Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-18 / 194. szám
KÉT HÉT UTÁN EZT MONDJÁK: „JÓEZ A Aki még fél és aki „menő" akar lenni Augusztus elsején tizenkilenc fiatal várakozott a Gépjavító Ktsz udvarán az elosztásra. Tizenkilencen, akik itt akarnak szeptembertől szakmát tanulni. Két hét próbaidőt töltöttek az üzem falai között. Megismerték a szerszámokat, a munka menetét és ütemét... El lehet-e dönteni ennyi idő alatt, hogy szeretik-e a szakmát, amit ők — vagy a szüleik — választottak? Kitartanak-e egy egész életen át mellette? Letelt a két hét, három nap múlva, hétfőn már szerződést kötnek. Mindenesetre a szakemberek, akik ilyen rövid idő alatt igyekeztek a szakma minden szépségét megmutatni, azt szeretnék, ha nem kényszerűségből, hanem a választott és kicsit megismert szakma iránti szeretetből kötnék meg a szerződéseket. No, és a fiúk? Kaszap Feri 3,5-tel végezte az általános iskolát. Vékony, csendes gyerek. — Esztergályos leszek — újságolja. — És erre a kis gépre szeretnék szeptemberben is kerülni, ezen szeretnék tanulni. Talán azért szerettem meg a szakmát, mert olyan szép fényes dolgokat lehet itt csinálni... Az igazság az — mondják, akik tudják —, hogy még „idegenkedik” a géptől. Magyarul mondva: fél. Azt mondják, három év alatt — ennyi az inasévek száma — megszokja... A szakma szeretete sok mindenen átsegít. Nagy Pista már egyedül dolgozik egy beállított műveleten. Két hete van itt ő is, de már egészen biztosan mozog a gépek között. — A szakmát szeretem, csak a söprögetést, meg a takarítást nem. Majd ha már igazi, jó esztergályos lesz, azt is megtanulja, hogy a jó szakember rendet tart a gépe környékén, vigyáz a gépre, ha azt akarja, hogy sokáig szolgálja őt. Az autószervizben a kis Borbé-gyerek. Édesapja itt lakatos a ktsz-ben. Hogy miért nem az édesapja szakmáját választotta? — így válaszol: — Szeretem a motorokat, a szép autókat, és ha nagy leszek, nekem is lesz majd. Különben is „menő”, aki ért hozzá, hát én szeretnék érteni... T. I. Kettőszázhét kitüntetés A konzervgyárban auguszdolgozik ] tus 20-ra kettőszázheten kapnak kiváló dolgozó kitüntertést: hatvanhatan oklevelet, hetvenketten a kiváló dolgozónak járó első jelvényt. Hatvankilencen másodszor lesznek kiváló dolgozók. Száz nő _ másfél vagon A konzervgyár VI. üzemében, az édesüzemben az asszonyok és lányok őszibarackot tesznek üvegbe. Száz nő 3300 ötkilós üveget tölt meg, illetve kell megtöltenie. Ennyi barackot kell a pucolástól a kasokba rakásig munkával kísérniük. Ez másfél vagont jelent. De ennél többet szoktak csinálni. Óvatosság és egy kis szerencse Utána még sohasem sikoltoltak Azt mondják róla, jókezű, óvatos sofőr. Biztos ami biztos, a rendőrségen is érdeklődünk Beke Lászlóról, a Gépjavító és Faipari Ktsz „pilótájáról” — ismerik-e? — Hogyne ismernénk. Jó humorú fiatal ember, de öreg sofőr már... — többet nem mondanak róla. Kell-e ennél jobb útravaló egy sofőrnek? Elfoglalt ember. Ha délelőtt keresem, azt mondják Pestre ment, délután éppen Ajkára- Ezért úgy döntök, hogy találomra keresem fel tormási lakásában. Szerencsém van és otthon találom. Éppen az ajtókat festi. — Mit mondhatnék az életemről? A háború után én is Pestre kerültem egy építőipari vállalathoz, mint olyan sokan mások. Acs inas voltam, ott is szabadultam. A honvédségnél sofőrre volt szükség, ezért tanultam meg vezetni, így kaptam meg a jogosítványt. Amikor leszereltem, „szakmásítottam” a papírt. Azután jött a vándorélet. 1954-ben az olajbányászokhoz kerültem. Négyszázhúszezer kilométert vezettem a vállalatnál. Amíg legény voltam, ment is a vándorlás. De ahogy gyerekből emberré érik a férfi, állandó otthon után is vágyakozik. Én is így voltam. Meg a feleségem is kért, hogy maradjak már itthon ... — Most a hetedik éve dolgozom itthon, a Gépjavító Ktsz-nél. A nyolcszáshúszezredik kilométert járom, idáig balesetmentesen. — Hála istennek — szól erre közbe az asszony. — Meg szokták kérdezni tőlem, hogy mi ennek a titka. Én azt hiszem, hogy óvatosság, no meg egy kis szerencse, ennyi az egész... S hogy mit szeretnék? Azt a még hátralévő száznyolcvanezer kilométert is balesetmentesen tenni meg, így érni el az egymilliomodikat. (tóth) Az egy milliomodik felé... XI. