Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
2 «w merdP Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra sem az ígérgetések a egyébként jellemzőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk hozzájárulnak annak megtéretéséhez. Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a reform előreviszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját . Ennek útja világgazdaságban, a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a félreértések és legkülönbözőbb félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a „kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról”, a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdasági reform, a szocialista tert>gazdálkodás új követelményeknek fő továbbfejlesztése, megfeleA népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazdasági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasználása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálat, a piac szabályozó szerepének. Más szóval teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni. Jobban érvényesül ezután a szocialista bérezési elv Az általános kilátásokat illetően a fejlődést meghatározza maga a harmadik ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságban. A gazdasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát, a termelőmunkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőknek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. Vagy akadnak olyan emberek is a különböző területen, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkezőleg. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankodnak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dolgozók rovására, a munka imitálásával akartak és sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadással, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül „ingyen” lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből következett, s emberileg érthető, de nem volt elfogadható. Ezért a Tervhivatal, a kormány Gazdasági Bizottsága ezeket a „beruházási rohamokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincsen tekintettek Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára, mérjék fel a követelményeket, amelyeknek üzemük eleget kell hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasztók igényeinek megfelelően. Hasonlóképpen fel kell tárni a birtokukban levő termelőeszközök eddiginél jobb, hatékonyabb kihasználásának lehetőségeit, az úgynevezett belső tartalékokat Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gazdasági vezetők, ha meglátásaikat és elgondolásaikat, a feladatokat megbeszélik munkatársaikkal, a helyi párt-, szakszervezeti, ifjúsági vezetőkkel, tanácsfunkcionáriusokkal, munkásokkal, a termelőszövetkezeti tagokkal. A társadalmi szervezetek, a dolgozók támogatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosít a gazdasági vezetők számára és nélkülözhetetlen a reformmal kapcsolatos feladatok jó megoldásához. Kádár elvtárs itt utalt arra, hogy a gazdasági építőmunka ma a szocialista forradalom előrevitelének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságának és hatáskörének növekedésével ez együtt jár. Az érdemi befolyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak ügyeknek száma, a gazdasági amelyeket „fent” és távol, azoknak a száma, s növekszik amelyeket helyben fognak eldönteni. Részben általános agrárpolitikánkból adódóan, s részben a gazdasági reformmal összefüggésben sok fontos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként tavasszal összeül a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan alakul a termelőszövetkezetek élete, munkája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb feltételeket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek munkájához. A szorosam vett választási kérdések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mutatják, 85 ezer tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről mit szó. A tanácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek, s bizonyos vonatkozásban tömegszervezetekként is működnek, rendszerünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fejlődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági működést is kifejtő, s a területi fejlesztés kérdésében még nagyobb szerepet játszó tanácsokat. Ha a dolgozók életkörülményeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetőek a tanácsok, amelyek a közművek, utak és lakások sában és sokféle karbantartószolgáltatás tekintetében a dolgozó milliók mindennapi problémáival foglalkoznak. Városaink, falvaink általános fejlesztése, szépítése szorosabban és kultúrája a legösszefügg a tanácsok munkájával. A tanácsok úgynevezett „helyi” munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekintettel, a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az önállóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók számára jobb munkafeltételeket biztossítani. Népünk támogassa a tanácstagjelölteket szavazatával, s majd munkájukban megbecsülésével, mert a közös ügyek fontos területén vár rájuk nagy és felelősségteljes feladat. Országunk ma tényezője a nemzetközi életnek Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készülünk, abban