Pest Megyei Hírlap, 1967. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

KÉT HÉT UTÁN EZT MONDJÁK: „JÓEZ A Aki még fél és aki „menő" akar lenni Augusztus elsején tizenki­lenc fiatal várakozott a Gép­javító Ktsz udvarán az el­osztásra. Tizenkilencen, akik itt akarnak szeptembertől szakmát tanulni. Két hét pró­baidőt töltöttek az üzem falai között. Megismerték a szer­számokat, a munka menetét és ütemét... El lehet-e dön­teni ennyi idő alatt, hogy sze­retik-e a szakmát, amit ők — vagy a szüleik — választot­tak? Kitartanak-e egy egész életen át mellette? Letelt a két hét, három nap múlva, hétfőn már szer­ződést kötnek. Mindenesetre a szakemberek, akik ilyen rövid idő alatt igyekeztek a szakma minden szépségét megmutatni, azt szeretnék, ha nem kény­­szerűségből, hanem a válasz­tott és kicsit megismert szak­ma iránti szeretetből kötnék meg a szerződéseket. No, és a fiúk? Kaszap Feri 3,5-tel végezte az általános iskolát. Vékony, csendes gyerek. — Esztergályos leszek — újságolja. — És erre a kis gépre szeretnék szeptember­ben is kerülni, ezen szeretnék tanulni. Talán azért szerettem meg a szakmát, mert olyan szép fényes dolgokat lehet itt csinálni... Az igazság az — mondják, akik tudják —, hogy még „idegenkedik” a géptől. Ma­gyarul mondva: fél. Azt mondják, három év alatt — ennyi az inasévek száma — megszokja... A szakma sze­­retete sok mindenen átsegít. Nagy Pista már egyedül dolgozik egy beállított műve­leten. Két hete van itt ő is, de már egészen biztosan mo­zog a gépek között. — A szakmát szeretem, csak a söprögetést, meg a ta­karítást nem. Majd ha már igazi, jó esz­tergályos lesz, azt is megta­nulja, hogy a jó szakember rendet tart a gépe környékén, vigyáz a gépre, ha azt akarja, hogy sokáig szolgálja őt. Az autószervizben a kis Borbé-gyerek. Édesapja itt lakatos a ktsz-ben. Hogy miért nem az édesapja szak­máját választotta? — így vá­laszol: — Szeretem a motorokat, a szép autókat, és ha nagy leszek, nekem is lesz majd. Különben is „menő”, aki ért hozzá, hát én szeretnék érte­ni... T. I. Kettőszázhét kitüntetés A konzervgyárban augusz­­dolgozik ] tus 20-ra kettőszázheten kap­nak kiváló dolgozó kitünter­tést: hatvanhatan oklevelet, hetvenketten a kiváló dolgo­zónak járó első jelvényt. Hat­­vankilencen másodszor lesz­nek kiváló dolgozók. Száz nő _ másfél vagon A konzervgyár VI. üzemé­ben, az édesüzemben az asszonyok és lányok ősziba­rackot tesznek üvegbe. Száz nő 3300 ötkilós üveget tölt meg, illetve kell megtölte­nie. Ennyi barackot kell a pucolástól a kasokba raká­sig munkával kísérniük. Ez másfél vagont jelent. De ennél többet szoktak csi­nálni. Óvatosság és egy kis szerencse Utána még sohasem sikoltoltak Azt mondják róla, jókezű, óvatos sofőr. Biztos ami biz­­­­tos, a rendőrségen is érdeklő­dünk Beke Lászlóról, a Gép­javító és Faipari Ktsz „pilótá­járól” — ismerik-e? — Hogyne ismernénk. Jó­­ humorú fiatal ember, de öreg sofőr már... — többet nem mondanak róla. Kell-e ennél jobb útravaló egy sofőrnek? Elfoglalt ember. Ha délelőtt keresem, azt mondják Pestre ment, délután éppen Ajkára- Ezért úgy döntök, hogy talá­lomra keresem fel tormási lakásában. Szerencsém van és otthon találom. Éppen az aj­tókat festi. — Mit mondhatnék az éle­temről? A háború után én is Pestre kerültem egy építőipari vállalathoz, mint olyan sokan mások. Acs inas voltam, ott is szabadultam. A honvédségnél sofőrre volt szükség, ezért ta­nultam meg vezetni, így kap­tam meg a jogosítványt. Ami­kor leszereltem, „szakmásítot­tam” a papírt.