Pest Megyei Hírlap, 1969. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
1969. NOVEMBER 21., PÉNTEK FOGYÓ FALVAK (2.) Mi az indítóok? A foglalkoztatási szerkezetben végbement változások elemzése most nem feladatunk. Maga a tény, hogy megye mezőgazdasági népessége nagymértékben csökkent, valamint az, hogy az 1945 előtti, kimondottan mezőgazdasági megye az eltelt negyedszázadban az ipari megyék közé sorolt be, önmagában is sokat mond a lakosság mozgásáról, vándorlásának okáról, irányáról s ezen belül arról, ami a fogyó falvakhoz vezet. Ebben lelhető — de csak több más mellett magyarázata annak, hogy olyan, korábban patinásnak számító települések, mint például Abony, Szentlőrincháza, fokozatosan vesztenek jelentőségükből, s ugyanakkor „új csillagok” emelkednek fel. Az első figyelmeztetés Mi az első figyelmeztetés abban a folyamatban, amit a fogyó falvak kifejezésben foglaltunk össze? Amint ezt a fogyó falvak egyikében a helytörténettel régóta foglalkozó iskolaigazgató megjelölte: természetes szaporodás tartós a negatív mérlege. Tehát az az eset, amikor a halálozások száma felülmúlja az élve születésekét. Sajnos, nem nehéz ilyen településeket találni a ceglédi járásban levő Jászkarajenőtől a szobi járásbeli Vámosmikoláig. És a következő vészjelző? Itt már megoszlanak a vélemények. Vannak, akik lakásépítés stagnálásában, máasok a lakosság átlagéletkorának növekedésében látják ezt a vészjelzést, de úgynevezett tiszta adatokat ezekről nem lehet kimutatni, hiszen az átlagéletkor nem csupán azért emelkedhet egy-egy településen belül, mert az öregek maradnak, a fiatalok elmennek, s a születések száma csökken de azért is, mert az egészségügyi ellátás évekkel nyújtja meg a beteges öregek életét stb. Magam is sokféle tényező ismeretében — a fogyó falvak magyarázataként elsősorban általánosabb, mondhatni, gazdaságpolitikai okokat jelölnék meg. Még akkor is, ha ezek napi megvalósulása csupán apróságnak tűnik. Érdemes lenne egyszer például azt megnézni: a termelőszövetkezetekben a munkába és hazaszállítás megszervezése, mennyiben járult hozzá a településkép átformálásához. Ahhoz, hogy mind kevésbé kelljen a földön lakni — vagy legalábbis mind közelebb hozzá —, mert a munka úgy kívánja. Továbbá: míg korábban — munkaalkalmak szűkössége — a döntő tényezőként hatott helyhez kötöttségben a megéla hetés forrása, a föld, a napszám, ma ez esik legkisebb súllyal latba, hiszen munka mindenütt van, a kenyérkeresőt tárt karokkal fogadják. Ez döntő ok, s egészséges mozgás irányítója a társadalomban. Ám tagadhatatlan: forrása felelőtlenségnek, a meggondolatlanságnak is. Tudatos vagy ösztönös? A fiatalasszony a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérőgyárában dolgozik második esztendeje. Papírja szerint hajadon, s foglalkozása betanított munkás. Három esztendeje együtt él egy férfivel, aki előző házasságát törvényesen még nem bontotta fel. Esetét elsősorban azért tartom érdekesnek, mert szinte kibogozhatatlanul keverednek benne az egymással kölcsönhatásban álló események, az, amit a szociológiai szakirodalom a választás — a különböző lehetőségek közötti döntés — ösztönösségének, illetve tudatosságának nevez. A fiatal nő — huszonnégy éves — Pest megyei „bennszülött”, Domonyban látta meg a napvilágot, végezte iskoláit. A nyolc általános után a váci mezőgazdasági technikumba jelentkezett, fölvették, édesanyja Vácott lakó húgánál kapott szállást. Egy évet