Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
2 BECS Patolicsev hazautazott Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter, aki a szovjet—osztrák hosszúlejáratú (1971—1975) árucsereforgalmi és fizetési egyezmény aláírása céljából hivatalos látogatáson Bécsben tartózkodott, csütörtökön visszautazott a szovjet fővárosba. i PÁRIZS A KONFERENCIA VÁLTOZATLANUL HOLTPONTRA JUTOTT Bemutatkozott az amerikai küldöttség új vezetője A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtökön megtartott 78. ülésén mutatkozott be az amerikai küldöttség új vezetője, David fi. E. Bruce nagykövet. Az új tárgyaló megjelenése — felszólalásából ítélve — egyelőre semmi újat nem hozott. Bruce rövid felszólalásában gyakorlatilag csak megismételte és összefoglalta azt, amit elődei az elmúlt 18 hónap alatt tartott 77 ülésen elmondtak. Tagadta, hogy az Egyesült Államok a probléma katonai megoldását keresné, vagy katonai támaszpontokra kívánna szert tenni Dél-Vietnamban. Hangoztatta az Egyesült Államok tárgyalási készségét. A saigoni küldött, Pham Dang Lam nagykövet is szokásos érveit ismételgette és agresszióval vádolta a vietnamiakat saját hazájukban. A DIFK képviselője megcáfolta az amerikaiak érvét, miszerint egy ideiglenes koalíciós kormány alakítása a dél-vietnami népre rákényszerített megoldás lenne. Nguyen Minh Vy, a VDK képviselője azt hangsúlyozta, hogy 18 hónap után a konferencia változatlanul holtponton van, s közben a háború nemcsak folytatódik Dél-Vietnamban, hanem kiterjed az egész indokínai félszigetre is. Ez a helyzet kizárólag annak a ténynek következménye, hogy Nixon kormánya makacsul folytatja agressziós politikáját Vietnamban. Véget ért az arab „csúcs" Gesi Hák <a tasszámeS ellen • Izraeli légitámadások Csütörtökön befejeződött Tripoliban az öt arab ország kül- és hadügyminisztereinek csúcstalálkozója. A kétnapos tanácskozásról közleményt eddig még nem adtak ki. A líbiai hírügynökség jelentése szerint azonban a tanácskozáson fontos határozatokat fogadtak el, olyan határozatokat „amelyek megfelelnek az arab népek óhajának és a jelenlegi kedvezőtlen helyzet megjavítását szolgálják”. A hírügynökség további részleteket nem közölt. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet Központi Bizottságának kéttagú delegációja ismételten kifejezést adott annak az álláspontnak, mely szerint a gerillák „nem tartják magukra nézve kötelezőnek a tűzszünetet és folytatni kívánják a fegyveres harcot”. Amimani jelentéseik szerint csütörtökön hajnalban újabb összetűzések voltak két arab gerillaszervezet , a Palesztinai arab szervezet és a Palesztinai népi felszabadítási front egységei között a jordániai főváros külső kerületeiben. Csütörtökön 30 izraeli repülőgép több hullámban támadta a Szuez, valamint a csatorna északi övezetében levő egyiptomi állásokat. Az egyiptomi légelhárítás elűzte a támadó gépeket és lelőtt egy Skyhawk mintájú repülőgépet, amely lángolva zuhant le Iszamiliától keletre. A jordániai fegyveres erők csütörtökön tüzérségi tüzet nyitottak a Golan magaslatokon, Hemma térségében levő izraeli állásokra. A lövöldözést az izraeliek provokálták. MONTEVIDEO TUPAMAROS-FELTÉTELEK . Az uruguayi belügyminisztérium közleményében megerősítette: szilárdan eltökélte, hogy nem enged a gerillák követeléseinek és nem hajlandó velük tárgyalni. Ugyanakkor a gerillák kedden