Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
MTI. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG Ráckevei lokálpatrióták Sok nemes indulattól fűtött lokálpatrióta lakik a ráckevei járásban, akiknek mindig is szívügyük volt lakóhelyük szépsége, kulturális fejlődése, kényelme, s mindaz, ami ezen túl is életüket derűssé varázsolhatja. Erről tanácskoztak a Hazafias Népfront ráckevei járási bizottsága ülésén a meghívottak. Mindkét előadó — Baghy László, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, aki a mezőgazdasági üzemek feladatát, szerepét vázolta a községek fejlesztésének elősegítésében és HNF járási Dékány Sándor, a titkára, aki viszont az ez évi munkatervben elfogadott tennivalókat és az elérendő célokat ismertette — egyöntetűen kitért arra, hogy elismerésre méltó a lakóhelyért való áldozatos munka. A tsz-ek általában nem fizetnek kommunális adót — mondotta Baghy László —, ám ez nem jelenti azt, hogy erejükhöz mérten ne segítsenek a község fejlesztésében. Vállalhatják például az utak karbantartását, valamint a lakosság jobb zöldség- és gyümölcsellátását. A termelőszövetkezetekre a jövőben nagy feladat vár — mondotta az előadó —: a mezőgazdasági fejlődés útját összeötvözni a táj és a hagyomány jelenlevő valóságával. Természetesen a fejlődés nem lehet csak gazdasági irányú, annak hatnia kell ,a szellemi fejlődésre is. Dékány Sándor a munkaterv ismertetése során hangoztatta, hogy nagy gondot fognak fordítani az alkotmányos tevékenység kibővítésére, és még több figyelmet fordítanak a község- és művelődéspolitikai feladatok elvégzésére, valamint számos községben különféle gyűléseken fogják a lakossággal az eredményeket, ám a tennivalókat is ismertetni. Az ölésben részt vett népfrontaktivisták lekesedése, bizonyosság arra, hogy az „emlékművük az ország” jelszó a ráckevei járásban is tartalommal telítődik, s egyre erősebben alakul ki az a tudat, hogy a járásért tenni bármit is nem nehéz, hanem mindig öröm. — karácsonyi — 's,^Miriap3 Megyei főszerkesztők tanácskozása Szolnokon A MUOSZ oktatási központja és a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége rendezésében szerdán megkezdődött Szolnokon a megyei főszerkesztők módszertani tagozatának tanácskozása. Az első napon Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandai osztályának vezetője tartott előadást Kritika és felelősség címmel. Az előadást vita követte. Délután meghallgatták Zagyi Jánosnak, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága titkárának tájékoztatóját Szolnok megyéről, majd megtekintették a Tisza II. vízlépcső építéséről készült filmet. A tanácskozás második napján Gerencsért Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága agit.prop. osztályának munkatársa tart tájékoztatót, majd a részvevők Jászberénybe utaznak. Víz — 38 millióért Tegnap délelőtt ünnepélyesen megkezdték Vácdukán a regionális vízmű építését. A 38 millió forintos fémházassal épülő vízmű — Vácdukán kívül — Vácrátót, Váchartyán, Kisnémedi és Püspökszilágy községeket látja majd el vízzel. A tervek szerint 1971-re elkészül. A kivitelező a Dunamenti Víz- és Csatornamű Vállalat. Abonyi krónika III. Változások mély folyama Forduljunk ismét a jelenhez. A múlttól a jelenhez az abonyi munkásmozgalom megteremtői, résztvevői taposták ki az utált, és általában a község népe, szegénysége. Akiknek kis életéből, munkájából, nagy munkájából szép magasra nőttek, szívták fel magukat ezen az egykori Werbőczy-birtokon az öreg kastélyok, meg körülöttük a százados, királyi termetű fák. (Adányban, 1935- ös adatok szerint, 1194 családnak volt egy holdnál kevesebb, 1184 családnak öt holdnál kevesebb földje.) A lebbencslevesevők, görbeevők, máléevők, rántottlevesevők, cibarelevesevők már a múlt század végén kibontakoztatták a földraonikás mozgalmat, s ők is megalakították társulásaikat. Az Abonyi Általános Munkásképző Egylet a kilencvenes évektől háromszáz-négyszáz taggal fenntartotta magát egész a felszabadulásig, — Horthyék idejében évi ötszáz pengőt költöttek könyvre... A Tanácsköztársaság abonyi direktóriumának tagjai közül Bakonyi Ferencet, Sulyok Istvánt — valamint sok más forradalmárt — a fehérterror idején a Héjjas-féle különítmény a Vigyázó -kastélyban gyilkolta meg. (Az idén ugyanitt emlékművet avatnak a tiszteletükre.) De a harmincas években ismét megalakult a szociáldemokrata párt abonyi szervezete. Legforradalmibb, kommunista, s