Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
1970. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK PEST VECVfci hírlap KONGRESSZUSI VERSENYBEN Hétköznapi hűség Üveghegy. Nem Thomas Maimtól és nem szimbolikusan. Ezek valóságos hegyek, valódi üvegből. Az ember alig mer lépni közöttük: az alattomos, ellenséges szilánkok minduntalan a talpába akaszkodnak. Egyhangúságában tökéletesen értelmetlen látvány a töméntelen, egyformán színtelen, szagtalan, élesen, hidegen szikrázó, kemény anyag — már az üveg magában is rideg hatású, de ebben a formában még idegenebb. Üvegcsövecskék, apróra vágva. A munka sem valami szórakoztató, méghozzá nem is veszélytelen. Alaposan oda kell figyelnie annak, aki teljesítményre törekszik, de a keze épségére is vigyázz. Mert az üvegcsöveket géppel vágják ugyan, de a gépet kiszolgáló emberi kéz ütemét úgy kell összehangolni az egyenletes tempójú vágókorong forgásával, hogy ez a ritmusazonosság teremtse meg a nagyobb teljesítményt, selejtmentesen, baleset nélkül. Hogyan lehet szerezni ilyenfajta munkát? A rendész jelenlétemben adott át egy fényképes gyári belépőt a portásnőnek: — „Elment az az új asszony, ezt csak így itthagyta, azt mondta: örül, hogy mehet innen... „Régebben a portásnő is az üvegdarabolóban dolgozott, de aztán mégis inkább választotta a portási beosztást. Pedig ez sem idegszanatórium, meggazdagodni sem könnyebb belőle. A műhelyben csupa nő dolgozik — persze, a karbantartó kivételével. A nők azok, akik áldozatosabb munkát nagyobb figyelemmel és odaadással képesek végezni. Mindennapos házimunkájuk a legékesebb bizonyítéka ennek. Az üzem első brigádvezetője, aki a brigádmozgalom kezdete óta közösséget vezet, személyes példájával azt mutatja, hogy a ragaszkodni tudás, vagy elcsépelt szóhasználattal a hűség, nem föltétlen a hűség tárgyát minősíti. Sokszor annak milyenségét szemlélteti, aki hűséges. Bármihez. Gálfiné hosszú évek óta dolgozik itt. Vidám, megtermett asszony. A tenyerét mutatja: — Senki sem mondaná meg, hol és mit dolgozom. Ezen a sértetlen, ép kezemen tudom megszámolni, hányszor vágtam meg magam. Mert nem az üveg a veszélyes, hanem a figyelmetlenség; egy háziasszony pedig nem engedheti meg magának, hogy sérülés miatt kelljen elhanyagolnia a gyermekeit, a háztartását. És: vigyázva, merékenyen, koncentráltan, téjbalesetmentesen dolgozni — ezek nem ellentétei, hanem feltételei egymásnak. Hányan dolgoznak ebben a műhelyben? Egy valami látatlanban bizonyos (nemcsak mert a porta tábláján ott áll a megszokott munkaerőt kereső hirdetmény): kevesebben a tervezettnél. Az üzemmérnökség vezetője hétfőnyi hiányról beszél. De hozzáteszi: igaz, 75 nő helyett 68 dolgozik most, de 75 nő munkáját teljesítik. — „Mega nyomjuk a gombot, ahogy azt versenyvállalások diktálják.” Ezt Gálfiné mondja. De a műhely akusztikája sajátságos. Itt a levegőben érződik, hogy nem csupán a maga nevében beszél. Kicsi üzem az Egyesült Izzó váci képcsőgyárának üvegdaraboló műhelye. A termék, amelyet az itt dolgozó — válogató, vágó, berakó — lányok, asszonyok munkája eredményez, szó szerint létfontosságú, mégis És nemcsak a nagyüzem számára. Ez az elemi termék olyan gyártmányok fontos eleme, amelyek nélkül emberélet ma már elképzelhetetlen. Például a világosság különböző értelmű megjelenítői. Közöttük a legkézenfekvőbb, s egyben a legnélkülözhetetlenebb a villanykörte. Azután a közvetett fény, hő, energiaszolgáltatáshoz szükséges szenet kitermelő bányászok xenonlámpája. Meg a sokat átkozott, de lényegében missziót hordozó, legfőbb tömegkommunikációs eszközeink: a rádió és a tévé. Minden, ami fény, hő és