Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

mft. DECEMBER 21., SZERDA SZEGED Ipari seregszemle­­ júliusban A hagyományos szegedi ipari kiállítás és vásárt minden eddiginél nagyobb méretek­ben rendezik meg július­­á­tól 23-ig. A­ vásár iránt már­is nagy az érdeklődés. Az idei 70 helyett legalább 90 dél-alföldi és más vidéki, va­lamint fővárosi gyár és vál­lalat vesz részt legszebb ter­mékeivel az ipari seregszem­lén. A D-4-K traktor sikere Angliában Érdekes hír érkezett Ang­liából a magyar D—4—K tí­­­­pusú traktor sikeréről. York-­­­shire környékén a lápos, tő­­zeges talajon gép elsüllyedt. egy csőfektető kimentésére lánctalpas traktort vezényel­­­­­tek ki, de csakhamar az is el­­t temette saját­ magát Ekkor hívták segítségül a magyar D—4—K típusú traktort, egyet abból az 55-ből, amit a legutóbbi időben Angliába szállítottunk. A magyar trak­tor ezen a nehéz talajon is jól helytállt és kimentette mindkét bentragadt angol gé­pet. A csőfektetési munkákat végző Taylor Woodrow cég­­ azonnal megvásárolta a kitű­nő magyar traktort. Az eset hatására a napok­ban lezajlott londoni mező­­gazdasági kiállításon már több mint száz angol far­mer kérte, hogy munka közben is megismerhesse a magyar traktort. Kívánságukra a jövő év már­ciusában magyar traktorbe­­mutatókat rendeznek Angliá­ban. Fotolabor — világosban Egy nap 5000 hívás Szállítás 24 órával hamarabb Furcsa s megoldhatatlan el­lentmondásnak tűnik az a fel­fogás, amelyet az OFOTÉRT igazgatója vall: fotólaborató­rium világosban. Ne legyen sötét, szemrontó kamrákkkal azonos fogalom a nagyítás és filmhívás. Különösen ne ak­kor, amikor ezrével kell elké­szíteni az amatőrök filmteker­cseit és nagyításait. Tegnap bemutatták legújabb automatájukat: egy német gép óránként 350—400 tekercset hív, szárít — s nem is akár­hogyan. A mostani számítások szerint naponta 5000 tekercset hívnak a lehető legjobban ki­egyenlítő, finomszemcsés képet adó vegyszerben. Az amatőr sajnos meglehetősen egyenet­lenül exponált felvételeit ez a különleges anyag jelentős mér­tékben helyrehozza. A sötétben mozgó pályára akasztott tekercsek zárt tér­ben haladnak, s az út végén már világos helyiségekben folytatják útjukat. A követke­ző szoba az automata nagyítók birodalma. Itt a fényre érzé­keny papír jár zárt dobozban, míg a nagyításhoz szükséges valamennyi műveletet világos­ban bonyolítanak. A film útját automaták, hő­mérsékletszabályzóik, vegyszert tisztító és frissítő berendezé­sek kísérik. Van-e még haszna ebből a fényképezőnek? A gyorsaság. A fővárosban 24 óra alatt, a vidéki OFO­­TÉRT-üzletekben — Vácott, Cegléden, Szentendrén — egy nappal korábban készítik el az amatőrök felvételeit. — t. gy. — VADDISZNÓLESEN Osztrák •A vendégek rendez­tek nagyszabású hajtóvadá­szatot a Magasbakonyi Ál­lami Erdőgazdaság bakony­­béli és bakonyszentlászlói ré­szén, ahol a vadőrök nagy számú vaddisznót tartanak számon. A vadászok hét szép példányt zsákmányoltak. A legjobban megtermett vad­disznó súlya elérte a 180 ki­logrammot, 20 centiméter agyarának hossza volt. Rövide­sen újabb színhelye lesz vadászesemény a bakonybéli erdő: nyugatnémet vadászo­kat várnak, akik a Szilvesz­tert is e területen töltik majd. Mindannyiunk ismerősei TAKÁCS MARI 1957-ben egy tehetségkutató­­ versenyen énekelt, közben tár­sait is bekonferálta. A verse­nyen ott volt a tv kísérleti adásainak egyik munkatársa is. Behívta próbafelvételre, 1958-ban státust