Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

2 «w merdP Választási nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munká­sok, parasztok, mérnökök, tu­dományos kutatók munkájá­tól, s anna­k hatékonyságától. Választásainkra sem az ígérgetések a egyébként jellem­zőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyé­nek is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk hozzájárulnak annak megtére­­­­téséhez. Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a re­form előreviszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emel­nünk kell hazánk szerepét és rangját . Ennek útja világgazdaságban, a műszaki fejlő­dés, a termelékenység, a jöve­delmezőség energikusabb nö­velése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredmé­nyeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a félreértések és legkülönbözőbb félremagyará­zások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a „kapitalista gazdálkodás ele­meinek felújításáról”, a gazda­sági vezetők tömeges elbocsá­tásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdasági reform, a szo­cialista tert>gazdálkodás új követelményeknek fő továbbfejlesztése, megfele­A nép­gazdaság tervszerű fejleszté­sét az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mér­tékben közgazdasági, gazda­sági eszközökkel fogjuk biz­tosítani. Éppen a rendelke­zésre álló termelési eszkö­zök hatékonyabb kihaszná­lása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgaz­dasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szere­pet kell biztosítani a keres­let és kínálat, a piac szabá­lyozó szerepének. Más szóval teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni. Jobban érvényesül ezután a szocialista bérezési elv Az általános kilátásokat il­letően a fejlődést meghatá­rozza maga a harmadik öt­éves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fo­gyasztás és életszínvonal nö­velését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságban. A gazda­sági munkát közvetlenül irá­nyító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mérték­ben végezhetnek ezután va­lóban alkotó munkát, a ter­melőmunkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv ha­tékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosí­tott alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet ad­nak munkájukkal a társada­lomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőknek, munkásnak, pa­rasztnak, alkalmazottnak, dol­gozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. Vagy akadnak olyan embe­rek is a különböző terüle­ten, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg telje­sen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellen­kezőleg. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetők­nek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankodnak azok a kevesek, akik eddig a becsü­letesen dolgozók rovására, a munka imitálásával akartak és sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a mi­nisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadás­sal, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak el­osztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért Vilá­gos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül „ingyen” lehet beruhá­záshoz jutni. Az ilyen törek­vés a helyzetből következett, s emberileg érthető, de nem volt elfogadható. Ezért a Terv­hivatal, a kormány Gazdasági Bizottsága ezeket a „beruhá­zási rohamokat” a népgazda­ság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfor­dul, hogy olyan gazdasági ve­zetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek ál­taluk irányított gazdasági ve­zetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság, a Minisztertanács általános fel­hívása alapján már most ön­álló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. El­ítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termé­kek térhódítását, de a fogyasz­tóra eközben nincsen tekintet­tek Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkeze­tek vezetői készüljenek fel megfelelően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás idő­szakára, mérjék fel a követel­ményeket, amelyeknek üze­mük eleget kell hogy tegyen a népgazdaság és a fogyasztók igényeinek­­ megfelelően. Ha­sonlóképpen fel kell tárni a birtokukban levő termelőesz­közök eddiginél jobb, hatéko­nyabb kihasználásának lehető­ségeit, az úgynevezett belső tartalékokat Ezt a munkát jól csak úgy végezhetik el a gaz­dasági vezetők, ha meglátásai­kat és elgondolásaikat, a fel­adatokat megbeszélik munka­társaikkal, a helyi párt-, szak­­szervezeti, ifjúsági