kommunista érzelmű tagjait, Ácsai Imrét, Pólyák Istvánt, Mucza Jánost, dr. Kovács Józsefet, Nagy Bélát később le is tartóztatták. Az első szabad lélegzeteikre már emlékezzen faluvégi öreg kis házában Nagy Béla, negyvenöttől negyvenkilencig ftthony kommunista bírója: — A kibombázottaikat felszólítottam, költözzenek a kastélyokba, de csak az istállókba mertek bemenni. Amikor aztán, tüzelőnek, meg bosszúból is, leszakította a nép az ajtókat, ablakokat, elhordták a bútorokat, mert ezt nem lehetett megakadályozni, akkor bementek ... Munkásújságot nyomtattunk... összesen öt és fél ezer holdat osztottunk 2d, ezernyolcszáz igénylőnek... Volt, aki maga után húzta a boronát, ekét... Az első években már megalakult kilenc vagy tíz kistermelői csoportosulás .1. Rengeteg árvagyerek kószált a környéken, ezért gyermekotthont alapítottunk, a mai otthon ősét... Aztán én a pár elemimhez, hatvanéves koromra, elvégeztem még kettőt... Volt, aki maga húzta a boronát, ekét... Azóta Abonyban egy híján felszámolták az összes volt cselédtelepülést — szám szerint vagy tizenötöt... Tavaly az Újvilág Termelőszövetkezetben például egy tag átlag százhét, egy alkalmazott átlag százegy forintot keresett munkanaponként... A felszabadulás óta a községben ezernégyszáz-ezerötszáz új ház épült... Jelenleg háromezer a gázfogyasztók száma ... Negyvenötig két orvos dolgozott itt állandó jelleggel, most tizenkettő ... Tizennyolcezer kötetes könyvtár... A lakosság takarékbetét-állománya harminckilencmillió forint... Majdnem maradéktalanul felszámolták a cigánynegyedet... Időzzünk kicsit bővebben egy-egy témánknál, mert olyan eredményekhez értünk, amelyekben a fejlődés az anyaginál sokkal mélyebb, általánosabb. Melyekben nemcsak az életszínvonalnak, szociális, kommunális helyzetnek, hanem a telkeknek felemelődése is inkább mérhető. A cigánykérdés Adányban megoldásának, megszűnésének küszöbéhez érkezett — pedig a régebbi cigánynegyedben négyszáz ember élt még vagy tizenöt éve. Az munka, aminek ez köszönhető, a nem volt túl alkalmas látványos évi jelentéseik, statisztikák készítésére. Ez a munka csendes volt, rejtett, szívós és emberséges. Csak éppen megadták az engedélyeket hagyományos vándoriparosságaik űzésére. Csak éppen minden parcellázásnál kedvezményes árú telket biztosítottak számukra. Kedvezményes állami hitelt „CS”-lakások építésére, mindössze hat esetben kaptak, a többiek teljesen a saját erejükből építkeztek. Csak éppen segítették munkába állásukat a termelőszövetkezetekben, üzemekben. Ma már a régebbi cigánynegyedből az emberek kilencven százaléka a faluba költözött. Az általános iskolában náluk az ötödik osztályig általában nincs lemaradás. Körülbelül a felük elvégzi nyolc általánost. Sokan mennek közülük középiskolába, vagy ipari tanulónak. Vagy nézzük a továbbtanulást — az egészséges törekvéseket. (Figyelmen kívül hagyva most, hogy a mezőgazdaságba kevesen jelentkeznek.) Az egyik abonyi általános iskola nyolcadik osztályában harminckét gyerek közül tizenkilenc vonzódik az ipari szakmáik felé — kőművesnek, géplakatosnak, villanyszerelőnek, parkettázónak, épületgépésznek is — ezenkívül öten szakközépiskolába kérték felvételüket. Továbbtanulásira mindössze öten nem jelentkeznek. Őket azonban a helyi továbbképző iskolában tanítják a későbbiekben — erre itt egy év óta nagy figyelmet fordítanak. Lássuk a zeneiskolát! Magyarországon az első községi zeneiskola Adányban nyílt meg, 1953-ban! Ez elsősorban egy helybeli születésű, a pedagóguspályát a harmincas éveikben, egyszerű tanítóként kezdő tanárembernek, az intézmény mai igazgatójának, Szabó Sándornak köszönhető. Három év múlva már önállósulhattak, s nemsokára fiókintézetek fölött bábáskodtak. Védnökségükből nőtt ki szentendrei, váci, érdi, manori a zeneiskola, s jelenleg is van vagy hat tagiskolájuk, környékbeli falvakban. Több mint tíz éve, hogy az egyik községi általános iskolában megszervezték a zenei tagozatú osztályokat. (Ilyen zenei általános iskola is csak száz van az országban.) Most huszonkét tanár tanít zongorát, hegedűt, csellót, fafúvósokat, rézfúvósokat Abonyban. Tanárok, diákok koncerteznek gyakorta, népes közönség előtt. Mit jelent ez? Munkáscsaládok, parasztcsaládok házalba vásárolt zongorákat. Nem azt, hogy művész lesz a gyerekük, — erre is van példa —, hanem, hogy a zene is segít különb emberré nevelni őket. Itt vannak az abonyi őszi tárlatok. Helyi műkedvelők, és