végzett el, amikor otthagyta az iskolát, a váci lakást, de nem ment vissza Domonyba a szülőkhöz, hanem — egy barátnő csábításának engedve — ipari tanulónak jelentkezett Újpesten, a cérnagyárban. Lakása — s lám, mennyire nem véletlen még az ösztönös benyomást keltő választás sem ebben az esetben — az Újpestre vezető vasútvonal mellett, Dunakeszi lett, ahol — s ez megint csak tudatos szempont az ösztönös, a barátnő csalogatásának engedő választásban — ugyanakkor a buszközlekedés is kiváló, tehát a fiatal lány — akinek nyilván már udvaroltak — könnyen hazaérhet a „vonatmentes” időben is ... Fonótanulóként levizsgázott, és — visszament Vácra. Ott vállalt munkát a finomfonóban, s ismét visszaköltözött a mama húgának ment vissza családjához. Miért Vácra? Ugyanannyi pénzt kapott volna Újpesten is — sőt valamivel többet —, de ... Megismerkedett — Újpesten dolgozva, Dunakeszin lakva — egy fiúval, aki katonaként a városban szolgált. Közelebb akartak lenni egymáshoz, hát ez volt a döntő a két munkahely között. Ott, a váci gyárban ismerkedett meg azzal a férfivel, akivel ma együtt él, s akivel együtt költözött Gödöllőre... Itt szakmáját nem tudja folytatni — a legközelebbi textilüzem Kistarcsán lenne —, tehát az árammérőgyárban vállalt munkát, s gödöllői lakos lett, egyike annak a 444 embernek, akik tavaly — bevándorlókként — gyarapították a város lakosságát... iránytű nélkül Az eset, mint már említettem, a tudatos és az ösztönös elemek keveredéséért érdemel figyelmet, de emellett még más valamiért is. Minél inkább megismertem a témát, minél több emberrel beszéltem s adatot gyűjtöttem össze s dolgoztam fel, annál inkább meggyőződésemmé vált — mint a példa esetében is —, hogy igen nagy tömegek mozognak járáson, megyén belül, járások és megyék között, iránytű, tehát minden tudatos cél, értelem nélkül. Mint akik sorsuk hálóját a véletlenek szelére bízták. Megerősített ebben az is, hogy — s a részletszámításokkal nem akarom rabolni az olvasó idejét — a fogyó falvak többsége — körülbelül nyolcvan százaléka — nem tartozik a fejletlen, elhanyagolt települések közé, sőt egyharmaduk az ún. komplex mutató alapján, mely a települések rangsorolására szolgál, a fejlett községek közé tartozik ...! Ez a szerény fölismerés ösztönzött arra, hogy a kérdésnek megpróbáljam meglevő irodalmát megismerni, s földolgozni, de sajnos, nem akadt sok dolgom. A szociológia s különösen a településszociológia nem volt elkényeztetett gyermek az elmúlt évtizedekben. Márpedig igen érdekes lenne kideríteni — s ez, sajnos, e sorok írójának lehetőségeit, de minden bizonnyal képességeit is meghaladja —, miként jönnek létre „rosszhírű” települések, olyanok, melyek taszítják az embereket, s miként olyanok, melyek „jó hírükkel” vonzzák őket? Milyen okokra vezethető vissza a ciklikusság, a települések felemelkedése és eltűnése s így tovább. Csupán gazdasági tényezőkkel nem lehet kielégítő magyarázatot találni erre, hiszen — csak egyetlen példát kiragadva a sok lehetséges közül — Újszilvásnak jónevű állami gazdasága van, megfelelő a közlekedése, egymilliónál is többért művelődési házat építettek stb., mégis évről évre mennek el innét az emberek, s újak nem érkeznek ... Mészáros Ottó (Folytatjuk) • • Öregek napja Nagy sikerű öregek napját rendezett a budakeszi szakmaközi bizottság a járási művelődési központ színháztermében. Közel százhúsz nyugdíjas arcára varázsoltak mosolyt a hangulatos, vidám