vezetőkkel, tanácsfunkcionáriusokkal, munkásokkal, a termelőszövet­­­kezeti tagokkal. A társadalmi szervezetek, a dolgozók támo­gatása hatalmas alkotó erőt szabadít fel és biztosít a gaz­dasági vezetők számára és nél­külözhetetlen a reformmal kapcsolatos feladatok jó meg­oldásához. Kádár elvtárs itt utalt arra, hogy a gazdasági építőmunka ma a szocialista forradalom előrevitelének központi kér­dése, s ezért a pártszervezetek­nek, a tömegszervezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Ha­táskörük és felelősségük e té­ren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságának és hatáskörének növekedésével ez együtt jár. Az érdemi befolyásolás lehe­tősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak ügyeknek száma, a gazdasági amelyeket „fent” és távol, azoknak a száma, s növekszik amelyeket helyben fognak eldönteni. Részben általános agrárpoli­tikánkból adódóan, s részben a gazdasági reformmal össze­függésben sok fontos állásfog­lalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszö­vetkezetekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként ta­vasszal összeül a termelőszö­vetkezetek országos kongres­­­szusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan alakul a termelőszövet­kezetek élete, munkája a mó­dosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan in­tézkedés történt, amely kedve­zőbb feltételeket teremt az ed­diginél a termelőszövetkezetek munkájához. A szorosam vett választási kérdések közül még egyről kí­vánok szólni — folytatta Ká­dár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjá­választja. Mint a jelölések ös­­­szesített adatai mutatják, 85 ezer tanácstagot fogunk meg­választani. Már maga a pusz­ta szám is jelzi, hogy közéle­tünk milyen fontos kérdéséről mit szó. A tanácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, köz­igazgatási szervek, s bizonyos vonatkozásban tömegszerveze­tekként is működnek, rendsze­rünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fej­lődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági műkö­dést is kifejtő, s a területi fej­lesztés kérdésében még na­gyobb szerepet játszó tanácso­kat. Ha a dolgozók életkörül­ményeinek javításáról szó­lunk, nem mellőzhetőek a ta­nácsok, amelyek a közművek, utak és lakások sában és sokféle karbantartó­szolgáltatás tekintetében a dolgozó mil­liók mindennapi problémáival foglalkoznak. Városaink, fal­­vaink általános fejlesztése, szépítése szorosabban és kultúrája a leg­összefügg a ta­nácsok munkájával. A tanácsok úgynevezett „helyi” munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekin­tettel, a gazdaságvezetési re­form egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az ön­állóság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kí­ván kormányzatunk a taná­csokban dolgozók számára jobb munkafeltételeket bizto­­s­sítani. Népünk támogassa a tanácstagjelölteket szavazatá­val, s majd munkájukban megbecsülésével, mert a köz­ös ügyek fontos területén vár rájuk nagy és felelősségteljes feladat. Országunk ma tényezője a nemzetközi életnek Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készü­lünk, abban a meggyőződés­ben, hogy a választások során népünk jóváhagyja és szava­zatával is megerősíti politikai törekvéseinket, célkitűzéseinket a társadalmi és a válasz­tások után megnövekedett erővel dolgozhatunk elérésü­kért. De ahogy mindenkor, így most is figyelembe kell vennünk a nemzetközi helyze­tet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rög­tönözhetünk, nem követhe­tünk ideiglenes és ingadozó, konjunkturális elgondolásokat, mert feladatunk is állandó. Védelmezzük nemzeti függet­lenségünket, országunk szu­verenitását, népünk szocialista vívmányait és békéjét. Ennek megfelelően harcban állunk az imperializmussal, minden ag­resszióval, és vállvetve küz­dünk mindazokkal, akik hatá­rainkon kívül, szerte a vilá­gon a békéért, a népek füg­getlenségéért, barátságáért, egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barátság és gyümölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializ­mus, a haladás, a béke legerő­sebb tánuszát becsüljük, s eb­ben az évben, mint a világ minden haladó embere és né­pe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Októ­ 1967. FEBRUÁR 33., CSÜTÖRTÖK béri Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt ös­­­sze bennünket minden szocia­lista országgal és bizalommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársaság is tag­ja a Varsói Védelmi Szerző­désnek. A Magyar Népköztár­saság ma tényezője a nemzet­közi életnek saját eredményei alapján, azért, mert