este, az általuk szabadon bocsátott Daniel Pereyra Manelli vizsgálóbíró útján a hatóságokhoz eljuttatott üzenetükben szintén megerősítették, hogy Dias Gomide brazil konzult és Don Mitrione amerikai titkosszolgálati ügynököt csak akkor hajlandók szabadon bocsátani, ha a montevideói kormány kiengedi az őrizetben tartott összes politikai foglyot, akiknek számát mintegy százhatvanra becsülik. Megfigyelők szerint e két összeegyeztethetetlen álláspont között az a megoldás kínálkoznék, hogy a kormány száműzetés büntetésre változtatja át az összes politikai foglyok börtönbüntetését, így teljesülne a gerillák követelése és a kormány sem lenne kénytelen tárgyalni az „emberrablókkal”, tehát kecske is jóllakna és akán poszta is megmaradna. Egyébként a Tupamarosgerillák kedd esti üzenetükben hétfőig adtak „gondolkodási időt” a kormánynak. Bírság árdrágításért (Folytatás az 1. oldalról.) százalékos áremelkedés is tapasztalható, anélkül, hogy minőségük változott volna. __ Felkeresték a népi ellenőrök a Budapest-környéki TÜZÉP Vállalat telepeit és az ÁFÉSZ-telepeket is. Az építőanyagok minőségingadozását a tégla és cserépféleségeknél tapasztalták. Azonos osztályúnak jelzett, de különböző üzemekből származó termékeknél is jelentős eltérések vannak, amelyeket a vásárlók joggal kifogásolnak. Sok kár éri a vásárlót a szállításkor, s a helytelen csomagolás miatt. Az is előfordult, hogy változatlan minőségnél az árak emelkedtek, illetve csökkentek. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség tavaly 29 esetben szabott ki bírságot árdrágításért. Az ipari vizsgálatot a Gyapjúmosó és Szövőgyár központjában és három gyáregységében, illetve a Váci Kötöttárugyárban tartották a népi ellenőrök. A Gyapjúmosó és Szövőgyárban jó a minőségvédelem, az ellenőrzés az alapanyagnál kezdődik és a készáruig tart. A panasz igen kevés. A vállalatnál bérezést alkalmaznak, minőségi Gyártás közben ellenőrzik a félkészárut. A minőségellenőrzés jelentőségét az is bizonyítja, hogy a meovezető közvetlenül a vezérigazgatóhoz tartozik. A Váci Kötöttárugyárban több hiányosságot tapasztaltak a népi ellenőrök. A minőségellenőrző szervezet kiépítése nem megfelelő, a minőségi bérezés lehetőségével nem nagyon élnek. A gyártásközi ellenőrzés biztosítja a hibás sem mindig kiszűrését. Az árakat termékek mégis a megengedett felső határon állapítják meg. A népi ellenőrök véleménye szerint a vállalat által alkalmazott anyagi érdekeltségi rendszer nem biztosítja a termékek minőségi színvonalának tartását. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság több javaslatot tett a hiányosságok kiküszöbölésére, a fogyasztók érdekeinek védelmére. Javasolták többek között, hogy a KERMI az áruk minőségét ellenőrizze a bolti hálózatban is. A gyári minőségellenőröket munkájukért anyagilag és erkölcsileg tegyék felelőssé. Az árjelző cédulák több színűek legyenek, hogy azonnal felismerhető legyen, hányad osztályú az áru. i "'k-Khiap MOSZKVA Szovjet— nyugatnémet tárgyalások Csütörtök délelőtt Moszkvában újabb tanácskozásra ültek össze a szovjet és nyugatnémet szakértőik. A szakértői csoportot szovjet részről O. Hlesztov, a külügyminisztérium jogi osztályánál vezetője, nyugatnémet részről pedig Bernd von Staden, a bonni külügyminisztérium politikai osztályának vezetője vezeti. HELSINKI Kekkonert-interjú A Szovjetunió és Finnország között