Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
SZÉN X. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM 1966. NOVEMBER 19., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖN KIADÁSA, S.fi Irodalombarátok köre Már harmadízben jött össze a Művész Presszó belső helyiségében az irodalombarátok köre. Tagjai komoly érdeklődést tanúsítanak a mai magyar és világirodalom iránt. Összejöveteleiken megbeszélik az irodalmi lapokban megjelent írásokat, sőt felolvassák, és egymás közt megvitatják saját kísérleteiket is. Az évek óta időnként mégmegújuló irodalmi kört szeretnék ezúttal, ki tudja már hányadszor, felújítani. A társaság tagjainak összetétele nagyon leánykák vegyes. Fiatal iskolái csakúgy akadnak köztük, mint dolgozó felnőttek, amatőr költők, festőművészek, (összejöveteleiket minden kedden este hét órai kezdettel tartják, és minden érdeklődőt nagyon szívesen látnak.) Szabad legyen azonban valamit mégis megjegyeznünk. Érthetetlen, hogy egy irodalmi kör, miért nem a művelődési otthonban tartja összejöveteleit? Önkéntes rendőrök kitüntetése A Szentendrei Városi-Járási városi Rendőrkapitányság és a tanács vb önkéntes rendőröket tüntetett ki, a városi tanács nagytermében rendezett ünnepélyes értekezlet keretében. Dr. Mikó Tibor, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője nyitotta meg az ünnepi értekezletet. Majd Rideg Lajos őrnagy, közrendvédelmi parancsnok szólt az önkéntes rendőrök áldozatkész, kiváló munkájáról, amellyel nagymértékben hozzájárultak a közbiztonság megszilárdulásához. A jövőben még jobban össze kell fogniuk — mondta — hiszen a város idegenforgalma jelentősen megnövekedett és ez bizony új és főleg nagyobb feladatot jelent. De bízunk abban, hogy ezt a munkát is maradéktalanul el tudják majd végezni. A párt és a tanács végrehajtó bizottsága nevében Kirilla Ferenc, a tanács vbtitkára értékelte az önkéntes rendőrök munkáját. Mindkét végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki az eddig végzett munkáért. Az értékelő hozzászólások után kitüntették az eddigi jó munkájukért Kató György, Juhász Mihály, Király Vince, Ribi Ferenc, Stiegler Antal, Timpauer György, Z. Varga György önkéntes rendőröket. FOGÁSZATI HÉT Havonta kétezer páciens Nőtt a rendelési órák száma A szentendrei egészségház földszintjén működő fogászati rendelőnek havonta mintegy 1800—2000 páciense van. Húzás, tömés, fogpótlás között „válogathat” ki-ki tetszése szerint. Csupán októberben 410 embert „fosztott” meg szuvasodásnak indult fogától az itt dolgozó három ügyes fogorvosnő keze, helyesebben fogója, és egy év alatt csaknem egy kilónyi amalgámot „fogyasztottak el” a lyukas fogak. A 10 évvel ezelőtti csupán napi 6 órás rendelés helyett ma már 18 órát fordítanak a beteg fogak gyógyítására a korszerűen felszerelt járási rendelőben. De bővült a fogászati rendelés hálózata az egész járásban is. Pomázon heti 12, Pócsmegyeren 6, Dunabogdányban 2 fogászati rendelői órák száma, a nem beszélve a különböző üzemi fogászati rendelésekről. A „kórlapok” tanúsága szerint a leggyakoribb fogmegbetegedés a fogszuvasodás, calies. Sajnos csak nem illik rá a a „népbetegség” jelző. Mi az oka a fogszuvasodás nagyfokú elterjedésének? A szálak már a gyermekkorra