Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
1970. MÁJUS 28., CSÜTÖRTÖK SZABADSZÁLLÁS Petőfire és József Attilára emlékezik A szabadszállási helytörténészek éveikig tartó szorgos munkával összegyűjtötték Petőfi Sándorral, József Attilával s más — annak idején a községben élt és tevékenykedett — írókkal kapcsolatos dokumentumokat. A két költő családja ebben a községben lakott egy ideig. Az emlékanyagból, irodalmi múzeumot létesítenek. Az új vidéki irodalmi múzeumot a terv szerint József Attila születésének 66. évfordulóján, 1971. áprilisban nyitják meg. 15 kérdés fiatal kommunistákhoz Gödöllőn, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában három fiatal kommunista várt: Sótér István, aki 26 éves, gépészmérnök, az üzemfenntartási főosztály dolgozója, nyolc hónapos párttag; Milus Mihály, aki szintén 26 éves, szerszámkészítő, a szerszámműhely dolgozója, másfél éves párttag és Loncsár Ibolya, aki 22 éves, személyzeti előadó, most kérte felvételét az MSZMP tagjainak sorába. Ők hárman válaszolnak kérdéseinkre. Kérdezz-feletek játék Sótér Istvánnal: — Miért lettél párttag? — A KISZ ideológiai szintjét alacsonynak éreztem, magasabb követelményt a párttól reméltem. Munkáscsaládból származom, apám 45-ös kommunista, az ő hatása egész életemen érvényesül, szinte kötelezővé tette, ségben dolgozzam,hogy közös— Mit vársz a párttól? — Elvárnám, hogy a tagok legalább közép szinten ismerjék a marxizmust, szilárd meggyőződésem még szilárdabbá tegyék. — Milyen kérdéseket teszel fel a taggyűlésen? — Mostanában sokat kérdezek a lakásrendeletről. Úgy érzem, ez hátrányos a fiataloknak, nehezebben jutnak majd lakáshoz és az ő életszínvonaluk relatíve romlani fog. Úgy érzem, a problémás, kényes kérdésekről a párttagságot nem tájékoztatják teljesen nyíltan és egyértelműen. — Hogyan méri fel a fiatal, hogy érett a párttagságra? — önfelmérést végeztem, mit tettem eddig a társadalomért a nyolc órán kívül. Ideológiai felvértezettségemet közösségi érzésemet is elemezés tem. — Rajzolj szavakból egy ideális kommunistát! — Legyen közösségi ember, saját kis céljait tudja a közösségével azonosítani, értse az ideológiát, találjon összefüggéseket az események között, dolgozzon jól, ne legyen részeges, ne verje a családját, ne legyen önző és karrierista. — És milyen a valóság kommunistája? — Nagyon szomorú, hogy egyesek még ma is a pártot igyekeznek önző, karrierista célokra használni. Vannak olyan párttagok, akik még az újságot sem olvassák rendszeresen. Nincs szükség „ideális” kommunistákra, de sok helyen emelhetnék a követelményt. Ja?— Mi a kommunista feladat A munkásosztály és élcsapata a haladó erő, de ez minden egyes munkás és kommunista erejéből tevődik össze: nem szabad csak általánosítani, minden munkásnak és minden kommunistának megvan a maga feladata. Meg kell találni helyét a társadalomban és keresni kell a ránkváró feladatokat. Kérdezz-felelek játék Milus Mihállyal: — Rang-e a szerszámműhelyben kommunistának lenni? — ,Nem, inkább hátrányt jelent. Sokan azt képzelik, azért lett kommunista, hogy előbbre jusson. A politikai munka munkaidő egy részét elveszi, a ez pedig hátrányt jelent a gazdasági vezetőknél és a pénztárcám is megsínyli. — Kik „vívták ki’’ ezt a helyzetet? — A volt párttagok közül néhányan lejáratták a párt