Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Száz­halmon, /s világon minden fejlődik, változik. Ezt az ^ •+§- igazságot ismételjük szemináriumokon, be­­­­­szédein­k­ben, írásainkban. Mégis, amikor valami új létesítményt avatunk, megdöbbe­nünk: abból a semmiből, haszontalan földből hogyan nőtt ki ez az óriás? S itt állunk ma Százhalom­battán, kicsit csodálkozva, ki­csit meghatottan — szinte ész­re sem vettük, hogy az elma­radott falucska mellett, a pusz­tán, elkezdődött egy építkezés, ami néhány tovarohanó év után várossá növekedett. Mi, akik akkor ottjártunk a sártengerben, ahol út-, vasút- és építészmérnökök szavai, raj­zai alapján képzeltük csak el, hogy egyszer lesz itt egy hő­erőmű, egy kőolajfinomító, magunk is merész álomnak tar­tottuk az egészet. Az akkori gyenge termelő­szövetkezet tagjai is kinevet­ték volna azt, aki megjósolja: egy modern város lakói lesz­nek. Jó lenne mindazokkal ma itt találkozni, akikkel együtt ültünk az első taggyűléseken,­­hogy a néhány párttag meg­alakítsa kicsiny szervezetét. Jó lenne találkozni azokkal, akik először mérgelődtek itt, mert nem sikerült azonnal elintézni a MÁV-val a százhalombattai vonat csatlakozását, hogy hét­­főnként az építők időben áll­janak munkába, vagy mérge­lődtek, mert a konyha nem ka­pott elég húst, pedig a mun­kásokat jól kellett tartani. Első gondok, első lépések, vajon ki emlékezik rájuk? Hi­szen az első tennivalókat gyors ütemben követték a többiek, a szaporodók, a tetemesebbek. Minden nap új gondot és új örömet jelentett. S akik ott voltak az első árkok m­egásásá­­nál, észre sem vették, már azért harcoltak, hogy több könyv kerüljön a munkásszál­lásokra, hogy bővüljön az is­kola, hogy jobban lássák el az üzletet, esténként ne csak füs­tös, rideg étteremben tölthes­sék idejüket az építők, a gebi­­nes annyi sört mérjen a poha­rakba, amennyi jár, és a mun­kásszálláson legyen elég tüze­lő, ne fagyoskodjon egyetlen ember sem. Hol van már mindez? Régi újságok hasábjai őrzik csak ezeket az emlékeket. Az egyik cikkben mint távoli terv raj­zolódik ki az évi kétmillió ton­na kapacitású kőolajfinomító képe, a hőerőműé , amit al­kotó kezek sorra csodálatossá varázsoltak. Aki annyira hon volt az építkezés kezdetén ezen a vidéken, ma idegenvezetőre szorul, el ne tévedjen az óriás tartályok, félelmetes csövek, automata berendezések szöve­vényes világában. 1962. március 29-én Százha­lombattáról egy cikk ezzel címmel jelent meg: Az ember a nem arra születik, hogy legyőz­zék­. Hemingway szavaival fe­jezte ki a cikk írója, milyen küzdelem folyik Százhalom­battán. Mintha az újságíró elő­re sejthette volna, hogy ma feláll az ünnepi szónok, és be­jelenti:­­ a hajdani kis ró­mai település helyén, ahol 126 kun­halmát tárták fel, ahol az egykori tárnokvölgyi csata el­esett vitézei nyugszanak, és kései utódaik sok évig csak zöldségtermesztéssel foglalkoz­tak, s lakóinak nagy része csu­pán a fővárosban kereshette kenyerét —■, Százhalombattát várossá nyilvánítják. Az ünneplő ezrek között so­kan lesznek olyanok, akiknek, ha csak egy pillanatra is, de felrémlik a puszta, ahol a vá­rosalapítók először vágták csá­kányukat a földbe, amikor elő­ször dübörgőtt erre dömper, a hosszú nagy csövek közül az elsőt fektették helyére... és amikor a modern lakások egyi­kébe beköltözött az új lakó ... Köszöntjük ma a régieket, akik bábáskodtak a hőerőmű és a kőolajfinomító megterem­tésén, akik harcoltak a város megalapításáért, köszöntjük a kételkedőket is, akik lehetet­lennek tartották a gondolatot, hogy itt