újabb 20 évvel meghosszabbított barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapvető jelentőségű a Finn Köztársaság külpolitikája, s kereskedelmi politikája szempontjából is — jelentette ki Xirho Kekkonen köztársasági elnök a finn rádióban és televízióban elhangzott nyilatkozatában. Az elnök az európai béke és biztonság problémáit érintve állást foglalt az összeurópai biztonsági konferencia mielőbbi előkészítése és összehívása mellett. CSAK RÖVIDEN RONALD ZIEGLER, a Fehér Ház szóvivője, bejelentette, hogy Nixon elnök augusztus 20—21-én hivatalos látogatást tesz Mexikóban. A 24 órás látogatásra az elnököt elkíséri felesége is. AZ INDIAI KORMÁNY nagykövetséget létesít a Mongol Népköztársaságban — jelenti az Indian Express című lap. Eddig a moszkvai nagykövet látta el országa képviseletét Ulánbátorban. 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Jugoszláv képeslapok A szorosban Épül a Vaskapu Hadimúzeum a belgrádi várban Fotó: Szigetfü Hirosima szemtanúi IV. Az atombomba gyújtópontja alatt (NOMURA EIZO BESZÁMOLÓJA) Azóta már újjáépítették a tüzelőszállítási vállalat központját, a Motojasu-hídtól délre. Akkor a Hirosimai Tüzelőelosztó Igazgatóság székelt itt. Az épület háromemeletes volt, a föld alatt pedig erős, vasbeton óvóhellyel rendelkezett. Mindez 100 méterre délnyugatra attól a ponttól, ahol a bomba robbant... Aznap, mielőtt munkához láttam volna, észrevettem, hogy bizonyos iratok hiányoznak a helyükről Nyilván az osztályvezetőm vitette le a bunkerba, és elfelejtette visszahozatni. A bunker akkora volt, mint a ház alapterületének egyharmada, mintegy 30 négyzetméter és állandóan égett benne a villany. Nem találtam sehol a keresett iratokat, hát a lépcső alatti kasszához mentem. Hirtelen súlyos, tompa zaj hallatszott. A villany kialudt, fejemre kőtörmelékek zúdultak. Amikor mindez történt, közvetlenül a lépcsőnél álltam. Léptem tehát felfelé 2—3 fokot, de aztán már nem volt lépcső, csak gerenda, cserép és kőhalmaz. Valahonnan férfihangot hallottam: „Mentsetek meg!” Néhányszor megismétlődött, majd zokogásba fulladt. Igyekeztem tovább jutni, de fejem beleütöttem valamibe. Ahogy megtapogattam, éreztem, hogy betonfal lehet. Teljes erőmből megpróbáltam áttörni, persze hasztalanul. Mitévő legyek?! A ház valószínűleg telitalálatot kapott, föld feletti részét a bomba lerombolta, csak a bunker maradt. Itt kell hát meghalnom, ha nem jutok ki? Ebben a pillanatban vízcsobogást hallottam. A bunkeren vízvezeték húzódik át, a Motojasu-híd alatti vezeték folytatása — amely biztosan megrepedt —, gondoltam. Akkor pedig megfulladok! Eszméletem utolsó pillanatában gyermekeimet láttam magam előtt — majd a vízió is eltűnt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a földszinten voltam. Az első, ami a sötétben szemembe ötlött, egy árnyszerű emberi alak, az ablakkeretbe kapaszkodva. Inkább sejtettem, mint láttam, hogy polcok, asztalok, székek és más bútordarabok feküsznek körülöttem, egymás hegyén-hátán, összetorlódva. Kiszabadítva magam ebből a halomból, eljutottam az ablakig és az ott álló alakban Híresét véltem felismerni. — Mi van kint? — Utca — felelte. — „Ki tud ugrani?” „Persze, hogy ki!” — Mindketten kiugrottunk az utcára. A füsttől olyan sötét volt, mint amikor csak a félhold világít. Ahogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy Hírőse arcából