a meggyőződésben, hogy a választások során népünk jóváhagyja és szavazatával is megerősíti politikai törekvéseinket, célkitűzéseinket a társadalmi és a választások után megnövekedett erővel dolgozhatunk elérésükért. De ahogy mindenkor, így most is figyelembe kell vennünk a nemzetközi helyzetet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követhetünk ideiglenes és ingadozó, konjunkturális elgondolásokat, mert feladatunk is állandó. Védelmezzük nemzeti függetlenségünket, országunk szuverenitását, népünk szocialista vívmányait és békéjét. Ennek megfelelően harcban állunk az imperializmussal, minden agresszióval, és vállvetve küzdünk mindazokkal, akik határainkon kívül, szerte a világon a békéért, a népek függetlenségéért, barátságáért, egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barátság és gyümölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializmus, a haladás, a béke legerősebb tánuszát becsüljük, s ebben az évben, mint a világ minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Októ 1967. FEBRUÁR 33., CSÜTÖRTÖK béri Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt össze bennünket minden szocialista országgal és bizalommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársaság is tagja a Varsói Védelmi Szerződésnek. A Magyar Népköztársaság ma tényezője a nemzetközi életnek saját eredményei alapján, azért, mert szocialista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája következetes és szorosan együtt halad a szocialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a kapitalista országok viszonylatában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország között normális államközi kapcsolatok létesülnek, ha kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális csere alakul ki. De a norma a felekre egyformán kötelező: — Békésen egymás mellett élni annyi, mint tiszteletben tartani minden ország területi sérthetetlenségét, minden nép nemzeti függetlenségét, tartózkodni más országok belügyeibe való beavatkozástól, tiszteletben tartani minden nép jogát társadalmi rendszerének szabad megválasztásához és tárgyalások útján rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket. A kapitalista országok vezetőinek tudniuk kell, hogy Magyarország sem egy, sem három tál lencséért nem eladó. Egyébként országunk számos kapitalista országnak korrekt, a megállapodásokat pontosan betartó jó partnere, és ilyen viszony létesítésére készek vagyunk olyan országokkal is, amelyekkel ez eddig nem alakulhatott ki. A Magyar Népköztársaság támogat minden olyan kezdeményezést, amely az államok közötti normális kapcsolatok kialakítását, a nemzetközi helyzet enyhülését előmozdíthatja, és sorompót állít egy új világháború kirobbanásának megakadályozására. Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a vezető kapitalista államok szóvivői sem támadják, ellenkezőleg, ők is ezt hangoztatják. Ezzel szemben jelenleg a világban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amelyek a legnagyobb éberségre és az erőszakkal való szembeszegülésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egyesült Államok költségvetése az idén meghaladja a százmilliárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka, tehát az amerikai adófizető minden dollárjából ötvenhat cent, katonai kiadások fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai támaszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sok ezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Közel félmillió megszálló katonával operál Dél-Vietnamban, és naponta agressziót követ el a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok a vietnami nép ellen elkövetett agresszióval és háborújával kivívta maga ellen az egész világ haladó embereinek felháborodását és elszigetelődött még saját szövetségesei között is — jelentette ki Kádár János, s hangsúlyozta: a vietnami nép harca igazságos, a világ minden haladó embere velük van. Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, és a népek előbbutóbb rá fogják az USA imperializmust kényszeríteni arra, hogy eltávozzon onnan, és érvényesülni fog a vietnami nép elidegeníthetetlen önrendelkezési joga. A nemzetközi helyzetet bonyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezítik a Kínai Népköztársaságban kibontakozott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista országok egysége ellen, a vietnami nép támogatásának összehangolása ellen lép fel és rágalmazó hadjáratot folytat a szocialista országok és testvérpártok többsége, különösképpen a Szovjetunió és vezetői ellen. A Kínai Népköztársaságon belül Mao elnök és követői hatalmi harcot folytatnak és le akarnak számolni mindazokkal, akik szembekerültek politikájukkal. Mindez joggal nyugtalanítja és aggodalommal tölti el a világ haladó embereit. A Magyar Szocialista Munkáspárt is sajnálatosnak tartja ezeket az eseményeket. Rokonszenvet érez a kínai munkásosztály és dolgozó népe iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végülis leküzdik a kommunizmustól idegen törekvéseket, és helyreáll egységünk a marxizmus—leninizmus alapján, a Kínai Népköztársaság a szocialista forradalom útján halad tovább. Az imperialistáknak