Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

1969. NOVEMBER 21., PÉNTEK FOGYÓ FALVAK (2.) Mi az indítóok? A foglalkoztatási szerkezet­ben végbement változások elemzése most nem felada­tunk. Maga a tény, hogy megye mezőgazdasági népessé­­­ge nagymértékben csökkent, valamint az, hogy az 1945 előt­ti, kimondottan mezőgazdasági megye az eltelt negyedszázad­ban az ipari megyék közé so­rolt be, önmagában is sokat mond a lakosság mozgásáról, vándorlásának okáról, irányá­ról s ezen belül arról, ami a fogyó falvakhoz vezet. Ebben lelhető — de csak több más mellett magyarázata annak, hogy olyan, korábban patinás­nak számító települések, mint például Abony, Szentlőrinch­á­­za, fokozatosan vesztenek je­lentőségükből, s ugyanakkor „új csillagok” emelkednek fel. Az első figyelmeztetés Mi az első figyelmeztetés abban a folyamatban, amit a fogyó falvak kifejezésben fog­laltunk össze? Amint ezt a fo­gyó falvak egyikében a hely­­történettel régóta foglalkozó iskolaigazgató megjelölte: természetes szaporodás tartós a negatív mérlege. Tehát az az eset, amikor a halálozások szá­ma­ felülmúlja az élve születé­sekét. Sajnos, nem nehéz ilyen településeket találni a ceglédi járásban levő Jászkarajenőtől a szobi járásbeli Vámosmiko­­láig. És a következő vészjel­ző? Itt már megoszlanak a vélemények. Vannak, akik lakásépítés stagnálásában, má­a­sok a lakosság átlagéletkorá­nak növekedésében látják ezt a vészjelzést, de úgynevezett tiszta adatokat ezekről nem lehet kimutatni, hiszen az át­lagéletkor nem csupán azért emelkedhet egy-egy települé­sen belül, mert az öregek ma­radnak, a fiatalok elmennek, s­­ a születések száma csökken de azért is, mert az egészség­­ügyi ellátás évekkel nyújtja meg a beteges öregek életét stb. Magam is­ sokféle tényező ismeretében — a fogyó falvak magyarázataként elsősorban általánosabb, mondhatni, gaz­daságpolitikai okokat jelölnék meg. Még akkor is, ha ezek napi megvalósulása csupán apróságnak tűnik. Érdemes lenne egyszer például azt megnézni: a termelőszövetke­zetekben a munkába és haza­­szállítás megszervezése, men­­nyiben járult hozzá a telepü­lés­kép átformálásához. Ah­hoz, hogy mind kevésbé kell­jen a földön lakni — vagy leg­alábbis mind közelebb hozzá —, mert a munka úgy kívánja. Továbbá: míg korábban — munkaalkalmak szűkössége — a döntő tényezőként hatott helyhez kötöttségben a megél­a hetés forrása, a föld, a nap­szám, ma ez esik legkisebb súllyal latba, hiszen munka mindenütt van, a kenyérkere­sőt tárt karokkal fogadják. Ez döntő ok, s egészséges mozgás irányítója a társadalomban. Ám tagadhatatlan: forrása felelőtlenségnek, a meggondo­­­latlanságnak is. Tudatos vagy ösztönös? A fiatalasszony a Ganz Mű­­­szer Művek Gödöllői Áram­­mérőgyárában dolgozik máso­dik esztendeje. Papírja szerint hajadon, s foglalkozása beta­nított munkás. Három eszten­deje együtt él egy férfivel, aki előző házasságát törvényesen még nem bontotta fel. Esetét elsősorban azért tartom érde­kesnek, mert szinte kibogoz­hatatlanul keverednek benne az egymással kölcsönhatásban álló események, az, amit a szociológiai szakirodalom a választás — a különböző le­hetőségek közötti döntés — ösztönösségének, illetve tuda­tosságának nevez. A fiatal nő — huszonnégy éves — Pest megyei „bennszü­lött”, Domonyban látta meg a napvilágot, végezte iskoláit. A nyolc általános után a váci mezőgazdasági technikumba jelentkezett, fölvették, édes­anyja Vácott lakó húgánál ka­pott szállást. Egy évet végzett el, amikor otthagyta az