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM Ij benzinkút A konzervgyár Ceglédi úti telepe mellett, a régi szeméttároló helyén építik az új benzinkutat. Markológépek, daruk, dömperek sora segíti a szakemberek munkáját. FŰTHETŐ KLUB A FOLYOSÓN, „Pendliző” osztály - akár az egyetemen Ez az osztály, amelyről itt szó esik, szeptemberben kezdi meg a tanulást a Petőfi általános iskolában. A tanyai iskolák körzetesítésével, és a szakrendszerű tanítás bevezetésével ugyanis ismét növekedik a Petőfi Sándor Általános Iskola létszáma. Növekedik a létszám, ám ezzel arányosan nem növekedik az osztályok befogadóképessége, sem a száma. Nincs más megoldás, mint az adott lehetőségek között megoldani egy-egy osztálya elhelyezését. így születik meg „pendliző”, magyarul a vándorló osztály. Ezek a gyerekek mindig oda, abba az osztályba mennek majd órára, ahol tornaóra, vagy politechnikai foglalkozás van. A folyosón kialakítanak nekik egy fűthető „klub”-ot, vagyis szünetbeli tartózkodó helyet. Ide teszik le a kabátjukat és a könyveiket, s óra előtt mindig csak az arra az órára való anyagot viszik magukkal. Akár az egyetemen. Csak aztán úgy is tanuljanak majd... KINCSKERESŐK? Nem kellene a KÖJÁL-nak felfigyelnie? akkor az ököljog Az új telepek mellett, a Szurdok dűlőben, a Sirató egy sarkában, még víz hullámzik. Tengernyi liba lubickol benne. Ez a legmélyebb része a terepnek. Ide hordatja a város a feltöltésére megfelelő szemetet és mindenféle hulladékot. A hulladékot, a szemetet a délelőtti órákban hordják ki. Délután megjelennek a guberáló asszonyok, tizentizenketten. Némelyik gyerekeit is elhozza, sőt a a bölcsőben levőt is kitolja. Az apróságokat a parton, egy árnyékos fa alatt hagyják, aztán megosztoznak a területen. Ha nem sikerül békésen, alapján. — Minden felhasználható anyag, rongy, fa, szemét, de még a félig elrothadt uborka is keresett cikk. A kenyér héja már kincs számba megy. Az eltörött konzerves üvegekből kiszedik, összegyűjtik a befőtteket Haza viszik az állatoknak, mert az ilyen hulladékkal szinte ingyen hízik a malac ... — tájékoztat ismerős informátorom. Szép, szép a takarékosság, a veszendő portékából megmenteni azt, ami még menthető. De nem viszik haza egyúttal a bacilusokat is, ezek a „kincskeresők”? KOSÁRLABDA Négy város kupája Szombat—vasárnap: nemzetközi mérkőzések A Kinizsi kosárlabdázói elérkeztek az első nagy erőpróbához az őszi forduló előtt. Szombaton és vasárnap kerül sor az idén másodszor megrendezett Négy Város Kupájának mérkőzéseire. Tavaly egy német női és egy csehszlovák férficsapat vett részt a tornán. A jénai egyetem női csapata helyett idén a csehszlovák Lokomotív Pezinoch férfiak csapata mellett a női a csapatát is elhozza. A nőknél tavaly a Kinizsi győzött, a BEAC, a Kecskemét és a Jéna előtt. A férfiaknál a BEAC lett az első, őt a Lokomotiv csapata követte, majd a Csepel Autó és a Kinizsi következett. Szombat este fél hétkor kezdődik a mérkőzéssorozat. 18.30: Kinizsi—Lokomotív (női), 19.40: Kinizsi—Lokomotív (férfi). Vasárnap reggel nyolc órától délután fél hatig játsszák a mérkőzéseket a csapatok. Fte hét órakor sportbállal fejeződik be a kétnapos torna a kosárlabdapályán. (u) MCGYEl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1967. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK Megmenekülnek a havi négyszázas albérlettől Hat ház hirdeti az összefogás erejét így harmincezerrel olcsóbb a munka Egy évvel ezelőtt három konzervgyári munkás szenvedett súlyos kárt a belvíztől. No, természetesen nemcsak ők hárman, hanem még többen, de az ő káruk volt a legsúlyosabb, az ő helyzetüket kellett a legsürgősebben megoldani. A konzervgyár a városi tanáccsal megbeszélte, ha a tanács anyagot ad az építkezéshez és szakmunkást, akkor a leendő tulajdonosok és azok munkatársai segítenek az építkezésen és elvégzik rajtuk a segédmunkát. Három ház építését kezdték meg 1966. október 6-án. Abba a három