Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
1970. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT PEST MEGYEI vT hírfap Tegnap hallgattam. Közbejött egy kis intermezzo. Mátyás László, a Hazafias Népfront országos titkára kíséretében Li Dong Szon koreai nagykövet és An Min Szu követségi titkár Nagykőrösön jártak. Erre az útra engem is meginvitáltak. A házigazda Nagykőrös volt, a játékmester: S. Hegedűs László, Nagykőrös hűséges fia, országgyűlési képviselő. Hogy is vagyok én Nagykőrössel? Jóban vagyok, remélem, jóban vagyunk. A város nemrégen múlt 600 éves, az ünnepség egy évig tartott. Akkor majd mindig ott voltam. Azután tavaly Nagykőrös ünnepelte megyénkben először felszabadulásának 25. évfordulóját, ezen az ünnepségen is részt vettem. Jártam itt Nemes Dezsővel, a Politikai Bizottság tagjával és másszor a kubai nagykövetiek De minden ünnepség nélkül is sokat jártam a város utcáit,üzemeit, sokszor és sokat találkoztam a város vezetőivel. És még egy picinyke szempont, még egy halványnak tűnő, de számomra fontos érv. Nagykőrös Budapesttől éppen úgy 84 km-re fekszik, mint az én szülőfalum, Gyöngyös, és ezen a vidéken éppen úgy értenek a szőlőtermeléshez, mint odahaza, Gyöngyösön. Innét is a rokonság. A há 'jazda S Hegedűs László és kedves felesége, Ilonka, körösi szívélyességgel fogadnak. Náluk is másodszor járok, egy irodalmi est alkalmából már egyszer néhány színésszel, versmondóval és újságíró kollégával hivatalos voltam ide. Akkor csúnya, borongós volt az idő, most szép tiszta a levegő, fényesen süt a nap. Másodszor járva, Hegedűsök portáján, az első gondolatom ismétlődik. A vendéglátóipar ötletes, okos vezetői legújabb törekvéseik szerint ezeket a romantikus, régi portákat szeretnék a technika modern rafinériájával megteremteni, hogy odacsalogassák a magyar, méginkább a külföldi vendégeket. Kár volna felsorolni a stilizált népies csárdákat, van már minálunk délibáb békebeli mennyiségben. Igen, délibáb. Csakhogy a talmi és a valódi között pontosan akkora a differencia, mint a rafinált módon megalkotott, népies csárdáink és S. Hegedűs ősrégi, vályogból készült portája között. Nézzük a „kellékeket”. Fakerítés, faajtó, bent százados öregfák, a diófa mellett láncon a fehér szőrű puli, odébb kukoricagóré, fészer, a fészerben bicikli, létra, faaprító tőke és balta. Az udvart nem sokáig csordáljuk, kimegyünk a kertbe. Tenyérnyi kert, de nagyon gazdag, az egészet szőlő borítja, a vendégek szőlőlugasban járnak. A tisztáson gémeskút és nagyszerű zöldség, növénykultúra. Van itt minden, alma, szőlő, dió, málna. Mintha csodálatos színpadon járnánk. Csakhogy itt semmi sem vicc, itt minden valódi. Eszünk a szánkba lógó szőlőből, szakítunk a roskadozó fa almáiból, diót törünk, ezt a finomat majszoljuk a gyümölcshöz. És egy néni mellettünk zöldséget húz ki a földből. Aki ilyen helyen még nem járt, aki sohasem evett még gyümölcsöt úgy, hogy ő maga szakít a fáról, annak egy rendkívül szép színt loptak el az életéből. Az ilyesmit, ha tehetjük, sürgősen pótolnunk kell. És ha egy vidéki ember a fővárosba szakad, és a kőrengetegben éli életét, akkor szakad meg a szíve, akkor tudja, meg, mit veszített, ha ilyen helyre visszatér. A vendégek kedvesek, finomak, a házigazda jogos büszkeséggel, de halkan, finoman henceg, beszökő babot. Mutatja az ég- Hatalmas paszulycsövek, azt mondja, hogy ez a sor bab itten két család egész évi babfőzelékét