Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-29 / 200. szám

Minden második angol „izületés“ Angol hivatalos jelentés sze­rint a szigetország minden má­sodik lakosa izületi gyulladás­ban szenved és a betegség csu­pán bérkiesés formájában évente 150 millió fontnyi kárt okoz. A több mint 27 millió izületi gyulladásos beteg közül ötmillió teljesen, vagy részle­gesen munkaképtelen. Másfél millió angol szenved reumás izületi gyulladásban. A 70 éve­sek közül csak minden ötvene­diknek sikerül megúsznia e betegség nélkül. A megdöbbentő számok oka nemcsak a szigetország szeles és nyirkos éghajlata, hanem az is, hogy az angol házak nagy többségében, különösen a háló­szobákban évszázadok óta alig fűtenek, a szimpla ablakok be­engedik a szelet és a hideget, a hagyományos angol lakások fürdőszobáiban pedig egysze­rűen semmiféle fűtés nincs. Az angol ember büszke edzettsé­gére és szívesen jár télen kis­­kabátban még akkor is, ha je­ges szél fúj és a hőmérséklet fagypont alatt van... HALÁLOS VIRÁGZÁS Harminc évig ápoltak egy különleges dísznövényt — Agave Americanat — a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár udvarán. A bokor alakú dísz­növény virágszára ez év ápri­lis elején bújt ki, 2 hónap alatt elérte a 6 méter magas­ságot és dúsan berakódott vi­rágokkal. A múlt héten az utolsó virága is elvirított, s ezzel egy időben a hatalmas növény alsó levelei pusztulás­nak indultak. E Dél-Ameri­­kában honos, húsos levelű dísznövények tulajdonsága ugyanis, hogy csak egyetlen­egyszer — 12—90 éves között virágzik — aztán kora el­hal. PEST VECYet [UNK]üsCírlap Munkavédelem a termelőszövetkezetekben „LEZUHANT A TRAKTOR­RÓL, kórházba szállították.” „Ittasan vezette a kocsit, a lo­vak közé esett.” — „Részegen dolgozott a tetőn, földre zu­hant. Sebesülése nyolc napon túl gyógyul.” Lapokban meg­jelent hírekből idéztem, ame­lyekhez hasonlók gyakran ér­keznek a szerkesztőségbe, sú­lyos sérülésről vagy nemegy­szer halálos balesetről adva számot. Mennyi tragédia rejlik az ilyen szomorú hírek mögött, és sajnos, egyre gyakrabban, mert — mint a megcáfolhatat­lan statisztikai számok bizo­­­nyítják — az utóbbi időben a mezőgazdaságban tovább rom­lott a munka biztonsága. 1968- ban például az ország termelő­­szövetkezeteiben 203 halálos és 31788 három napon túli ke­resőképtelenséget okozó bal­eset történt, arányaiban sokkal több, mint az iparban. Az idén még szomorúbb a helyzet, mert már az első félévben több mint 120 ember veszítette éle­tét, 90 pedig csonkulásos bal­esetet szenvedett. A BALESETEK KIVIZS­GÁLÁSA közben a termelő­szövetkezeti vezetőktől gyak­ran lehetett hallani olyan né­zetet, hogy a műszaki és tech­nikai fejlődéssel, a mindjob­ban teret nyerő kemizálással objektíve együtt jár a balese­tek növekedése. Valóban igaz, hogy a gépesítés és kemizálás növelheti a veszélyforrásokat, de csak akkor, ha elmarad a megfelelő és kötelező védeke­zés, vagy a munkavédelmi sza­bályok betartásának ellenőrzé­se. A­ balesetek mélyebb okait vizsgálva pedig gyakran ilyen vagy hasonló megállapításokra jutottak az ellenőrök, még ak­kor is, ha a „balesetet a sérült vigyázatlansága okozta”. A mezőgazdaságban történt halálos baleseteknek több mint 60 százaléka a járművek­kel volt kapcsolatos. Trakto­rok, vontatók, dömpel­ek bo­rultak fel, vigyázatlan vagy nemegyszer ittas vezetők és utasok zuhantak le róluk. S az ok: megsértettek alapvető köz­lekedési szabályokat, elmu­lasztották a karbantartást és meghibásodott a fék, hiányoz­tak a biztonsági berendezé­sek, traktoroknál például a vezetőfülkék stb. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy igen sokszor hiányzott a gépek használhatóságának vagy még gyakrabban, az „használhatóságának” emberek az el­lenőrzése. Hasonló eredményre jutha­­t­tunk annak vizsgálatánál is, hogy miért nőtt nagymérték­ben (egy év alatt 82,9 száza­lékban) a növényvédő szerek által okozott mérgezések szá­ma, vagy miért több a baleset a mezőgazdasági építkezések­nél. Hányszor kiderült ezekben az esetekben is, hogy elmu­lasztották az óvintézkedéseket, nem gondoskodtak védőfelsze­relésekről, gyakran még az elővigyázatosságra sem hívták fel a figyelmet. Az építkezé­seknél pedig nemegyszer a környék rendetlensége okozott olyan balesetet, amely egyéb­ként nem történt volna meg. TÉNYEK SORA BIZO­NYÍTJA, hogy a műszaki­technikai fejlődésre, vagy a kemizálásra hivatkozás ha­mis és legtöbbször a felelős­ség elhárítása található mö­götte. A mezőgazdasági bal­esetek számának növekedése ezért is erőteljesen figyel­meztet: többet kell tenni az emberi élet és testi épség megóvása érdekében. Többet, s nemcsak a termelőszövetke­zetek vezetőinek, hanem a községi tanácsoknak is. A mezőgazdasági termelő­­i szövetkezetek munkavédelmi­­ tevékenysége, sok helyütt csak tizedrangú kérdés. A munka­­védelmi oktatás gyereklábon jár, és az ellenőrzésre leg­többször a megengedhetetlen felületesség jellemző. Bizo­nyítja ezt az a közelmúltban végzett ellenőrzés is, amely­nek során a megvizsgált 50 tsz közül csak néhányban tud­ták megnevezni a munkavé­delem irányításáért felelős ve­zetőt. Alig akadt szövetkezet, ahol a vezetőség foglalkozott volna a baleseti helyzettel, vagy vizsgálta volna a gya­koribb sérülések okát, volt ilyen, azt elsősorban ha a gépműhelyre korlátozták. Bizonyos, hogy a termelő­­szövetkezetekkel szemben tá­masztott igények kisebbek voltak, mint az iparban, nem­igen kaptak például készte­tést a balesetek kivizsgálásá­nak szervezett megteremtésé­re, vagy a célszerű munka­­védelmi oktatás biztosításá­ra. Ezért is maradtak el ezek, melyeken sürgősen változtat­ni kell, hogy legalább az alapvető munkavédelmi kö­telezettségeknek eleget te­gyenek. A községi tanácsok­ra is több feladat vár a szö­vetkezetek balesetelhárítási tevékenységének ellenőrzésé­ben. Éljenek jobban jogaik­kal. Ma még rájuk is jellem­ző, hogy elnéznek súlyos sza­bálytalanságokat és komoly mulasztások esetén sem indí­tanak szabálysértési eljárást. A KÖZELMÚLTBAN meg­jelent miniszteri rendelet sze­rint a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek munkavé­delmi jellegű kötelezettségei az állami iparvállalatokéval azonos szintre kerülnek. A jövőben ezért inkább az lesz a feladat, hogy az óvórend­szabályok előírásainak al­kalmazásában, a védőfelsze­relések és eszközök haszná­latában, a munkavédelmi ok­tatásban biztonsági szemlék­ben, intézkedési tervek ké­szítésében és végrehajtásá­ban be is tartsák a kötelező rendelkezéseket. Az élet és testi óvásának­ alapvető épség meg­feladattá kell válni a mezőgazdaság­ban, a termelőszövetkezetek­ben. Ez nemcsak kötelessé­ge azoknak, akik a tsz-ek vagy a községi tanácsok élén állnak, hanem egyben veze­tői felelősségük mércéje is. Kovács András Az 1969—70-es tanévre £ __ r POTBEISKOLAZAST tartunk IPARI TANULÓK részére, az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó-elemgyártó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehér munka, műanyag burkoló­parkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodunk, ösztöndíjat fizetünk. Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen, személyesen, vagy írásban: a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási csoportjánál Bp. XI., Dombóvári út 19. (4, 41, 43, 47-es villamossal). JÖJJÖN DOLGOZNI A HÁZGYÁRBA! 44 órás munkahét! Kiemelt bérezés! Munka- és védőruhaellátás, üzemi étkeztetés. Vidékiek részére munkásszállás. Kéthetenkénti szabad szombat. Télen is kedvező munkafeltételek. M­­ férfire keresünk: elemgyártó szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat, villanyszerelőket, lakatosokat, vasbetonszerelő szak- és betanított munkásokat. 2. JMentkezés : sz. Ferencvárosi Házgyárban Budapest IX., Gyáli út 37. Megközelíthető: 13, 51-es villamossal, 54-es autóbusszal 1969. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Őszibarackdömping Az idén az 1958—60-as évek őszibaracktermésének hozzá­vetőleg négyszerese kerül a piacokra. Míg tavaly alig 15 ezer holdnyi üzemi gyümöl­csösön szüreteltek, addig idén a termőterület meghaladta a 19 ezer holdat; ez évben ugyanis 4300 holdon fordultak termőre a fák. A fiatal gyü­mölcsösökből még tártalék­ is van, mert több mint 2 ezer holdon csak a következő idő­szakban várható az első ter­més. Időközben azonban az elöregedett gyümölcsösöket fo­kozatosan kivágják majd, így mindent egybevetve, 1970 év végéig lényegesen már nem növekedik meg a termőterület. A szakemberek véleménye szerint a gazdaságok ugyan a tervezettnél valamivel na­gyobb területen rendezkedtek be őszibarack termesztésére, és a terméshozamok is a vára­kozás felett alakultak, mégsem lehet szó semmiféle túlterme­lésről. Az országnak vannak még csupán ugyanis részben ellátott, sőt, teljesen ellátatlan területei, például egyes bánya­vidékek körzetében. Ezeket fokozottabban be kellene kap­csolni a kereskedelmi hálózat­ba, és ebben az esetben még a bő­termő években is le lehet vezetni az időszakonként mu­tatkozó­ „árufelesleget”. Sokan szóvá teszik azt is, hogy baj van a gyümölcs za­matéval, bár külsőre a minő­ség megfelelőnek látszik. A szakemberek szerint a puha húsú gyümölcsök értékesítési ideje nem lehet több néhány napnál, mert az áru gyorsan romlik. Emiatt a kereskedelem olyan állapotban kéri a barac­kot, amikor az íz- és zamat­anyagok tökéletesen még nem alakultak ki, azaz a gyümölcs nem érte még el az ideális érési időt. Ezen is a gyorsabb áruterítéssel és a megfelelő gépesítéssel leh­et majd segí­teni. Málnakrém - svéd módra Új termék — málnakrém gyártását kezdték meg a győ­ri hűtőházban. Európa leg­nagyobb hűtőipari cége, a svéd Findus cég, rendelte. A mal­mat a svéd cég által rendel­kezésre bocsátott recept sze­rint paszírozzák, magtala­­nítják, majd cukrozzák és fa­gyasztják. E különleges svéd csemegéből 30 vagon készül. Az első szállítmányt már e héten útbaindítják Svédor­szágba. SAN FRANCISCO Újabb Zsazsa-sztori San Francisco legelegánsabb