műsorban közreműködő úttörők és hivatásos művészek. (Fotó: Andrássi) A megye 5000 lakost meghaladó létszámú községeiben nyitott vagy zárt, áruraktárnak megfelelő helyiséggel rendelkezőket hasznos hulladékok és melléktermékek helyi felvásárlására, jutalékos bérezéssel alkalmaz a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat Saját ingatlannal rendelkezők előnyben. Jelentkezés írásban, a vállalat címén: Budapest XIII., Rajk László u. 32. rt.M UrtiYkMíHop ÍTÉLETEK ÉS VÉGREHAJTÁSUK Egy éves a szabálysértési törvény Egy évvel ezelőtt lépett hatályba a törvény, amely a szabálysértési ügyek jelentékeny részét a községi tanácsok hatáskörébe utalja. A rendelkezés célja és értelme, hogy több önállósággal ruházza fel a helyi hatóságokat, és egyidejűleg erre képezze és szoktassa is — ezáltal pedig tehermentesítse a túlterhelt bíróságokat, hogy azok több időt és energiát koncentrálhassanak a nagyobb jelentőségű, kifejezetten bíróságot igénylő ügyekre. Dr. Szűk Ödön, a Szentendrei Járási Tanács szabálysértési előadója tizenöt éve dolgozik e munkakörben. — Mesterség ez? ■— Az emberi rátermettségen kívül föltétlenül megköveteli sok jogszabály ismeretét, emberismeretét — és mindenekfölött a gyakorlatot. Éppen ezért még sokáig patronálnunk kell a kisebb-nagyobb községeket a reájuk hárult új feladatok elvégzésében. — Hányszor tárgyalják a szabálysértési ügyeket? — Általában egyszer — mi kész adatokkal dolgozunk: feljelentés, tanú, bűnjel — nem nyomozunk. — Hogyan alakult az illetékesség kérdése most járás és község viszonylatában? — Bizonyos meghatározott volument meghaladó szabálysértések első fokú hatósága most is a járás, fellebbviteli hatósága a megye — a többi szabálysértési ügy első fokú hatósága egy év óta a község, fellebbviteli hatósága a járás. A közeljövőben létesülő nagyközségek. valamennyi szabálysértési ügy első fokú hatóságaiként járhatnak el, másodfokú pedig a járási tanács lesz. — Tudomásom szerint egy év statisztikája szerint a bírságbefizetésben a szentendrei járás az első. Mi ennek az oka? — Egy újítás az újításon belül — azaz egy egyszerűsítés az eljárás egyszerűsítésén belül ; egyéni kezdeményezésem, amit azonban járás-szerte gyakorolnak már. Újításom egyszerű és radikális. Elvágva a gordiusi csomót (azaz a behajtási eljárást) — hoci-neszealapon intézem el a behajtást. A megbírságolt szabálysértő átmegy a postára, megveszi és felragasztva átadja a bírságul rárótt összeget, én, a bírságoló viszont egyidejűleg nyugtázom ezt a tényt: a határozatban benne foglaltatik, hogy a megbírságolt a bírság összegét okirati illetékbélyegben lerótta. Nem mindenkinek tetszik az eljárás, de az eredménye tagadhatatlan, és nevelő célját is haladéktalanul teljesíti. Tény, hogy a bírságbefizetés 84—97,6 százalék között mozgó megyei átlagához mérten a 99,7 százalék egyedülálló eredmény. A felmerült aggályt pedig (amely szerint korrupcióra ad alkalmat) talán megcáfolni sem kell, hiszen az esetleges korrupció nem attól függ, hogy a már kiszabott bírságot nyomban és bélyegben — avagy egy, vagy több részletben, csekken fizeti-e be a delikvens. A hivatalos papírokat és fázisokat megtakarító hasonló újítások bizonyára alaposan megrövidítenék az ügymenetet. — Mi szabja meg a bírságok összegét? — Igyekszem a szabálysértő és a szabálysértés valamennyi körülményét mérlegelni. Sokszor alapos feladatot jelent egy-egy különös, „csavaros” eset. * — Néhány példát? — A