megtenni. S. Hegedűs pallérozott mérnök-paraszt, érti tudományosan is amit csinál, de érti lélektanilag is a hatását és bár Budapesten dolgozik, azért hetenként három-négy napot itthon, Kőrösön tölt. Ez az ő világa, itthon van ő a kertben, a szőlőben. És innét jár be Budapestre, a „műhelybe”. ■ A házigazda bevezet bennünket a lakásba. Hatalmas nyitott veranda. A sarokban rokka, abrosszal, asztal leterítve, fehér rajta gomba szikkad. Bent, a vályogból épített házban tisztaság, mestergerenda, komód, a sarokban kandalló. És kedves szó, jófajta kisüsti. Beszélgetünk, a vendégek kérdeznek, a házigazda udvariasan válaszol. Mátyás László a koreai közben elmagyarázza elvtársaknak, hogyan főzzük mi Magyarországon a pálinkát. Jól zárható üstök, bele cefrét, alája tüzet, aztán egy jókora cső, egy másik hordóba hideg víz, ebbe belevezetjük a csövet és kész is, már folyik az ötvenfokos pálinka. A háziasszony behozza a harapnivalót, finom falatok kerülnek a tányérokba, s Hegedűsök vágtak, mindig vágnak, most a saját füstölésű sonkával, szalonnával, kolbásszal kínálják a vendégeket. A pincéből jófajta bor kerül az asztalra. Óvatosan bánnak a poharakkal, nem is szokták, nem is illik és délután mindenkit munka vár. Mátyás elvtárs nagy tiszteletnek örvend itt a vendégek és a háziék között, nemcsak és nem is elsősorban azért, mert ő is vidéki volt valaha, és ért mindenhez, amihez a vidékiek általában. Mátyás elvtárs kedves, szimpatikus ember, jó tartású, fiatalos férfi. Megdöbbenve hallom, hinni sem akarom tán, hogy részt vett a spanyol szabadságharcban. Azt meg külön röstellem, hogy ezt mindenki tudja róla, csak én nem. Mátyás László és S. Hegedűs László a Hazafias Népfront munkásai, innét közöttük a jóbarátság. És mind a ketten alig néhány hónapja jártak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, gondolom, innét a koreai elvtársakkal a bensőséges kapcsolat. De ez sem biztos, mert ennél van egy biztosabb támpont is. A nagykátai Koreai—Magyar Barátság Termelőszövetkezet tagja például An Min Szu titkár elvtárs (sajtóattasé). Gyakran kijár oda a titkár, nagyon jól beszél magyarul, az olyan, idegenek számára periférikus, nehezebb szavakat is, mint a lesz, vagy a persze, helyesen mondja, és helyesen ejti. Mosolygós, azt mondja:jó kedélyű ember. — Erről a kertről és a lugasról jutott eszembe, hogy már régen jártam Nagykátán, a háztájimban. Meg kéne már nézni, elvégezni egy-két kapavágást. Tényleg van háztájija Nagykátán An Min Szunak. Azután Nagykőrösre terelődik a szó, látták a vendégek, hogy elég jól fel van forgatva, biztos sokat építenek. Laci barátunk, a házigazda, otthonos a témában, hiszen Nagykőrös fia, képviselője ő. Elmondja, hogy a tanács adja az anyagot, a nép a munkát. Aki előbb jelentkezik és vállalja a járdaépítést, ott előbb lábalnak ki az emberek a sárból. A kísérő krónikás itt is megállapítja, hogy országjárása során bármerre, bárhová vitt útja, fölforgatott, de lázasan építkező városokat látott. Igen, hazánk a telepes korszakát éli, az ilyesmi nagy felfordulással jár, a kép a szemet sem gyönyörködteti talán, de biztos, hogy ebből a felfordulásból, lázas tevékenységből nagyon jó dolog sül majd ki. Cserébe a felvilágosításért, a magasrangú vendégek is bizalmasak. Elmondják, hogy náluk a városokat a szó legtisztább értelmében névtelen hősök építik társadalmi munkában. Munkások, parasztok, értelmiségiek és diákok jelentkeznek ezekre a