Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

2 Meghalt Bóján Sztupica Hosszú, súlyos betegség után pénteken elhunyt a jugoszláv színházművészet óriása, Bóján Sztupica, a belgrádi jugo­szláv drámai színház igazgató­rendezője. Sztupica — aki az idén volt 60 esztendős — Európa számtalan színpadán rendezett, s rendkívül népsze­rű volt Magyarországon is. PÉNTEK DÉLUTÁN And­rej Gromiko külügyminiszter és Egon Bahr államtitkár a szovjet külügyminisztérium­ban egyórás eszmecserét tar­tott. Bahr államtitkár ma hazautazik, s a jövő héten je­lentést tesz Willy Brandt kan­cellárnak a moszkvai megbe­szélések eredményéről. De Gaulle — másodszor A párizsi könyvesboltokban megjelent De Gaulle tábornok beszédeinek és leveleinek má­sodik kötete. PÉNTEKEN sztrájkba léptek REGGEL a párizsi metró dolgozói. A 24 órás fi­gyelmeztető sztrájkot a dol­gozók a legteljesebb egység­ben, szakszervezeteik javas­latára határozták el. NEW YORK HATOS IKREK Hatos ikreket szült egy 25 éves New York-i asszony, de a szülés után hét órával már egyetlen gyermek sem volt életben. Az anya egyébként viszonylag egészség­es. Ct.31 HEGYEIß Véget ért a Varsói Szerződés honvédelmi minisztereinek szófiai tanácskozása Egy korábban hozott hatá­rozat értelmében 1970. május 21—22-én Szófiában megtar­tották a Varsói Szerződéshez tartozó államok honvédelmi miniszteri bizottságának ülés­szakát. Az ülésszakon részt vettek a Varsói Szerződéshez tartozó országok honvédelmi miniszterei bizottságának tag­jai, a Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és törzsfőnöke, valamint a Ro­mán Szocialista Köztársaság fegyveres erői miniszterének első helyettese, a román fegy­veres erők vezérkari főnöke. A honvédelmi miniszterek bizottsága megvizsgálta a Var­sói Szerződéshez tartozó orszá­gok hadseregeinek harcké­szülttségével kapcsolatos napi­renden levő kérdéseket. Az ülésszak valamennyi résztvevő teljes kölcsönös egyetértésének és nézetazonos­ságának jegyében zajlott le. Az ülésszakon Dobri Dzsu­­rov hadseregtábornok, a Bol­gár Népköztársaság nemzetvé­delmi minisztere elnökölt. FELVESZÜNK budapesti, illetve 30 km-es körzetből naponta bejárni tudó 14-16 éves fiúkat víz-gázszerelő, villanyszerelő szakmunkástanulónak A jelentkezőknek napi egyszeri étkezést (ebédet), munkaruhát és szerszámot adunk. Felveszünk továbbá vidéki fiatalokat kőműves, ács-állványozó és épületasztalos szakmunkástanulónak A vidéki fiatalok részére bentlakás és teljes ellátás. Munkaruhát adunk. A TANULÓIDŐ: 3 ÉV. KÖVETELMÉNY: 8 általános iskolai végzettség. A jelentkező vidéki fiatalok az általános iskola által kiállított továbbtanulási jelentkezési lapon postafordultával, a budapesti és környékbeli fiatalok személyesen a 21 sz. Építőipari Vállalat Munkaügyi osztályán jelentkezzenek. (Bp. V., Rosenberg házaspár u. 16. IV. em.) Szakszervezeti konszolidáció A Dubcek—Rochet megbeszélés gyorsírás-jegyzeteiről A cseh szaktanács csütörtö­ki ülésén foglalkoztak a szak­szervezeti konszolidáció kérdé­sével, s ezzel összefüggésben több személyi változtatást haj­tottak végre. Jan Piller, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a szakszer­vezeteket meg kell tisztítani a jobboldali opportunistáktól és mindazoktól, akik passzivitá­sukkal hozzájárultak a szak­­szervezeti munka torzulásai­hoz. A vitában felszólalt a cseh szaktanács öt ta­gj­a, valamint Rudolf Pacovsky, távozó elnök, aki önkritikusan elismerte torzulásokért reá háruló fele­­­lősségét Megállapította, hogy sem ő, sem pedig más vezető funkcionáriusok nem tanúsí­tottak erélyes magatartást a jobboldali erőkkel szemben. Az ülésen elfogadták a tanács 27 tagjának és jelöltjének le­mondására előterjesztett ja­vaslatot. Hasonlóképpen elfo­gadták az eddigi elnökség le­mondását. Végül titkos szava­zással megválasztották az el­nökség új tagjait, a titkárságot és a titkárokat. Elnökké Josef Havlickát, titkárokká pedig Josef Krizt, Vladimir Marikot és Marie Ruzickovát választot­ták.