Pest Megyei Hírlap, 1969. december (13. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
12 g M III. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM MAPLOMOHOB*VMEE“ííítódó u ■ b . . o „ n. * ű •• . . „VI. —^■rwflwwi—»j«»!»iJ—.a'jUB.m’j».«.».«!ia—Bi a pest/megyei hírlap ko i_ om kiadas* EGYN MIRtAP KÜLÖNKIadása .1969. MÁRCIUS 16., VASARNAPX“* ÉVFOLYAM, 63. SZÁM KOLON K.» 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAP NAGYKOROS Csak a beat vonz?! Szép eredmények a népművelésben A nagykőrösi művelődési központ színjátszó csoportja és irodalmi köre szerepel a külterületeken és mozielőadásokat biztosít a tanyai lakosságnak. Ezek keretébe iktatta a TIT külterületi ismeretterjesztő előadásait. A művelődési otthonban színházi előadásokat, hangversenyeket és bábjáték előadásokat rendeznek. Nagy küzdelmet folytatnak azért, hogy a kecskeméti Katona József Színház eljöjjön Nagykőrösre előadásokat tartani, mivel a látogatottság minimális. A konzervgyárban több ezer dolgozónak nagynehezen 20 bérletet tudtak eladni (azt mondják, Kecskemétre járnak színházba!), s van olyan iskola, ahol csak egy bérlet kelt el. Úgyszólván csak a beatzene vonz közönséget. Az Illés-zenekar itteni szereplése négyezer forint tiszta hasznot hozott. És a fiatalok extázisos műélvezetét a szülők sem kifogásolták. A művelődési központ fontos igényt elégít ki a nyelv-, varró-, tánc- és egyéb tanfolyamok rendezésével ég. újabban gyors- és gépírótanfolyamokat is tart. Tanulmányi kirándulásokat szervez, helyet biztosít az Arany János Társaság rendezvényeinek, a motoros, KRESZ- és más tanfolyamoknak, különféle kiállításoknak, ismeretterjesztő előadásoknak, s az értelmiségi klubnak. A művészeti munka terén eredményesen működik a művelődési központ. 16 tagú színjátszó csoportja a megyei bemutatón arany szintet ért el, a képzőművészeti kör sikeres kiállítást rendezett és a bábjátszó csoport több fesztiválon szintén arany kitüntetést kapott. 360 ezer forint állami támogatást kap, amit körülbelül 200 ezer forint saját bevétele pótol. Igazgatója mint énekkarvezető, mint énekes és mint szónok is segíti a kulturális eredményeket. Kopa László W1" Havazás (Kertész rajza) Az emberek ha szép és nemes célt látnak maguk előtt, mindenhol megmozdulnak. A nagy rohammunkák ideje ugyan lejárt, de a segítség — ha kell —1 mindig megérkezik a lakosság részéről. Monorierdőn most az óvodáért akarnak dolgozni Ebből az KÖZÜGY egyre fejlődő, szépülő településből hiányzik ez az alapvető szociális intézmény. Pokorny Róbert, az általános iskola igazgatója állt a társadalmi mozgalom élére. A Monori Községi Tanács adja az anyagot, s a monorierdeiek már eddig mintegy 80—100 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Szakemberek, kőművesek, ácsok, tetőfedők is vállalták; társadalmi alapon felépítik az óvodát. CEGLÉDI UTCA Rácz József filmrajza Karácsonyi kenyér 1944 karácsonyán az óvóhelyen töltötték az ünnepet Dunakeszi lakói. December 8-án vált harctérré a község. Az anyák nem ajándékokon törték a fejüket, hanem azon, hogy honnan lesz legalább kenyér a gyermekeknek? A Kardos és a Kuti pékség dolgozott. De a pékségből a kenyeret az óvóhelyekre el is kellett juttatni. Ez pedig gyakran egyet jelentett az életveszéllyel. Aki a pincék lakói közül arra vállalkozott, hogy