munkákra, a nevüket fel sem engedik írni, legalábbis az épülő városokban nem tudják. Nem tartanak igényt a dicséretre. Három hónap alatt például 18 ezer házat építettek az egyik városban, és ezek között a házak között nagyon sok a 18 emeletes. Mátyás és S. Hegedűs elvtársak, mint említettük volt, jártak a koreai elvtársak hazájában és most „visszaigazolják” az akkor látottakat, amelyekről a nagykövet elvtárs most beszélt. Ilonka, a háziasszony, valamilyen csodálatosan finom ízű csúsztatott palacsintával remekel, a férje, milyen nagyszerű férj, szép bókot mond, süt.— Ilonka bűnösen jól főz és Az építkezést folytatván visszaugrunk a történelemben vagy ötezer évet. Vas először Koreában volt, ez történelmi tény. Azt mondja a titkár. — Maga újságíró, biztos el fog jutni Japánba. Menjen el NAGOJÁ-ba, de számos más városba is, látni fogja majd, hogy a kultúra nem a szigetről jön a kontinensre, hanem éppen fordítva. Nézze meg az ősrégi japán templomokat, azokat többségükben koreai emberek tervezték, építették és festették. Közben megjön Takács Jenő, a városi pártbizottság titkára is. De a vendégeknek sajnos menniük kell, várja őket munka. Megköszönik a szíves a vendéglátást, szelíden mosolygó arccal a háziasszonyt megajándékozzák két táncoló koreai fiatal porcelán figurájával. A búcsúnál cserébe azt kérik, hogy a házigazda adjon néhány oltványt abból a szőlőből, amely néhány év alatt az égbe szökkenve lugast alkotott a kertben, és amelynek kilós szőlőfürtjei mézédesek. Kedves kérés, ahogy a körösieket, S. Hegedűs Lacit ismerem, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság udvarán is lesz néhány év múlva szőlőlugas. C«l«0« SUHA ANDOR Következő számunkban: Százhalombatta. 3 KONGRESSZUSI VERSENYBEN Jutalompénz a szalagoknak Azon gondolkozom, ha nem lenne a kongresszusi munkaverseny, akkor is elérnék-e a termelő üzemek azokat az eredményeket, amelyekről rendszeresen beszámolunk? A Május 1 Ruhagyár ceglédi telepére ezzel a gondolattal lépek be. — Ha nem lenne verseny? — kérdez vissza Szüts Lajos telepvezető — akkor a mennyiségi program csak 100 százalék körüli lehetett volna, a minőségre kevesebb gondot fordítanak dolgozóink, a határidő viszont verseny nélkül is határidő, mégpedig szigorú, hiszen a vevőinket nem csaphatjuk be. — A verseny többletmunka. Ezért pedig pénz jár... — Persze. Ha nincs verseny, nincs többletpénz sem. A jutalom összege, az 55 600 forint ösztönözte a műszakiakat, a darabbéreseket és a raktáriakat egyaránt. — Tudták a dolgozók, hogy a verseny pénzt is jelent számukra? — Tudták. Röpgyűléseken ismertettük a versenyfeltételeket és a jutalmakat. A telepen 16 szalag versenyez — mindegyik benevezett. Összesen 650 dolgozó. Minden szalag 2000 forintot kap a részesedési alapból és 10 ezret a munkaversenykeretből, ha ... Ha a termelékenységet 12 százalékkal emelik, a programtervet 102 százalékra teljesítik, ha olyan minőségű árukat állítanak elő, hogy nincs reklamáció határidőket betartják,és ha a külön jutalmat kapnak azok, akik olyan javaslattal, újítással, átszervezési ötlettel állnak elő, amik a termelékenységet növelik. Az a szalag, amely a termelékenységben nem éri el a kitűzött szintet — „csak” 10— 11 százalékkal tudja emelni — kaphat jutalmat, de külön bírálják el. A határidők betartásában a műszaki vezetők érdekeltek a legjobban, 1000—1000 forintokat kaphatnak, s ha kiemelkedő eredményeket érnek el, akkor még plusz 400— 