Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

2 Az első munkanap a Szojuz 9-en (Folytatás az 1. oldalról.) holdraszállásra való felkészü­lését és a Hold felszínéről szerzett benyomásait. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy el­jön­ az a nap, amikor a Holdat az amerikai és a szovjet űr­hajósok és más népek képvi­selői közösen fogják tanulmá­nyozni. Armstrong moszkvai tartóz­kodása során kedden reggel ellátogatott a Lenin-mauzóle­­umba, majd megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját és vi­rágcsokrokat helyezett el Kreml falánál, ahol Jurij Ga­a­garin és Vlagyimir Komarov, a Kozmosz hősei, valamint Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrhajók néhai konstruktőre van eltemetve.fő- Az amerikai űrhajós ismer­kedett a Kreml nevezetessé­geivel. A vendéget Georgij Be­­regovoj tábornok, a Szovjet­unió kétszeres hőse és Konsz­­tantyin Feoktyisztov tudós, a Szovjetunió hőse kísérte. Armstrong táviratban üdvö­zölte a föld körül keringő Szojuz 9 két űrhajósát. Az egyik rádióösszeköttetéskor tolmácsolták az üdvözletét. Alekszej Koszigin, a szov­jet minisztertanács elnö­ke, kedden a Kremlben fogadta Neil Armstrongot és Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét, akik az amerikai elnök részéről a szovjet , népnek küldött ajándékként átnyúj­tották az Apollo 11 űrhajón Földre hozott holdkőzet min­tapéldányait. Neil Armstrong, 11 volt parancsnoka az Apollo elmond­ta, milyen benyomásokat szer­zett a Holdon tartózkodása idején. Alekszej Koszigin megkö­szönte az ajándékokat és meg­emlékezett az űrhajósok nagy bátorságáról és érdemeiről a világűr meghódításában Hangsúlyozta, hogy a világűr meghódításának kizárólag bé­kés célokat kell szolgálnia, tudományos és műszaki hála­a­dás érdekeit és a nemzetközi együttműködés fejlődését kell szem előtt tartania. Feoktyisztov szovjet űrhajós ezúttal idegen­vezetői feladatra vállalkozott: megmutatja Moszkvát amerikai kollégájának (jobboldalt), a Szovjetunióban tartózkodó, Holdon járt első embernek, Neil Armstrongnak. STRANDRA, ÜDÜLÉSHEZ, KEMPINGHEZ mindent a 20 éves Úttörő Áruházból! Leányka fürdőruhák, divatos színekben 41,50 Ft-tól 65,- Ft-ig Sokszínű leányka sort 39,- Ft-tól 43,40 Ft-ig Gyermek kemping­ágy 297,- Ft Kínai saru, 36-43-as számig 55,- Ft FELHÍVÁS A Dunai Kőolajipari Vállalat az 1970,'71-es tanévre felvesz kőolajfeldolgozó szakmunkástanulókat. Jelentkezhetnek az általános iskolát elvégzett, 16 évnél nem idősebb fiúk. Az oktatás időtartama: 3 év, helye: Szőny. A tanulmányok befejeztével a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Százhalombattán helyezzük el tanulóinkat. AZ ISKOLAI ÖSZTÖNDÍJON FELÜL HAVI 250 FT KÜLÖN ÖSZTÖNDÍJAT FOLYÓSÍTUNK KOLLÉGIUMI ELHELYEZÉS. A felvételre jelentkezni lehet a Dunai Kőolajipari Vállalat Személyzeti és Oktatási önálló Osztályán. (Százhalombatta 3. Pf. 1.) Telefon: 258-617. ”“i&/Hírlap Fock Jenő Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) belgrádi rádiónak és televízió­nak. — Nagy örömmel tettem eleget, feleségemmel és mun­katársaimmal együtt, a jugo­szláv kormány, Ribicsics elv­társ meghívásának. Megraga­dom az alkalmat, hogy a ma­gyar kormány, pártunk és né­pünk nevében kifejezzem jó­kívánságaimat, a baráti, test­véri jugoszláv népnek. Külön örömmel üdvözlöm Belg­ád la­kosait — mondotta. A szívélyes fogadtatás után Fock Jenő és kísérete szállás­helyére hajtatott, majd a ma­gyar kormány elnöke Belgrád­­tól 20 kilométerre, az Avalan megkoszorúzta a világhírű jugoszláv szobrászművész, Ivan Mestrovics mesteri alko­tását, az ismeretlen katona sír­ját. CSAK RÖVIDEN... MÁJUS 31-ÉN. az Expo—70 osakai világkiállítást 528 294 látogató tekintette meg. Ez rekordnak számít. Ezt meg­előzően a legtöbb látogatót május 3-án jegyezték fel (510 147 személyt). JAPÁNBAN sikeres kutató­munka folyik olyan fékező­­ernyők kidolgozására, ame­lyek a víz alatt fejtik ki fé­kező hatásukat, és alkalma­sak lesznek az óriás hajók gyors és biztos megállítására. 