város szülessen, és köszöntjük azokat, akik nap mint nap megvívták csatáju­kat, hogy bizonyítsák, mire ké­pes az ember. Hogyan teremt a semmiből várost, és hogyan indul már holnap, pihenőt sem engedve magának, új feladatokhoz gyűrkőzve, Száz­halombattának — a legújabb városnak — lakossága. — sági — A SZAKSZERVEZETEK ÜDÜLTETÉSI PROGRAMJA­ ­.. A SZOT elnöksége elkészí­­­tette az üdülési programját, amely több, maiat 10 százalék­kal több felnőtt és gyermek üdülését irányozta elő, mint tavaly. Eszerint 272 ezer fo­nott és 60 ezer gyermek üdül­het ebben az esztendőben a SZOT-üdültetés keretében. A balatoni üdülőtelepekre 72 ezer felnőtt kap beutalást. ) A magaslati üdülők, a­­ Mátrában, a Bükiben,­­ valamint a Dunakanyar­l­nál 65 ezer felnőttet fo­­gadnak be az idén. Gyógyüdülőhelyeken és­­ SZOT üdülőszanatóriumaiban a­­ Parád, Hévíz, Balatonfüred,­­ Hajdúszoboszló és Debrecen)­­ több mint 70 ezer helyeznek el. Bérelt felnőttet szállók­ban és kollégiumokban, töb­bek között Esztergom Fürdő­szálló, Kőszeg Panoráma Szál­ló, Szeged Móra Ferenc kollé­gium, Jósvafő Tengerszem Szálló, Felsőtárkány Szikla Szálló, s a siófoki szállodaso­rokban 25 ezer beutaltat fo­gadnak. Növelik a családos üdülők számát is. Az erre a célra ki­jelölt üdülőkben, elsősorban a nyári hónapokban 20 ezer családot nyaraltatnak. Ennek (Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A­ MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. MÁRCIUS 28., SZOMBAT Szihanuk-párti tüntetések Kambodzsában Megalakult az olasz kormány Ha az új kambodzsai re­­­zsimnek nem lennének súlyos­­ problémái, aligha követte vol­na el ezt a lépést: nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint újra lezárták Phnom Penh repülőtereit. Vannak olyan jelek is, ame­lyek szerint a telefonösszeköt­tetéssel is problémák vannak. Azt, hogy a repülőterek lezá­rását nagyon is komolyan ve­szik, a menetrendszerű saigo­­ni gép pilótája tanúsíthatja, akinek a kambodzsai hatósá­gok egyszerűen nem adtak le­szállási engedélyt és Boeing 707-es típusú óriásgépével, va­lamint Phnom Penhbe igyek­vő utasaival, kénytelen volt visszafordulni Saigon felé. Mivel minden új rendszer­nek alapvető érdeke a stabili­tás, vagy annak legalábbis a látszata, a jelenlegi katonai kabinetnek alighanem súlyos oka volt arra, hogy vállalja ezt a nemzetközi helyzetét feltétlenül gyengítő lépést. A világvisszhangra a francia hír­­ügynökség, az AFP fogalmazá­sa a jellemző. Eszerint „Kam­bodzsában valamiknek történ­nie kellettt...” Biztosat állítani még nem lehet, de komoly valószínűsé­ge van annak, hogy a rezsi­met a Kompong Cham tarto­mányban sorra került Sziha­­rouk-barát tüntetés kénysze­(Folytatás a 2. oldalon.) FIATALOK DICSÉRETE: A KISZ KB zászlaja a váci Izzóban Három évvel ezelőtt az Egyesült Izzó váci gyárának 144 KISZ-tagja volt. A tavalyi összeírás szerint 232 fiatal te­vékenykedik a mozgalomban. A váci Izzó évente 300 ezer képcsövet gyárt. Három mondatban ez a gyár és fiataljai néhány éves törté­nelme. Voltak a számok mö­gött örömök, kudarcok, gon­dok és eredmények. És a KISZ-szervezet naplójában a tegnapi nap eseményei való­színűleg kiemelkedő helyet fognak elfoglalni. Egy évre a váci Izzó fia­taljai kapták meg a KISZ KB vörös vándorzászlaját. A központi bizottság minden évben a 19 megye legjobb alapszervezetének juttatja el a dicsőség,, az elismerés zászla­ját: tavaly megyénkben a tak­­sonyi alapszervezet kapta meg és tegnap délután vette át a zászlót és a vele járó 5 ezer forintot Kékesi István, a váci gyár