kapott, s az­óta csak így emlegetik: „a Ma­ri”. Takács Mari szabadkozik, hogy nem készült fel a riport­ra, s nem is tud mit elmonda­ni magáról. Fáradt. Ő már túl van a szilveszteri kabarén, s a következő műsorra készül. Ha sok szabad ideje lenne — mondja — rengeteget olvasna, aludna és lemezt hallgatna. Nagyon Szereti Bachot — meg­nyugtatja. A zenéhez kapcso­lódnak nagy élményei is. Sze­ret részt venni a zenei adások­ban, közelről látni a karmes­tereket, előadóművészeket, fi­gyelni munkájukat. — Eddigi legnagyobb zenei élményem az a próba, melyet Carlo Maria Giulini, a­ nagy karmester vezetett. Csodálatos volt látni, ahogy dirigált. Az ideges, fehér ujjakat, amelyek­nek, mintha varázslat áradna belőlük, úgy engedelmeskedett a zenekar. Kortyol egyet a feketéjéből, s aztán más témára vált. Ne­m vetve meséli, hogy a fodrász­nál megszólították: láttak egy fehér, fodros blúzt, s rögtön rá gondoltak. — Lehet benne valami, hi­szen nagyon szeretem a fehér, habos blúzokat. A ruháim többségét magam tervezem. Áprilisban Svédországban járt, ahol a magyar nagykövet­ség fogadásán vezetett angolul és magyarul egy műsort. — Ott jöttem rá, hogy mennyivel könnyebb csak ma­gyarul beszélni, mennyivel könnyebben megérteti magát az ember a közönséggel. Ott csak magamra voltam utalva, de itthon tanácsot kérhetek a kollégáimtól. A legtöbbet ta­lán Bán Györgytől tanultam, akivel nagyon sokat híradó­som. Kértem, meséljen egy törté­netet, mely örökre emlékezetes marad számára. — Két évvel ezelőtt a szil­veszteri kabaré felvételén tör­tént. A Stan és Pan című bur­­leszkben egy olyan jelenet is volt, amelyet a nézők nem lát­hattak. Egy oroszlánt hoztak be. Nekem oda kellett menni hozzá, s azt mondani: „Jé, oroszlán!” és elszaladni. Sze­gény állat nagyon ideges volt, s így csak háromórás pihenés után vehettük fel a jelenetet. Persze, én is féltem. A tv-fo­­lyosót ketrecekkel zárták el. Nagy nehezen elindul a felvé­tel, megyek az oroszlán felé. Az idegességtől és a félelemtől azonban nem az eredeti szö­veget mondtam, hanem ezt: „Nini, cica!” és elrohantam ... Aztán elárul egy titkot. Könyvet szeretne írni a tv-be­­mondásról, a munka esztétiká­járól, amellyel eddig még nem foglalkoztak. Már írja emlék­iratait, az eddig elkészült anyagot „összes műveimnek” nevezi. Rendszeresen feljegy­zi a bakikat, az érdekes törté­neteket. Az ilyeneket: „vízilab­­darúgó-mérkőzés”, vagy „sze­gedtéri szabadi játékok”. Emlékirataiból lapzártáig 8 oldal készült el... Bartha Katalin Fotó: Komlós Lili Automatizált fekete Egyelőre nem tudom eldön­teni, hogy találmánynak tiisz­­teljem-e, vagy csak zseniális újítsanak azt a roppant elmés riasztókészüléket, amelynek prototípusa már napok óta ki­fogástalanul képviseli szerény háztartásunkban az automati­zálás elvét. A probléma, amely kiagyalására és megszerkeszté­sére késztetett, a következő volt: Nemrég egy ködös, barátság­talan reggelen rájöttünk arra, hogy korunk népszerű nektár­ja, a feketék, reggel a legkí­vánatosabb, közvetlenül ébre­dés után és felkelés előtt, mégpedig az ágyban. Ettől kezdve esténként jól megtö­mnöm Unipressünk tölcsérét frissen darált kávéval, bele­öntöm a hozzávaló vizet, aztán a készüléket kis asztalkájával együtt nyoszolyám mellé állí­tom, hogy aztán reggel, rög­tön az ébredés keserves pilla­natában egyetlen gombnyomás­sal már bele is bo­csáthass­am az áramot. Röpke tíz perc múl­va a friss kávé kellemes illa­ta