Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

1966. DECEMBER 2., PÉNTEK rest uteret'űrlap (Folytatás a 2. oldalról) általában megizmosodott a magyar szocialista kultúra. •­ Engedelmükkel, én mégis néhány problémát vetek fel. Az irodalom és hivatását gyakran művészetek félreértik egyes alkotók és néha olvasók is. Az irodalomban helyet ka­pott az utóbbi években, ha nem is nagymértékben — né­hány szocializmustól idegen a irányzat. Történelmünk során magyar irodalom eseten­ként élenjáró politikai szere­pet is betöltött Az írótársada­lom egy részében még ma is, a gyökeresen megváltozott kö­rülmények között is, és a tév­hit, hogy az ő szerepük képvi­seli a nép érdekeit a politiká­val szemben. Elméletet is gyártottak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nem­zeti sajátossága is szembenál­lás a mindenkori hatalommal. A proletárhatalommal szem­ben az ellenzékiséget, mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, fel­tüntetni nem egyéb, mint tör­ténelmietlen illúzió. — A konformizmus a poli­tikában elvtelen behódolást jelent minden hatalomnak. Csakhogy a nonkonformizmus, a­ hatalom jellegétől és cél­jaitól elvonatkoztatva, éppen ennyire elvtelen. Meggyőződé­sem, hogy sokan, akik a non­­konformizmust divatként kö­vetik, nem is gondolták azt végig és a tartalmában öncé­lú ellenzékieskeskedés a jó­­hiszeműeknél divatos póz csu­pán. — Ők azok, akik elzárkóz­— Van másfajta, még nem szocialista, de közeledő, őszin­tén útkereső, értékes iroda­lom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, művészekre gondolok, akik mindenféle előítélet nélkül, becsülettel és bátorsággal tárják fel az élet valóságos folyamatát és belső összefüggéseit. Megmutatják, ami jó, s ami rossz. Nem kívülállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is vállalják. Az ilyen alkotókat és mű­veiket nagyra becsüljük, ba­­rátian kritizáljuk őket. — Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és pártonkívüliekről, akiknek problémáival — bevallom — nak minden megismeréstől, nem értik a világ belső tör­vényszerűségeit, az élet ös­­­szetettségét. A világot egysí­­kúan mutatják, csak két tí­pust ismernek, a tragikusan magárahagyott, elidegenedett egyént és a vele szemben el­lenséges, elesettséget okozó bürokratát, karrieristát. Az irodalmi berkekben jártas emberek ezt a műfajt a „rossz közérzet” irodalmának is ne­vezik, valójában kispolgári irodalom,ez tisztán — Az olvasó az ilyen műve­ket joggal utasítja el, kapnak papírt, nyomdát Miért — kérdezik. Azért, mert meggyő­ződésünk, hogy ezt az elma­radt, múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban le­het legyőzni. — A falu szocialista átala­kítása és az, hogy a párt rá­mutatott gazdaságirányítási mechanizmusunk fogyatékos­ságaira, ennek gazdasági ki­hatásaira, lendületet adott a szociográfiai műfajnak. Eb­ben a műfajban jelentek meg jó írások, de olyanok is, amelyeknek alkotói a való­ságnak csak rikás részletét egy-egy persfé­fedezték fel és ezekből helytelenül álta­lánosítottak. — Ismerünk olyan alkotó embereket is, akik továbbra is tartózkodnak politikai ál­lásfoglalásoktól, közönnyel néznek el a szemük előtt le­játszódó történelmi átalaku­lás felett. így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alkotások, amelyek gyakorla­tilag mind szegényebbek lesznek, nem foglalkozunk eleget, ők már eddig is jelentős szocia­lista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivaló­val gazdagították­­ a magyar kultúrát. Most