kenyeret hoz — tudta: útját kúszva és futva kell megtennie. A hozzátartozók pedig órák hosszat lesték az óvóhely ajtaját — mikor jön, jön-e már? A gyártelepen Wiedermann pék lisztjét a németek a visszavonuláskor el akarták vinni. A háztömbbizalmiak tömbönként még időben nagy családra számolva fél-fél mázsa lisztet vittek el a pékségből. Karácsonykor ebből sütöttek a pincékben kenyeret. — Solymosi — PhSI MEGYEI zMirlap 196». MÁRCIUS 16., VASÁRNAP* XI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM A két dollár os aza jöttek látogatóba 11 Nagykőrösre. Amerre járt az amerikás házaspár, vadonatúj Taunásokon, mindenütt először a plébániát kereste fel. Itt-ott ötven dolláros csekket adományoztak a templom javára. Tehették, hiszen volt miből. Kérdezés nélkül mondták: — öregek vagyunk, egyengetjük az utat a mennyországba... — De hisz az isten megvesztegethetetlen. — No, persze, de azért nem árt, ha van az embernek egy-egy közbenjárója. A kalauz szerepét betöltő rég látott testvérnek nem jutott egy cent sem. Azután visszautaztak a dollárok világába. Három év múlva érkezett az első levél, benne két darab egydolláros lapult , „... vegyél, valamit magadnak karácsonyra...” biggyesztették a levél aljára. A testvér, aki negyedszázad után látta csak a nővérét , fogott egy másik légipostas levélpapírt, beletette a két egydollárost „... visszaküldöm pénzt. Úgy látom nektek a nagyobb szükségetek van rá. Ebben az országban már nincsenek koldusok, immár egy negyedszázada!” Fehér Szilárd NYÁRI FERENC: DECEMBER Ballagok éppen a hófödte úton, nézem a fákat, a lombok színét, látom az ágak dérszínű testén csöndes az alkony, szürkül az ég. Bújik a földhöz, és melegébe gyermeke nyárnak ezernyi virág, fagy súlya roppan tükrös vizekre, szélcsikó húzza a csendkoronát. Félek a téltől. Messze elmennék. Gyűlnek a tócsák kinn az utcán, most, ami rég volt torlódó emlék, szegénység, kagyló, mélyen anyám. , Bot végén csörgő, jászol kezemben. Házalni jártam, csörrent a pénz, éjféli ének ikon-szép csendje s ünnepi kalács zengte ízét. Kopott cipőben, tegnapi szélben éhezve, fázva indultam el hinni a szépben, szelíd eszmékben duzzadó vádként öcséimmel. 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK A váci Révkapuban Néhány hete csak, hogy megnyílt, de híre máris túljutott Vác határán. Gépkocsik állnak a főtéri parkolónál, turisták ismerkednek Vác idegenforgalmi újdonságával, a Révkapu Borozóval. A föld alatti termekben kellemes , meleg fogad. Ízléses, magyaros bútorok, edények adnak különleges jelleget az ÁFÉSZ félmilliós költséggel berendezett — nem gyorsan készült —, de minden igényt kielégítő borozójában. A sörtéspult is különlegesség. összecsendül két — csupor. (Néninger Géza képriportja) Ítéletidő. A szél ördögien keveri a hulló hókristályokat. Üsző, fehér homály az egész tanyavilág. Puszta táj, még a varjak is menedéket keresnek a förgeteg elől. Az abonyi Balhás-dűlőben egy férfi birkózik a szibériai idővel, a süppedő hóval. Kerékpárt tol maga mellett. Szolgálatot teljesít, ki kell érnie a kövesútra. Ott talán fel is ülhet, kerekezhet. A kövesút valóságos jégpálya. A kerékpár lassan döcög, nehéz a szélben hajtani, egyensúlyozni a jégtükrön. A gép és az ember meginog, a talaj kicsúszik a férfi elterül. Felállni nem tud. Lába