iskolát, a váci lakást, de nem ment vissza Domonyba a szülőkhöz, hanem — egy barátnő csábí­tásának engedve — ipari ta­nulónak jelentkezett Újpesten, a cérnagyárban. Lakása — s lám, mennyire nem véletlen még az ösztönös benyomást keltő választás sem ebben az esetben — az Újpestre vezető vasútvonal mellett, Dunakeszi lett, ahol — s ez megint csak tudatos szempont az ösztönös, a barátnő csalogatásának en­gedő választásban — ugyanak­kor a buszközlekedés is kiváló, tehát a fiatal lány — akinek nyilván már udvaroltak — könnyen hazaérhet a „vonat­mentes” időben is ... Fonóta­nulóként levizsgázott, és — visszament Vácra. Ott vállalt munkát a finomfonóban, s is­­­­mét visszaköltözött a mama húgának ment vissza családjához. Miért Vácra? Ugyan­annyi pénzt­­ kapott volna Új­pesten is — sőt valamivel töb­bet —, de ... Megismerkedett — Újpesten dolgozva, Dunake­szin lakva — egy fiúval, aki katonaként a városban szol­gált. Közelebb akartak lenni egymáshoz, hát ez volt a döntő a két munkahely között. Ott, a váci gyárban ismerkedett meg azzal a férfivel, akivel ma együtt él, s akivel együtt költözött Gödöllőre... Itt szakmáját nem tudja folytatni — a legközelebbi textilüzem Kistarcsán lenne —, tehát az árammérőgyárban vállalt munkát, s gödöllői lakos lett, egyike annak a 444 embernek, akik tavaly — bevándorlók­ként — gyarapították a város lakosságát... iránytű nélkül Az eset, mint már említet­tem, a tudatos és az ösztönös elemek keveredéséért érdemel figyelmet, de emellett még más valamiért is. Minél in­kább megismertem a témát, minél több emberrel beszéltem s adatot gyűjtöttem össze s dolgoztam fel, annál inkább meggyőződésemmé vált — mint a példa esetében is —, hogy igen nagy tömegek mo­zognak járáson, megyén belül, járások és megyék között, iránytű, tehát minden tudatos cél, értelem nélkül. Mint akik sorsuk hálóját a véletlenek szelére bízták. Megerősített eb­ben az is, hogy — s a részlet­számításokkal nem akarom ra­bolni az olvasó idejét — a fo­gyó falvak többsége — körül­belül nyolcvan százaléka — nem tartozik a fejletlen, el­hanyagolt települések közé, sőt egyharmaduk az ún. komplex mutató alapján, mely a telepü­lések rangsorolására szolgál, a fejlett községek közé tarto­zik ...! Ez a szerény fölismerés ösz­tönzött arra,­ hogy a kérdésnek megpróbáljam meglevő irodal­mát megismerni, s földolgozni, de sajnos, nem akadt sok dol­gom. A szociológia s különösen a településszociológia nem volt elkényeztetett gyermek az el­múlt évtizedekben. Márpedig igen érdekes lenne kideríteni — s ez, sajnos, e sorok írójá­nak lehetőségeit, de­ minden bizonnyal képességeit is meg­haladja —, miként jönnek lét­re „rosszhírű” települések, olyanok, melyek taszítják az embereket, s miként olyanok, melyek „jó hírükkel” vonzzák őket? Milyen okokra vezethető vissza a ciklikusság, a telepü­lések felemelkedése és eltűné­se s így tovább. Csupán gazda­sági tényezőkkel nem lehet ki­elégítő magyarázatot találni erre, hiszen — csak egyetlen példát kiragadva a sok lehet­séges közül — Újszilvásnak jó­nevű állami gazdasága van, megfelelő a közlekedése, egy­milliónál is többért művelődé­si házat építettek stb., mégis évről évre mennek el innét az emberek, s újak nem érkez­nek ... Mészáros Ottó (Folytatjuk) • • Öregek napja Nagy sikerű öregek nap­ját rendezett a budakeszi szakmaközi bizottság a járási művelődési központ színháztermében. Közel százhúsz nyugdíjas arcára varázsoltak mosolyt a hangulatos, vidám mű­sorban közreműködő úttörők és hivatásos