★ A Rudi Právo pénteki szá­mában Zdenek Horeni főszer­kesztő-helyettes az Humanité alapján ismerteti a Dubcek— Rochet megbeszélések leglé­nyegesebb mozzanatait. „Ér­deklődésünket mindenekelőtt az keltheti fel — állapítja meg —, amit nálunk 1968 augusztu­sa előtt oly csökönyösen el­hallgattak, nevezetesen azt, hogy sok valódi barátunk és elvtársunk külföldön súlyos aggodalmának adott hangot a szocialistaellenes veszély növe­kedése láttán.” „Röchet érvelésének komoly­ságát tárgyaló partnerei hihe­tetlen értetlenséggel, rögtön­zéssel, könnyelműséggel, a té­nyek megbocsáthatatlan leke­zelésével, valamint az érvek le­kicsinylésével viszonozták. Rochet elé az érdektelenség fala magasodott. Olyan állam­férfiakkal állt szemben, akik a politikus képzettséget a Dub­­cek-típusú jobboldali opportu­nisták által megtestesített pártvezetésre oly jellemző di­lettantizmussal cserélték fel.” „Egyébként az a feljegyzés, amely körül az állítólagos Dubcek-perről szóló dajkame­séivel Garaudy botrányt akart kavarni, semmi újat nem ho­zott. Dubcek opportunizmusá­ról a kelleténél is több bizo­nyítékkal rendelkezünk. De fe­lejthetetlen marad a doku­mentumnak (gyorsírási jegy­zetnek) az a része, amelyben a testvéri Francia­ Kommunista Párt bölcs és intő szavakat in­tézett hozzánk. Sajnos, Dub­­ceknél az ilyen hangok süket fülekre találtak” — írja Hore­ni, a Rudé Právo főszerkesztő­helyettese. ALEKSZEJ KOSZIGIN szov­jet miniszterelnök a Kreml­ben fogadta Marinescu ro­mán nagykövetet. A találkozó során baráti légkörben meg­beszélést folytattak. 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT Ötvenéves az Indonéz Kommunisták Pártja Nincs még egy olyan testv­ér­párt, amely ily súlyos körül­mények között érkezne el ala­pításának fél évszázados jubi­leumához. Tízezrek, százez­rek fizettek életükkel Indoné­ziában azért, mert a marxiz­mus—femli­nizmus eszméit ma­gukénak vallották, védelmez­ték a nép demokratikus vív­mányait, küzdöttek a ron­anizm­us veszedelme neoko­­ellen. Elviselhetetlen internálótábo­­rok, kínzás, éheztetés jut osz­tályrészül azoknak, akik mos­tanában kerülnek a hatalmon levők kezébe: ötödik éve foly­nak Indonéziában a kegyet­len, véres megtorlások a kom­munisták ellen. Mégis, öt év is kevés volt ahhoz, hogy kiirtsák, felszá­molják az indonéz kommunis­ta mozgalmat. E rettenetes kö­rülmények között is él, létezik a párt, vívja harcát, újjáépíti szervezeteit. Létrejött „Az IKP marxista-leninista cso­portja’* néven az az egészsé­ges mag, amely képes felmérni az 1965-ös vereség vetkezményeit, képes okait, ki­helyre­állítani a kommunista szerve­zet lenini normáit, a testvér­­pártokkal való kapcsolatokat. Ez a csoport nagy jelentőségű okmányt adott a hatvanas évek elejétől elkövetett Megállapítja, hogy az hibákról. akkori pártvezetés a NASAKOM (a Sukarno-féle egységfront) ke­reteibe beilleszkedve, az osz­tályharcot alárendelte a nem­zeti érdekeknek, s a párt sor­sát olyannyira Sukarno el­nök személyéhez kötötte, hogy politikai tömegharc helyett az államappará­tusba való, felülről támoga­tó beszivárgás útján képzelte el a kommunisták befolyásá­nak növelését. A Sukamo-ba­­rát tisztek úgynevezett „szep­tember 30-i mozgalma” aktív támogatásával a párt egyik csoportja 1965-ben rendkívül kalandos útra lépett, lényegé­ben provokáció áldozata lett és lehetőséget adott a reakciónak egy általános, kommunistael­lenes hisztéria kibontakoztatá­sára. Ez a rendkívül fontos do­kumentum félreérthetetlenné teszi, hogy mind a katasztró­fa idején, mind jelenleg Mao Ce-tung nézeteinek elfogadá­sa jelentette és jelenti a leg­nagyobb veszélyt az IKP-ra. 1965-ben azok keveredtek az „el­lempuccsal’, avagy „meg­előző puccsa­l” kísérletező szeptember 30-aiak uszályába, akik elfogadták Mao Ce-tung koncepcióját és engedték, hogy Indonéziát a maoista nézetek megvalósítása kísérleti terepé­vé tegyék. A katasztrofális kö­vetkezmények ellenére ma is akadnak olyan csoportok az IKP-ban, amelyek „a parasz­ti tömegek mozgósítását az azonnali fegyveres harcra”, s „a város körülkerítését a fal­vak által” maoista koncepciói próbálják a pártra ráerősza­kolni. Ez azonban — mint az IKP marxista-leninista cso­portja vallja — csak