és kezéből ömlik a vér. A Motojasu-hídhoz siettünk. A híd közepe táján egy ifjút láttunk, hanyatt fekve, meztelenül, karjait az ég felé emelve. Remegett. Bal kezénél valami égett. A folyón túl az utcák vöröses lángban égtek, fekete füstbe göngyölten. Nem mertünk átmenni a hídon, inkább abba az irányba futottunk, ahol most a Béke-torony áll és kijutottunk arra a térre, ahol ma kertek zöldellnek. Mindketten leültünk a folyómederhez vezető lépcső egyik fokára. Csak ültünk ott és nem gondoltunk semmire. Körülnéztem — a föld és az ég fekete füstfelhő. A füstben alig lehetett látni a szakszervezetek épületét, de a folyón túl még állt az Iparfejlesztés Háza. Balszárnyán látható volt az Ipar és Kereskedelmi Kamara épülete. A füst alatt a láng egyre nőtt. Mikor először odanéztem, ez a három épület még nem égett, de néhány perc múlva kigyulladtak. Emlékezetem szerint elsőnek a Postahivatal lángolt. Ezalatt hozzánk menekült még 8 ember a szakszervezetekből: 4 férfi és 4 nő. Így csoportosan ültünk a lépcsőn. Az egyik kislány elvesztette látását, egy férfi hányni kezdett, egy másiknak szörnyű fejfájásai támadtak. Így viselte mindenki sérülését ki testén, ki belül. Csodálatos volt, ahogy mindenki némán tűrte fájdalmát. Senki sem jajgatott. A tűz gyorsan terjedt. Már testünkön éreztük meleget. A vízszint egyre alacsonyabb lett az apály miatt, mind lejjebb húzódtunk egy-egy fokkal. A postahivatal, mely átlósan szemben volt velünk, okádta a fekete sűrű füstöt, mely tölcsérként szökött az ég felé. Időnként a füsttölcsér szétterült olyan alacsonyan, hogy bennünket is beburkolt, miközben égő pléh- és fadarabokat hányt magából. Akkor hirtelen a Motojasu folyó megduzzadt, közepén tölcsérként magasba szökött, majd zivatarként hullt ismét alá. A tűzvész a folyón túl még erőteljesebben dühöngött, a füst és a szikrák egyre jobban veszélyeztettek bennünket. El kellett hát menekülnünk innen, a kőlépcső feletti kis térre, de ott még jobban rohamoztak a szikrák. Nem volt más hátra, összeölelkeztünk a kőlépcső szögletében, lemezekkel védtük magunkat a hőség ellen, időnként megnedvesítve azokat. Közben közelebbről és távolról durranások hallatszottak, mintha benzines hordók robbannának. Aztán hirtelen zuhogni kezdett az eső. Amikor elállt, remegtünk a hirtelen lehűléstől. Most már mi mentünk közelebb a tűzhöz, hogy megmelegedjünk. Sisido, szakszervezetünk pénzügyi osztályának tisztviselője megkért, hogy keressem meg a segélycsapatot és kérjem segítségüket. Elindultam hát Hacukaicsimacsi város felé. Délután 2 óra 30 perckor érkeztem a városba... Aztán múltak a napok. Szeptember 1-én éjjel hirtelen hidegrázásra ébredtem 40 ° C lázzal. Ez az állapotom 7—8 napig tartott. Abban az időben Hirosimában naponta haltak meg, akiknek hasonló tüneteik voltak. Torokfájás, vérfoltok 5—6 helyen a bőrön, fogínyrothadás, kóros hasmenés, több mint 10 napon át, a test elsorvadt és semmi gyógyszer — az orvos nem tudott mit kezdeni velem — családom már lemondott gyógyulásomról. De csoda történt: az idő múlásával testem fokozatosan erősödött, visszanyertem egészségemet. Tudom azonban, hogy még mindig sokan vakulnak meg, felgyógyulásuk után is, az atombomba okozta légi sérülés következtében. 37 társam közül, akikkel azon a reggelen együtt voltam, 36-an már nincsenek! Én megmaradtam, hogy tanúságot tegyek szenvedésünkről. (VEGE) 11