betölti a lakást. Az üveg­­ibrikből teletöltöm az ugyan­csak odakészített kis csészé­ket, és az egyiket lovagiasan átnyújtom a páromnak, így lendítjük át magunkat az éb­renlétbe. Ebben nem is lenne se­mmi hiba, de megesett néhányszor, hogy a félálomban végrehajtott bekapcsolási művelet elvégzése után visszacsusszantam az álomlétbe, körülbelül úgy, mint ahogyan az uszoda si­kamlós betonpereméről vissza­csúszik olykor a medencébe az ügyefogyottabb kikapaszkodó. Ilyenkor aztán a kávéillatot egyszercsak megfojtja az égett gumi vagy bakelit nehéz sza­ga, sűrű füst telíti a szobát és engem az asszony riadt sikol­tása ránt ki végül az álmok kellemes medencéjéből. Ezen segíteni kellett. Mi más lehetne a segítség, mint az automatizálás. A fölismerés ihletett meg a készülék kifun­dálására, majd prototípusának elkészítésére. Nem kellett más hozzá, mint egy zseblámpa­elem, a hozzávaló parányi égő, kevéske drót és hajdani diák­korom fizika tanulmányainak néhány vérszegény emlékfosz­lánya. Ezekből állt össze több napig tartó barkácsolás ered­ményeképpen a csudálatos ké­szülék, amelynek segítségével az üvegibrikbe csurgó kávé, mint többletsúly zárja az áramkört és fölvillantja a kis villanyégőt. Üzembe helyezése óta egyetlen egyszer sem sült össze a kávéfőző gép szigetelő gumija, bakelit fogantyúja sem szenese­de­tt tovább. Reggelenként ugyanis tottan, éber figyelemmel izga­l es­sük, hogy­­ kigyullad-e a lámpácska? Magyar László rímnap 1966. december 21., szerda, Tamás napja. A nap kél: 7.29 órakor, nyugszik: 15.55 kor. A hold nyugszik: óra­0.36 órakor, kél: 12.32 ómkor. VÁR­HATÓ IDŐJÁRÁS Felhőátvonulások, több he­lyen záporesővel, majd ha­vasesővel, hózáporral. A szél északira fordul és megerősö­dik, helyenként viharossá vá­lik. Enyhe éjszaka. Napköz­ben a hőmérséklet fokozato­san csökken. A várható nap­pali hőmérséklet nulla-plusz 5 fok között lesz. — Tömörkény Istvánnak, Cegléd szülöttének emlékére ma este emlékünnepélyt ren­deznek a ceglédi Kossuth Művelődési Házban. — Megyei tanácstagok be­számolói. Ma délben 12 órá­tól 15 óráig R. Mészáros Sándor Nyáregyházán be­számolót tart. Holnap Czap Miklós Káván tart beszámo­lót. — Országos állat- és kira­kodóvásárt tartanak ma Al­­sónémedin. — Peukert Károly festő­művész kiállítása tegnap délután nyílt meg a váci vá­rosi Madách Imre Művelő­dési Ház földszinti termei­ben. — A MAHART dunaha­­raszti üzemegységében befejezik az éves tervet ma és vízre bocsátják a hatodik 1000 tonnás uszályt — Téli vezetőképző tan­folyamot tart a KISZ Pest megyei Bizottsága mától napon át Vácott, a középis­­­kolák és szakmunkástanuló­intézetek KISZ-titkárai ré­szére. A tanfolyamon töb­bek között a párt IX. kong­resszusáról és a következő félévi akcióprogramról lesz szó. — Gyerekek, ha jók Tesztek, karácsony este nem nézzük meg a tv-műsort! (Pásztor Péter rajza) December 27-én és 28-án BÉKEKÖLCSÖN-SORSOLÁS Az Országos Takarékpénztár december 27-én és 28-án tart­ja az év utolsó államkölcsön­húzásait, a II., a III. és a IV. békekölcsön 1966. második fél­évi sorsolását, az OTP Nádor utcai kultúrtermében. Kedden délután 13 órai kez­dettel a II. Békekölcsönt sor­solják, 112 000 kötvényre 31,6 millió forintot. Szerdán dél­előtt tíz órai kezdettel először a III. Békekölcsön 442 000 köt­vényére 64,2 millió forintot, majd a IV. Békekölcsön 270 500 kötvényére 39,4 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson tehát összesen 824 500 kötvényre 135,2 millió forint jut nyere­mény és törlesztés formájá­ban. A kisorsolt kötvények be­váltását még­ január 9-én kezdik A rádió és a televízió mai műsora KOSSUTH RADIO 8.20: Reggeli hangverseny. 