1970. JÚNIUS 3., SZERDA Ázsiai groteszk Mindig is a washingtoni állí­tások és a valóság éles kont­rasztja jellemezte az Egyesült Államok ázsiai politikáját, de ez a nem éppen haladó hagyo­mány talán soha nem öltött olyan groteszk formát, mint napjainkban. A Fehér Ház, a State Department, sőt a Pen­tagon is minden fórumot an­nak hangoztatására igyekszik felhasználni, hogy az USA cél­ja változatlanul a délkelet­ázsiai deeszkaláció, vagyis az ottani háború fokozatos „le­építése” — ugyanakkor az amerikai vezetés a térség újabb országait rántja bele a közvet­len hadműveletekbe. Dél-Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa után ezúttal Thaiföldről van szó. Félreértés ne essék: Washington a szándékainak na­­gyon is megfelelő bangkoki ka­binetet eddig is folyamatosan felhasználta indokínai akciói­nak katonai és politikai támo­gatására. Az új fejlemény an­nak a deklarált beismerése, Thaiföld „önkénteseket” küld Kambodzsába. „Bangkok kor­mánykörei — állapítja meg a Pravda — az amerikai imperia­lizmus járszalagján haladva mindjobban belerántják az or­szágot Washington veszélyes Indokínai kalandjába”. Az SZKP központi lapja, amely figyelemre méltó cikket szentel a thaiföldi fejlemé­nyeknek, az általános politikai tanulságok levonásán túl érde­kes, a nemzetközi közvéle­mény előtt kevéssé ismert té­nyekről számol be. A Pravda emlékeztet arra, hogy thaiföl­di csapatok egyszer már beha­toltak Kambodzsába. Ez negyvenes években történt, a a fasiszta Japán segítségével. Mint a lap érzékelteti: a bangkoki politikusokban és tá­bornokokban valószínűleg bi­zonyos nosztalgiát keltenek ezek az idők. Ezúttal sem ha­boztak, hogy egy idegen, im­perialista hatalom segítségé­vel behatoljanak Kambodzsá­ba és megpróbáljanak megsze­rezni olyan területeket, ame­lyekhez semmi közük. A hasonlatok mindig sántí­tanak, a történelemben szinte nincs két egyforma szituáció. Nekünk, magyaroknak a Thai­földön követett amerikai poli­tika mégis óhatatlanul bizo­nyos emlékeket idéz. Mi tud­juk, milyen az, amikor egy imperialista hatalom területi ígéretekkel rablóháborúba rántja egy kis ország anakro­nisztikus uralkodóosztályát. Hárommilliót adott a megye (Folytatás az 1. oldalról.) na követ, 170 ezer fák­lyát, s egymillió négyzet­­méter fóliát. Az Országos Vízügyi falban munkatársunknak Hiva­el­mondták: a Szamosköz­ ijen akkor is pusztított volna az árvíz, ha a romániai szaka­szon nem történik gátszaka­dás, s nem „hátba” támadja a falvakat a víz, mert a hatal­mas nyomást az itteni tölté­sek sem bírták. Legfeljebb a mentés lehetett volna gyor­sabb, ha időben kapunk vész­jelzést Ám így is sikeresnek tekinthető a mentés: az eddi­gi három halálesetnél többről továbbra sem érkezett jelen­tés. Szerdáig 5500 négyzetméter alapterületű barakk érkezik a Szamosszögbe, s június végéig ez a szám 20 ezerre emelke­dik. Az újjáépítéshez 200 va­gon építőanyagot küldött az ország, de máris gondot okoz a vasútállomásokon való át­rakás és a szállítás. Ezért több járművet állítanak be, s na­ponta 4—600 vagon anyagot kap majd a megye. A Szovjetunió megkezdte az útépítő kő szállítását, s a cementirányvonatok­­kal rövidesen 100 ezer tonna anyag érkezik. Elegendő — 38 ezer köbmé­ter — faanyagot is kapunk a tetőszerkezetekhez. Bulgária 100 ezer tonna cementet, 50 ezer tonna meszet küld, s biz­tató tárgyalások kezdődtek az NDK-vállalatokkal is. Az MTI jelenti: az ország lakossága hétfőig 33 millió fo­rintot fizetett be a károsultak számlájára. Ezt segélyezésre fordítják, a visszatérítendő hitelt pedig állami pénzből fedezik. Egy-egy család 500— 3000 forint segélyt kapott, il­letve kap az összegyűjtött adományokból. A társadalmi adakozás mértéke — a jelek szerint —, meghaladja az 1965-ös árvíz utánit, amikor 180 millió forint gyűlt össze. Pest megyében a Vöröske­reszt gyűjtőívein 200 ezer fo­rintot jegyeztek eddig. A vál­lalati munkabér-felajánlások megközelítik az egymillió fo­rintot, a tsz-ek szintén egy­milliót, a