pomázi Petőfi Tsz vezetője átvette az eladósodott budakalászi Szabadság Tsz-t, a hozzátartozó, üzemen kívül helyezett sóderbányával együtt. Törvény szerint az ilyen, megszüntetett bányát el kell rendezni. Ez itt egymillió forint körüli összegbe került volna. Az új tsz-vezetőt ezer forintra bírságolták. A megye a bírság összegét jóváhagyta. A tsz vezetője kérte az összeg elengedését, a kimerült bányából ugyanis kacsaúsztatót csinál. Kérdés: indokolt-e, gazdaságos-e ez az ötlet. Döntés még nem született. Nem kevésbé furcsa eset egy pomázi telektulajdonosé, aki buldózerrel egyengetve telkét, a telekhatáron levő vízlevezető árkot egy szakaszán vigyázatlanságból eltömte. A víz megrekedt, ez pedig részbeni okozója lett annak, hogy a szerb temetőt elárasztotta. Tárgyalás közben derült ki, hogy a lejtős vizesároknak mélyebben fekvő szakaszán a szomszéd telkéhez vezető út ugyancsak akadályozta a víz levezetődését. A kárt tehát közösen okozták. Igen ám, de a szomszéd hosszú idő óta ezt az utat használta — a szabálytalanság elkövetésétől számított hat hónap leteltével viszont nem kezdhető bírságolási eljárás. (Más kérdés, hogy a helyzet megváltoztatására kötelezni lehet.) A telket figyelmetlenül egyengető tulajdonost ötszáz forintra bírságoltam, tekintetbe véve, hogy idős, kisfizetésű, és három gyereke van. Az elmondott példákból kiderül, hogy nem egyszerű munka és nem könnyű feladat a szabálysértési eljárás, hiszen ahány, annyiféle egyedi körülmény befolyásolhatja a minősítését, a bírság összegét. Éppen ezért — ha nem is, csak ezért — nyilvánvalóan még sokáig patronálásra szorulnak a községek szabálysértési bizottságai. A Pest megyei Tanácson értékelték az egy évvel ezelőtt hatályba lépett új szabálysértési törvény tanulságait. Az értékelésen részt vettek a megye szabálysértési ügyintézői, a községi, járási vb-titkárok is. Dr. Tompa Ádámot, a megyei tanács szabálysértési főelőadóját kérdezem: hogyan vizsgázott az új eljárási rend. Az egy éve megválasztott szabálysértési bizottságok társadalmi hatása rendkívül pozitív, hiszen most már helyi körülményeket jól ismerő helybeli emberek az ügyintézők. Az ügymenet a Szentendrei Járási Tanács és a monori járás szabálysértési ügyintézésében bizonyult a legjobbnak. — Mi előnye az a legszemléletesebb — Azelőtt új eljárásnak? a 200 forintot meghaladó lopás bűntettnek minősült, és mint ilyet, bíróság tárgyalta; ez hosszadalmas és nehézkes vol. Most 500 forintig szabálysértésként tárgyalják az ilyen ügyeket. A szabálysértések fele tulajdon ellen irányul, és ezeket az eljáráson belül kötelezik kártérítésre is, ez tehát többrétű egyszerűsítésit eredményez. Szerintem sok, ma még bírósági ügyet kell leadni a helyi tanácsok ügykörébe. — Kielégítőnek bizonyult-e a szabálysértés helyi ügyintézőinek felkészültsége, alkalmassága? — A törvény bevezetése előtt oktatásban részesítettük a községi szakigazgatási szervek vezetőit. Az irányvonal az volt, hogy minél kétségtelenebbel és differenciáltabban szemléltessük azokat a határeseteket, ahol a szabálysértés és a bírósági ügykörbe tartozó probléma elkülönül. A tapasztalat szerint jelentékeny a színvonalkülönbség a kisebb és a nagyobb községek vezetőinek felkészültsége között. — Ezt pedig nyilvánvalóan nem szépíteni kell, hanem megoldani, mégpedig mielőbb. — Elég egy-egy ügyiratra ránézni, nyomban kiderül, hogy intézője alkalmas-e feladata elvégzésére. Legszembetűnőbb ez a változatos