9.35: Munkásakadémia. 10.10: Könnyű­zene. 10.55: Orvosi tanácsok. 11.00: Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik. 11.30: A Szabó család. 12.15: Tánczenei koktél. 13.18: Re­nata Scotto énekel. 13.54: Muzsiká­ló képeslapok. 14.20: Nőkről a nőknek! 14.50: Kóruspódium. 15.15: Téli délután. 15.50: Zenekari mu­zsika. 16.37: Az aranyember. XVI. rész. 17.10: Dzsesszhangver­seny a stúdióban. 18.10: Emlékez­zünk régiekről! 18.30: Új opera­­lemezeinkből. 19.30: A Rádiószín­ház bemutatója. A Walkür-akció. 20.38: Johann Strauss: Tavaszi hangok — keringő. 20.50: Bemutat­juk új lemezünket. Angol asszony lánya. 22.10: Időszerű nemzetközi kérdések. 22.20: Sporthírek. 22.25: David Ojsztrah hegedül. 23.33: Könnyűzene. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: Mozart operaest. 19.57: Zenekari muzsika. 21.41: Dietrich Fischer—­­ Dieskau két dalciklust énekel. TELEVÍZIÓ 17.33: Anyagbörze: Ipari riport­­, műsor. 17.50: Arcképek, találkozá­­­­sok. Sztojan Venev világa. 18.05:­­ Hírek. 18.10: A Magyar Hirdető­k műsora. 18.20: Hogyan tanulnak az állatok? 18.45: Hazai tükör. Ak­tuális jegyzet. 18.50: Teleimpex. Külkereskedelmi és világgazdasá­­­­gi híradó. 19.20: Esti mese. 19.30: I­Tv-híradó. 19.30: Mi és mások . .. I Dokumentumjáték. 20.20: Belphé­­­­gor. Magyarul beszélő francia­­ filmsorozat. IV. rész: Találkozás a­­ kísértettel. (16 éven felülieknek.) j 21.25: „Zengj nekünk dalt, hangok r­nvorázik 15 is- A fekete­ ember’ 1 nagy tanárja...” Emlékműsor zongorázik, lo.io: A fekete ember. Liszt Ferenc halálának 80. évfo.­Szergej Jeszenyin költeménye. . pulóján. 22.10: Szülök, nevelők 15.85: Bródy Tamás és Gyöngy­i egymásközt.. . Televízió a család­ Pál operettjeiből. 15.55: Falusi per­ I­ban. 22.40: Tv-híradó 2. kiadás. PETŐFI RÁDIO 10.00: Bregenz! ünnepi játékok 1966. 12.34: Gazdaszemmel a nagy­világ mezőgazdaságáról. 12.49: Da­lok a munkásmozgalom történeté­ről. 12.59: Verbunkosok, magyar nóták. 14.08: Az Egyesített Tiszti­iskola fúvószenekara játszik. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Edith Piaf énekel. 14.55: Jeanne-Marie Darre­cek. 16.05: Három keringő. 16.26: Találtak megoldást? Vértessy Sán­dor riportja. 16.3«: Délutáni fris­sítő! 17.15: Fiatalokról — fiatalok­nak! 17.25: Kettősök vígoperákból. 17.50: Liszt—Vavrinesz Béla: XIX. magyar rapszódia. 18.10: A repülő osztály. 19.16: A Zsoldos együttes játszik. 19.30: Gazdasági újságíró­ké a szó. 19.40: Népdalok. 20.30: Nyilvános Kodály-hangverseny a stúdióban. 22.35: Cigánydalok, csárdások. URH Eltemették András Lászlót András Lászlót, lapunk mun­katársát tegnap délután két órakor nagy részvét mellett te­mették el a Farkasréti teme­tőben. — Gödöllőn, a volt királyi kastély dísztermében ma délután fenyőfaünnepséget rendez a városi tanács mű­velődési és szociálpolitikai­ osztálya és a fővárosi szociális­otthon vezetősége, a gödöllői öregek és a helyi szociális otthon gondozottai számára. — Újszilvás és Tápiógyör­­gye határában élőnyúl-befo­­­gást tartott a Pest-Szolnok megyei Pincegazdaság. Száz­ötven nyúl­at küldtek a MA­VAD soproni telepére,­­ ahonnan azok tovább indulnak Franciaország, Olaszország, Svájc és az NSZK erdőibe, fajfrissítés céljábóL Grimaldi