Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

Piackutatás az önkiszolgáló reggelizőbolt ügyében Októberben, a Ceglédi Ven­déglátóipari Vállalat két bolt­jában, a 70-es Bisztróban és a 66-os Alkoholmentes Büfében a reggelizők a kávé, kakaó mellé kérdőívet kaptak egyik alkalommal. A vállalat októ­beri, piackutatási felmérése kapcsán a város egyik figye­lemreméltó problémáját igye­kezett megvizsgálni: a közét­keztetésszerű reggeliztetést. Azok a vendégeik, akik a fel­mérés napján a kapott kérdő­ívekre feleletet adtak, vála­szaikkal segítséget nyújtottak a forgalom, a kereslet és a vá­laszték további alakításában, az árak, a kiszolgálás színvo­nala és a lehetőségek fejlesz­tésében. A kérdőívek alapján egy­úttal a forgalom heti alakulá­sának felmérését is figyelembe vették. A két — reggelit áru­sító — boltban a hétfői, vala­mint a két piaci napon, ked­den és pénteken volt legna­gyobb a forgalom. Az Alkohol­­mentes Büfében reggel 6—9 óra között 267 vendég fordult meg, a Bisztróban 202 volt a reggelizők száma. A vendégek­nek mintegy 57—65 százaléka reggelizik rendszeresen a két vendéglátóipari helyiségben. Legtöbben a kakaót vásárolják reggelire, majd a kávé, és vé­gül kis mennyiségben a tej kerül sorra a választék listá­ján. A v süteményfélék közül a kifli vezet, majd a lángos kö­vetkezik, és a kuglóf, a briós és a szendvicsfélék már a ke­vésbé keresett áruk közé tar­toznak a reggelizés időszaká­ban. A vendégek között sok a diák, a vidékről nap mint nap bejáró. A piackutatás a kapható áruk véleményezését is kérte a reggelizőktől. Általában a ka­kaó színével, ízével, árával kapcsolatban merültek fel ki­fogások, és sokan keresték a virslit, kocsonyát, o kosabb hidegkonyhai választó­készít­ményeket is. Nem egy vendég kifogásolta a csészék, tányérok minőségét, letöredezett zo­máncát, repedt falát, csorbult szélét. Az országban igen sok ki­­sebb-nagyobb településen megoldották az önkiszolgáló jellegű reggeliztetést. Győrött, Pécsett, Baján, Szegeden, Szombathelyen és a főváros­ban igen sok boltban már be­vált módszer a vendégek ön­­kiszolgálása. Azok, akik gyak­ran járnak például Budapes­ten, már nem is egyszer ja­vasolták: Cegléden is elkelne egy önkiszolgáló, reggeli ét­kezőhely. A közvéleménykuta­tás során a vendégek 53 szá­zaléka szavazott az önkiszol­­gáló bolt szükségességére, és azok, akik nem értettek vele egyet, rögtön indokolták is: a jelenlegi adottságok mellett ez a módszer itt kivitelezhetetlen, nem lenne megfelelő. Viszont modernebb, korszerűbb és hi­­giénik­usabb környezetben örömmel fogadnák itt is, hi­szen a választékosabb ellátást is megoldaná az önkiszolgáló reggelizőbolt. Tűzhelyek, kályhacsövek, szeneslapátfok Milyen a téli áruellátás a vas-és edényboltban? A TÜZÉP telepein szén-, koksz-, briketthegyek, tüs­kökből, farönkökből, hasáb­fából állított piramisok áll­nak útra készen, hogy a vá­sárlók tüzelőutalványa elle­nében a házakhoz szállítsák Vi^njgnnyit. • A­­ tüzelőszál­lítmányok nap mint nap út­­nak­ indulnak a telepekről a kamrákba, pincékbe, és szin­te állandóan váltja az új szállítmány a fogyófélben le­vőt. Ilyenkor, tél elején nem­csak a tüzelőgondok foglal­koztatják az embereket: — a szenet, fát valamiben égetni kell. Tehát jó kályhára, jó füstcsövekre is szükség van a régiek helyett. Az őszi­téli áruellátásra az iparcik­k-szakboltok is idejében felké­szültek. A vas- és edénybolt raktá­rában a tüzelőszer árukból is választékos árukészletet tartalékolnak. Mintegy 7 ezer méternyi kályhacsövet, 1400 szeneskannát, 2000 szenesla­pátot és több mint 400 kü­lönböző kályhát és tűzhe­­­­lyet szántak az idei szük­ségletek kielégítésére. Az idén igen keresettek a zo­máncozott , fehér és barna színű kályhacsövek. Az ellátás az idén a für­­dőszoba-berendezésekben is javulást mutat, de a szinte ugrásszerűen megnövekedett igényeket