szocia­lista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája kö­vetkezetes és szorosan együtt halad a szocialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a ka­pitalista országok viszonyla­tában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország között normális államközi kapcsola­tok létesülnek, ha kölcsönö­sen előnyös gazdasági és kul­turális csere alakul ki. De a norma a felekre egyformán kötelező: — Békésen egymás mellett élni annyi, mint tisz­teletben tartani minden ország területi sérthetetlenségét, min­den nép nemzeti függetlensé­gét, tartózkodni más orszá­gok belügyeibe való beavatko­zástól, tiszteletben tartani minden nép jogát társadalmi rendszerének szabad megvá­lasztásához és tárgyalások út­ján rendezni a vitás nemzet­közi kérdéseket. A kapitalista országok veze­tőinek tudniuk kell, hogy Ma­gyarország sem egy, sem há­rom tál lencséért nem eladó. Egyébként országunk számos kapitalista országnak kor­rekt, a megállapodásokat pontosan betartó jó partnere, és ilyen viszony létesítésére készek vagyunk olyan orszá­gokkal is, amelyekkel ez ed­dig nem alakulhatott ki. A Magyar Népköztársaság támo­gat minden olyan kezdemé­nyezést, amely az államok kö­zötti normális kapcsolatok kialakítását, a nemzetközi helyzet enyhülését előmozdít­hatja, és sorompót állít egy új világháború kirobbanásá­nak megakadályozására. Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a vezető kapi­talista államok szóvivői sem támadják, ellenkezőleg, ők is ezt hangoztatják. Ezzel szem­ben jelenleg a világban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amelyek a legnagyobb éber­ségre és az erőszakkal való szembeszegülésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egye­sült Államok költségvetése az idén meghaladja a százmil­­liárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka, tehát az amerikai adófizető minden dollárjából ötvenhat cent, katonai kiadá­sok fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai támaszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sok ezer ki­lométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Közel félmillió megszálló ka­tonával operál Dél-Vietnam­­ban, és naponta agressziót kö­vet el a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len. Az Egyesült Államok a viet­nami nép ellen elkövetett ag­resszióval és háborújával ki­vívta maga ellen az egész vi­lág haladó embereinek felhá­borodását és elszigetelődött még saját szövetségesei között is — jelentette ki Kádár Já­nos, s hangsúlyozta: a vietna­­m­­i nép harca igazságos, a világ minden haladó embere velük van. Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, és a népek előbb­utóbb rá fogják az USA im­perializmust kényszeríteni ar­ra, hogy eltávozzon onnan, és érvényesülni fog a vietnami nép elidegeníthetetlen önren­delkezési joga. A nemzetközi helyzetet bo­nyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezítik a Kí­nai Népköztársaságban kibon­takozott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista orszá­gok egysége ellen, a vietnami nép támogatásának összehan­golása ellen lép fel és rágal­mazó hadjáratot folytat a szocialista országok és test­vérpártok többsége, különös­képpen a Szovjetunió és ve­zetői ellen. A Kínai Népköz­­társaságon belül Mao elnök és követői hatalmi harcot foly­tatnak és le akarnak szá­molni mindazokkal, akik szembekerültek politikájukkal. Mindez joggal nyugtalanítja és aggodalommal tölti el a világ haladó embereit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt is sajnálatosnak tart­ja ezeket az eseményeket. Ro­­konszenvet érez a kínai mun­kásosztály és dolgozó népe iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végülis leküzdik a kommunizmustól idegen törekvéseket, és hely­reáll egységünk a marxiz­mus—leninizmus alapján, a Kínai Népköztársaság a szo­cialista forradalom útján ha­lad tovább. Az imperialistáknak a pe­kingi eseményekkel kapcso­latos számvetése is tévesnek fog bizonyulni, mert Vietnam nem marad egyedül, a szocia­lista országok és a világ kom­munista és munkáspártjai, az egész haladó emberiség foly­tatja harcát Vietnam megsegí­téséért. Arra törekszünk: a Duna völgye az európai béke őrzőié legyen Kedves elvtársak! Az utóbbi időben ismét na­pirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy kontinen­sünk határain. A XX. század történelmi tapasztalatai mu­tatják, hogy a világ sorsa el­választhatatlan Európa sor­sától. A Varsói Szerződés or­szágai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson ki­fejezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kol­lektív biztonság megteremté­séért dolgozni. Az az elgon­dolás, hogy