­­ Azután jött a vándorélet. 1954-ben az olajbányászokhoz kerültem. Négyszázhúszezer kilométert vezettem a válla­latnál. Amíg legény voltam, ment is a vándorlás. De ahogy gyerekből emberré érik a fér­fi, állandó otthon után is vá­gyakozik. Én is így voltam. Meg a feleségem is kért, hogy maradjak már itthon ... — Most a hetedik éve dol­gozom itthon, a Gépjavító Ktsz-nél. A nyolcszáshúszez­redik kilométert járom, idáig balesetmentesen. — Hála istennek — szól er­re közbe az asszony. — Meg szokták kérdezni tő­lem, hogy mi ennek a titka. Én azt hiszem, hogy óvatosság, no meg egy kis szerencse, en­­­nyi az egész... S hogy mit szeretnék? Azt a még hátralé­vő száznyolcvanezer kilométert is balesetmentesen tenni meg, így érni el az egymilliomodi­­kat. (tóth) Az egy milliomodik felé... XI. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM I­j benzinkút A konzervgyár Ceglédi úti telepe mellett, a régi szemét­­tároló helyén építik az új benzinkutat. Markológépek, daruk, dömperek sora se­gíti a szakemberek munká­ját. FŰTHETŐ KLUB A FOLYOSÓN, „Pendliző” osztály - akár az egyetemen Ez az osztály, amelyről itt szó esik, szeptemberben kezdi meg a tanulást a Petőfi általános iskolában. A ta­nyai iskolák körzetesítésével, és a szakrendszerű tanítás bevezetésével ugyanis ismét növekedik a Petőfi Sándor Általános Iskola létszáma. Növekedik a létszám, ám ez­zel arányosan nem növeke­dik az osztályok befogadó­­képessége, sem a száma. Nincs más megoldás, mint az adott lehetőségek között megoldani egy-egy osztály­a elhelyezését. így születik meg „pendliző”, magyarul a vándorló osztály. Ezek a gyerekek mindig oda, abba az osztályba men­nek majd órára, ahol torna­óra, vagy politechnikai fog­lalkozás van. A folyosón ki­alakítanak nekik egy fűt­hető „klub”-ot, vagyis szü­netbeli tartózkodó helyet. Ide teszik le a kabátjukat és a könyveiket, s óra előtt min­dig csak az arra az órára való anyagot viszik magukkal. Akár az egyetemen. Csak aztán úgy is tanuljanak majd... KINCSKERESŐK? Nem kellene a KÖJÁL-nak felfigyelnie? akkor az ököljog Az új telepek mellett, a Szurdok dűlőben, a Sirató egy sarkában, még víz hul­lámzik. Tengernyi liba lu­bickol benne. Ez a legmé­lyebb része a terepnek. Ide hordatja a város a feltöl­tésére megfelelő szemetet és mindenféle hulladékot. A hulladékot, a szemetet a délelőtti órákban hordják ki. Délután megjelennek a guberáló asszonyok, tizen­­tizenketten. Némelyik gyerekeit is elhozza, sőt a a bölcsőben levőt is kitolja. Az apróságokat a parton, egy árnyékos fa alatt hagy­ják, aztán megosztoznak a területen. Ha nem sikerül békésen, alapján. — Minden felhasználható anyag, rongy, fa, szemét, de még a félig elrothadt ubor­ka is keresett