a kereskedelem még nem tudja kielégíteni. Villamosság - földmelegből Új-Zélandban, az Északi sziget vulkáni területein, a földből feltö­rő gőzt elektromos energia terme­lésére használják fel. Az ún. geo­termikus energia hasznosítására ma már sokfelé történnek kísér­letek. A Szovjetunióban is meg­indult azoknak a területeknek fel­kutatása és felmérése, amelyek­nek a geotermikus energiáját hasz­nosítani lehetne. A szovjet szak­emberek csaknem ötven geoter­mikus területet dolgoztak fel, amelyek főleg az aktív vulkános­ságú Kamcsatka félszigeten és a nyugat-szibériai alföldön helyez­kednek el. Kamcsatkán építik az első geotermikus energiával dol­gozó kísérleti villamos erőművet. X. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1966. NOVEMBER 11., PÉNTEK ff Kongresszusi versenyben Testvérim" a ruhagyárban Hagyományok a jó versenyszellem A Május 1. Ruhagyár ceglé­di telepén tíz szalag dolgozói vállalták a kongresszusi ver­senyt, így mintegy 700 mun­kás versengett a legjobb he­lyezésekért. Már az induláskor kihirdette a gyár vezetősége, hogy az első helyezett szalag dolgozóinak jutalma tízezer forint. A második helyezést el­érő munkacsoport hatezer fo­rintot kap, míg a harmadik helyezett négyezer forint juta­lomban részesül. A gyár szakszervezeti bizott­sága nemcsak a versenyfelté­teleket dolgozta ki jól, de rendszeresen ismertette az egyes szalagok eredményeit is. Elmondották a dolgozóknak, hogy kevés, ha csak a terme­lési feladatokat tartják szem előtt, fontos, hogy az előírá­soknak megfelelő t egyenletes ütemben haladjon a munka. Nagy gonddal kellett ügyelni a munka minősé­gére is, hiszen rontja az eredményeket, ha a helyi vagy a fővárosi központi meg­javításra adja vissza a termékeket. Bálint János, a ceglédi telep termelési felelőse elmondotta, hogy a versenyről a faliújsá­gon és a rendszeresen hangosbeszélőben tájékoztatják­­ a dolgozókat. — A verseny utolsó hónap­jában a mezőnyből sejteni le­hetett, kik szerzik meg a leg­jobb helyeket — mondotta Bá­lint János. — Az 52-es szalag fej-fej mellett küzdött az 50-es szalaggal. A végső érdekes „testvérharc” hajrában bonta­kozott ki: a két szalag vezetői ugyanis édestestvérek. A ceglédi gyáregység 50-es szalagja 104,1 százalékos da­rab teljesítménnyel fejezte be a versenyt, az 52-es szalag pedig 103,2 százalékra teljesítette tervét. November 3-án összeült a versenybizottság, és a négy hónap alatt készített ter­melési jelentések, s a meg tájékoztatója alapján érté­kelték az egyes szalagok dolgozóinak teljesítményét.­­ Figyelembe kellett venni, hogy az egyes szalagok idő­közben hányszor álltak át újabb áruféle gyártására. Ezek az átállások ugyanis erősen be­folyásolják a tervteljesítést, s ezt a versenybizottság sem hagyhatta figyelmen kívül, így minden átállásért két pon­tot kapott a szalag. Az 52-es szalag dolgozói különösen nagy gonddal készítették elő az új típusú áruk gyártását, és így a visszaesést a legkisebbre csök­kentették. A két legjobb helyezett Jó­­zsa Gyula főművezető műszak­jából került ki. — Régi vetélytársak kerül­tek egymás mellé ebben versenyben — mondotta a fő­a művezető. — Nem az első eset­ben méri össze tudását és munkaszeretetét az 50-es és az 52-es szalag. Mindkét munka­­csoportban hagyományai van­nak a jó versenyszellemnek. — A hétszáz dolgozó közül a verseny három legjobb sza­lagjának dolgozói méltán kap­ták a húszezer forint jutalmat, mert száz kabátot készítettek terven felül. rk. Melyik hangzik szebben? Szusszanva indul a vonat a füstszagú pályaudvarról, ahogy zötyög, állomásról ál­l­lomásra, úgy „rázódnak ös­­­sze benne” az emberek. dul keresetlen mondatokkal m­­a beszélgetés. Sokszor névtelenül. Ilyenkor és ilyen helyen nem a név a fontos, hanem az emberi hang, a be­széd. Hogy érezzék: az embe­rek közt nem lehet magára­­hagyatott az ember ... Fiatal, szőke férfi