energia, közvetlenül vagy áttételesen: mindez igényli ezeket az apró és jelentéktelen, kellemetlen és színtelen üvegcsövecskéket. Elektronikára épült életünknek olyan elemi alkotórésze ez, mint ételünknek a só. Életünkbe építjük, észrevétlen, tudomást sem véve róla, mint a sót... Pereli Gabriella 1971-ben megkezdik a próbaüzemelést Ajkán hazánk új — kétmilliárd forintért épülő — timföldgyárában. Képünkön épül az úgynevezett légkikeverő üzem. város forgalma átlagon felüli, élénk, nyüzsgő kisváros Gödöllő. Középpontja a Szabadság tér, ahol hajdan a híres gödöllői országos vásárokat tartották. A város születése óta lassan számbavehetetlen a fejlődés, szemkápráztató a sok modern épület, az új általános iskola, a modern és lakályos pártház, a fővárosba is beillő ABC- áruház, és az az ezernél is több új lakás. Persze, a múlt falusi nyomai is kísértenek. Régi, földhözragadt házak, elhanyagolt, szűk kis utcák, forgalmas, de már szűknek bizonyuló üzletek. És a presszójukra, halászcsárdájukra, valamint HÉV-megállójukra, de gyakran a város tisztaságára sem lehetnek büszkék a gödöllőiek. Igaz, Gödöllő épül, fejlődik. Jövője, egészen közeli jövője is biztató. A várost kettészeli a 3. számú műút. Annyi plusz, amennyi mínusz. Ezzel Gödöllő benne él az ország vérkeringésében, ugyanakkor meglehetősen kényelmetlen viselet az országos műút forgalma és ricsaja a város szívében. De: kertek, kertek, mindent ellensúlyozó zöld foltok a városban. Erzsébet-kert: védett rezervátum, de sétálhat és megpihenhet itt bármikor a fáradt vándor, a szerelmespár. Az esernyővel ábrázolt, törékeny nőalak szoborban állít emléket Erzsébetnek. Úgy látszik, a szobroknak is megvan maguk sorsa. Ennek a szoboranak története is van, nemcsak történelme. Ledöntötték, vásott suhancok ellopták, a komoly felnőttek megtalálták, és Erzsébet alakja ismét ott áll szerényen, törékenyen, kezében az esettség parazolával, a védtelen nő bájával. Csupa ellentét ez a város. Híres kastélya a XVIII. század legcsodálatosabb barokk remeke, amelyet Grassalkovich Antal épített. A kastély 1750-ben már készen áll. Falai néma tanúi az utóbbi két évszázad viharos történelmének. Közöttük jószerével megfordult mindenki. Vendége volt Mária Terézia, I. Ferenc és családja, Erzsébet királyné hosszú ideig élt itt gyermekeivel. És járt a kastélyban Sándor szerb király is, és ... Sokkal könnyebb volna leírni, hogy ki nem volt itt a két évszázad negatív, majd később pozitív történelmi alakjai közül. 1848-ban Kossuth itt beszélte meg a trónfosztási tervet. 1919-ben Stromfeld Aurél itt ütötte fel főhadiszállását, innét irányított és innét járt portyázni vezérkarával a frontra. A fehérterror idején ide is bevonult, sőt ide csak igazán, fehér lován a nemzetvesztő Horthy és természetesen egymásnak adták a kastély kilincsét magyar és külföldi elvbarátai. A többi között itt járt Viktor Emmánuel és felesége és sok más hasonló „híres” figura. Ma a kastély sok száz idős, beteg embernek ad védő oltalmat, gyógyító hajlékot Egy újabb érdekes építmény. Annak idején Ferenc Jóska 1874-ben, mint gondos atya, a családja és önmaga számára építtetett egy K. u. K. várótermet. Aztán, hogy elmúlt Ferenc Jóska világa és a Horthyé is, a nép ezt a várótermet is birtokába vette, restauráltatta és most itt szállnak fel- vagy le a vonatról a gödöllőiek. Gödöllőn építtetett nyaralót magának Blaha Lujza, a nemzet csalogánya is. Halála után a nép elismerése és kegyelete jeléül ezt a kedves kis települést és a mellé épült fürdőt róla, Blaha Lujzáról nevezte el. De a patinás épületeknek, dolgoknak még nincs vége. Máriabesnyő, az ismert