Európa államának képviselői minden együt­tesen dolgozzák ki és kössék meg az európai kollektív biz­tonság szerződését. Mi szükségesnek tartjuk az európai kommunista pártok közös hívását tanácskozásának össze­az európai biztonság kérdésében és azon részt ve­szünk. A második világhábo­rú időszakában Európa pernek a Hitler-fasizmus né­el­len vívott szabadságharca élén a munkásság haladt. A kollektív biztonság megterem­téséért jelenleg folyó harc­ban is élenjáró szerepe van az európai munkásságnak. Az európai biztonság kér­désének vizsgálata során ter­mészetesen sok kérdés fel­merül, így a NATO és a Var­sói Szerződés közötti meg nem támadási szerződés kö­tése, a két katonai szövet­ség egyidejű feloszlatása, az atommentes övezetek kérdé­se, a hadseregek létszámá­nak csökkentése és­ más kér­dések. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a központi probléma, amelynek elfogad­ható rendezése nélkül Eu­rópa biztonsága elképzelhetet­len, a német kérdés. Euró­pában a biztonság megköze­lítése a második világháború eredményeként kialakult ha­tárok, a történelmileg kiala­kult két német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság elismerésén keresztül tör­ténhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya nyilvános állásfogla­lásaiban és diplomáciai köz­lésekben ismételten azt han­goztatta, hogy békés törek­vései vannak, s ennek bizony­ságául rendezni kívánja kap­csolatait a kelet-európai szo­cialista országokkal. Mi már múlt év december első nap­jaiban, pártunk kongresszu­sán világosan és nyilváno­san kifejtettük álláspontun­kat ebben a kérdésben. Ami a bonni a szavak kijelentéseket illeti, hitelét, mint tud­valevő a tettek adják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya valóban rendezni kí­vánja kapcsolatait az euró­pai szocialista országokkal, s hozzá akar járulni az euró­pai helyzet tényleges javítá­sához, akkor olyan lépése­ket kell tennie, amelyek a mindenféle revansista törek­véssel való határozott szakí­tást bizonyítják. Ez egyértel­mű az Odera—Neisse határ elismerésével, az atomfegy­verről, az úgynevezett egye­düli képviselet igényéről való lemondással és természetesen vonatkozik a másik német ál­lam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztársa­ságot illeti, mi normális vi­szonyt, diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat akarunk kiépíteni minden or­szággal, amely erre készséget mutat és különösen fontosnak tartjuk az európai országok­hoz fűződő kapcsolatainkat. Ápoljuk és fejlesztjük kapcso­latainkat a szomszédos orszá­gokkal, a szocialista Szovjet­unióval, Csehszlovákiával, Ro­mániával és Jugoszláviával. Rendeztük viszonyunkat egyetlen kapitalista szomszé­dunkkal, Ausztriával. Arra tö­rekszünk, hogy a Duna völgye az európai béke tényezője le­gyen. Javultak és bővültek kapcsolataink Franciaország­gal és más nyugat- és észak­európai kapitalista országgal is. Nagyra értékeljük a Szov­jetuniónak az európai helyzet javítása érdekében kifejtett munkáját. Üdvözöljük a szov­jet—francia, a szovjet—angol kapcsolatok javulását, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökének Olaszországban és VI. Pál pápánál tett látogatását. Üdvözöljük és cselekvően tá­mogatjuk mindazon ismert lé­péseket és javaslatokat, ame­lyeket a Szovjetunió, Lengyel­­ország, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok tettek, amelyek meg­valósulásuk esetén valóban elősegítik az európai bizton­ság megteremtését. Elveinkből, társadalmi rend­szerünk lényegéből fakad, hogy minden tőlünk telhető támogatást megadunk a fel­szabadult és szabadságukért küzdő népeknek. Mélységesen elítéljük és megbélyegezzük a nemzeti függetlenség, a társa­dalmi haladás harcosainak ül­dözését, legyen ilyen bárhol a világon. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzet né­hány érintett kérdése is mu­tatja a világban jelenleg meg­levő viszonyok bonyolultságát Semmiféle imperialista erő és agresszió, a haladás erőinek kegyetlen üldözése sem tudta és nem tudja ma sem meg­akadályozni a történelem tör­vényszerű fejlődését Létre­jött a Szovjetunió, a szocializ­mus világrendszerré vált, gyarmati rendszer a széthal­a­dás állapotában van, az embe­riség megállíthatatlanul halad a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi felszabadulás útján. Hogy ez a haladás még gyor­sabb legyen, szorosabbra kell vonni sorainkat növelni kell a szocialista országok, a haladás és a béke minden erejének egységét együttműködését A Magyar Szocialista Munkás­párt, népi hatalmunk, szocia­lista elveitől vezéreltetve min­dent megtesz ma és a jövőben (Folytatás a 3. oldalon)

Next