tekintélyét. Nálunk áll a mondás: a párttag és a kommunista nem egyenlő tartalmú fogalom. — Mi a teendő? — A műhely pártcsoportján belül jobb közösségi munkát kell végezni úgy, hogy a pártonkívüli munkások érdekét is eredményesen képviseljük. Szükséges elérnünk, hogy a gazdasági vezetők meghallgassák véleményünket és fel is használják a javaslatokat. — Hogyan lehet elérni ezt a célt? — Politikai befolyásunkat növelni szeretnénk, különösen a fiataloknál. Többet kellene foglalkozni az egyénekkel. Ehhez azonban rengeteg idő és sok jó káder szükséges. E feltételek hiányoznak a műhelyben. Kérdezz-felelek játék Loncsár Ibolyával. — Mit vársz a párttól? — Pártmegbízatásként ifjúsági munkát szeretnék végezni, ugyanazt, mint KISZ- es koromban, csak eddig pusztán lelkesedésből tettem, mint párttag tudatosabban, pártkötelezettségként fogom teljesíteni e feladatot. — Mire kötelez a kommunista név? — Ha az ember párttag lesz, érzi, hogy kötelességei vannak a közösséggel és önmagával szemben is. Köteles számot adni tetteiről, felelőssége megnő. A KISZ-ben nevelődnek a jövő párttagjai, ezért a KISZ-ben végzett pártmunka rendkívül fontos. — Milyen tulajdonságokat akarsz magadban kifejleszteni? — Politikailag képzett legyek, ismerjem a gyár gazdasági problémáit, erős közösségi szeressem érzésre tegyek szert, gyek reális, az embereket, lejó megítélésű, őszintén álljak ki mondjak véleményt, elképzeléseim mellett, gondolati önállóságot, kezdeményezőképességet várok magamtól. — Mikor lesz sikerélményed? — A befektetett energia nem térül meg. Én a legkisebb eredménynek is örülni fogok. Fóti Péter 0 © rzsi MECIN c Hírlap A család vevőt keres Nem mintha nem akadnának, akik a bukszába nyúlva leszurkolják a pénzt, s viszik a család egyik vagy másik tagját. Akadnak vevők, nem is kis számban, de többen is lehetnének. Nagy a család, bő — s évről évre bővebb — a választék. Évekkel ezelőtt még csak ígéret volt. A Pestvidéki Gépgyár — lapunkban is beszámoltunk annak idején róla — arra vállalkozott, hogy kifejleszti az automatikus olajégők gyártmánycsaládját. A nem túl terjedelmes, de szerkezetét tekintve finom és bonyolult eszközt már akkor is használták az országban, ám külföldről vásárolták a felhasználók, legtöbbször valutáért. Ez adta az inspirációt a gyár tehetséges műszaki gárdájának arra, hogy megpróbálkozzanak a hazai előállítással. S még Valami. Az, hogy amikor kezdett szállingózni a hír a hazai tüzeléstechnika korszerűsítéséről, a szénhidrogénbázisra — olaj, földgáz — való átállásról. Előzés, időben időben végrehajtott előzés volt ez, az igények potenciális megszületésének pillanatában működni kezdett az alkotó energiák irányát meghatározó kormánykerék a gyárban. Igaziakat egyetlen tény is bizonyítja. 1960-ban mindössze 855 ezer tonna fűtőolajat használtak fel az országban, a múlt esztendőben viszont a felhasználás megközelítette a kétmillió tonnát! Az olajtüzelés előnyeiről ma már — mert volt idő, amikor nagyon is szükség volt erre — nem kell senkit meggyőzni, közismert igazságnak számít. Magánosok és vállalatok, intézmények és szövetkezetiek igyekeznek megszabadulni a széntüzelés kényelmetlenségeitől, s választják helyette a földgázt — ma még ez a megyében ugyancsak a tervek stádiumában tart —, az olajat (Erre alakíttatta át energiaszolgáltató központját