a pekingi eseményekkel kapcsolatos számvetése is tévesnek fog bizonyulni, mert Vietnam nem marad egyedül, a szocialista országok és a világ kommunista és munkáspártjai, az egész haladó emberiség folytatja harcát Vietnam megsegítéséért. Arra törekszünk: a Duna völgye az európai béke őrzőié legyen Kedves elvtársak! Az utóbbi időben ismét napirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy kontinensünk határain. A XX. század történelmi tapasztalatai mutatják, hogy a világ sorsa elválaszthatatlan Európa sorsától. A Varsói Szerződés országai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson kifejezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kollektív biztonság megteremtéséért dolgozni. Az az elgondolás, hogy Európa államának képviselői minden együttesen dolgozzák ki és kössék meg az európai kollektív biztonság szerződését. Mi szükségesnek tartjuk az európai kommunista pártok közös hívását tanácskozásának összeaz európai biztonság kérdésében és azon részt veszünk. A második világháború időszakában Európa pernek a Hitler-fasizmus néellen vívott szabadságharca élén a munkásság haladt. A kollektív biztonság megteremtéséért jelenleg folyó harcban is élenjáró szerepe van az európai munkásságnak. Az európai biztonság kérdésének vizsgálata során természetesen sok kérdés felmerül, így a NATO és a Varsói Szerződés közötti meg nem támadási szerződés kötése, a két katonai szövetség egyidejű feloszlatása, az atommentes övezetek kérdése, a hadseregek létszámának csökkentése és más kérdések. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a központi probléma, amelynek elfogadható rendezése nélkül Európa biztonsága elképzelhetetlen, a német kérdés. Európában a biztonság megközelítése a második világháború eredményeként kialakult határok, a történelmileg kialakult két német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság elismerésén keresztül történhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nyilvános állásfoglalásaiban és diplomáciai közlésekben ismételten azt hangoztatta, hogy békés törekvései vannak, s ennek bizonyságául rendezni kívánja kapcsolatait a kelet-európai szocialista országokkal. Mi már múlt év december első napjaiban, pártunk kongresszusán világosan és nyilvánosan kifejtettük álláspontunkat ebben a kérdésben. Ami a bonni a szavak kijelentéseket illeti, hitelét, mint tudvalevő a tettek adják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya valóban rendezni kívánja kapcsolatait az európai szocialista országokkal, s hozzá akar járulni az európai helyzet tényleges javításához, akkor olyan lépéseket kell tennie, amelyek a mindenféle revansista törekvéssel való határozott szakítást bizonyítják. Ez egyértelmű az Odera—Neisse határ elismerésével, az atomfegyverről, az úgynevezett egyedüli képviselet igényéről való lemondással és természetesen vonatkozik a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztársaságot illeti, mi normális viszonyt, diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat akarunk kiépíteni minden országgal, amely erre készséget mutat és különösen fontosnak tartjuk az európai országokhoz fűződő kapcsolatainkat. Ápoljuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a szomszédos országokkal, a szocialista Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával. Rendeztük viszonyunkat egyetlen kapitalista szomszédunkkal, Ausztriával. Arra törekszünk, hogy a Duna völgye az európai béke tényezője legyen. Javultak és bővültek kapcsolataink Franciaországgal és más nyugat- és északeurópai kapitalista országgal is. Nagyra értékeljük a Szovjetuniónak az európai helyzet javítása érdekében kifejtett munkáját. Üdvözöljük a szovjet—francia, a szovjet—angol kapcsolatok javulását, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének Olaszországban és VI. Pál pápánál tett látogatását. Üdvözöljük és cselekvően támogatjuk mindazon ismert lépéseket és javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok tettek, amelyek megvalósulásuk esetén valóban elősegítik az európai biztonság megteremtését. Elveinkből, társadalmi rendszerünk lényegéből fakad, hogy minden tőlünk telhető támogatást megadunk a felszabadult és szabadságukért küzdő népeknek. Mélységesen elítéljük és megbélyegezzük a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás harcosainak üldözését, legyen ilyen bárhol a világon. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzet néhány érintett kérdése is mutatja a világban jelenleg meglevő viszonyok bonyolultságát Semmiféle imperialista erő és agresszió, a haladás erőinek kegyetlen üldözése sem tudta és nem tudja ma sem megakadályozni a történelem törvényszerű fejlődését Létrejött a Szovjetunió, a szocializmus világrendszerré vált, gyarmati rendszer a széthaladás állapotában van, az emberiség megállíthatatlanul halad a nemzeti függetlenség, a társadalmi felszabadulás útján. Hogy ez a haladás még gyorsabb legyen, szorosabbra kell vonni sorainkat növelni kell a szocialista országok, a haladás és a béke minden erejének egységét együttműködését A Magyar Szocialista Munkáspárt, népi hatalmunk, szocialista elveitől vezéreltetve mindent megtesz ma és a jövőben (Folytatás a 3. oldalon)