sajdul, lüktet és furcsán dagadni kezd. Csonttörés. Férfi igyekszik az úton. Felsegítené, ha lehetne. . . Szóljon be Vargáékhoz — kéri a fájdalomtól torzult arcú ember. A férfi futásnak ered. Néhány perc, és a közeli portáról kocsi gördül az útra. Kis termetű ember hajtja a lovakat. Kis ember? Nem, gyerek még. Ifjú Varga András, tizenkét éves. Óvatosan hajtja a szürkét. A ló néha megcsúszik, ideges. — Pszt, pszt — nyugtatja a fiú az állatot A sérültet a kocsira teszik, indulnak a községbe — orvosért, lakásra, munkahelyre. Este van, mire Andris hazatér. Vasút-dűlő. Mikor ideérek, már alig látni havat, hatalmas tócsa lett belőle. Varga Andris iskolában van. Édesanyja, nagymamája, tartózkodik otthon, velük beszélgetek, miközben ők libát tisztítanak. — Andris végtelenül jólelkű, segítőkész és sajnos, kicsit többre becsüli a lovat az iskolánál. Nyáron az egész környéket körbenyargalássza. Azt mondja: zsoké lesz. Mi azt mondjuk: tanulj, fiam. Majd meglátjuk. Persze, jobban szeretnénk, ha valami foglalkozást választana, ha tanulna. Gyerek még, változhat az elképzelése. — Azon a délutánon, mikor bejöttek szólni, hogy egy ember elesett az úton, Andris azonnal hazaviszem ugrott. „Fogd be apukám a lovat, én a bácsit!” El sem akartuk egyedül engedni, de annyira erősködött, hogy vigyáz, óvatos lesz. A ló meg úgy hallgat rá, mint a legjobb pajtása. Minden baj nélkül hazatért. Amikor kifogta a lovat, és bejött, láttam az arcán, hogy boldog és elégedett. Gyuráki Ferenc vidám esetek A Monori Szolgáltató Ktsz tv-javító részlegébe bejön egy kucsmás atyafi, lemezjátszós rádiót hoz. Leteszi az asztalra és így szól: „Itt van ez a rádió, nem szól. De ha nem javítják meg, esküszöm, magukra szakajtom az eget!” A válasz erre csendesen, udvariasan: „Ne haragudjon, ma már semmiképp nem lesz kész, rengeteg a munka”. Az atyafi éktelen káromkodásba kezd, közel van ahhoz, az asztalt is felborítsa, hogy oka persze nincs rá. Elmegy az ajtóig, majd visszajön, a következő szöveggel: „De jól vigyázzanak, ki ne cseréljék az alkatrészeket, mert ez valódi német! Rajta van ám a hátán az SS” — és rámutat az áramot jelző villámra... A péteri autóbuszon meséli a kalauz: Elém áll egy ember, és azt mondja, adjak neki jegyet. Kérdem tőle: hova utazik? Erre azt válaszolja: „Hát hová mennék, lakodalomba!" Mire én, de hová adjam a jegyet? „Ide ni, a markomba!" Nagy divat az idén a színes ázemhéjfesték. Az illatszerbolt kirakata előtt fiatal pár áll, az asszonyka könyörög: „Lacikám, nem is olyan drága, már 17 forintért is meg lehet venni__ Olyan zöldet szeretnék, tudod, az illik a szememhez. Lacikám, ugye..." A férj nem sokáig bírja az ostromot, bemegy az üzletbe, aztán hozza markában a szemhéjfestéket és meglepő logikával kijelenti: „Hát én megvettem. Nem bánom, akármit csinálsz vele, de ha fel mered kenni a szemedre ezt a rondaságot, én agyoncsaplak!” Pilistől Monorig szorongat egy kisebb zsákot a markában a hölgy, Monoron kiderül, hogy macska van benne. Az állomáson a hölgy gyorsan kinyitja az ajtót, aztán a zsákot és kidobja a macskát, majd hozzánk fordul: „Na, ez is megvan. Előbb nem mertem kidobni, hátha hazatalál, de innen már biztosan nem. Mert tudják, ez a macska olyan műveletlen!” Koblencz Zsuzsa ÜNNEPI ÖSSZEÁLLÍTÁS VIDÉKI SZERKESZTŐSÉGEINK ÍRÁSAIBÓL