nyúlnak vissza, sőt talán még előbbre. A csecsemő fogainak későbbi állaga nagy mértékben függ a terhes nő helyes táplálkozásától is. Sok gyümölcsöt, frissen készített, nem sokat főzött zöldfőzeléket, salátát kell fogyasszon ennek érdekében az „anyajelölt”. A kisgyermek táplálékában is állandó nagy szerep kell, hogy jusson a nyers gyümölcsnek, sárgarépának, karalábénak. Nemcsak vitamintartalmuk, hanem rágós voltuk miatt is. Mert a rágás rendkívül fontos a fogazat fejlődése és épsége miatt. A későbbiekben pedig jelentős szerep jut a fogak rendszeres tisztításának. Mint megtudtuk, sajnos még igen kis mértékű a „fogkefe-fogyasztás” hazánkban. Mint sok minden egyébre, a rendszeres fogápolásra is már gyermekkorban kell ránevelni az embereket. Ez történhet családi szinten, vagy iskolákon belül, sőt egy-egy figyelmeztető „fogápolási kampány” révén, mint amilyen a Magyar Vöröskereszt ifjúsági csoportja által most meghirdetett és november 14—20-ig tartó általános iskolai fogászati hét, amelynek célja, hogy felhívja a gyermekek figyelmét a fogbetegségek megelőzésében jelentős helyes táplálkozásra, a megfelelő rágásra és a rendszeres fogápolásra. A hét programjában szerepelnek előadások, egészségügyi beszélgetések, filmvetítések, fogápolási bemutatók, faliújságkészítés stb. Reméljük, hogy gyermekeink figyelmét sikerül ráterelni a fogápolás jelentőségére. És akkor minden bizonnyal egyre kevesebb lesz az iskolafogászati rendelésekkor ijedten síró vagy a fogkezelés elől „angolosan távozó” gyermekek száma. Horányi Sándor Szíves kalauz 22 én, kedden este fél hétkor, a városi művelődési otthon klubjában a járási könyvtár előadóestet rendez. Az előadást Czine Mihály tartja Illyés Gyula Szíves kalauz című művéről. A Szíves kalauz — irodalmi útikalauz; Illyés Gyulának különböző országokban tett utazásairól készült rajzait, jegyzeteit, beszámolóit gyűjti össze. Medina—Hamilton—Szentistvántelep A magyar csoport titkára Petőfi Sándor utca 16. Újonnan épült, szép kertes családi ház Szentisvántelepen. Fodor István lakik itt feleségével. Fodorék még 1926-ban, húsz egynéhány éves fővel, a mindennapi kenyeret hajszolva vándoroltak ki, s 1964-ben jöttek haza, megfáradtan megpihenni. Fodor István, bár tagadhatatlan idegen akcentussal, mégis jóízű-tájízű Tolna megyei magyarsággal beszél. És mesél, sokat és érdekeset, szívesen, színesen. (Mint majd halljuk, ott is magyarok között volt, nem angolosodott el, mégis mulatságos megjegyzései vannak. Ahogy a vasgyári munkájáról beszél, megkérdi: Hogy is hívják azt a szerszámot? Hajsz? az magyarul van? A fejemet rázom, akkor kérdi: daru, az magyar szó? Akkor, igen, úgy hívják! S hogy kérdem életét, valahogy így meséli el: — 1902-ben születtem a Tolna megyei kicsi, háromszázötven házszámos (így mondja, a lélekszámra nem emlékszik) Medina községben. Apám szegény napszámos volt, nyomorúságában 1910- ben Németországba kényszerült, kokszégetésre, ahonnan súlyos betegséggel hozták haza, öt évig itthon feküdt. A hat osztályt el sem végeztem, mikor már kenyérkereső, sőt családfenntartó voltam. Napi húsz krajcárért répát egyeltem, mákot egyeltem, majd serdültebben cséplőgépnél dolgoztam. — 1926-ban vándoroltam ki nagyobb darab kenyérért. Anyám