például a Gyapjúmosó és Szövőgyár központi gyáregysége, tervezi az átállást az Ipari Szerelvény- és Gépgyár stb.) Akadtak, akik nem jósoltak jövőt a terméknek, mondván, patinás külföldi cégeikkel — dehát milyen termék esetében nincsenek patinás külföldi cégek? — úgysem érdemes fölvenni a versenyt. Céltudatos fejlesztés A kétkedők, s a kibicek nem tudták elvenni a gyáriak kedvét, s ebben a gyárvezetésnek éppúgy érdeme volt, mint a kommunistákat az új mellé fölsorakoztató pártbizottságnak. Hosszú — s az olvasónak nehezen nyomon követhető — krónika kerekednék abból, miként született meg a gyártmánycsalád első, szerény tagja, s hogyan követték azt a többiek. Egy valami azonban tény. A céltudatos gyártmányfejlesztési munka a szó nem frázisszerű, hanem igazi értelmében, közüggyé lett gyárban, nem akadt senki, aki azt kereste volna, mit miért nem lehet, hanem összefogva azt kutatták, mit hogyan lehet Lélektani mozzanatnak tűnik ez csupán, de jóval több annál Mert hiába a precíz műszaki, technológiai intézkedési terv — s ezt másutt keserves tapasztalatok igazolják —, ha nem teremtődik meg a kontaktus a végrehajtókkal, az emberekkel. Itt ez sikerült, s eredményeit — a szemlélet változását, a kollektíva összekovácsolódását —, a termelés más területein is kamatoztathatták. Ahogy terjedt az olajtüzelés, úgy növelte a választékot az automatikus olajmérőkből gyár, s nem röstellte a propgandát sem — mert jó bornak is kell cégér, ha ez a jó bor ismeretlen még —, de főként: vállalta termékeit. Nem csak gyártotta azokat, hanem fölszerelésüket, üzemeltetésüket is figyelemmel kísérte, tanácsadó szolgálatot szervezett, így tovább. Magyarán: termelés—eladás—működtetés ma még oly sok más terméknél hiányzó hármasfogatát alkotta meg. Az igények parancsa Ma a kisfogyasztótól a nagyokig, bárki eredménnyel kopogtathat a gyár kapuján, tudnak-e kínálni neki valamit. Tudnak. Az igények parancsa olvasható le az automatikus olajégők gyártmánycsaládjának listájáról. Mert megtalálható e termékcsalád tagjai között a családi házak ,tázsfűtésre alkalmas PGN—46 jelű típus éppúgy, mint a nagy mezőgazdasági szárító berendezések lelke, a PGNN—50/63 jelű, vagy a még nagyobb teljesítményű, a PGIN—125/160 jelölést viselő. Azt pedig, hogy nincs megállás, igazolja: ebben az évben gyártani kezdik a PGIN— 8/28 jelű égőt, azt, mely bárhol felhasználható, s teljesítménye fúvókacserével 8—28 kp/ó. között, hat fokozatra állítható. A tanulság? Sok minden lehetne. Magam mégis egy praktikus tanáccsal fejezném be. Mielőtt egyik vagy másik állami cég, s szövetkezet a külkereskedelmi vállalatnál föladná rendelését automatikus olajégőre, menjen el Szigethalomra ... Nagy család várja. Mészáros Ottó É Eső utáni esőztetés Az árvizes vidéken gond a frissen lehullott újabb csapadék, a homokos, szárazabb vidékeken viszont kevés. Szerte a megyében dolgoznak az öntözőberendezések, mesterséges csapadékkal gyorsítva a növények fejlődését. Fotó: Urbán Sebkötözés - objektív akadályokkal A száz méter hosszú végekben forgalomba kerülő, egy méter széles mullpólya idestova két hónapja elfogyott Pest megyei Semmelweis kóraházban, márpedig a műtéteket végző osztályokon úgyszólván nélkülözhetetlen. Noha természetesen pótolható más méretű gézzel, de ez a végáru éppen azért jó, mert olyan nagyságú