nehéz fel­adatokkal birkóznak. Az a rohamos fejlődés, amelyen a mi társadalmunk az utóbbi két évtizedben átment, a dog­máktól megszabadult új stí­lus, megújuló eszméink és még sok egyéb, azt követeli meg tőlünk is, hogy sok te­kintetben vegyék újra szám­ba a világot, fogalmazzák új­ra a témákat, a hősöket, a konfliktusokat. A legnagyobb figyelmet, a legodaadóbb tö­rődést ők érdemlik, mert el­sősorban tőlük várja a leg­több segítséget a párt és az olvasó, a nép, amely az iro­dalomtól nemcsak szórako­zást, hanem tanácsot, eliga­zítást vár.­­­ A rendszeres olvasók, a színház- és mozilátogatók, tapasztalatok szerint, minde­­­nekelőtt olyan új alkotásokra figyelnek fel, amelyek őszinté­n igyekeznek szembe nézni múl­tunk és jelenünk problémái­val, és azokra művészileg hi­teles, pártos választ adnak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az em­berek, a kritikát is tartalma­zó, segítő szándékú, de még nem teljesen marxista szemlé­letű művekkel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türelmetlenek. Szirmai István a türelmetlen­ségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította: — A türelmetlenség azért sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális éle­tünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyak­rabban vagy erőteljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok, a korábbi évekhez viszonyítva, nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányok el­hallgattatása n­em helyettesít­heti a velük folytatott érdemi vitát, hogy adminisztratív be­tiltásuk csak eszmei elszige­telődéshez, az egyedül célrave­zető ideológiai harc megkerü­léséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egész­séges jelenség, hogy a gazda­godással, színesedéssel, a szé­lesebb tájékozódással, lépést tart a marxista eszmei aktivi­tás, szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellem­zi. — A fejlődés ellenére a kul­túrpolitikai irányításnak töb­bet kell segítenie alkotóknak és olvasóknak. Jogos az az igény, az életnek ezen a terü­letén is, hogy az irányítás le­gyen határozottabb, következe­tesebb és az egészséges fejlő­désnek megfelelően igényesebb. — Kedves elvtársak! — Lenin a kapitalista társa­dalomról szólva, két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját. A mi társadalmunkban a két volt kultúra között már más ha­tárvonalat húzott a történe­lem. Munkásosztályunk harci kultúráját egyesítette régi magyar és a világ kultúrájá­n­­ak minden értékálló kin­csével és azt az egész nép közös vagyonává tette. Ezt ápolni, fejleszteni, mindenkivel megismertetni, a kommunis­ták feladata. NATO-hatalmak is sorra aján­lották fel, hogy^, diplomáciai kapcsolataikat követi szintről nagyköveti szintre kívánják emelni. Ez a folyamat most a Nemzetközi helyzetünk javulásának másik döntő ma­gyarázata a szocialista világ­rendszer fejlődésében, a Szov­jetunióhoz s a többi testvéri szocialista országhoz fűződő szoros kapcsolatunkban, a ve­lük való baráti együttműkö­désben van. Azt a felemelkedő utat, amelyen Magyarország az elmúlt tíz esztendő nemzet­közi eseményei között végig­ment — belső eredményeink mellett — a szocialista világ­rendszer nemzetközi hatásai­nak köszönhetjük. — A jelenlegi bonyolult nemzetközi viszonyok között sajátságos módon növekszik a Szovjetunió és általában szocialista világrendszer nem­­­zetközi tekintélye. Az az erő, következetesség, körültekin­tés és felelősségtudat, amellyel — Lényegében új erőként megjelent a