művészek. (Fotó: Andrássi) A megye 5000 lakost meghaladó létszámú községeiben nyitott vagy zárt, áruraktárnak megfelelő helyiséggel rendelkezőket hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására, jutalékos bérezéssel alkalmaz a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat Saját ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásban, a vállalat címén: Budapest XIII., Rajk László u. 32. rt.M UrtiYkMíHop ÍTÉLETEK ÉS VÉGREHAJTÁSUK Egy éves a szabálysértési törvény Egy évvel ezelőtt lépett ha­tályba a törvény, amely a sza­bálysértési ügyek jelentékeny részét a községi tanácsok­ ha­táskörébe utalja. A rendel­kezés célja és értelme, hogy több önállósággal ruházza fel a helyi hatóságokat, és egy­idejűleg erre képezze és szok­tassa is — ezáltal pedig teher­mentesítse a túlterhelt bíró­ságokat, hogy azok több időt és energiát koncentrálhassa­nak a nagyobb jelentőségű, ki­fejezetten bíróságot igénylő ügyekre. Dr. Szűk Ödön, a Szentend­rei Járási Tanács szabálysérté­si előadója tizenöt éve dolgo­zik e munkakörben. — Mesterség ez? ■— Az emberi rátermettségen kívül föltétlenül megköveteli sok jogszabály ismeretét, em­berismeretét — és mindenek­­fölött a gyakorlatot. Éppen ezért még sokáig patronálnunk kell a kisebb-nagyobb közsé­geket a reájuk hárult új fel­adatok elvégzésében. — Hányszor tárgyalják a szabálysértési ügyeket? — Általában egyszer — mi kész adatokkal dolgozunk: fel­jelentés, tanú, bűnjel — nem nyomozunk. — Hogyan alakult az ille­tékesség kérdése most járás és község viszonylatában? — Bizonyos meghatározott volument meghaladó szabály­­sértések első fokú hatósága most is a járás, fellebbviteli hatósága a megye — a többi szabálysértési ügy első fokú hatósága egy év óta a község, fellebbviteli hatósága a járás. A közeljövőben létesülő nagy­községek. valamennyi szabály­sértési ügy első fokú hatósá­gaiként járhatnak el, másod­fokú pedig a járási tanács lesz. — Tudomásom szerint egy év statisztikája szerint a bír­ságbefizetésben a szentendrei járás az első. Mi ennek az oka? — Egy újítás az újításon be­lül — azaz egy egyszerűsítés az eljárás egyszerűsítésén be­lül ; egyéni kezdeményezésem, amit azonban járás-szerte gya­korolnak már. Újításom egy­szerű és radikális. Elvágva a gordiusi csomót (azaz a behaj­tási eljárást) — hoci-nesze­­alapon intézem el a behajtást. A megbírságolt szabálysértő átmegy a postára, megveszi és felragasztva átadja a bírságul rárótt összeget, én, a bírságoló viszont egyidejűleg nyugtázom ezt a tényt: a határozatban benne foglaltatik, hogy a meg­bírságolt a bírság összegét ok­irati illetékbélyegben lerótta. Nem mindenkinek tetszik az eljárás, de az eredménye ta­gadhatatlan, és nevelő célját is haladéktalanul teljesíti. Tény, hogy a bírságbefizetés 84—97,6 százalék között moz­gó megyei átlagához mérten a 99,7 százalék egyedülálló eredmény. A felmerült aggályt pedig (amely szerint korrup­cióra ad alkalmat) talán meg­cáfolni sem kell, hiszen az esetleges­ korrupció nem attól függ, hogy a már kiszabott bírságot nyomban és bélyeg­ben — avagy egy, vagy több részletben, csekken fizeti-e be a delikvens. A hivatalos pa­pírokat és fázisokat megtaka­rító hasonló újítások bizo­nyára alaposan megrövidíte­nék az ügymenetet. — Mi szabja meg a bírsá­gok összegét? — Igyekszem a szabálysértő és a szabálysértés valamennyi körülményét mérlegelni. Sok­szor alapos feladatot jelent egy-egy különös, „csavaros” eset. * — Néhány példát?