Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

BEMUTATJUK a városi tanács-vb új titkárát A Pest megyei Tanácshoz áthelyezett Arany István utó­daként a városi tanács végre­hajtó bizottsága hozzájárult ahhoz az elnöki előterjesztés­hez, hogy a megüresedett tisz­tet dr. Monori Balázzsal tölt­sék be. Új tanácstitkárunk a múlt héten elfoglalta hivata­lát. Dr. Monori Balázs 41 éves, Nagykőrösön született, mun­­káscsalád gyermekeként. Az általános iskola elvégzése után a helyi ládagyárban dol­gozott. 1951-ben szakérettségit tett, majd jelentkezett az Eöt­vös Loránd Tudományegye­temre. Tanulmányait a jogtu­dományi karon fejezte be. Jeles eredménnyel végzett a tanácsakadémián is. Állam­­igazgatási működése: Váchar­­tyánban vb-titkár, Alsógödön vb-elnökhelyettes és Dunake­szin vb-titkár volt. 1967-ben az államigazgatás kiváló dol­gozója lett. Párttag. Felettesei véleménye szerint tevékenységében mindig a ta­nácsi munka színvonalának emelését kereste és valósította meg. Megnyerő modora, ma­gatartása alátámasztja szak­mai tekintélyét. (p.) Kulturális hírek Két alkalommal is fellép csütörtökön városunkban az „EX ANTIQTJIS” együttes: délután fél ötkor és este fél nyolckor. Várhatóan telt ház köszönti majd Hacki Tamás és együttesének vendégszereplé­sét a művelődési központban. ★ Bartók Béla emlékhangver­senyre készül a városi KISZ- kórus a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából. A hangverseny október 3-án, es­te hat órakor kezdődik a re­mek akusztikájú Görög temp­lomban. Zenés ifjúsági klub alakul a jövő vasárnap délután a mű­velődési központban Marton Klára zenetanár vezetésével. A klub tagjai egyelőre csak zeneiskolai növendékek lehet­nek. A fegyveres­­erők klubja barkács- és képzőművészszak­köri kiállítása igen változatos és színvonalas anyagot muta­tott be a fegyveres testületek tagjainak munkáiból. A zsűri — alapos válogatás után — tíz művet kért be a néphadsereg 10. országos kiállítására. K. F. NYÁRI FERENC: Átváltozás A dombon túlról jött megint az ősz ágak szárnyán rozsda-madár ül nyárvégi csend­őre varjú-csősz felrepül s felhőboglyára települ. Kora reggel ködök szállanak bársony-vizeken fodros szél hintáz szőlőszemekbe költözött a nap müstízű álmok borrá változnak. CSANKÓ LAJOS: Hazai parton Ez a föld hazád és lesz hazája annak, akit nem takar el az árnya, akár madárnak és az ágnak, dalnak és ajtó­csukódásnak. Hazád akkor is, ha arcul verdes és megkönnyeztet, t— majd megvigasztal. Etet, itat és úgy nyúl szívedhez,­­ hogy betelsz békével és vigasszal, — mert leülsz a J Dunánál, kinn a parton, arcot csókolja hűsítő alkony, régi napok emléke átfön, ölel a csend és felékesít egy égből hullott aranyló madártoll. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 222. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 22., KEDD Miről tanácskoztak a fonógyári kommunisták? A Bélésárugyárban teljes a szabad szombat. Néma csend fogad a Rádi úti üzem terüle­tén. A portásfülkében Szabó Pali bácsi ügyeleteskedik. Mindössze három tmk-s szor­goskodik azon, hogy új ajtó­tokot helyezzen az egyik mű­hely átjárójába. A szomszédos fonógyárban zúgnak a gépek. Vagy százan dolgoznak a szabad szombaton is, hogy bepótoljanak egy el­maradt műszakot. Két műhely­ben pereg az orsó. — A kongresszusi verseny egyik fő célkitűzése — mond­ják — a minőség javítása. Nemcsak gyártelepi, hanem nagyvállalati feladat, hogy a kivarrási költséget csökkent­sük A fonógyáriak sokszor helytálltak, most sem akarunk adósai maradni a pártnak. A pártvezetőség-választásról beszélgetünk. Valamennyi alapszervezet túl van a tag­gyűlésen. Mind a három helyen nagy volt az érdeklődés. 