darabot amilyen lehet levágni belőle, esetenként éppen szükséges. Kisebb darabokból, akár régen a tépést, összerakni a kötést nemcsak időveszteséget jelent a munkával amúgy is túlterhelt orvosoknak és segítőiknek, hanem így maga a kötés sem teljesen felel meg a gyógyászati követelményeknek. Megérdeklődtük tehát a kórház anyagbeszerzési osztályán, mi az oka annak, hogy hosszú hetek óta nélkülözni kell a szóban forgó mullpólyát. Nemcsak nálunk, hanem az ország többi kórházában is hiánycikk a százméteres muilpólyavég — hangzik a válasz, ami éppen ezért távolról sem megnyugtató Sőt, határozottan nyugtalanító, hogy nemcsak a Pest megyei, de más kórházakból szintén hiányzik ez az annyira szükséges kötözőanyag. — Ebből a kötszerből havonta 55—60 vég kell kórházunkban és ennyit is rendeltünk — folytatta a felvilágosítást a kórházi anyagbeszerzés —, de ebben a negyedévben még egy véget sem kaptunk. Kötszerszállítónk, az OMKER, közölte, hogy egyelőre nem tud eleget tenni szállítási kötelezettségének. Annak tehát, hogy a kórházi anyagbeszerzés nem tudja ellátni mullpólyavéggel a gyógyító osztályokat, íme objektív akadálya van. — Kérem, mi sürgettük a gyárat, de április óta most kát? kaptunk valamennyit. A múlt havi elmaradás egyharmada részét éppen ma küldtük széjjel a gyártól függ, hogy mikor pótolhatjuk teljes egészében az áprilisi hiányt, no meg a májusit is. Egyébként a mullpólyavégein kívül más kötszerből is előfordul hiány. A gyár... Persze, ha nem szállít kellő mennyiséget, hát az a kereskedelemnél jelentkező objektív akadály. Abból a vidéki üzemből, ahol a mullpályavégeket szövik, április legelején úgyszólván valamennyi munkás eltávozott — halljuk érdeklődésünkre a Rico Kötszerműveknél. — Ezzel mi előre számoltunk és nem is szerződtünk a kereskedelem által kívánt mennyiségre. Folyó negyedévre vállalt kötelezettségünk felét azonban május közepéig már leszállítottuk. Igen, valóban néha más kötszerből sem tudjuk teljes mértékben kielégíteni megrendelőinket. Megszaporodott az ország lakossága, a tsz-tagok betegbiztosításával sokkal többen fordulnak orvoshoz, tehát erősen felszökött a kötszerszükséglet is, aminek kielégítésére vidéken új üzemeket létesítettünk. Ottani dolgozóink még gyakorlatlanok, azonban keveset termelnek. Munkaerőhiány, fonalhiány, sőt gyakran a fonal nem megfelelő minősége... Beláthatnánk, az iparban is éppen elég álobjektív akadály. Belátással viszont, bármennyire is fejlett az orvostudomány, mégsem lehet sebet kötözni. Ám érző és szenvedő emberek gyógyításáról van szó. Nem lehetne mégis ez esetben akár importtal, vagy más gyors beavatkozással elhárítani az akadályt- Szokoly Endre A háztájira kell most figyelnünk! (4.) A perbáli példa A tök—perbáli Egyetértés Termelőszövetkezetben nagy sertéshizlalási programot akarnak megvalósítani. Herein Gyula főagronómus, Kovács Ferenc üzemgazdász és Enzsöl László agronómus elmondja, hogy június elsején elkészül három tsz-tagnál, három úgynevezett mintaudvar, ahol sertéseket hizlalnak. Milyen egy háztáji mintaudvar ? László Imre traktoros az együk, aki vállalta, hogy a portáján levő gazdasági épületet a termelőszövetkezet segítségével átalakítja. László Imre a tsz rendelkezésére bocsátotta istállóját. Itt a tsz elvégezte a betonozást, bevezette a vizet, önetetős és