házba december 25-én be is költöztek a lakók. — Elhinné, hogy itt egy évvel ezelőtt egy nagy kukoricatábla volt? — kérdezi Friss Antalné, a gyár szakszervezeti titkára. Vele és Leskó László párttitkárral jöttünk ki, hogy megnézzük a most épülő két „vizes házat”. Mert az első három után, amelyek két hónap alatt nőttek ki a földből, gyorsan felépült a negyedik. Mi a magyarázata? Idejöttek segíteni a kollégák és a KISZ-esek. Utólag meg kell vallanom, én kicsit tamáskodtam, amikor azt mondták, hogy sokan járnak ki segíteni... Majd meglátjuk. Délután három óra előtt pár perccel... Protapopovné és Farkas Bertalan a leendő háztulajdonosok dolgoznak a házakban. Az asszony — három gyerek anyja — a II. telepen dolgozik. Farkas Berci — így nevezik kísérőim — a szállításnál. Az egyik ház — szoba, konyha, kamra, előszoba — már fel van nádazva, a másikat most csinálják. Az előbbire délelőtt a gyár egyik idős kőművese már a maltert is felcsapkodta. Protapopovné drótot teker egy fára, Farkas a plafonra szegezi a nádat. Ott dolgozik a kis Protapopov fiú is. — Nem úgy kell azt, édes, anyám... — Hát hogyan csináljam, segéd úr? Jó itt a hangulat. És jó a viszony a két tulaj között is. Farkasék öten laknak egy szobában, havi négyszázért, Protapopovné egyedül van a három gyerekkel. Itt nincsenek ellentétek. Egyszerre készülnek a házak, egyszerre költöznek majd be. Az egyik szobában beszélgetünk, arról, hogy egy hónap alatt emelték fel a házat a tetőig, úgy, ahogy most áll. — Anyuci — szól be a kis Protapopoy — itt van két bácsi a gyárból. És a szél bácsit többen követik. Férfiak és nők. A kettesről és a szállításról. Le az inget, le a cipőt és kezdődhet a munka. A nőknek a szomszédos kukoricatábla szolgál öltözőül... Tizen, tizenketten jöttek segíteni ezen a délután? Nem számoltak. Jöttek, pedig nem hívták őket. Mesélik, amikor szó került erről a két házról, elsőként azok jelentkeztek munkára, akik tavaly decemberben költöztek be a szomszédos utcába. A Fény utcába, összesen hat ház áll már. Padlókat hordanak, csattog a kalapács, nád kerül a plafonra — másnap azt is be lehet munka, fröcskölni — megy a mint a karikacsapás. —! Aztán a házszentelőn szívesen látjuk ám mindannyiukat — búcsúznak. Ott leszünk!★ A „kaláka” harmincezer forinttal csökkenti e házak költségeit. Bányász Hédi Legnehezebb, leggyönyörűbb Birkózni gondolattal, szóval, mikor a szándék még csak óhaj, s legszörnyűbb átkom altatódal — simulással épp megfogamzik — az a nehéz. Magamba marni, mint a rozsda, mintha száz élet ostorozna, hogy a közöny förtelmes odva ne váljék soha menedékké — nehéz az is. Meggyőződést nem megtagadni, lélekbörzén nem venni, adni, kalmárok közt is megmaradni portékátlan füttyös csibésznek — az is nehéz. Csukott szájjal, csókot se várva belehullni az éjszakába, s nem gondolni hűvös halálra hajnal felé már, egyedül — nagyon nehéz. Vén bölcsek közt egy szál süvölvény; forrongva élni, mint az örvény, s amire nincs se jog se törvény, törvénnyé tenni önmagában — nehéz, nehéz. Mégis: megmérve s megmaradva belenézni a déli napba hunyorgás nélkül számot adva eddig — volt, most — lesz életemről legnehezebb, leggyönyörűbb. Karai László *SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSS**SSSSSSSSSSSSSSSmySSS*SSSSSSS>S JÁTSZÓTÉR VAGY CSATATÉR? A Farkas utca és a Dózsa György út torkolatában levő játszótér, mint a fenti kép is mutatja, minden inkább, mint játszótér, ahol a gyerekek nyugodtan játszhatnak. Kavicshegyek és kútgyűrűk veszik el a helyet tőlük. A kavicshegy és a kútgyűrűi tulajdonosok válaszolhatnának a kérdésre: kié hát a játszótér? (Mitru felv.) FÉLSZÁZEZER ÓRA • A KÖZÖSSÉGÉRT A konzervgyárban az első félévben 1691 ember, negyvenhatezer-kettőszázkilencvenhárom óra társadalmi munkát végzett. 510 diák dolgozott a nyáron a konzervgyárban. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Nőstényfarkas: Lányok a javítóintézetben. Magyarul beszélő szélesvásznú bolgár film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: A póráz két vége. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. V