kegyhely is Gödöllőhöz tartozik. A templom az egykori kapucinus rendházzal együtt szintén Grassalkovichék életében, az ő elképzelésük szerint épült. Az egykori kolostor ma diákotthon, az Az agrártudományi egyetemet ideiglenes nemzeti kormány 1945. szeptember 27-én alapította. Az épület a két világháború között egyházi iskola célját szolgálta. Először 100 millió forintos költséggel korszerűsítették az egyetemet, építtettek hozzá egy 140 lakásos lakótelepet. Később ismét több száz millió forintos beruházással, új létesítményeket hívtak életre, gazdagítva mezőgazdasági tudomány felalegvárát. Megnézvén kívülrőlbelülről termeit, ennél nem tudunk többet mondani: modern, korszerű, minden igényt, elképzelést kielégítő e létesítménykomplexum, amelyben 3000 hallgatót képez több, mint 300 tudományos oktató a mezőgazdasági magastudományokra. Az egyetemre, benne a tanári karra és a hallgatókra méltán büszke Gödöllő népe. Különösen az idősebb korosztály, amely jól emlékszik még az 1933-ban itt megrendezett cserkész világtalálkozóra, a jamboree-ra. Itt találkozott akkor a világ majd minden nációjának fiatalja, lejött lord Baden-Power, a világ főcserkésze, és itt volt gróf Teleki Pál, miniszterelnök, magyar főcserkész, aki a háború idején a felelősségvállalás elől az öngyilkosságba találkozó, a béke, menekült. A a fiatalok nemzetközi barátságának jegyében zajlott. A házigazdák és a rendezők az isten áldását kérték a találkozóra és az egyházat, hogy járjon az áldásért közbe. A boldogan, önfeledten táborozó fiatalság itt még nem sejthette, hogy csalárd játékot űznek vele, hogy az itt szövődő barátság néhány év múlva gyűlöletté fajul, mert akkor már különös lélekmérgezéssel erre fertőzik, biztatják őket. És azt sem sejthették, hogy néhány év múlva a lövészárkokból néznek majd farkasszemet egymással, mert Horthyék és mások akkor már a fegyverekre kérik az isten áldását (és a papok közbenjárását ezen áldásokért) és száz és százezerszám küldik a fiatalokat a vágóhídra. 1950-ben Gödöllőn az egykori jamboree helyén felépült a Ganz Műszerművek Árammérő Gyára. Háromezer ember dolgozik az üzemben, keresi kenyerét, ezeknek több, mint a fele nő. És mi van még itt, Gödöllőn? Az ezerszer megénekelt Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, az országban egyedülálló Kisállattenyésztési Kutató Intézet kísérleti tangazdaság ... az intézményekben országos nevű, híres tudósok, kutatók, mérnökök, orvosok, biológusok dolgoznak és érik el évről évre figyelemre méltóbb eredményeiket. És vannak a városban olyan asszonyok, akik a háziipari szövetkezet termékeit készítik, több, mint ezren, nagyon rossz körülmények között, de nagyon szép dolgokat csinálnak. És ezeknek a termékeknek jó részét elszállítják a világ majd minden tájára, ezzel is öregbítve a dolgos kezű gödöllői asszonyok munkás hírnevét. És mi van még itt? a... Igen, nagyon sok minden van még és bár tudatosan írtunk a városról, épületeiről, koráról és néhány szót a történetéről, mégis elsősorban — állapítsuk meg — itt vannak, itt élnek, tanulnak, dolgoznak a gödöllői emberek és igazából ők, együttesen adják a város rangját, karakterét. Gödöllő hazánk, megyénk egyik legfiatalabb városa, ahol a természet ölelkezik az ember teremtette civilizációval, ahol a sokasodó új intézmények és ipari üzemek köré zöld lombok lágyulnak, ahol az ember meghódítja a természetet, leigázza és kibékül vele. Következő számunkban: Nagykőrös # VÖRÖSKERESZT A humanitás iskolája Beszélgetés Németh Veronika megyei titkárral 1859. június 24-én III. Napóleon császár francia csapatai és olasz szövetségesei véres győzelmet