nemzetközi élet porondján a „harmadik vi­lág”. A gyarmati sorból fel­szabadult országok népei — éppen a nemzetközi erőviszo­nyok megváltozása következ­tében — általában hogy a gyarmati uralom tudják, régi formái nem térhetnek vissza, ezért könnyen engedik sza­badjára belső ellentmondásai­kat, a neokolonista támadások azonban felszítják és helyen­ként szörnyű tragédiák forrá­sává teszik ezeket a belső el­lentéteket. Ez a háttere India, Pakisztán, Guinea, Ghána konfliktusának, ellentétének, sőt, sok tekintetben az indo­néziai népirtásnak is.­­ Az afrikai országok nem­régen tartották Addisz Abe­­bában csúcskonferenciájukat. Önmagában az a körülmény, hogy a jelenlegi nagymértékű támadások és felszított ellen­tétek ellenére meg tudták tar­tani a találkozót, az antiimpe­­rialista és antikolonialista erők aktivizálódását jelenti. — Az emberiség nagyobbik hányada gyarmati sorból fel­szabadult országokban él. Sor­suk alakulása az egész földke­rekséget befolyásolja. Ha tár­sadalmi viszonyaik rendezé­se, gazdasági problémáik megoldása, az emberi életlehe­tőségek biztosítása nem sike­rül országaikban, válságaik az egész világ sorsát súlyosan érinthetik.­­ Érdemes most különleges figyelmet fordítani a latin­amerikai országok politikai fejlődésére, ahol a szocialista Kuba jelenléte parancsoló szükségszerűséggé tette a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése külpolitikai elvének al­kalmazására irányuló törekvé­seket. A nemzetközi élet világproblémája a béke megóvása . A nyugati kapitalista or­szágok egymáshoz való viszo­nya is bonyolulttá vált. A szo­cialista világrendszer kialaku­lásával, főként fejlődésének új szakaszába lépésével, gyarmati rendszer felszámolá­­­sával olyan lazulási folyamat kezdődött el az imperialista hatalmak szövetségi rendsze­rében, amely már nemcsak az imperialista hatalmak ellenté­teinek a növekedését, hanem hatalmi rendszerük felbomlási folyamatát is jelenti. — A nemzetközi viszonyok­nak ez az új kedvező változása lehetőségeket nyit új kezde­ményezésekre a háborús veszé­lyek csökkentése, a békés egy­más mellett élés megerősítése érdekében. — A Varsói Szerződés tagál­lamai bukaresti értekezletükön közös állásfoglalásban új ja­vaslatokkal fordultak kis- és nagyhatalmakhoz.felelős — A javaslatok közül a leg­fejeződött be, amikor az Ame­rikai Egyesült Államokkal is megállapodtunk diplomáciai képviseleteink nagykövetségi szintre való emelésében, elsősorban a Szovjetunió tá­mogatja a vietnami nép védel­mi harcát az agresszió ellen, s egyúttal az egész világot vé­di az imperialista felelőtlenség ellen, amely a vietnami ag­resszió révén termonukleáris katasztrófába tudná sodorni a világot, megnövelte a népek és kormányok tiszteletét a szocia­lista világrendszer, ennek ke­retében elsősorban a Szovjet­unió iránt. Soha nem volt a világtörténelemben olyan fő­város, mint ma Moszkva, aho­vá az egész földkerekségről olyan bizalommal és olyan szakadatlan sorban járnak államfők, kormányfők, hivata­los és félhivatalos delegációk tanácskozásra, tervek kialakí­tására a legfontosabb mai nemzetközi kérdések megol­dása érdekében. közvéleményt, az európai kor­mányokat is leginkább foglal­koztatja, az európai béke és biztonság rendszerének előké­szítésére, az európai biztonsá­gi konferencia vonatkozó javaslat­ összehívására . Most, amikor az Egyesült Államok vietnami­ agressziója új veszélyeket növel az egész világ felett, az Európában le­selkedő veszélyekről nemcsak megfeledkeznünk nem