KISZ-titkára. Máté Imre, a gyár régi KISZ-titkára üdvözölte a meg­jelenteket: Vinkovits Jánost, a KISZ KB szervezési osztály­­vezetőjét, Dienes Bélát, az Egyesült Izzó vezérigazgatóját és Németh Ferencet, a KISZ Pest megyei Bizottságának tit­kárát. Kékesi István ezután ismer­tette a gyári KISZ-szervezet tevékenységét az elmúlt évek­ben, a társadalmi munkák, a védnökségvállalások ered­ményeit, s a terveket­­ az ifjúsági üzem létreho­zásáról. Karkész István, a váci gyár igazgatója vendégeket végigkalauzolta a az egységeken, megnézték a képcsőgyártást, az üveg- és a spirálgyártó gép­sorokat. Az ünnepség után a megjelenteket fogadáson, lát­ták vendégül a nemrég átadott ifjúsági klubban. Őszinte szívvel kívánunk hosszú, örömteli életet Partizánok találkozója a megyei pártbizottságon (Tudósítónktól) A Pest megyei Pártbizottság meghívására péntek délután baráti találkozón vettek részt a Partizán Szövetség megyénk­ben élő tagjai. A megjelente­ket meleg szeretettel Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbi­zottság titkára üdvözölte, és mindannyi­uk nevében köszön­tötte Úszta Gyula altábornagy elvtársat, a Partizán Szövetség főtitkárát. A bensőséges, elvtársi talál­kozón Barinkai Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság tit­kára mondott beszédet A kö­vetkezőkben részleteket köz­lünk Barinkai elvtánsnő be­szédéből. Barinkai Oszkárné beszéde Kedves elv­társak' A közeli napokban történel­münk legnagyobb sorsforduló­jának — felszabadulásunknak — negyedszázados évforduló­jához érkezünk. Ez a jubileum arra késztetett bennünket hogy a megyében élő partizán­jaink iránt érzett tisztelettől áthatva hívjuk meg az elvtár­sakat a megyei pártbizottság­ra. Kifejezve ezzel is önök iránt érzett nagyrabecsülésün­ket. Nem kívánunk külön ün­nepséget tartani! Jól tudjuk, hogy az elvtársak mindegyike tartozik egy-egy pártszervezet­hez, illetve szocialista közös­séghez. Mégis úgy gondoltuk, akkor járunk el helyesen, ha megyei szinten, ebbe a körbe, így együttesen emlékezünk elv­társainkra, nehéz körülmények között végzett kemény küzdel­meikre, emlékezünk negyed­százados forradalmi utunk szo­cialista rendet teremtő munká­jára. A megtett útra visszanézve, nemcsak a kötelező tisztelet­­adást kívánjuk megtenni. Múl­tunknak, a régi dicsőségnek, úgy akarunk emléket állítani, hogy bátorsággal, további küz­deni akarással a jövőnkért dol­gozunk. Úgy faggatva a múl­tat, hogy az élet, a jövő kérdé­seire — eszméinkhez, meggyő­ződésünkhöz híven — mond, milyen választ ad mit ne­künk. Hazánk 25 esztendeje lead. Mi a felszabadulást sza­a Szovjetuniónak köszönhetjük. Fehér Lajos elvttárs így ír er­ről: „A magunk erejéből nem tellett arra, hogy egységesen szembeforduljunk a fasizmus­sal, mint Európa németek ál­tal megszállt szinte valamen­­nyi országa. Nálunk nem védt népfelkelés, és nekünk nem voltak szigorú katonai rend­ szerint szervezett partizánezre­­deink vagy -zászlóaljaink. Még századaink sem. Hős partizán­jaink voltak, akiknek akciói egy igaz nép igaz lelkiismere­téről adtak hírt.” így igaz ez! Sajátos helyzetünk ellenére voltak bátor hazaf­iak, nagysze­rű harcosok, kommunisták és nem kommunisták, akik itthon és határainkon túl harc­ba szálltak a fasizmussal. Fegyvert fogtak hazánk és más népek felszabadításáért, és vállvetve küzdöttek a testvéri szovjet csapatok oldalán. Ezek az em­berek tettekkel bizonyították, hogy lehet, hogy kell bátran és elszántan küzdeni egy szaba­dabb, jobb világért, így har­cuk méltó folytatása a­nnak a (Folytatás a 2. oldalon.)

Next