arattak az osztrákok felett. A nap végén csaknem negyvenezer halott és sebesült maradt a solferinói csatatéren. Az ellátatlan sebesültek jajgatása mélyen megrendített egy — üzleti úton levő — svájci vállalkozót: Henri Dunant, a helybeli nőkből ápolószemélyzetet toborzott, összeszedte velük a sebesülteket, saját és svájci barátai pénzén kötszert vásárolt, s maga is közreműködött több mint ezer, különböző nemzetiségű sebesült ápolásában. Hazájába visszatérve, Solferinói emlék címmel könyvet írt megrázó élményeiről.. Művében, majd személyesen sürgette az európai állam- és kormányfőket, hogy hozzanak létre olyan segélyszervezeteket, amelyek háború esetén, önkéntesek segítségével gondoskodnának a sebesültek és betegek ápolásáról. E gondolat jegyében alakult meg 1862 végén Genfben az ún. ötök Bizottsága, amely a következő évben felvette a „Nemzetközi bizottság a sebesültek ápolására” elnevezést. Mintájára 1865 végére hét európai államban megalakultak a segélyszervezetek, amelyeket hamarosan Vöröskeresztnek kezdtek nevezni. A Vöröskeresztes mozgalom eredetét tehát a háborús szenvedések enyhítésére irányuló törekvésnek köszönhetjük. így volt ez a Magyar Vöröskereszt esetében is? — Igen. Mozgalmunk — amely tavaly ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját — csaknem hetven esztendeig minden energiáját a háborús felkészülésre vagy a háborúk okozta szenvedések enyhítésére fordította. — Mikor következett be a fordulat? — Amikor népünk életében is: a felszabaduláskor. A szocialista országok létrejöttével elérhető közelségbe került az emberiség legősibb és legnagyobb vágya: a békés alkotómunka korszaka. Ez a lehetőség új távlatokat nyitott mozgalmunk előtt. Miközben aktivistáink egy része elsőként jelentkezett a sebesült szovjet katonák ápolására, a többiekre ezernyi emberbaráti feladat várt. Az egészségügy társadalmi segítésére a Vöröskereszt népegészségőröket toborzott, akiknek kiképzését orvosok vállalták. Mások a védőnők irányításával — a Nemzeti Segéllyel közösen — tejport és cukrot osztottak az éhező csecsemőknek, szappant az anyáknak, romokat takarítottak, gyógyszert gyűjtöttek, közreműködtek az eltűnt katonák és hozzátartozók felkutatásában, összegyűjtötték az elhagyott gyermekeket, és igyekeztek gondoskodni róluk. — Mozgalomból mikor vált — széles társadalmi rétegeket átfogó — tömegszervezetté a Magyar Vöröskereszt? — Pest megyében 1950-ben kezdtek megalakulni a területi szervezetek. Jelenleg 464 szervezetben több mint 38 ezer felnőtt- és 402 ifjúsági csoportban 15 és fél ezer iskolás gyerek tevékenykedik. — Hallhatnánk a Vöröskereszt SS évi munkájának nagyobb akcióiról? — A háború utáni időkről már szó esett. Később, a szocialista építés sikereivel párhuzamosan, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Magyar Vöröskereszt legfontosabb feladata az egészségügyi nevelőfelvilágosító munka lesz. Ilyen feladat közreműködni a lakosság egészségügyi képzésében, a testi és környezeti higiéné megteremtésében — gondolok például a tisztasági mozgalomra —, a betegségek megelőzését szolgáló intézkedések végrehajtásában, a járványok elleni küzdelemben. Feladatunk elősegíteni az állami vérellátás biztosítását, természeti katasztrófák, elemi csapások idején részt venni a lakosság megsegítésében, és — nem utolsósorban — a békéért folyó küzdelemben tevékeny részvételre nevelni tagságunkat és aktivistáinkat. — Mi ezúttal elsősorban Magyar Vöröskereszt humanitárius — emberbaráti — tevékenységéről szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat. Beszélhetne erről részletesebben? — 1956-tól kezdeném, amikor nekünk is