szabad, hanem éppen felszámolásukra kell törekednünk. A Közép- Európában élő népeik közvet­len problémája, s egyúttal a nemzetközi élet világproblé­mája, az európai béke és biz­tonság rendszerének létrehozá­sa. — A közvetlenül szomszédos országok együttműködésének fokozódásával, mozaikszerűen, a feszültségeket okozó kérdé­sek fokozatos megválaszolásá­val tevődik majd össze az össz-európai biztonsági rend­szer. Fokozatosan csoportos együttműködések alakulhat­nak majd ki, s ezekből orga­nikusan szerveződnek tovább a különböző rendszerű európai országok biztonságának egész rendszere: a Balkánon Romá­nia, Bulgária, Jugoszlávia, Al­bánia, Görögország és Török­ország együttműködése köz- Péter János nagy tapssal fo­gadott felszólalása Szón Csei, a Koreai után Pák Munka­párt Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta pártjának testvéri üdvözletét, majd han­goztatta: — A jelenleg kialakult hely­zet megköveteli, hogy az egész világ antiimperialista erői egységbe tömörüljenek és még nagyobb erővel harcolja­nak az imperializmus, különö­sen az amerikai imperializmus ellen. Valamennyi kommunista és munkáspártnak még kemé­letlen problémáik megoldásá­ban; Közép-Európában saját­ságos lehetőségeket nyújt Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria együttműködése; a Duna-völ­gye a Német Szövetségi Köz­társaságtól, a Szovjetunióig, a különböző rendszerű országok újfajta együttműködését teheti lehetővé többféle formában, így az éppen Budapesten szé­kelő Duma-bizottságban is. A magyar külpolitika célja: egyesíteni minden erőt a háború veszélyének elhárítására . Ebben a fokozatosság­ban az egyik döntő jelentősé­gű lépés a két Németország­gal szomszédos nyu, ti a keleti országok egyetértése a német népeme-­ idő­re vonatkozóan. A k­i Né­metország szomszéda ,i.- hez sok közvetlen reljes eszmecserét k­ialnnok. Ha a Német­ségi Köztársaság ,. kormányai nem a Né et­­okratikus Köztársasá­gára akarnak majd latokat keresni a kel­eai országokkal, da hatékonyan segíthetik európai biztonság­be veze­tő út egyengetését. — A mai nemzetve­szonyok között is i­­ . : a kommunista és r­­­r . pártok 1960. évi­­ közös nyilatkozatának fe­lhí­vása: Minden demo erő fő feladata: küz­d: e - a termonukleáris háború szélyének elhárításáé­­­rt politikánkban nagy n ..n - közi összefogásokat Ve, hullámzó veszélyek kü .;r. ezt a feladatot szólj­a. . — A Központi 1 zot jelentése helyesen je mai nemzetközi eser ry: et világosan jelöli ki e külpolitikai feladati Külügyminisztérium ár­­ ói külképviseleteink ve­ cői és tagjai, sok erőt lapn­at munkájukhoz abból lomból, amelyben a ponti Bizottság be' . ct részesít. bizalmat. Megköszönv resszusnak, ígérhetem a k hogy né­­.■ -saságunk külügyi szó­nak tagjai, párttagok tonkívüliek, hűségese­k­ , helyt a kongresszusi tatások alapján net felelősségünk és nér­­­dekeink szolgálatát mondotta befejezésül János. Akik a jónak örülnek és a rosszra joggal haragszanak TANÁCSKOZIK A PÁRTKONGRESSZUS Eredményeink összefüggenek a szocialista világrendszer erősödésével A „harmadik világ“ sorsának alakulása hatással van az egész földkerekségre A szocialista tábor legyen egyse Pák Szon Csei, a Koreai Munkapárt Politi Bizottságának tagja nyebb és még követke: álláspontot kell elfogl amerikai impéria szemben. Épp úgy, múltban, pártunk tov­állhatatosan harcol a i rializmus ellen, a béke, zeti függetlenség és a s mus ügyének diadal igyekszik előmozdítan cialista tábor egység nemzetközi kommunis­talom