társadalmi szerveze­tek 38 ezer forintot adtak. A megye adakozása ös­­­szességében megközelíti a 3 milliót. A legfrisseb hírek: a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének bánhi­­dai együttese Pest megyében turnézik június 22-től, s a má­­rianosztrai, kóspallagi, ipoly­­damásdi előadások bevételét a károsultaknak juttatja el. Bu­daörsön, a művelődési központ szabadtéri színpadán június 7-én, délelőtt a Syrius, a Ferm, a Gemini, a Volán, a Mini és az Atlasz együttes ad hangver­senyt az árvízkárosultak meg­segítésére. Kedden Szabolcs-Szatmár­­ba látogatott G. Bildes­heim, a FAO — az ENSZ világélelmezési szerveze­tének — európai igazgató­ja és P. Mantanaro, a FAO világélelmezési programjának nöke,kabinetfő­i néhány árvízsújtotta köz­ségben megtekintették a ro­mokat. G. Bildesheim elmondta: mély benyomást tettek rá azok az erőfeszítések, melyet ha­zánkban az árvíz ellen és az újjáépítés érdekében kifejte­nek. Hazatérte után beszámol a látottakról, s meghatároz­zák a segítségnyújtás formá­ját, módját. További közepes erejű földmozgások Észak Peruban A mentőosztagok ezer holt­testet emeltek ki eddig az észak-perui földrengésben összeomlott házak romjai alól. Az Andok lábától a Csendes­óceáni partokig terjedő föld­sávban, amely a földrengéstől a legtöbbet szenvedett, nyolc­vanezer ember hajléktalan. A halálos áldozatok végső szá­máról megoszlanak a vélemé­nyek. Egy kormánytisztviselő — akit az AP hírügynökség idézett hétfő este — feltételez­te, hogy ez a szám még a ka­tasztrofális harmincezret is elérheti. A kormány hivatalos szóvivője cáfolta ezt és az ada­tot minimálisan ezer halott­ban, illetve ötezer sebesültben jelölte meg. Sok andesi falut a tavinak, amelyek a földrengés kö­vetkeztében indultak el pusztító útjukra, teljesen elsodortak, más hegyvi­déki körzeteket pedig gi­gantikus földcsuszamlások vágtak el a külvilágtól. Vannak városok, ahol a repü­lőterek kifutópályái víz alá kerültek és ezáltal a létfontos­ságú légiutánpótlás kockáza­tos, ha nem egyenesen lehetet­len. A perui kormányzat az összes, rendelkezésre álló lehe­tőséget latba vetette a lakos­ság megsegítésére, miközben újabb, ezúttal közepes erejű földmozgások érintették a kör­zetet és pánikot keltettek az egyébként is agyonhajszolt hajléktalanok körében. A perui kormány érintkezés­be lépett az Egyesült Államok panamai hatóságaival és Chi­lével, s gyorssegélyt kért tő­lük. Alvarado államelnök hét­főn este szemleutat tett Chim­­botéban. A földrengésről megér­keztek az első szemtanúi beszámolók. Egy rendőr: „Egyszerűen meg­nyílt a föld. Templomtornyok meginogtak, ráomlottak szomszédos házakra, ledöntöt­­­ték a falakat, beomlasztották a háztetőket. Egész lakónegye­dek váltak egyszeriben rom­halmazzá. A romok alól nyö­gés, segélykiáltás hallatszott.” Pelayo Ramos Vernaque ta­xisofőr így mesélte el a látot­takat: „A föld iszonyatos ro­bajjal megrepedt alattam. Az emeletes házakból sikoltozás hallatszott, aztán az emberek, mint az őrültek, levetették ma­gukat az emeleti ablakokból. Láttam egy kis indián öreg­asszonyt, aki először szettként rohant, aztán eszéve­alte­­rült a földön, az éghez fohász­kodva kegyelemért Leomlott síremlék, a Limától Sayan városában, 100 kilométerre északra fekvő 21 év Az új, az egész országot gyászba borító perui föld­rengéssel kapcsolatban, az AFP összefoglalót közöl a második világháború befe­jeződése óta bekövetkezett nagyobb földrengésekről. A statisztikai kimutatá­sok szerint a pusztítóbb földrengések a következők voltak: 1949 — Ecuador — 6000 halott; 1950 — Asszam — 1500 halott; 1951 — San Salvador — 4000 halott; 1952 — Japán — 600 ha­lott; 1953 — lőni szigetek — 500 halott; 1954 — Or­­leansville — 1250 halott; 1957 — Kurdisztán — 2000 halott; 1958 — Peru — 1300 halott; 1960 — Agadír — 10 000 halott; 1960 — Chile — 5—10 000 halott; 1960 — Irán — 1000 halott; 1963 — Szkopje — 1078 halott; 1966 Anatólia — többezer ha­lott; 1970 — Nyugat-Ana­­tólia — 1086 halott.

Next