500 forintot is. A raktári dolgozók versenyfeltételei mások: a számlák hibátlan és időre való elkészítése, az igazoló okmányok áruátvételt ugyanaznapi továbbítása, az áruk csomagolásának megkezdése egy nappal a beérkezés után — mindezt a legminimálisabb túlórával. — A versennyel kapcsolatban milyen nehézségeik vannak? — Ha időben rendelkezésre állnának az alapanyagok, akkor jobb eredményt érhetnénk el — válaszolta a telepvezető, Szüts Lajos. — A felajánlások teljesítésekor mi ment a legzökkenőmentesebben ? — A határidő betartása. Késés nem volt, pedig elég rövidek a határidők. — A minőség? — Erre nagy figyelemmel voltunk, mert ez nálunk létkérdés. Minden egyes darabunkban ott az embléma: Május 1 Ruhagyár. Vevőink bizalmát tehát könnyen elelveszíthetjük. — A 102 százalékos programterv nem túl sok? — Eléggé feszített munkát követel, de a 16 szalagból nyolc teljesítette az összes felajánlást. — S végül: mit mutatott a féléves mérleg ? — A tervezett szintet túlteljesítettük ... B. Gy. ■> © © VEZET PEST MEGYE GYÁRTMÁNYESZTÉTIKA Tegnap délután a Technika Házában Gyártmányesztétika címmel nyílt kiállítás. És a Pest megyei hírlapíró büszkén nézhette végig a kiállított tárgyakat, hiszen az első helyeken „hazai” termékek szerepeltek, az ikladi Ipari Műszergyár két ízléses asztali ventillátora, kézszárító berendezése és a Ganz Árammérő Gyár gödöllői telepének kondenzátora. Mint az előadó, dr. Koczogh Ákos, az Iparművészeti Tanács munkatársa elmondotta, Pest megye első helyen áll országosan az ipari formatervezés területén. A megyei vállalatok ugyanis nagy többségükben ízléses termékekkel, korszerű, szemre is tetszetős gyártmányaikkal lepik meg a vásárlókat. Sajnos nem mondható el ez az összes magyar üzemre. Furcsa módon, az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta egyre kevesebben veszik igénybe formatervezők munkáját egy-egy új termék kibocsátásakor. A kiállításon még száz termék sem volt, amit bemutattak. Ez kevés. Egyszer már rá kéne döbbennünk arra is, hogy nemcsak az exportcikkeket kell szépen, gusztusosan csomagolnunk, modern külsővel gyártanunk, hanem a hazai piac is igényli az esztétikus termékeket. i ÚJ NYITVA TARTÁS A pult két oldala A belkereskedelmi miniszter rendelete a boltok új nyitva tartási rendjéről, a vasár- és ünnepnapokon történő árusításról a vevők körében osztatlan helyeslést keltett, a kereskedelem dolgozóinak többsége pedig mint szükségszerűt, megértéssel fogadta. Régóta vajúdó kérdések megoldásának első lépése ez, nyitás abban az irányban, hogy a kereskedelem valóban a vevőkért legyen, tehát azok érdekeihez, kívánságaihoz igazodjék. A kereskedelem — kevesen tudják — több embert foglalkoztat, mint az építőipar vagy a szállítás és hírközlés. Több mint négyszázezerre rúg azok száma akik a kereskedelem különböző területein tevékenykednek, s azok, akik napról napra a pult mögött állva várják a vevőket, 270 ezres tábort tesznek ki. Az országban 48 ezer bolt és vendéglátóhely — a megyében két és fél ezer bolt, ezer vendéglátóhely — alkotja a kereskedelmi hálózatot, s naponta a vásárlók száma két és fél, hárommillió között van! Hárommillió vevő. Ha csak egy százalékuk bosszankodna, ha csak egy százalékuk találkozna gorombasággal, rossz kiszolgálással, hallaná, hogy ez sincs meg az sincs, akkor is naponta harmincezer ember szidná a kereskedelmet. Pedig ennél több szidja. Okkal? Ok nélkül? A megyében a múlt évben 11,3 