szunyó­kál az ülésen. Mikor a kalauz a jegyét kéri, szinte félálom­ban keresgéli elő a zsebéből. Ruhája munkaruha. És ahogy a jegyet udvarias „tessék” kí­séretében átadja a kalauznak, gyenge alkoholos illat kereke­dik a cigarettafüstös levegő­ben. A kalauz a fejét csóvál­ja. — Két atmoszféra-e?! — kérdi jelentőségteljesen ka­csintva a közelben ülők felé. — Atmosz... micsoda? Nem kérem, én ma majd’ ezer kilométert fuvaroztam, az or­szág egyik csücskéből a má­sikba. Hajnalban indultam, Abonyból. Ott lakom — ugyanis .. . — Örül majd magának a felesége — fűzi a kalauz, és feleletet se vár, indul a kö­vetkező fülkébe. Az ember körültekint. Már teljesen felébredt. A hangjá­ban mosoly bujkál. — A feleségem? Az én édes kicsi feleségem? Hát — ő bi­zony örül nekem­. Tizenhét éves volt, mikor a hegyvi­dékről, a városból ide hoztam az Alföldre. Olyan házias ... jobban főz igazán, mint az anyósom! Csak­ eleinte zördü­l­­tünk össze, mert az én kis fe­leségem mindig hazavágyott. Egy­szer-kétszer vissza is ment, de aztán... Hallgatjuk, és nézzük. Va­jon mi sül ki a szavaiból? Mire ez a nagy lelkesedés, mikor nem épp dicséretként említette a kalauz, hogy „örül majd” az asszonyka? Az ember fényképet szed elő a zsebéből. Esküvői kép. Rajta bájos, átszellemült arcú, fiatal kislány, a felesége. — Most nincs otthon a kin­csem ... vasárnap hajnalban magam vittem el otthonról, Ceglédre ... Már szombaton éreztem, hogy nem megy ez így tovább ... Nagyon hiány­zik majd, üres a ház... Kuncogva lessük. Aha, itt­­ „volt valami”! Most jön a ja­ ]­va, csak mondja, mondja! — ! És mondta. Még vidámabban, \ mint eddig. — Vittem otthonról. Egye­­­­nesen a ceglédi szülészetre, a \ kiskórházba. És most... van \ egy lányunk! Drága, arany \ kis portéka! Még nem láttam, \ de holnap már megnézhetem. | Három kiló és hatvan deka... ! Ma is dolgoztam, nem voltam \ szabadnapos. Tudják, a MÁV­­ Háztól Házig-nál vagyok gép­­­­kocsivezető. — Egészen idáig azt hittem,­­ tényleg a kalauznak van iga­­­­za — hogy ivott jócskán —, s lélegzik fel az egyik szomszéd.­­ — Egy kis üveg sört ittam­ most az Utasellátóban, a deb­­­receni után. Ez reggelim, ebédem, volt ma a­ vacsorám. ^ Csak fáradt vagyok és köz­­­­ben izgatott is. * Csend lett egy darabig. Hallgattunk, hátha elbóbiskol megint. Hadd pihenjen a nagy örömre! Már azt hittük, al­szik, amikor váratlanul meg­szólalt. — Mondják, melyik név hangzik szebben: az Ági vagy a Marika? Melyiket adjuk a picinek?! (eszes) Kupagyőztes a ceglédi Kossuth Gimnázium kosárlabdacsapata Mint már lapunkban hírül adtuk, a ceglédi kosárlabdá­zók szombaton szép ered­ménnyel zárták a bajnoki idényt.­­ A bajnokság fináléja után azonban nem bénult meg a megye kosárlabdasportja. El­lenkezőleg! November 7-én, hétfőn Nagykátán a Pest megyei TST ifjúsági tornát rendezett leány és fiú csapatok részére. A vil­lámtornát Tápiómenti Kupa néven bonyolították le. A gimnazisták, akik szom­­ba­ton még a megyei férfi baj­nokságon Nagykáta csapatát fektették kétvállra, hétfőn a szombati ellenfél otthonában is nagyszerűen helytálltak. Az ötös mezőnyben először a Váci SE csapatával mér­kőztek. A Bujáki, Ungureán, Macsali, Lénárd, Vass összeté­telű ceglédi csapat 28:21 arányban diadalmaskodott, s ezzel jogot szerzett a döntőbe­­n­ szerepléshez. Az első helyet eldöntő mér­kőzésen, az NB II-es játéko­sokkal megtűzdelt Nagykőrö­si Kinizsi volt az ellenfél. Csapatunk az első félidő elejétől óriási iramot diktált,­­ végig irányítva a küzdelmet, nagyszerű, lelkes játékkal győzött. A mérkőzés rendkívül izgalmas volt, amit az ered­mény is tükröz: Ceglédi Kos­­uth Gimnázium—Nagykőrös 17:41. A Pest megyei TST kosár­abda szakosztályának elnöke, Motilik József, a színvonalas mérkőzés után a következőket mondotta: — A ceglédi csapat jó fek­­készültséggel vett részt a ver­­senyen, megérdemelten viszi