cikk. A ke­nyér héja már kincs szám­ba megy. Az eltörött kon­­zerves üvegekből kiszedik, összegyűjtik a befőtteket Haza viszik az állatoknak, mert az ilyen hulladékkal szinte ingyen hízik a ma­lac ... — tájékoztat isme­rős informátorom. Szép, szép a takarékos­ság, a veszendő portékából megmenteni azt, ami még menthető. De nem viszik haza egyúttal a bacilusokat is, ezek a „kincskeresők”? KOSÁRLABDA Négy város kupája Szombat—vasárnap: nemzetközi mérkőzések A Kinizsi kosárlabdázói elér­keztek az első nagy erőpróbá­hoz az őszi forduló előtt. Szombaton és vasárnap kerül sor az idén másodszor meg­rendezett Négy Város Kupájá­nak mérkőzéseire. Tavaly egy német női és egy csehszlovák férficsapat vett részt a tor­nán. A jénai egyetem női csa­pata helyett idén a csehszlo­vák Lokomotív Pezinoch férfiak csapata mellett a női a csapatát is elhozza. A nőknél tavaly a Kinizsi győzött, a BEAC, a Kecskemét és a Jéna előtt. A férfiaknál a BEAC lett az első, őt a Loko­motiv csapata követte, majd a Csepel Autó és a Kinizsi kö­vetkezett. Szombat este fél hétkor kezdődik a mérkőzéssorozat. 18.30: Kinizsi—Lokomotív (női), 19.40: Kinizsi—Lokomotív (férfi). Vasárnap reggel nyolc órá­tól délután fél hatig játsszák a mérkőzéseket a csapatok. F­te hét órakor sportbállal fe­jeződik be a kétnapos torna a kosárlabdapályán. (u) MCGYEl HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1967. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK Megmenekülnek a havi négyszázas albérlettől Hat ház hirdeti az összefogás erejét így harmincezerrel olcsóbb a munka Egy évvel ezelőtt három konzervgyári munkás szenve­dett súlyos kárt a belvíztől. No, természetesen nemcsak ők hárman, hanem még többen, de az ő káruk volt a legsúlyo­sabb, az ő helyzetüket kellett a legsürgősebben megoldani. A konzervgyár a városi ta­náccsal megbeszélte, ha a tanács anyagot ad az építkezéshez és szakmun­kást, akkor a leendő tulaj­donosok és azok munka­társai segítenek az építke­zésen és elvégzik rajtuk a segédmun­kát. Három ház építését kezd­ték meg 1966. október 6-án. Abba a három házba decem­ber 25-én be is költöztek a la­kók. — Elhinné, hogy itt egy év­vel ezelőtt egy nagy kukorica­­tábla volt? — kérdezi Friss Antalné, a gyár szakszervezeti titkára. Vele és Leskó László párttitkárral jöttünk ki, hogy megnézzük a most épülő két „vizes házat”. Mert az első három után, amelyek két hónap alatt nőt­tek ki a földből, gyorsan fel­épült a negyedik. Mi a ma­gyarázata? Idejöttek segíteni a kollé­gák és a KISZ-esek. Utólag meg kell vallanom, én kicsit tamáskodtam, amikor azt mondták, hogy sokan jár­nak ki segíteni... Majd meg­látjuk. Délután három óra előtt pár perccel... Protapopovné és Farkas Bertalan a leendő háztulajdo­nosok dolgoznak a házakban. Az asszony — három gyerek anyja — a II. telepen dolgozik. Farkas Berci — így nevezik kísérőim — a szállításnál. Az egyik ház — szoba, konyha, kamra, előszoba — már fel van nádazva, a másikat most csinálják. Az előbbire dél­előtt a gyár egyik idős kőmű­vese már a maltert is felcsap­­­kodta. Protapopovné drótot te­ker egy fára, Farkas a plafon­ra