kezesek jótállásával vette fel bankkölcsönre a pénzt, s tolnai, szabolcsi, meg felvidéki legénytársaimmal vagy kétszázas csoportban vágtunk neki a nagy útnak Kanadába. — Már Pesten, a hatósági kivándorlási irodában becsaptak bennünket. Mert csak kubikosként mehettünk, megjelölt helységbe, a papírunkban megjelölt farmerhez, vagyis gazdához. Amerikai területen már úgy utaztunk, mint a rabok vagy deportáltak, lezárt vagonokban, nem szállhattunk le, csak a papírunkban megjelölt helységben. Svincurent volt a falu neve, amely megállapíthatólag nem is volt falu. A vasútállomás épületén kívül egy kiszuperált vasúti vagon volt az üzlethelyiség, mellette még két ház és a hatalmas, fületek,épület nélküli földje. Az állomásfőnök meg az ottani földbirtokos megmagyarázták nekünk, hogy: „Az a farmer, akinek a szolgálatára bennünket kihoztak, még meg sem született! Ilyen nevű személy messze tájon nincs!” Mit tegyünk? Ajánlatukra a közeli Lebritshbe mentünk, mondták, ott majd kapunk munkát. Vagy ten egy csoportban harminckétmentünk oda. Felvettük a fejenkénti 25 dollárt, amelyet Budapesten befizetett pénzünkre itt dollárban megkaptunk, s ez volt létfenntartási alapunk. — Hát ott tizenkét napig a vasúti váróterem padlóján éjszakáztunk, hajnali ötkor azonban, az első vonat előtt mindig el kellett tűnnünk, éjjelre azonban emberi jóindulatból eltűrtek bennünket. Aztán tényleg kaptunk munkát. Vasúti pályamunkát végeztünk három hónapon át, egy tehervagon, ágyakkal, konyhával, szakáccsal — ez volt a háló- és étkezőhelyünk. Napi 3 dollárt kaptunk, abból egyet kifizettünk kosztra-szállásra, napi tíz órákat kellett dolgoznunk. Emlékeimben visszanézve, akkor jó munkának mondtuk, már pénzt is tudtunk hazaküldeni a bankkamatra. — Majd megszűnvén a pályamunka, fakitermelők voltunk, hatalmas erdőkben, nyáron nyárfát, télen fenyőfát vágtunk, mindkettőt papírgyártás céljára. A szigorú telek ellenére a nyári munka volt a nehezebb, mert a nyárfát hámoznunk is kellett. Horváth Levente (Folytatjuk) Rác étel vagy szerb étel? Néhány szentendrei, szerb nemzetiségű polgártársunk sértőnek találta, hogy a vendéglátó napok keretében a Béke vendéglőben megtartott — a vendéglő által is szerb estnek hirdetett — tamburazenés, hangulatos est nyomtatott meghívóján e megjelölés szerepelt. Rác ételkülönlegességek bemutatója. Szerintük a rác szó megbélyegző, sértő megjelölése a szerb nemzetiségnek. Miután Ráckevétől, Ráckeresztúrtól egészen Rácmonostorig és Rácalmásig számos megbecsült helységünket nevezzük így, miután egyik nagyszerű halételünket csak rácponty néven ismerjük, s mert mi szentendreiek is szeretünk ételeket rácosan, de soha nem szerbesen készíteni, nem értettem meg nagyrabecsült barátaim kifogását, s utánanéztem: a szakirodalom miképpen ismeri a rác szót? Dr. Bárczy Géza kitűnő nyelvész professzorunk Magyar Szófejtő Szótárában ezt olvashatjuk: Rác szó: előfordul a XII. században Anonymusnál, majd később is a XIV. és XV. században. Elvonás a Rácország kifejezésből, melyben az első tag a szerbiai Rasz vár nevéből ered. Az 1961-es Új Magyar Lexikon mindössze ennyit ír: rác: a szerbek régebbi, népies elnevezése. A múlt századi Pallas-lexikon szerint: A szerbiai lakosok és hazánk