ismert festők munkáit állítják ki évről évre. Szép kezdeményezés. Padányi Anna (Folytatjuk.) Kaput nyitott az egészség palotája Kórházavatás Vácott (Folytatás az V oldalról.) orvosnak, dr. Kollár Lajosnak. Néhány keresetlen szóval fejezte ki jókívánságait, majd így folytatta: — Vác történelmi városát ékesíti ez a szép kórház. Vele nemcsak a dunakanyari település, hanem az egész ország szebb és gazdagabb lesz. Használják jól, szépen, okosan. Azt hiszem, hogy nem ünneprontás, ha ehhez azt kívánom — a szülészeti osztály kivételével —, sohase használják ki teljesen ... Nevetés és kitörő taps fogadta szavait, majd Gáspár Sándor átnyújtva a jelképes kulcsot, átvágta a feljárat előtt kifeszített nemzetiszínű szalagot A vendégek és vendéglátók elindultak. Így megnézzék, milyen is ez a kívülről imponáló építmény. Sok dicsérő jelző hangzott el, mindenekelőtt a szép kivitelezésért. A sok nagyszerű berendezést látva, a Fővárosi Tanács vb-elnökhelyettese, Hantos János félig tréfásan, félig komolyan jegyezte meg, hogy Vácra kell jönni, ha ilyen szép készülékeket akar látni valaki, mert a fővárosi kórházak nincsenek ilyen jól, ilyen korszerűen felszerelve. Az elnökhelyettes egyébként érdeklődött a kórházi adatfeldolgozó apparátusról. „Saját erőből” állították fel; a lyukkártyarendszerű berendezéseket az ipartól kérték, már nem elég produktív, ahol Az igazgató főorvos rögtönzött válaszának lényege: részben tehermentesíteni akarják az adminisztrációtól az egészségügyi dolgozókat, részben elérni, hogy néhány év után minden környékbeli lakos egészségvédelemmel kapcsolatos adata rendelkezésre álljon, a vércsoporttól a már átvészelt betegségig. Miután ez az adatfeldolgozó nagyobb kapacitású annál, semhogy a Váci kórház egymaga megfelelően kihasználhatná, a megye valamennyi kórházának, gyógyító intézményének felajánlják hasznosítását. A sok látnivaló közül még egyet említünk meg, amely életbevágóan fontos szerepet tölt be. A sebészeti őrző szobában percekig időztek a vendégek, s Gáspár Sándor az őt kísérői megyei első titkárral együtt hallgatta meg, hogyan hasznosítható. A négyágyas helyiségbe operáció után, többnyire súlyosabb betegeket helyeznek el, s valamennyiük pillanatnyi közérérzetét, állapotát jelzi a különleges berendezés, amely a szív működését éppúgy nyilvántartja, mint a légzés szaporaiságát, vagy a vérnyomást Szerencsére hosszú utat, sok szobát járhattak volna be még az ünnepség résztvevői. Azért szerencsére, mert ez mindennél jobban jelzi sokoldalú használhatóságát, jó felszerelését a gyógyítás nagyszerű lehetőségeit. Mégis mindehhez Gáspár Sándor kórházjárás közben is megismételt szavait kell hozzátenni: legyen minél kevesebb dolguk, gondjuk, az orvosoknak , ápolóknak. A meghívottak búcsút mondtak. Távolodva egyikük sem mulasztotta el, hogy vissza ne pillantson az építményre, amelynek fehér burkolatáról vakítva verődött a napfény, eleven harmóniában kísérő élénkzöld borítással. A a kettő együtt szinte szimbolikusan a tisztaság, egészség, a serkenő vagy újra erősödő életet jelképezheti — a tavasz küszöbén. Kaput nyitott az egészség palotája. Szöveg: Tóth György Fotó: Urbán Tamás Az őrző szoba műszereit mutatja be az igazgató főorvos (balról) Gáspár Sándornak és Cservenka Ferencnének. Szalagvágás. 1824 bélyeg és bélyegblokk A posta két érdekes kiállítással emlékezik meg hazánk felszabadulásainak 25. évfordulójáról. A jubileumi bélyeg- és fotókiállítást a Posta-vezérigazgatóságon szerdán ünnepélyesen nyitotta meg Pozsonyi Vilmos, a Posta-vezérigazgatóság pártbizottságának titkára. A bélyegkiállításon 1945. május elsején megjelent „Felszabadulás” felülnyomással kiadott bélyegektől az autótörténeti sorozatig, szám szerint 1824 bélyeg és bélyegblokk látható. A fotókiállítás 200 képben számol be a romos paste újjáépítéséről a különböző szolgáltatások, a távíró, a távbeszélő a rádió és a televízió fejlődéséről. TAVASZ A TISZÁN A kellemes tavaszi időjárás már kezdi felmelegíteni a folyók vizét, és megindult a halaik mozgása. Ezt bizonyítja az is, hogy Török György, a szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagja 50 kilós harcsát fogott varsával a Marosban. Ez az első idei nagy zsákmány. Néhány nappal korábban 25 kilós vízi ragadozót emelt szárazra Török György, aki fiával együtt járja a motor ladikján a folyót Az 50 kilós zsákmányt szerdán dolgoztál fel a szövetkezett szegedi, Tisza-parti csárdájában. 4