mindent elölről kellett kezdenünk, hiszen az ellenforradalom szétzilálta sorainkat. Dr. Stark Janka főorvosasszony irányításával akkor indítottunk támadást megyénkben a „magyar betegség” — a tbc ellen. Aktivistáink minden városban, községben, üzemben előadásokat szerveztek, részt vettek és részt vesznek a tüdőszűrések megszervezésében, adminisztrációjában, gyakorlati lebonyolításában, ha kell, heteken, hónapokon át. Ott voltak az első Sabin-cseppek osztásánál, segítenek a folyamatos védőoltások bevezetésénél, az influenzajárványok leküzdésénél, a mezőgazdasági nagyüzemek egészségügyi feltételeinek biztosításánál. Felvilágosító munkánk újabban kiterjed a kemizálás, az új, ismeretlen vegyszerek használatával kapcsolatos tudnivalókra is. A vöröskeresztesek nyújtanak elsősegélyt a — még mindig gyakori — baleseteknél az üzemekben, bányákban, a mezői gazdasági munkahelyeken s a lakóterületeken. — A véradó mozgalom eredményeiről gyakran adunk hírt lapunkban. Mikor kezdődött és hol tart jelenleg ez a szó szoros értelmében életmentő akció? — Pest megyében a szervezett véradás 1960-ban, a két vérellátó állomás, majd a megyei alközpont létrejöttével kezdődött, az első perctől —t térítés nélkül. Aktivistáink áldozatos munkájával sikerült elérnünk, hogy ma már 900 liter vért gyűjtünk össze harvonta 2700 donortól. Tíz év alatt mostanáig mintegy 17# embertől csaknem 47,5 ezer liter vért gyűjtöttünk. — A vöröskereszt munkájában nagy jelentőségű a családvédelem. Mit mondhatna erről? — A családvédelmi tevékenység sokirányú, nehéz feladat. Az idős emberekkel, az elmaradott, vagy szociálisan egészségügyileg veszélyeztetett gyermekekkel, családokkal való törődés, az ifjúságvédelem, a terhesgondozás, az anyák felvilágosítása mellett ma már kiterjed a családtervezés népszerűsítésére, és egy újfajta „népbetegség”, a művi vetélések káros következményeivel kapcsolatos felvilágosításra is. A születendő gyermek egészségének védelmét nem lehet elég korán kezdeni. Sajnos, még mindig sokan vannak olyan kismamák, akik csak a vöröskeresztes aktivisták közbenjárására, a védőnők felszólítására terhesgondozásra jelentkeznek Aztán ott vannak az egyedülálló, szociális gondokkal küzdő vagy beteg öregek. 1969-ben a vöröskeresztes szervezetek 448 idős embert gondoztak: kiváltják gyógyszerüket, bevásárolnak, kéthetenként kitakarítják, időnként kimeszelik lakásukat; az ifjú vöröskeresztesek felvágják és behordják a tüzelőfát, meglátogatják, felolvasással szórakoztatják a beteg öregeket, ha kell, ebédet hordanak nekik a vendéglőből, stb. Az egészségügyileg veszélyeztetett gyermekek, családok felkutatása is sok feladatot ró ránk. Szervezeteink az elmúlt évben 329 veszélyeztetett családot gondoztak a megyében. Emellett 18 szociális otthont és kilenc öregek napközi otthonát patronálnak rendszeresen. A legutóbbi súlyos buli nagy megpróbáltatást jelentett az áldozatok és a segítségükre sietők tízezreinek. Befejezésül kérjük, összegezze Pest megye dolgozóinak segítségét, amit közvetlenül vagy a Vöröskereszt közvetítésével nyújtottak a károsultaknak. — Vöröskeresztes szervezeteinknek — sajnos —, nagy tapasztalatuk van már a természeti csapás károsultjainak megsegítésében. Az idei árvíz pusztításai megyénk lakosságából is mély együttérzést váltottak ki. A költségvetési szervek, az intézmények, az ipari üzemek, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, a lakosság, a társadalmi szervezetek és az egyházközösségek együttesen több mint 36 millió forintot és mintegy 7 millió 340 ezer forint értékű természetbeni adományt ajánlottak fel az árvízkárosultaknak. Nyíri Éva