szállodájában, a Mark Hop­kins Hotelben nem kívánatos vendégnek minősítették a botrányaival hírhedtté vált Gábor Zsazsa filmszínésznőt. Álláspontjukat azzal indokol­ták, hogy a színésznő sérteget­te a szálloda személyzetét, sőt, egy alkalommal a szállo­da egyik szobakisasszonyához hozzávágott egy hajkefét. K­épes eseménynaptár A tudományos ismeretter­­j­­esztés szenvedélyének hódol­­ dr. Kováts Andor, a Jászbe­­­­rényi Aprítógépgyár jogtaná­csosa: több mint tíz éve gyűjti a világ híres emberei­re, felfedezőire, a nagyjelen­tőségű műszaki, technikai ta­lálmányokra vonatkozó pon­tos adatokat, rajzokat, le­írásokat. Képes esemény nap­tárában 2200 felfedezőről, találmány­ról található hiteles rajz­­leírás. A hiteles képek és adatok gyűjtése érdekében bejárta egész Európát, több száz­ fényképfelvételt készí­tett, ezernyi adatot gyűjtött a különböző technikai múzeum­ban. Jelenleg is több mint húsz külföldi múzeummal, in­tézettel áll levelezési kapcso­latban és állandóan bővíti értékes gyűjteményét. A képes eseménynaptár egy részét folytatásokban ad­ja közre a Szolnok megyei Néplap. Egy ember élete, kenyérben elbeszélve Nagyanyám lángost sütött. A kemence hajnali álom­ba ringató meleget lehelt sö­tét, nyitott torkából, pendely­­ben vagy gatyácskában-e, de ott küszködtem a nyálcsordító álommal a dagasztóteknő mel­lett, mert nagyanyám lángost sütött. Amit tyúktok­ból ké­szült kenővel meg lehet majd simogatni zsírral, beszívni a szalmapernye, a frissen sült lángostészta, az olvadt és le­­csurgó zsír illatát, magamba örökíteni a hajnali paraszt­konyha petróleumlámpás, el­omló kontúrjait, s nézni, fi­gyelni a csodát, hogyan hogyan dagad a teknőben kel, a tészta, s hogyan lesz belőle hajnaltól reggelre: mindenna­pi kenyér. El is kellett mondani az imát, amint a formált nyértészta ráült a lapátra be­és szembenézett a kemence tűz­forró sötét mélyével, együtt kellett mondani, hogy: „ ... mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” Mert nagy úr volt a kenyér. A legnagyobb úr és a leg­kedvesebb. A libának combját, a sertésnek húsát meg lehet unni, meg az ízes édes tészták mézét is, meg, még a nő sze­relmét is A kenyeret soha. A kenyér az: kenyér. A min­dennapi, munkával, imával, megkenve zsírral vagy vajjal, vagy csak úgy hozzátéve vala­mihez. És lám, az a valami is veszti ízét és veszik a hozzá­való kedv az evésben is, ha szerény szürkén, azazhogy ropogós fehéren, foszlós fino­man nincs hozzá kenyér. — Anyu, adj egy darab zsí­ros kenyeret — nyafogom, és emlékeimben most is látom, mint kotor elő­városi kenye­ret a kredenc aljából anyám, vág óvatosan vékony szeletet és keni meg levegőátlátszóan zsírral. Aztán teszi vissza, vizslató szemekkel, mint va­lami aranyat féltő Harpagon, pedig nem zsugoriságból teszi, hanem teszi azt óvatos és há­ziasszonyi előrelátásból, lévén kenyér bőven a péknél, fű­szeresnél, de nem lévén bő­ven hozzá pénz a bukszában. És micsoda boldogság volt — mondom a fiamnak, mondom a lányomnak —, ha kileshettem, mikor maradok otthon és egyedül. Akkor neki a kenyérnek, vastagon vágva karéját, vastagon kenve a zsírt rá, és már kucorodva is fel, valami sarokba bújt he­­verőre, hogy dúskáljak, mint mesebeli király a nagyon is mesebeli jóban, a zsíros ke­nyérben. Aztán megjött anyám, meglátta rögtön grammra mérően