összeforrottsc marxizmus—leninizmu proletár nemzetközisé­gán. Hazánkat soha nem vette még körül elismerőbb nemzetközi megbecsülés Péter János külügyminiszter ter Péter János külügyminisz­külpolitikai kérdésekről szólva elsősorban hazánk nemzetközi helyzetének alaku­lásával . Nagy foglalkozott: utat tett meg a Magyar Népköztársaság bo­nyolult és egyre bonyolultab­bá váló nemzetközi viszonyok között — mondotta s ennek jellemzéséül a következő pél­dát hozta fel: — A történelem enyhe igaz­ságszolgáltatását és egyben vaskos iróniáját fejezi ki az, hogy a múlt évben a Magyar Népköztársaság képviselőjét éppen annak az országnak kép­viselője javasolta elsőnek az I. számú politikai bizottság felnökévé, amelyik ország kép­viselői tíz évvel ezelőtt a leg­vadabb dührohamokkal tá­madták a Magyar Népköz­­társaság küldötteit. — Az ENSZ-ben további új, jelentős munkakörökre nyílik meg előttünk az ajtó. Minden nemzetközi fórumon következetesen, megalkuvás nélkül képviseljük a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság ügyeit, s az ENSZ-beli jogai helyreállítása érdeké­ben síkraszállunk a Kínai Népköz­­apaságért is. Hazánk képviselői tevékenyen vesz­nek részt olyan nemzetközi bizottságokban, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek pénzügyi és politikai vál­sága megoldásáért, az európai gazdasági együttműködésért, a dél-afrikai faji megkülönböz­tető politika felszámolásáért, a gyarmati rendszer utolsó maradványainak kiküszöbölé­séért, az új jellegű fegyver­kezési verseny kialakulásának megakadályozásáért, a világűr békés felhasználásáért küzde­nek. Budapesten tartotta eb­ben az évben végrehajtó taná­csi ülését az UNESCO, a világ legnagyobb hatású és tekinté­lyű nemzetközi kulturális szer­vezete. — Magyarországot történel­me során soha nem vette körül világszerte elismerőbb meg­becsülés és tisztelettudóbb szimpátia, mint éppen most. — Nemzetközi hatékonysá­gunk megnövekedésének egyik döntő magyarázata itthon van. Mint érzékeny szeizmográfok, más országok hozzánk való vi­szonyán, itthoni életünk min­den lényegesebb megrezdülé­­se állandóan érezteti hatását. A Magyar Szocialista Munkás­párt újjászervezése és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány tevékenységének kibon­takozása után, a gazdasági, po­litikai és kulturális élet va­lóban szocialista fejlődése olyan tiszteletet ébresztett ha­zánk iránt, hogy barátainkban mélyült az egyébként is meg­levő szeretet irántunk, mások pedig megtanulták, hogy ko­molyan kell számolni velünk. A szocialista társadalom alap­jai lerakásának befejezésével egyidőben indult el nemzet­közi kapcsolataink terén az a folyamat, amelyben a vezető A kubai dolgozók üdvözlete J. C. Aguilera, a Kubai KP Központi Bizottságának tagja Julio Camacho Aguilera, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, pártja nevében üdvözölte a kongresszust, majd szólt az Egyesült Államok vietnami agressziójáról. Annak a meg­győződésének adott hangot, hogy a kubai nép bizonyos abban: a vietnami nép , ki­űzi hazájuk földjéről és lé­giteréből a gyűlölt betolako­­dókat. Hangsúlyozta, Kuba úgy véli, hogy Vietnam meg­segítése olyan elvi kérdés, amellyel halad­éktalan­nalkozniok kell a vik­­munista pártjainak radalmi mozgalmainak Ezután a kubai fon eredményeiről beszélt, kapcsolatban latin-amerikai hangsúly tömege ismerték az imperial nes harc szükségességé radalmi tevékenységé­nek ki a reakció heves fenzívájával szemben. (Folytatás a 4. oldalon) ícjw.­of­

Next