szerezni az Sikerült­ egész országnak, a hazámnak! Azt szavaidra­ nem lehet leírni, mit éreztem, amikor a kemi­­gavai ég alatt felcsendültek a magyar himnusz hangjai és a legmagasabb árbocon a magyar zászló lobogott...” a Dr. Török Ferenc hangja visszaemlékezéstől elful­­ladt, szeme fényesebben csil­logott .. Azután jöttek a kérdések... Milyen volt Tokió? Milyenek a japánok? És tényleg van­nak gésák? Ott lesz-e még Mexikóban? Mik a legköze­lebbi tervei? És hogy volt az­zal az ominózus pisztolylövés­sel? Török doktor az után is bebizonyította, olimpia hogy pompás az erőnléte, győzte volna válaszokkal hajnalig ... Horányi Sándor FARSANGKOR A Petőfi Sándor úttörőcsapat farsangi mulatságának mezei részvevői. jel­ EGY UGRÁS... Az újság is, a rádió is nap­ról napra beszél róla, sőt magunk is tudjuk, hogy a vigyázatlanság, a könnyelmű­ség milyen súlyos veszélyt rejt magában. Erről Szentendrén is bárki meggyőződhet. Még csak sok fáradságába sem kerül. Ki kell mennie a HÉV- állomásra. Amikor egy HÉV-szerelvény befut a szentendrei állomás­ra, az utasok nagy része már ugrásra készen a lépcsőkön áll. Aztán egy-két másodperc és a még sebesen haladó ko­csikról tucatjával ugrálnak le az utasok, hogy vad ver­senyfutásban megfelelő ülő­helyet biztosítsanak maguk­nak az állomás előtti autó­buszokon. Mindenki úgy ug­rik és szalad, mintha az utolsó busz indulna .. . Mikor a szerelvény megáll, alig száll le róla valaki.már A rendőrkapitányság elha­tározta, hogy ez így nem mehet tovább! Ezúton is nyo­matékosan felhívja az utazó közönséget, szüntesse meg e szabálysértésnek minősülő „ugrálást”, mert rövidesen bevezetik a helyszíni bírsá­golást. Magyarán: száz forint pénzbüntetést rónak azokra, akik a mozgásban levő vonat­ról leugrálnak! Mi, a magunk részéről még megtoldjuk ezt. A „Szentend­re” munkatársa is ott lesz, feljegyzi, és megírja a fegyel­­mezetlenkedők nevét. De a legjobb mégis az len­ne, ha üres maradna a rend­őr és az újságíró blokkja, ha még a kórház felvételi nap­lója is. Egyetértünk, szentendreiek? (—tó —) Talált tárgyak A rendőrkapitánysághoz be­szolgáltattak egy Pomázon ta­lált férfi kerékpárt, továbbá ta­láltak egy új állapotban levő táskát. Mindkét tárgyat az igazolt tulajdonosa a kapitány­ságon átveheti. Asztalitenisz eredmény A Községgazdálkodási Vál­lalat és a rendőrkapitányság asztaliteniszcsapata március 1-éig rendezték meg az egy­más közötti asztaliteniszver­senyt, amelyet a Községgaz­dálkodási Vállalat csapata 6:3 arányban nyert meg, he­ves küzdelem után. Három március­ y Amikor március hónapban­­ a borzongató tél nyomasztó 1f emlékei közt új tavaszt áhíto­­­t­­unk, emlékeznünk kell tör­­t­­­ténelmünk márciusaira. Március tizenötödike is egykor volt diákkorunk ha­­­­­zafias ünnepélyeit juttatja­k eszünkbe, amikor is a kor t szellemének és uralkodó po­­­­litikai nézetének megfelelően, 1. óvatosan, úgy éreztük: „forra­lj­dalmi” módon emlékeztünk t­­ 1848-ra. E nap megünnepléséről a­­ „Szentendre és Vidéke Hir­­lapja” 1905 március 19-i szá­­­­­­mában olvassuk: „Az ünnep délután vette kezdetét, a városháza ta­nácstermét zsúfolásig meg­töltötte az ünneplő közön­ség. A legényegylet dalárdá­ja elénekelte a Himnuszt, mely hosszú évek óta elő­ször hangzott el ebben a te­remben. Utána Ivanits Lajos tanító (a későbbi 1919-es tanácsköztársasági mártír­ — a szerk.) ismertette az 1843-i­­ eseményeket. Végül Győré­r Ödön tanító elszavalta a Nem­­­­zeti dalt.” emléknapunk huszonegyedike. Ez a nap nemcsak a tavasz­ hivatalos születésnapja. Ma­i negyvenhat éve, 1919-ben, e­ napon született meg az első­­ magyar munkásállam, a Ma­­­­gyar Tanácsköztársaság. A­ százharminchárom napig tartó­­ szabadságdiadalt Szentendrén­­ is 87 derék munkásember­ évekig tartó börtönhurcolta­­­tása követte. Egy másféle márciusi for­­­dulónapról, 1944­/8 március tizenkilencedikéről sem szabad megfeledkeznünk,­ amikor az esti órákban Szent­­­endre keskeny Fő utcáját el­­­lepték a félelmetesen dübörgő­­ német tankok és a fekete­­ egyenruhás, halálfej jelvényest SS-legények, Hitler pribékjei,­ az asszonyt, gyermeket vá­­­logatás nélkül vagonírozók és­­ deportálók. Szomorú márcik­ í volt az és keserű tavasz.