szerbjeinek régebbi elnevezése, a magyar és a német köznép ma is (1896) ezen a néven nevezi őket. Ennyit a szakirodalomból. A vendéglátó nyelvben pedig elterjedt a minden sértő szándék nélküli, közismert rácétel elnevezés. Barátaink tehát a megjelölést éppúgy nem tarthatják sértőnek, ahogyan még egyetlen dunabogdányi, békásmegyeri vagy soroksári embertársunk nem sértődött meg az évek óta használatos svábbál megjelölésen. A „drágám” is lehet sértő, ha azt bántó éllel használom — ám a városalapító szentendrei szerbek leszármazottait manapság senki sem akarja bántani. (horváth) ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosi szolgálatát dr. Darnyi Sarolta körzeti orvos (Aradi u. 5.) látja el. Sürgős járóbetegek részére vasárnap délelőtt 9— 10-ig külön rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös-part). Állatorvosi ügyelet. Vasárnap a járás ügyeletes állatorvosa dr. Dezső Zsigmond járási főállatorvos (Budapest, II. ker. Mártírok u. 1. telefon: 153—967). Az ügyelet a város területére is vonatkozik. Tanácstagok fogadóórája és beszámolója Czikora Lajos november 19- én 18 órakor Püspöksor 16. szám alatti lakásán, Kiss Ferenc 19-én 19 órakor Egresi út 2. szám alatti lakásán, Baracsi Sándor 20-án 10 órakor Tavasz utca 6. szám alatti lakásán, Valach Istvánná 20-án 10 órakor Rákóczi Ferenc utca 5. szám alatti lakásán, Szeléni István 21-én 14 órakor Somogyi-Bacsó part 15. szám alatti lakásán, Sashalmi Lászlóné 22-én 16.30 órakor a városi tanács földszint 6. számú irodahelyiségében, Szvoboda Ferenc 22-én 18 órakor lakásán, Stiegler János 23- án 18 órakor Kőzúzó utca 8. szám alatti lakásán, Szerencsés Józsefné 24-én 18 órakor Telep utca 8. szám alatti lakásán, Horváth Jenő 24-én 17 órakor Ady Endre út 70. szám alatti lakásán, Branczeisz József 25-én 18 órakor Somogyi-Bacsó part 15. szám alatti lakásán választói részére tanácstagi fogadóórát tart. Bándli Lajos november 19- én 17 órakor Honvéd utca 11. szám alatti lakását, Takács Gyula 19-én 18 órakor Bükköspart 35. szám alatti lakásán, Miló Ferenc 20-án 10 órakor Április 4. utca 14. szám alatti lakásán, Tatár János 20-án 11 órakor Perjessy Sándor utca 18. szám alatti lakásán, Baracsi Sándor 20-án 10 órakor Tavasz utca 6. szám alatti lakásán, Fehér András 20- án 10 órakor Kovács László utca 16. szám alatti lakásán, Szűcs László 20-án 16 órakor Anna utca 24. szám alatti lakásán, Balogh Ferenc 21- én 18 órakor Rab Ráby tér 5. szám alatti lakásán, Rohály Lászlóné 21-én 16 órakor Honvéd utca 21. szám alatti lakásán, Tóth Péter 21-én 18 órakor az Alkotmány utcai általános iskolában, Szalay László 21-én 18 órakor az Alkotmány utcai általános iskolában, Halasi Józsefné 21-én 17 órakor Kör utca 11. szám alatti lakásán, Mervó Sándor 22-én 18 órakor Munkácsy utca 2. szám alatti lakásán, Király Vince 23-án 10 órakor Lenin út 53. szám alatti lakásán, Hornyák Jenő 24-én 19 órakor Költői Anna utca 1. szám alatti lakásán, Nyilas István 24-én 18 órakor Vasvári Pál utca 3/a. szám alatti lakásán, Horváth Jenő 24-én 17 órakor Ady Endre út 70. szám alatti lakásán, dr. Katona Gyula az Építőipari Ktsz Vörös Hadsereg u. 32. sz. alatti irodahelyiségében, Kubinyi Lászlóné 25-én 17 órakor a Ságvári pihenőben, Porpáczy István 25-én 18 órakor a Móricz Zsigmond Állami Gimnáziumban és Kovács János 25-én 17 órakor az Alkotmány utcai Általános Iskolában tanácstagi fogadóórával egybekötött beszámolót tart. ÚJ AKCIÓ Az egyetemisták és főiskolások majd ötvenezres tábora — a KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére — új akcióval az „Együtt a világ diákifjúságával a békéért, a haladásért?’ gondolat jegyében emlékezik meg a nemzetközi diáknapról és a nemzetközi diákszövetség megalakulásának 20. évfordulójáról. SPORTHÍREK Az úttörő fiúk és lányok járási asztalitenisz-bajnokságának eredményei: Lányok: 1. Greff Judit Kisoroszi, 2. Trybek Krisztina Pilisszentkereszt, 3. Schillerwein Judit Leányfalu. Fiúk: 1. Brúder László Kisoroszi, 2. Haller Gábor Pomáz I. sz. iskola, 3. Jáhner János leányfalu. A Budakalászon megrendezett járási leány és fiú kézilabda-bajnokság végeredménye: Lányok: 1. Kisoroszi, 2. Pilisszántó, 3. Szentendre Fiúk: 1. Tahitótfalu, 2. Pomáz II. sz. iskola, 3. Szentendre (Rákóczi F.). Sikeltorvágy . Egészen a legutolsó hetekig nem értette meg igazán, mi vonzza vissza a városba az embereket. Magában — és ezzel nyilván nem állt egyedül — mosolygott csak azokon, kik egy egy vasárnap délelőtt végigcsodálják a várost. Miért? Ezen sokat gondolkodott, de nem választ kapni rá. Ők pedig mindig és tudott ismét jöttek, csak jöttek a városba, és tágra nyílt szemekkel nézték, csodálták. Megálltak a vasi cégérek, a himbálózó olló és a szélben hangosan verődő borbélytányérok alatt és csak hallgattak, és tele tüdővel szívták magukba a $ X dunai szelet. Legtöbbjük már sokszor járt itt. De mi hozza vissza őket? Kérdezte és kutatta, de nem tudott rá választ adni. Várta, hogy egyikük majd megszólal és beszélni kezd. De a visszatérők nem beszélnek, mert ők zárkózottak. Tudják, hogy csak a velük egy cipőben csusszanók érthetik is meg ezt. De eltelt néhány év, s a hegyek és a vizszaugró sziget fái közül egy nagy alföldi város homokjában lépkedve, fel kellett cserélnie a régi várost. Más ott a nyár és más ott az ősz a $is. A tanyákon is ritka a fa. A városba ugyan egy ligetet mentettek, amit azonban csináltnak, annyira természetellenesnek érzett. Szinte éhség érzete támadt Pismán lankái után és légszomja a Duna párája, a susogó füzek után, a város után. Feltámadt benne a mehetnék, a kínzó mehetnék kényszere. El a homokból, a végnélküliségből, a határ nélküli síkságból... , „Rámjött a sikátorvágy” — mondta barátainak és rohant, ki az állomásra, fel az első vonatra. Szinte remegett az izgalomtól, amikor felbukkant az ismerős neon az állomáson: Szentendre. És újra itt voltak a keskeny utcák, a sikátorok, az egymást metsző gerincű házak. Lehet, hogy ilyen a honvágy? Lehet, így lett ő is visszatérő. S azóta ő is gyakran megfogalmazza magában: csodálatos és megnyugtató ... még a sanda tekintetek és a titkokat zsongó presszó sem zavarja, hozzá tartozik a képhez. Az utcán az emberek ugyanúgy mennek, s nézik — bár ők sem látják. Mert nincsen közöttük és a kövek között az értékeket rendező távolság. Nekik is el kellene menni ahhoz, hogy visszajöhessenek! El kellene menniük, hogy csodálhassák a templomokat, a Duna-parti tüzeket, hogy csókot kaphassanak a sikátorokban. (bányász)