­­ — A pomázi Petőfi Tsz ve­zetője átvette az eladósodott budakalászi Szabadság Tsz-t, a hozzátartozó, üzemen kívül helyezett sóderbányával együtt. Törvény szerint az ilyen, megszüntetett bányát el kell rendezni. Ez itt egymillió forint körüli összegbe került volna. Az új tsz-vezetőt ezer forintra bírságolták. A megye a bírság összegét jóváhagyta. A tsz­ vezető­je kérte az összeg elengedését, a kimerült bányá­ból ugyanis kacsaúsztatót csi­nál. Kérdés: indokolt-e, gaz­daságos-e ez az ötlet. Döntés még nem született. Nem kevésbé furcsa eset egy pomázi telektulajdonosé, aki buldózerrel egyengetve telkét, a telekhatáron levő vízlevezető árkot egy szakaszán vigyázat­lanságból eltömte. A víz meg­rekedt, ez pedig részbeni oko­zója lett annak, hogy a szerb temetőt elárasztotta. Tárgyalás közben derült ki, hogy a lej­tős vizesároknak mélyebben fekvő szakaszán a szomszéd telkéhez vezető út ugyancsak akadályozta a víz levezetődé­­sét. A kárt tehát közösen okoz­ták. Igen ám, de a szomszéd hosszú idő óta ezt az utat használta — a szabálytalanság elkövetésétől számított hat hónap leteltével viszont nem kezdhető bírságolási eljárás. (Más kérdés, hogy a helyzet megváltoztatására kötelezni lehet.) A telket figyelmetle­nül egyengető tulajdonost öt­száz forintra bírságoltam, te­kintetbe véve, hogy idős, kis­fizetésű, és három gyereke van. Az elmondott példákból k­i­­derül, hogy nem egyszerű munka és nem könnyű fel­adat a szabálysértési eljárás, hiszen ahány, annyiféle egye­di körülmény befolyásolhatja a minősítését, a bírság össze­gét. Éppen ezért — ha nem is, csak ezért — nyilvánvalóan még sokáig patronálásra szo­rulnak a községek szabály­sértési bizottságai. A Pest megyei Tanácson ér­tékelték az egy évvel ezelőtt hatályba lépett új szabálysér­tési törvény tanulságait. Az­ értékelésen részt vettek a me­gye szabálysértési ügyintézői, a községi, járási vb-titkárok is. Dr. Tompa Ádámot, a me­gyei tanács szabálysértési fő­előadóját kérdezem: hogyan vizsgázott az új eljárási rend.­­ Az egy éve megválasz­tott szabálysértési bizottságok társadalmi hatása rendkívül pozitív, hiszen most már helyi körülményeket jól ismerő helybeli emberek az ügyinté­zők. Az ügymenet a Szentend­rei Járási Tanács és a mo­­nori járás szabálysértési ügy­intézésében bizonyult a leg­jobbnak. — Mi előnye az a legszemléletesebb — Azelőtt új eljárásnak? a 200 forintot meghaladó lopás bűntettnek minősült, és mint ilyet, bíró­ság tárgyalta; ez hosszadal­mas és nehézkes vol. Most 500 forintig szabálysértésként tárgyalják az ilyen ügyeket. A szabálysértések fele tulaj­don ellen irányul, és ezeket az eljáráson belül kötelezik kártérítésre is, ez tehát több­rétű egyszerűsítésit eredmé­nyez. Szerintem sok, ma még bírósági ügyet kell leadni a helyi tanácsok ügykörébe. — Kielégítőnek bizonyult-e a szabálysértés helyi ügyin­tézőinek felkészültsége, al­kalmassága? — A törvény bevezetése előtt oktatásban részesítet­tük a községi szakigazgatási szervek vezetőit. Az irányvo­nal az volt, hogy minél két­ségtelenebbel és differenciál­tabban szemléltessük azokat a határeseteket, ahol a szabály­­sértés és a bírósági ügykörbe tartozó probléma elkülönül. A tapasztalat szerint jelentékeny a színvonalkülönbség a ki­sebb és a nagyobb községek vezetőinek felkészültsége kö­zött. — Ezt pedig nyilvánvalóan nem szépíteni kell, hanem megoldani, mégpedig mielőbb. — Elég egy-egy ügyiratra ránézni, nyomban kiderül, hogy intézője alkalmas-e feladata elvégzésére. Leg­szembetűnőbb ez a változatos birtokháborítási