­­ Erre is emlékezünk. Horváth Levente í A másik márciusi A hasznosat a kellemessel Férfi szemmel huszonhét nő között Tocsakos idő. A legjobb ott­hon ilyenkor. Igazi „átmeneti” időjárás. Mégis mennem kell. Megígértem, hogy hatkor ott leszek. Bár ilyen időben alig­ha vár valaki, mindegy, elmegyek.Most már igen, ez a ház, amit mond­tak, Kossuth Lajos utca öt. El­ső emelet. A folyosó teljesen kihalt. Ugye, mondtam, hogy nem lesz itt senki. Odaérek az ajtóhoz. Csend. Aztán hir­telen kacagás az ajtó mögött. Nem egy, sok hang. Kopogok, nincs válasz, biztosan nem hallották a nevetéstől. Benyitok. Hosszú asztal, az­az összetolt íróasztalok. Kö­rülötte mosolygó asszonyok. Huszonhét nő. Rámnéznek. „Jé, egy férfi!” — valami ilyesmi van a tekintetekben. — Mit keres itt férfi, a sza­bás-varrás tanfolyamon? Csak állok az ajtóban. — Tessék nyugodtan bel­jebb jönni — hívnak kedve­­­­sen. ’ Egy kislány mellém lép. — Ezt tessék megnézni, ezt a szoknyát én varrtam! A mamám is varrt magának, őrajta is az van — és mutat­ja a mamát. Valóban szép. Tetszik ne­kem is, mármint a szoknya. Meg akarom dicsérni, de mit is mondjak? — Azt hittem, konfekció — mondom, de máris látom, hogy bakot lőttem. Mentege­tőzni kezdek, de megnyugtat­nak, hogy nincs semmi baj, nem történt semmi. Igaz is, „mit ért ehhez egy férfi”... A sarokban varrógép. Na most javítok, kivágom a rezet. — Ugye Singer? — kérdem és valóban az, eltaláltam. Mellettem „Ciliké” bocsánat, Budaváriné ruhát próbál egy asszonyon. — Ezt ki varrta? — kér­dem. — Természetesen én! Csak most igazítunk rajta. — Itt mindenki maga varr mindent — mondja Csanádi Mártonná, a tanfolyam egyik vezetője. — A tanfolyam hat hétig tart. Jelenleg az ötödik­nél tartunk. Most már önálló munka folyik, mi csak igazí­tunk, segítünk. A megfelelő elméleti ismereteket a tanfo­lyam első három hetében el­sajátították és most a gyakor­latban igyekeznek alkalmazni a tanultakat. — Ha így eldolgozod, az majd megadja a végleges for­mát — mondja Budaváriné, Kotroczó Lajosnénak. — Azt hozta ide a tanfo­lyamra? — kérdezem Kotro­­czonét. — Szerintem minden as­­­szonynak jó, ha tud varrni. Nagyon hasznos időtöltés ez. Nekem különben van egy kis­lányom és elsősorban neki szeretnék kis ruhákat, kö­ténykéket szarrni. Bárkinek felteszem ezt a kérdést, mindenki hasonlóan válaszol. Úgy látom, ez a tan­folyam nagyszerűen sikerült. Mint mondják, eddig még nem maradt el senki. No, tanfolyam is kevés akad.ilyen Nem is zavarok tovább. Bú­csúzom. Az utcán zuhog a havas eső. Haszontalan idő. Ott bent, a kedves, családias melegben sokkal jobb volt! (ff) A kiegészítő parancsnokság felhívása Felhívják minden társaié­ után haladéktalanul jelentkez­­kos hadköteles figyelmét, aki­­ken a kiegészítő parancsnok­­nek katonai igazolványa 1965-ben lejár, vagy már lejárt, ságon, igazolványának érvé­­hogy munkaidő előtt, vagy nyesítése céljából. HÍREK 51 — A Marx téri könyvesbolt­­­ban az alábbi új könyvek­­ kaphatók: Kästner: A repülő £ osztály, Benedek: Aranyket­ Jrec, Rasmussen: nzás, Oscar Wilde: Thuliai utá­n boldog 1j herceg, Einstein: A speciális­­ és általános relativitás elmé­lete. * 1 — A technikuskörben hol­­nap a „Tér és idő” fogalmá­­­­ról fognak beszélgetni a szo­­ra­­­kásos filmvetítésen kívül. — A horgászegyesület ked­­­di összejövetelén beszéli meg­­ a március 20-i táncos, műso­­­­ros összejövetel megrendezé­­­­sét. — Orvosi ügyelet: Szombat déltől hétfő reggelig, a város ügyeletes orvosa dr. Gyerkó János körzeti orvos. ­ ----------------­ MOZIl Ma és holnap a Felszabadu­­­­lás filmszínházban a „Gyá­­­­vák bandája” című francia­­ film lesz műsoron. Matiné hol­­­­nap délelőtt: „Ordasok között”. Udvariasság !­é — Kérem, ne feledkezzenek meg a jelenlétemről...! Komádi karikatúrája

Next