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom — összesen 7,4 milliárd forintot tett ki —, ám a bolti dolgozók száma, a boltok száma korántsem követte, követhette e gyors lépteket. Igaz, alig akad olyan település Pest megyében, ahol a harmadik ötéves terv esztendeiben ne nyílt volna új üzlet, vendéglátóhely, ne korszerűsítették volna a régi boltokat. Csupán Nagykőrösön 26 új boltot nyitottak meg, illetve korszerűsítettek 1965 óta, s hét termelőszövetkezeti áruda is megnyílt. Az igények azonban ennél emelkednek, s a gyorsabban kereskedelemnek — ha a vevő nem is törődik ezzel — súlyos örökség terheit kell magával cipelnie. A boltok jelentős része olyan épületben van, amelyeket nem ilyen céllal emeltek, a raktártér szűk, sőt sok helyen egyáltalán nincsen, a berendezések nagy hányada elavult, hiányoznak a nagyméretű hűtőszekrények, hűtőpultok. A kedvezőtlen munkakörülmények jórészt indokolják, hogy a megyében a kereskedelmi dolgozók több mint negyven százaléka változtat — több év átlaga ez! — egy esztendőn belül munkahelyet. Nem könnyű tehát kereskedőnek lenni sem. vevőnek még kevésbé. zsúfoltság, tülekedés, idegesség, a rossz elosztásból eredő áruhiány, a hiánycikkek változatlanul terjedelmes listája, a termékek jelentős hányadának ingadozó vagy éppen gyenge minősége a vevőt azokkal fordítja szembe — még akkor is, ha sok esetben vétlenek —, akik a pult másik oldalán állnak. A kereskedőkkel. Nem kibékíthetetlen, örök ellentét ez. Sőt! Éppen arról van szó, hogy vevőnek azonos kereskedőnek, az érdekes cselekedeteiknek, törekvéseiknek is egy irányba kell — kellene — tehát mutatniuk. Mi ez a közös érdek s egy irány” A nagyobb s zavartalanabb forgalom, a gyorsaság, az igények és a kínálat összhangjának közelítése, az okos — nagy forgalom, kis haszon — árpolitika érvényesítése. Van mindezekben tennivaló? Rengeteg. Hiszen a múlt esztendőben a megye valamennyi kereskedelmi vállalata — s ezért aligha érdemelnek dicséretet — úgy növelte forgalmát, hogy közben a választék szerény maradt, a készletek az egészségesnél kisebb értéket képviseltek, s alig lehetett példát találni a kockázatvállalásra, a bátor árpolitikára termelő és kereskedő között, mindarra tehát, ami a kereskedés, a szó szoros értelmében vett kereskedés alfája és ómegája. Lehetetlen kívánalom, hogy egyik napról a másikra ugrásszerűen megváltozzék a kereskedelem tevékenysége. » Ha azonban a kívánatos változásokhoz vezető utat tekintjük, joggal megállapíthatjuk: gyorsabb s határozottabb lehetne a haladás. Nagyobb bátorságra, kezdeményező készségre van szükség. Mert —kiindulópontunkhoz nyarodva — hiába visszakatartanak nyitva későbbi időpontig az üzletek, hiába várják a vesszőket szombaton és vasárnap is, ha már szombat reggel nem lesz kenyér, ha vasárnap reggel üres polcok tátonganak a boltban, s továbbra is érvényesül az eszi, nem eszi, nem kap mást nagyon csúnya, kereskedelemellenes gyakorlata. Mert ez a gyakorlat a kereskedelemnek árt legtöbbet. Azt írtuk: az új nyitva tartási rend s mindaz, amit a belkereskedelmi miniszter rendelete tartalmaz, első lépés régóta vajúdó kérdések megoldásának útján. Jogos tehát a várakozás, hogy az első lépést a második, a harmadik követi, a Belkereskedelmi Minisztérium részéről éppúgy, mint minden kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó vállalatnál és szövetkezetnél. Napi hárommillió vevő várja, igényli e lépéseket. Mészáros Ottó