birtokháborítási körben. Helyismeret, emberismeret, jogi érzék nélkül jó ügyintéző elképzelhetetlen. — A községi vb-titkárok többsége tudvalévően szakképzetlen. De rengeteg jogszabályt kell ismerniük. Áthidalható-e ez . Ideális természetesen az lenne, ha a jogszerű ügyintézést speciálisan államigazgatási szakmára képzett emberek biztosíthatnák. — Viszont hogy a községi az sem titok, vb titkári fizetés csekély. Szerves összefüggés van a fizetés, a képzettség és az általános ügyintézés színvonala között; ez a jelenlegi gazdasági szemlélet mellett már vitathatatlan. — A községi vb-titkárok fizetése 1800—2600 forint között mozog — ez bizony kevés. Nyilvánvalóan befolyásolja ez a körülmény is az ügyintézés nívóját. Mindennek ellenére az első év azt bizonyítja, hogy az új ügykört kapott helyi szervek a kitűzött céloknak megfelelően éltek az adottságokkal. Pereli Gabriella FESZÜLTSÉG Mindenki ideges ezen a zsúfolt, lassan döcögő villamoson. Én is. Kíméletlenül lökdöstek, taszigáltak, még a bokámba is belerúgtál, míg végre — szinte akaratom ellenére — lehuppantam egy éppen felszabaduló ülésre. Pechem volt még ebben is: háttal ültem a menetiránynak. A hátsó peronon egymás anyját emlegette két dühös férfiú. Enyelgésükbe olykor bele-belesivított egy éles női hang. Szóval ideges voltam, és ingerültségemet még fokozta az a zsebrádió, amely néhány vonalnyira a jobb fülemtől valami rettenetes táncdalt üvöltött teljes hangerővel. Szigorú nyugalmat parancsoltam magamra, a szememet is lehunytam, de szemtelenül felém vigyorgott az ismert szabály, hogy hát villamoson nem szabad rádiózni. Azért sem szólok. A világért sem, hiszen biztos, hogy valami durva gorombaság lenne a válasz, ami ebben a szörnyű feszültségben aztán okvetlenül kirobbantana valamit. Inkább az ablak felé billentettem a fejemet. Az üvöltő ördögmasina kérlelhetetlenül utána nyomult. Megnézem legalább, ki üvölteti, bár biztos voltam benne, hogy valami hosszúhajú, esetleg szakállas hippy a gazdája. Ni csak — ámultam el —, egész rendes fiú. Hosszú, hajnak, szakállnak, kosznak nyoma sincs rajta. Tiszta arcú, tiszta körmű, tiszta ingű legényke. Olyan tizenötéves forma. Szeretettel szorítja melléhez a kis rádiót, és áhítattal élvezi a belőle harsogó üvöltést. Nem is szándékosan hajlik felém, a mögötte sűrűsödő tömeg szorítja hozzám... Nem szólok... Tűröm... . De hát, ami sok, az sok... Apró, éles fájások szúrnak a dobhártyámba... És azok sem hagyják abba, ott kint a peronon. Vitájukba,már mások is beleavatkoznak, egy dörmögő basszus és egy kellemetlen kappanhang... Ráadásul ez az üvöltő dervismő itt, a fülem mellett, ebben az ördögi masinában... Ezt nem lehet elviselni! — Nem tudná kicsit messzebb tartani a fülemtől? — szakadt ki belőlem akaratlanul és elég élesen. Na most, most megkapom a magamét! — gondoltam ijedten. — Nagyon szívesen — csendült fel egy kedves fiúhang — le is halkíthatom. A parányi készülék vagy fél méternyire eltávolodott a fejemtől, és közben egészen elhalkult a hangja. Azt hiszem, elpirultam. Szerettem volna megsimogatni a kis legény tiszta arcát. Magyar László Állomás — betoncölöpökön Szolnokon új fejezethez érkezett az ország legszebb vasúti személypályaudvarána építése. A felvételi épület postaszárnya után megkezdték csarnokszárny alapozását, talajviszonyok miatt az épület betoncölöpökre kerül. A modern, impozáns felvételi épület kialakítása mintegy 10 millió forintba kerül