itatós hizlalóteleppé alakította a régimódi istállót. Nagyon egyszerű kivitelben készült ez el, de alkalmas arra, hogy egyszerre 60 darab sertés hízzon falai között. Mivel a sertéseket hat hónap alatt meg lehet hizlalni, a „mind” telepen évente 120 darab süldő gömbölyödhet ki. Mi ebből László Imre haszna és mi a termelőszövetkezeté? A termelőszövetkezet szerződést köt a hizlalni akaró osztaggal. Ez a szerződés, 2—3 évre szól. Az állatalapanyagot a termelőszövetkezet adja és az állatok a tsz tulajdonát képezik később is. A takarmányt is a termelőszövetkezet biztosítja. A tsz-tagnak viszont egy kilogramm sertés élősúly után 2 forint munkabért fizet a termelőszövetkezet. A tsz-tag egy kilogramm élősúly után 14 forint értékig abraktakarmányt vásárolhat a termelőszövetkezettől. Az otthon hizlaló osztag természetesen felhasználhatja a hizlalásra saját háztartásának melléktermékeként jelentkező hulladékait, mezőgazdasági melléktermékeit is. Egy-egy forintot tehát megtakaríthat a takarmányra kiadott összegnél. Ha leadja a 120 darab hízót, akkor darabonként körülbelül 150 forint munkabért kap. Ez évente 18 ezer forint jövedelmet jelent Ha a takarmányon megtakarított kilónkénti egy-egy forintokat is beszámítjuk, ez egy év alatt hatezer forintra „hízik”. Nem kevesebb, mint évi 24 ezer forint jövedelmet érhet el az a tsztag, aki hajlandó sertéshizlalással foglalkozni. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg: ilyen korszerű körülmények között a 60 darab sertés etetése és gondozása mindössze napi 2-3 órást igényel. A családban élő öregek vagy akár fiatalok is — nem nagy fáradsággal — el tudják látni a jószágokat. Miért előnyös a népgazdaságnak és a termelőszövetkezetnek ez a „bedolgozó” rendszer? Azért, mert például a tök—perbáli Egyetértésben elhatározták, hogy 1971-ben kétezer darab, majd a későbbi éveikben évi 3—4 ezer darab hízót fognak meghizlalni a „mini” udvarokon. A termelőszövetkezet mentesül egy hatalmas összegű beruházástól. Ennyi hízó előállítására képes központi istálló legalább 14— 18 millió forintba kerülne. A felépítés sem tartana rövid ideig. A termelőszövetkezet vezetői elhatározták, hogy a „bedolgozó” módszert kiterjesztik Tök, Budajenő, Perbál és Telki községek lakóira is. Természetesen a termelőszövetkezet maga is bővíti és fejleszti sertéstelepét. Erre több millió forintot áldoz. Igyekszik most legelőször az évi átlagos 80 koca helyett 200-at tartani, hogy alapanyaggal elláthassa a tsz-tagokat. Beállítottak egy háztáji agronómust is, akinek csak az a feladata, hogy ezt a munkát megszervezze és a tsz, valamint a tagok hasznára megvalósítsa. Tervezik egyébként a háztáji csirroenevelés, baromfitartást és a későbbiekben a háztáji szarvasmarhatartás hasonló módszerű megvalósítását. Az előzetes felmérések szerint a taglók 20 százaléka érdeklődik már a ,,bedolgozó” állattenyésztés iránt. Szüts Dénes (Folytatjuk) ‘J Az Országos Szakipari Vállalat 1970. június 22-én Budapesten ÁTKÉPZŐS TANFOLYAMOT INDÍT a hő- és hangszigetelő szakmában. A tanfolyam időtartama 2 hónap. A tanfolyam ideje alatt 1800 Ft rögzített bért fizetünk. 1 Felvételre jelentkezhetnek 18-45 éves férfi dolgozók. Szállás van. Négyéves gyakorlat után szakmunkásvizsgát tehetnek. FELVÉTEL: Budapest V., Báthori u. 12. sz. 229., munkaerőgazdálkodás.