pontos sze­mével, mi a híja a kenyérnek, zsírnak, és kaptam a pofont, mert önző éhségemben felbo­rítottam a kenyér egy teljes napi rendjét. Mondom ezt a fiamnak, mondom a lányom­nak, és ők néznek rám komo­lyan, tisztességgel, de látom a szemükben, azt várják, mi­kor kuncogom el magam: — Csak vicceltem, gyere­kek, olyan sohase volt... Le­het nevetni... És tudom, nevetnének is, mert apunak néha irtó jó hu­mora van, hiába, újságíró, még az olyan izéből is, mint a kenyér, izgi történeteket tud kiagyalni... — ... aztán kukoricaliszt­ből készült a kenyér, de nem is volt az kenyér, úgy is hív­tuk, hogy prósza, mert— meséltem egyszer, hogyan et­tem és mohó habzsolással és megdicsőült arccal tökmag­­olajba mártogatott kukorica­lepényként, s valahogy úgy mondhattam, mert emlékeim­ben, ínyemben úgy is élt, hogy csodás falatok voltak azok, mert összefutott a nyál a gyerekek ajkán: — Süssünk mi is azt az izét__ a prószát... Irtó klassz lehet Meg a tökmag­­olaj, az is. Nekem is irtó klassz volt Kenyér volt A sótlan kukoricalepény. És még imád­kozni sem kellett érte. Hogy is jött volna ki, így imádkoz­ni : „Mindennapi prószánkat add meg kukorica­­nékünk, Uram...” Nem is adta meg. Emlékszem, születésnapom volt-e, vagy karácsony? — de valami jeles és családi ünnep abban a kukoricalepényes vi­­­lágban, úgy 1945 vagy 1946 táján, mondom, ma is emlék­szem, hogy anyám sütött ke­nyeret. Kemence nem lévén, tepsiben, kettővel is ... Tett bele néhány szem köményma­got is, ma sem tudom, hol hallotta, hol tanulta, örök vá­rosi asszony létére, de úgy csinálta ... Jaj, de finom is volt, jaj, de gyorsan is elfogyott. Ma is emlékszem rá, s ma is összefut a nyál a számban, ha ízére visszavélekedem mai asztalnál ülve, fehér ke­n­nyeret ropogtatva, csak úgy, valamihez, s annak is a felét, a negyedét otthagyva. Aztán megint nem volt ke­nyér. Ha volt, uram bo­­csá' dehogyis volt az kenyér. Ragacs volt és lapos, mint valami kitikkadt aggszűz, akinek rágós bőre alatt régen megsavanyodott az élete. Áll­tunk sorban érte mégis, mert kenyér volt a neve, mert még belé szerelmes mindannyi­unkért sem volt hajlandó ra­gacsos testéből is legalább bőven adakozni. És nem kel­lett a friss belőle. Emlékszem, mert azért nem is volt olyan régen, hogy ne emlékezhes­sem, hogy derült fel az arc, ha kaptunk kenyeret, és szá­raz volt ez a ken­yér , mert legalább nem ragadt annyira. így volt, istenemre mon­dom, hogy így volt. — Csak délelőtti kenyér van? — Egy óra múlva hozzák, asszonyom, a frisset! — Mégiscsak borzasztó, hogy képtelenek biztosítani a folyamatos frisskenyér-ellá­­tást. Borzasztó! Mit várjon az ember, ha olyan egyszerű do­logban is képtelenek a folya­matos ellátásra, mint a ke­nyér — méltatlankodott fiatal háziasszony, és mérge­­­sen távozott. — Tudja — magyarázta ne­kem —, nálunk meg nem eszik a kenyeret, ha az nem friss. De igazuk is van. A ke­nyér attól kenyér,­ hogy friss. Nem igaz? Hát... lehet... nem tudom. Én még úgy tanultam, hogy a kenyér attól kenyér, hogy: kenyér. Hogy van­ csak attól, hogy friss?Ma már tűnődöm ezen, és hirtelen eszembe jut valami: meg kellene írni eddigi életem va­lamiféle ilyen furcsa címmel, hogy „Egy ember élete, ke­nyérben elbeszélve...” De nem lehet. Kinevetnének érte. Ki! Esküszöm, még a saját kortársaim is. Gyurkó Géza

Next