újabb ka­landokhoz, újabb katasztrófák­hoz vezetne. A marxista—leninista cso­port arra a nagyszámú fel­adatra vállalkozott, hogy ma­ga köré gyűjti a párt józanul gondolkodó, egészséges elemeit, megszilárdítja a párt és a nép­­tömegek kapcsolatát, s ily mó­don hozza létre azt a kom­munista szervezetet, amely egy forradalmi helyzet esetén ké­pes a tömegek mozgósítására, s akár a fegyveres harc irányí­tására is. Ilyen párt és meg­felelő forradalmi helyzet nél­kül minden fegyveres akciót elsietettnek, kalandornak nyil­vánít, hiszen azok újabb értel­metlen vér­áldozatokhoz vezet­nek és végeredményben az ellenforradalom malmára haj­tanák a vizet. Ez a marxista-leninista cso­port a párt egyik legfonto­­sabb feladatának tartja, hogy ismét beilleszkedjék a nem­zetközi munkásmozgalom fő­áramlatába. Bár az IKP mar­xista-leninista csoportja ta­valy nem tudott részt venni a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán, mert a helyzet lehetetlenné tette, hogy képviselőit külföldre jut­tassa, de levélben fordult a tanácskozáshoz és kijelentette: „Az indonéz kommunisták ta­nulmányozzák a nemzetközi tanácskozáson elfogadott do­kumentumokat, amelyek új programot adnak harcukhoz, elősegítik az indonéz nép moz­gósítását az indonéz reakciós erők elleni harcra, a világim­perializmus ellen, a független­ségért, a demokráciáért, és a szocializmusért”. A kommunista és munkás­pártok szolidaritási felhívása mintegy válaszként azt húzta alá: a tanácskozás hisz a test­vérpárt jövőjében, abban, hogy képes lesz leküzdeni a mostani időszak nehézségeit. Maga az a tény, hogy meg­alakult az IKP marxista—leni­nista csoportja, hogy megkez­­dődöt a múltban elkövetett ideológiai, stratégiai és takti­kai hibák felülvizsgálata, hogy megszületett az a program, amelynek alapján ennek nagy múltú pártnak az újjá­­­szervezése eredményesen foly­tatódhat, arra a reményre jo­gosítja fel a nemzetközi kom­munista mozgalmat, hogy az ötvenéves IKP megbirkózik az ellenforradalom erőivel. Ehhez a nehéz, bizonyára hosszan tartó és még sok áldozatot kö­vetelő küzdelemhez kívánunk sikereket megújuló indonéz te­s­tv­érpártunknak. Szabó L. István BECS SALT—10 A bécsi amerikai nagykö­vetség épületében pénteken délelőtt megtartották a stra­tégiai fegyverkezés korláto­zásáról folytatott szovjet— amerikai tárgyalások tizedik ülését. A hivatalos ülés időtarta­ma egy óra húsz perc volt. Ezt nem hivatalos kötetlen beszélgetés követte. A talál­kozót az amerikai szóvivő újfent „szakszerűnek” mi­nősítette. A legközelebbi ülést jövő kedden 15 órára tűzték ki. TÍZEZREK NEW YORK UTCÁIN (Folytatás az 1. oldalról.) meg a választásokat? A leg­frissebb közvélemény-kutatási jelentés ugyanis már mindös­­­sze egy százalékra becsüli Munkáspárt népszerűségi elő­­­­yét, amely 8—10 nappal ez­előtt még sokkal jobban állt. Érdekes mozgásban van az olasz bel- és külpolitika egy­aránt. A három nagy olasz szakszervezet bejelentette új elhatározását: a küszöbön álló helyi választások miatt ideig­lenesen leállítja a hatalmas méretekben kibontakozott sztrájkmozgalmat. Moro kül­ügyminiszter pedig Kairóban tárgyal, ahol is az EAR veze­tőinek új olasz javaslatokat terjeszt elő a közel-keleti konfliktus rendezésére vonat­kozóan. Megnyílt a BJXV — Ezt példázza az idén 33 ország — köztük az első íz­ben részt vevő Kanada, Pa­kisztán és Elefántcsontpart — kiállítóit felsorakoztató Buda­pesti Nemzetközi Vásár is, amely különösen alkalmas fó­rum a kölcsönös piaci igé­nyek, az árukínálat megismer­tetésére, a műszaki és egyéb információk kicserélésére. Dr. Bíró József megnyitó beszéde után a vendégek a vásárvárosban körsétára in­dultak. A BNV délután 2 órakor nyitotta meg kapuit a közön­ség előtt. JOSEF KLAUS volt osztrák kancellár lemondott az oszt­rák Néppárt elnöki tisztségé­ről és visszavonult a politiká­tól. (Folytatás az 1. oldalról.) sünk egyre szélesebb kör­ben talál visszhangra partnereinknél. A legelőre kihajtott állatok biztosítása: a fi ( ) A* l m LEGELTETÉSI BIZTOSÍTÁS W K iíjga­r ß­ Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága

Next