laza a Tápiómenti Kupát. Gór István HINTÓMÚZEUM A Bábolnai Állami Gazda­ságban érdekes múzeumot ren­­deznek be, összegyűjtötték azokat a kiszolgált kocsikat, hintókat, amelyeket a gazda­ág szakemberei használtak, lletve amelyekkel a vendége­ket szállították a határba. A­­yűj­terményben látható többek között a királyokat, császáro­­kat szállító vadászfogat » Ünnepélyes csapatzászló­avatás az Örkényi úti iskolában Hétfőn ünnepi csapatgyű­lésre gyűltek össze az Örké­nyi úti , általános iskola 4912. sz. Petőfi Sándor út­törőcsapatának tagjai. A csa­patgyűlésen az fmsz aján­dékát, az iskola csapatzász­laját vették át, ünnepélyes keretek között. A csapatzászló avatására kedves vendégek érkeztek az iskolába. Az ünnepségen meg­jelent Szeleczki Mihály, az MSZMP városi bizottsága első titkára továbbá a váro­si úttörőelnökség, a városi ta­nács művelődési osztálya és az fmsz több képviselője. A csapatgyűlésen az aján­dékozó fmsz nevében Fodor Imre köszöntötte a gyereke­ket, és adta át az új csa­patzászlót. Az átadás után a párt, az úttörőelnökség, valamint az fmsz és a vá­rosi tanács jelenlevő ven­dégei emlékszalagokat kötöt­tek az új csapatzászlóra. Az úttörők kedves műsorral kö­szönték meg a szép ajándé­kot, és ígéretet tettek, hogy híven őrzik, megbecsülik csapatuk zászlaját. TÉLI PIHENŐRE KÉSZÜL A termelőszövetkezetekben a mezőgazdasági gépeket a teleltetés előtt gondosan megtisztítják, olajozzák, rendbe hozzák valamennyit, hogy tavasszal jó, használható gé­pekkel foghassanak munkához a földeken. (Jakab Zoltán felvétele) Oltják a kutyákat A 3 hónapnál idősebb ebek nős ebét az alábbi helyekre: a veszettség elleni kötelező­vé­ kitűzött időpontban vezesse hőoltását novemberben tart­ elő. A kijelölt oltási időpontok jók. Ezért minden ebtulajdon betartása kötelező. Az oltás napja, helye, ideje: November 14-én: XII. ker., Körösi út, Vett út sarkán 8—11-ig November 16-án: XI. ker., Bobori tanyában 8—10-ig November 16-án: XI., Czárák dűlői iskolánál 11—13-ig November 17-én: XI., XIV., Budai útnál, Kovács István udvarában 8—11-ig November 18-án: XI. és IX., X. ker. város szélén lakók részére Kovács kertész udvarán 13—15-ig November 19-én: XI. ker., Budai úti posta mellett 8—11-ig November 23-án: Pótoltás I—X. kerületben lakók részére, Jászberényi út 5. szám 8—11-ig November 26-án: Pótoltás XI., XIV. kerületben lakók részére Jászberényi út 5. szám 8—11-ig kosárral ellátva, pórázon kell elővezetni. Aki ebét az oltási napon nem oltatja be, pénz­­büntetéssel büntetendő. Az oltásra az ebadó befize­tését igazoló szelvényt feltét­lenül hozzák magukkal a ku­tyatulajdonosok, mert csak azt az ebet lehet beoltani, amely után az ebadót előzete­sen befizették. Az ebeket száj- A városi tanács mezőgazdasági osztálya Kvalikol — Borsod A Borsodi Szénbányászati Tröszt a Budapesti Bányásza­ti Kutatóintézettel közösen „Kvalikol—Borsod” elnevezé­sű, újfajta tüzelőanyag készí­tését kísérletezte ki. A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeiben termelt szénnek mintegy 40 százaléka úgynevezett aprószén. Ennek egy részét a Borsodi Hőerőmű kazánjaiban égetik el, a többi értékesítése azonban elég kö­rülményes. Ennek a szénnek gazdaságos hasznosítására kezdték meg a kísérleteket. A víz kivonása után 4200 kalóriás szenet kap­tak, amit az elgondolások sze­rint polietilén zacskókban két­kilogrammos csomagokban hoznak majd forgalomba. Az előrecsomagolt szenet polieti­lén zsákokkal együtt csak be kell majd dobni a kályhába. A csomagolás oly tartós, hogy emeletes magasságból ledobva sem sérül meg. Az előrecsomagolt szén áru­sítását még ebben a hónap­ban — kísérleti céllal — Bu­dapesten, Miskolcon és több városban megkezdik. Az üzemszerű gyártásra már tervezik a berentei központi szénosztályozónál létesítendő anhidráló üzemet, amelyet tervek szerint jövőre építenek a meg.

Next