körben. Hely­ismeret, emberismeret, jogi érzék nélkül jó ügyintéző el­képzelhetetlen. — A községi vb-titkárok többsége tudvalévően szak­képzetlen. De rengeteg jog­szabályt kell ismerniük. Át­hidalható-e ez . Ideális természetesen az lenne, ha a jogszerű ügyin­tézést speciálisan államigaz­gatási szakmára képzett em­berek biztosíthatnák. — Viszont hogy a községi az sem titok, vb­ titkári fi­zetés csekély. Szerves össze­függés van a fizetés, a kép­zettség és az általános ügy­intézés színvonala között; ez a jelenlegi gazdasági szem­lélet mellett már vitathatat­lan. — A községi vb-titkárok fizetése 1800—2600 forint kö­zött mozog — ez bizony ke­vés. Nyilvánvalóan befolyá­solja ez a körülmény is­­ az ügyintézés nívóját.­­ Mindennek ellenére az első év azt bizonyítja, hogy az új ügykört kapott helyi szer­vek a kitűzött céloknak meg­felelően éltek­ az adottságok­kal. Pereli Gabriella FESZÜLTSÉG Mindenki ideges ezen a zsú­folt, lassan döcögő villamoson. Én is. Kíméletlenül lökdöstek, taszigáltak, még a bokámba is belerúgtál­­, míg végre — szin­te akaratom ellenére — le­­huppantam egy éppen felsza­baduló ülésre. Pechem volt még ebben is: háttal ültem a menetiránynak. A hátsó pe­ronon egymás anyját emleget­te két dühös férfiú. Enyelgé­­sükbe olykor bele-belesivított egy éles női hang. Szóval ideges voltam, és in­gerültségemet még fokozta az a zsebrádió, amely néhány vo­­nalnyira a jobb fülemtől va­lami rettenetes táncdalt üvöl­tött teljes hangerővel. Szigorú nyugalmat parancsoltam ma­gamra, a szememet is lehuny­tam, de szemtelenül felém vi­gyorgott az ismert szabály, hogy hát villamoson nem sza­bad rádiózni. Azért sem szólok. A világért sem, hiszen biztos, hogy va­lami durva gorombaság lenne a válasz, ami ebben a szörnyű feszültségben aztán okvetlenül kirobbantana valamit. Inkább az ablak felé billentettem a fejemet. Az üvöltő ördögmasi­na kérlelhetetlenül utána nyo­mult. Megnézem legalább, ki üvöl­­teti, bár biztos voltam benne, hogy valami hosszúhajú, eset­leg szakállas hippy a gazdája. Ni csak — ámultam el —, egész rendes fiú. Hosszú, haj­nak, szakállnak, kosznak nyo­ma sincs rajta. Tiszta arcú, tiszta körmű, tiszta ingű le­gényke. Olyan tizenötéves for­ma. Szeretettel szorítja mellé­hez a kis rádiót, és áhítattal élvezi a belőle harsogó üvöl­tést. Nem is­ szándékosan haj­lik felém, a mögötte sűrűsödő tömeg szorítja hozzám... Nem szólok... Tűröm... . De hát, ami sok, az sok... Apró, éles fájások szúrnak a dobhártyámba... És azok sem hagyják abba, ott kint a pe­ronon. Vitájukba,már mások is beleavatkoznak, egy dörmö­­gő basszus és egy kellemetlen kappanhang... Ráadásul ez az üvöltő dervismő itt, a­ fü­lem mellett, ebben az ördögi masinában... Ezt nem lehet elviselni! — Nem tudná kicsit mes­­­szebb tartani a fülemtől? — szakadt ki belőlem akaratla­nul és elég élesen. Na most, most megkapom a magamét! — gondoltam ijed­ten. — Nagyon szívesen — csen­dült fel egy kedves fiúhang — le is halkíthatom. A parányi készülék vagy fél méternyire eltávolodott a fejemtől, és közben egészen elhalkult a hangja. Azt hiszem, elpirultam. Sze­rettem volna megsimogatni a kis legény tiszta arcát. Magyar László Állomás — betoncölöpökön Szolnokon új fejezethez ér­kezett az ország legszebb vas­úti személypályaudvarána építése. A felvételi épület pos­taszárnya után megkezdték csarnokszárny alapozását, talajviszonyok miatt az épüle­t betoncölöpökre kerül. A mo­dern, im­pozáns felvételi épü­let kialakítása mintegy 10 millió forintba kerül

Next