szegezi a nádat. Ott dolgo­­­zik a kis Protapopov fiú is. — Nem úgy kell azt, édes­, anyám... — Hát hogyan csináljam, segéd úr? Jó itt a hangulat. És jó a viszony a két tulaj között is. Farkasék öten laknak egy szo­bában, havi négyszázért, Pro­tapopovné egyedül van a há­rom gyerekkel. Itt nincsenek ellentétek. Egyszerre készülnek a há­zak, egyszerre költöznek majd be. Az egyik szobában beszélge­tünk, arról, hogy egy hónap alatt emelték fel a házat a te­tőig, úgy, ahogy most áll. — Anyuci — szól be a kis Protapopoy — itt van két bá­csi a gyárból. És a szél bácsit többen kö­vetik. Férfiak és nők. A ket­tesről és a szállításról. Le az inget, le a cipőt és kezdődhet a munka. A nőknek a szom­szédos kukoricatábla szolgál öltözőül... Tizen, tizenketten jöttek segíteni ezen a délután? Nem számoltak. Jöttek, pedig nem hívták őket. Mesélik, amikor szó került erről a két házról, elsőként azok jelentkeztek munkára, akik tavaly decemberben köl­töztek be a szomszédos utcá­ba. A Fény utcába, összesen hat ház áll már. Padlókat hordanak, csattog a kalapács, nád kerül a pla­fonra — másnap azt is be le­het munka, fröcskölni — megy a mint a karikacsapás. —! Aztán a házszentelőn szí­vesen látjuk ám mindannyiu­­kat — búcsúznak. Ott leszünk!★ A „kaláka” harmincezer fo­rinttal csökkenti e házak költ­ségeit. Bányász Hédi Legnehezebb, leggyönyörűbb Birkózni gondolattal, szóval, mikor a szándék még csak óhaj, s legszörnyűbb átkom altatódal — simulással épp megfogamzik — az a nehéz. Magamba marni, mint a rozsda, mintha száz élet ostorozna, hogy a közöny förtelmes odva ne váljék soha menedékké — nehéz az is. Meggyőződést nem megtagadni, lélekbörzén nem venni, adni, kalmárok közt is megmaradni portékátlan füttyös csibésznek — az is nehéz. Csukott szájjal, csókot se várva belehullni az éjszakába, s nem gondolni hűvös halálra hajnal felé már, egyedül — nagyon nehéz. Vén bölcsek közt egy szál süvölvény; forrongva élni, mint az örvény, s amire nincs se jog se törvény, törvénnyé tenni önmagában — nehéz, nehéz. Mégis: megmérve s megmaradva belenézni a déli napba hunyorgás nélkül számot adva eddig — volt, most — lesz életemről legnehezebb,­­ leggyönyörűbb. Karai László *SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSS**SSSSSSSSSSSSSSSmySSS*SSSSSSS>S JÁTSZÓTÉR VAGY CSATATÉR? A Farkas utca és a Dózsa György út torkolatában levő játszótér, mint a fenti kép is mutatja, minden inkább, mint játszótér, ahol a gyerekek nyugodtan játszhatnak. Kavicshegyek és kútgyűrűk veszik el a helyet tőlük. A kavicshegy és a kútgyűrűi tulajdonosok válaszolhatnának a kérdésre: kié hát a játszótér? (Mitru felv.) FÉLSZÁZEZER ÓRA • A KÖZÖSSÉGÉRT A konzervgyárban az első félévben 1691 ember, negy­­venhatezer-kettőszázkilenc­­venhárom óra társadalmi munkát végzett. 510 diák dolgozott a nyá­ron a konzervgyárban. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Nőstényfarkas: Lányok a ja­vítóintézetben. Magyarul be­szélő szélesvásznú bolgár film. Korhatár nélkül megte­kinthető. Kísérőműsor: A póráz két vége. Előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. V

Next