Egy Abernety nevű an­gol orvoshoz egy napon be­teges külsejű, szegényesen öltözött ember jött el­. Az orvos megvizsgálta, s utá­na így szólt pácienséhez: — Legyen nyugodt, ön nem komoly beteg! Csak kicsit fel kell ráznia ma­gát, mindenekelőtt vidám­ságra, jókedvre van szük­sége! Menjen el egyszer és nézze meg Grimaldit, a ko­mikust. Meglátja, szívből fog kacagni, ez többet használ, gyógyszer!mint a legjobb A páciens szomorúan ráné­zett az orvosra és így szólt: — Doktor úr, én vagyok Grimaldi... — — A flamand, francia és angol művészetről tart elő­adást ma délután Vácott, a Madách Imre Művelődési Ház művészeti dr. Végvári Lajos klubjában főiskolai tanár. Ü­­lök a tv előtt és reszketve nézem a Louvre termeit. Mellettem a feleségem fogva­cogva és lélegzetvisszafojtva harapdálja a körmeit. A gye­reket már előzőleg lefektet­tük, mert a Louvre nem neki való, majd megnézheti akkor, ha már elmúlt tizenhat éves. A tárlavezető egy Belphe­­gor nevű fantom, akiről még semmit sem tudunk, csak azt, hogy a képzőművészeti mű­veltségünket emlegeti, mi­közben időnként eltűnik egy antik szobor mögött úgy, hogy Menradier felügyelő és André a diák bottal üthetik a nyomát. Közben, hogy mű­élvezetünk teljes legyen, időnként lőnek is, mert Louvreban a dohányzás és a a kiállított művek fogdosása szigorúan tilos, viszont lövöl­dözni szabad, mert azt a fel­iratok nem tiltják. Egyébként én azt is tudom, hogy hiába lőnek, mert a krimi négy ré­szes, és csak a negyedik rész­nél, este lesz meg a tettes, kü­lönben odalenne a műélvezet. Kiekem­ lett igazam, mert­­­­ vasárnap este, mikor vége lett a harmadik résznek, még semmit sem sejtünk, csak a feleségem sápadt egy kicsit. Én reszkető kezekkel leve­szem a képeket a falról és ki­viszem az előszobába, mára elég a műélvezetből, mert és ahol a festmények vannak, ott Belphegor is előbukkan­hat, én pedig éjjel aludni akarok, csak előbb bekapok egy pofa Belloidot. Az új krimi ötletét egyéb­ként zseniálisnak tartom, mert amíg az ember megtudja, hogy ki a gyilkos, addig vi­lághírű festmények és szob­rok keltik fel érdeklődését a képzőművészet iránt. Az ada­golás is egyszerű: egy egy festmény, egy szúrás lövés egy szobor, egy ökölcsapás egy asszír régiség úgy, hogy em­ber legyen a talpán, aki majd az ideggyógyintézetben nem képzőművészeti könyveket kér a látogatóitól. L­elki szemeimmel már lá­­tom, hogy az Angyal-soro­zat legújabb filmje, a Véres Gobelin a londoni British Mú­zeumban játszódik majd, ahol Angyal végig bokszol egy egész épületszárnyat és a végén egyiptomi, görög és ró­mai régiségek között teszi ár­talmatlanná a gyilkost, mi­közben neki egy hajaszála sem görbül meg, mert egy Roger Moor a British Múzeumban is új. És persze a legközelebbi szovjet kémfilm a leningrádi Ermitázsban játszódik majd le, ahol az ellenséges nagyha­talom embere az intarziás pad­lón harap majd a fűbe, hogy alulról szagolja Leonardo da Vinci Madonna gyermekkel cí­mű képét. Az új NDK krimiben majd a nyomok a drezdai képtárba vezetnek, és az új magyar Hó­hér nem fotós lesz, hanem res­taurátor a Szépművészeti Mú­zeumban. És esténként, a tv-készülé­­kek előtt a kiállítási termek láttán kiművelt­­ emberfők töprengenek majd, hogy ki a gyilkos és melyik szobor mö­gött vagy alatt bujkál. És barátaim, ismerőseim hátam mögött így beszél­n­nek majd rólam: — Intelligens ember, igaz, hogy minden krimit megnéz. Miklós Ottó Tárlatvezető: Belphegor

Next