95 szá­zalék fölötti a megjelen­tek száma. S nemcsak népesek, de aktí­vak is voltak a gyűlések. Miről tanácskoztak a fonó­gyári kommunisták? Helyeselték, hogy idejekorán megjelentek a X. pártkong­resszus irányelvei, így orszá­gosan a párttagok tízezrei el­mondhatják véleményüket a tézisekről, javaslatokkal gaz­dagíthatják a központi elgon­dolásokat. A fonógyár az asszonyok üzeme, így több hozzászóló üdvözölte a nők helyzetének javítá­sát elősegítő terveket. Pozitívnak tartották az ifjú­ságról való fokozott gondosko­dást, örülnek, hogy a párt el­ítélte a felbukkanó gátlástalan harácsolást és a korrupciót. Szó esett a két évvel ezelőt­ti párt­választás óta eltelt idő­ről. Arról, hogy a profilválto­zás sokszor gátolja a termelési terv teljesítését. Arról, hogy a decentralizálás beváltotta a reményeket. Javult a tagfelvé­tel munkája, a munkásőrségbe is küldetek utánpótlást. A héten újabb politikai ese­ményre készülnek a Váci Fo­nógyárban. Csütörtökön vá­lasztják meg a csúcsvezetősé­get.­­ (p. r.) A KONGRESSZUSI VERSENYBEN: GAZDASÁGOSSÁ TESZNEK MINDEN JÁRATOT A MA­VAUT váci kirendelt­ségének dolgozói is eredmé­nyesebb munkával köszöntik a X. kongresszust. Részletes javaslatot készítettek a já­ratok jobb kihasználására, mégpedig úgy, hogy az utasok érdekei semmiképpen ne csor­buljanak. Panasz is akad a MÁVAUT táján. Már régen kinőtték az Árpád úti karbantartó mű­helyt, amelynek dolgozói na­gyon reménykednek, hogy mi­hamarább felépül a Kosdi úti korszerű karbantartó és javító állomás. A jelenlegi szűkös körülmé­nyek között csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták megol­dani a váci egység hetvenkét autóbuszának rendszeres javí­tását-karbantartását. A kongresszusi verseny­ben a vállaltak teljesíté­sét gyakran bosszantó ap­róságok akadályozzák... Hosszú ideig nem kaptak pél­dául 8-as sasszeget, bal fék­kulcsot és 6-os alumínium­­szegecset. Papp VÁCI SÍROK (10) Karcsú Antal Arzén: 1827. május 9-én született, a Po­zsony megyei Vásárúton. Ele­mi iskoláit gyer Gután, a Komárom me­a gimnáziumot Révkomáromban végezte. 1845. október 10-én Szécsényben be­lépett a szerzetes rendbe, 1850. október 14-én pappá szentel­ték. Szegeden bölcsészeti és hittudományi tanfolyamokat végzett; mint tanár először Gyöngyösre került, majd Jász­berénybe; három évet töltött Szabadkán, Kecskeméten, Fü­leken, Egerben, Detken és Csányon egy-egy évet. 1863-ban Vácra helyezik rendfőnöknek, de itt tartóz­kodása rövid időre szól, ismét elhelyezik, előbb Szob­­okra, később Szegedre — hittanár­nak. Közben állandóan dolgozik, egyháztörténeti műveket ír, de már foglalkoztatja a „nagy mű”, Vác története. Amikor 1873-ban hosszabb időre Vác­ra kerül, éjt nappallá téve ku­tat, búvárkodik, jegyzetel és hat kötetre tervezett könyv helyett, kilenc kötetben elké­szíti „Vác város történetét”. E nagy terjedelmű munkáját „1888. augusztus 3-án dél­előtt háromnegyed tizenkettő­kor fejtete be”. (K. A.) Váctól ismét búcsúznia kell, bár fájó szívvel teszi — erről tanúskodnak könyve befejező sorai: „Vajha, ott azon sír­kertben nyugodhattak volna tetemeim, amelyben, s amely­nek környékén pihennek azon százak és ezrek, akik a haza szabadságáért, a becsület me­zején vérezhettek el! Isten ve­led! Isten veled!” 1893-ban hunyt el Tetemét utólag hozatták Vácra és he­lyezték végső nyughelyére, az alsóvárosi temetőbe. A Liszt-család: Liszt Fe­­rencné és Liszt Mihály. Vásonkeői Győri Liszt And­rásnak (Liszt Ferenc édesap­jának) testvérét is Ferencnek hívták. A zeneszerző a ke­­resztségben ennek a nagy­bátyjának nevét kapta. Mint­hogy nagybátyja, aki Győrben 1760-ban született, beteges ember volt, nem teljesített ka­tonai szolgálatot, hanem ma­ga helyett embert és lovat ál­lított, elbocsátó levele alap­ján engedély­díj lefizetésének kötelezettsége nélkül telepe­dett le Vácott, 1782-ben. Há­zat vásárolt, s mivel — művé­szünknek nevet adó — Liszt Ferenc halászmester volt, bér­be vette a váci püspöki ura­dalom, a káptalan, valamint a kincstári vizek halászati jo­gát. 1786. november 19-én megházasodott, váci lányt vett feleségül: Rákóczi Máriát. Liszt Ferenc jómódú em­ber volt, több segédet tartott, míg ő maga, mint a városi ta­nács tagja hivatali állást töl­tött be. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a pesti egyetemnek Vácra helyezése ügyében Bécsben járt a ki­rálynál. Liszt Ferencnek már több gyermeke volt, amikor elveszítette feleségét, de rövi­desen vigasztalódott is, mert 1810. február 11-én újból meg­nősült. Magyar Borbála volt a második felesége. Ebből a há­zasságból két gyermeke szüle­tett: Mihály és Johanna. Liszt Mihály kitanulta a halászmes­terséget, s csakhamar önálló­sította magát. 1845-ben külön találni őt és külön édesanyját, özvegy Liszt Ferencnét, mint halászmestert a céhbe beje­gyezve. Mindkettőjüket az al­só városi temetőben temették el. Fényi Ferenc Fotó: Domokos Új pártvezetőség Kosdon Az elmúlt hét péntekjén tar­totta a kosdi községi pártszer­vezet vezetőségválasztó tag­gyűlését. A tagság dr. Ker­­nács Károly községi orvost vá­lasztotta meg titkárrá, a veze­tőség tagja lett Pálinkás La­­josné, a községi tanács vb-tit­­kára és Kiss Mihály nyugdí­jas. Komács Károly megköszön­te a tagság bizalmát, s azt ígérte, hogy mindkét feladatá­nak igyekszik maradéktalanul eleget tenni. A párttagok a távozó veze­tőség munkájáért, Zehner Er­­nőné, az általános iskola igaz­gatója pedig az elmúlt két év­ben kapott segítségért mon­dott köszönetet a községi párt­­szervezetnek. A népfrontbizottság vitája A városi pártbizottság és a városi tanács elnöksége 20 ol­dalas közös tanulmányt készí­tett Vác IV. ötéves terve fej­lesztésének irányelveiről. A városi népfrontbizottság ma délután négy órakor kezdődő ülésén megvitatja a fejlesztési programot. Játékvezető­tanfolyam A Váci Járási Labdarúgó Szövetség október 15-től lab­darúgó játékvezető tanfolyamot indít. A labdarúgó-szövetség ez­úton kéri azokat a játékveze­tőket, akik jelenleg nem ve­zetnek rendszeresen mérkő­zést, hogy kedden négy órakor a városi vagy szerdán ugyan­ebben az időben a járási sport­tanácsnál jelentkezzenek. AZT MONDJÁK: ÉRDEMES VOLT... Emlékezetes utazás Két éven keresztül rakták félre zsebpénzüket, tették egy betétkönyvben takarékba kö­zös keresetüket a Sztáron Sán­dor Gimnázium ma IV/A. osz­tályába járó fiatalok, hogy régen dédelgetett tervüket az utolsó középiskolai év kezde­tén megvalósítsák: cseh—len­gyel túrára utazhassanak. Szeptember 7-én el is in­dult velük a busz, hogy Mol­nár Sándorné osztályfőnök irányítása mellett megismer­jék Szlovákia történelmi ha­gyományú városait, a Cseh- és Lengyel-Tátra szépséges vidékét, Krakkó építészeti nevezetességeit. Egyhetes útjuk után még nehéz beszélni a fiatalokkal: lelkük csordultig teli az uta­zás, a világlátás, a sok-sok új benyomás lenyűgöző élmé­nyeivel. Öröm hallani, milyen tartalmas volt az út, men­­nyit hoztak haza magukkal — valóságos értéket — az út­ról. Nem, nem vámhatósá­gunk megkerülésével! El­hozták Selmecbánya dombos utcáit, Besztercebánya rene­szánsz főtéri épületeit, a kis tátrai szlovák falu, Dziar, romantikus parasztházait (amelyekben békésen fér meg a hideg-meleg vizes fürdőszo­ba a fenyőlécekből ácsolt fal­lal, a fedett pitvarban ké­rődző barna tehénke a leg­újabb gyártmánnyú Skoda személyautóval!), de elhozták magukkal a Lomnici-csúcs hi­deg csillogását, a Csorba-tó meleg kékjét és a környezeté­ben felépült s ma is épülő modern fürdőtelep merész vonalait, Ó-Tátrafüred fe­nyőinek zúgását is. S bizonyára megbocsátják nekik lengyel barátaink, de elhoztak ők magukkal egy kis darab Lengyelországot is. Za­kopane szépséges környéké­nek feledhetetlen emlékét, a Kasprovoy Wierch 2000 méte­res csúcsának festői ormait, a Morskie Oko-i mélységeket, a gubalówkai sikló surrogását. És kitörölhetetlenül bennük maradt Krakkó középkori levegőt árasztó főtere, a Wa­wel reneszánsz udvara, a hí­res Wit Stwosz féle faragott hármas oltár, a káprázatos ér­tékeket képviselő gobelin­gyűjtemény, Báthori István sírja és a Sobieski János diadalait idéző zsákmányolt török vezéri sátor. De min­denekelőtt a lengyel ember barátságos mosolya, készsé­gessége, meleg testvéri szere­­tete. Cserében ott hagyták a magukét, a hagyományos len­gyel—magyar barátság élő érzését. Visszatértükben Kelet- és Közép-Szlovákia néhány vá­rosában tettek futó látoga­tást. Késmárk főterén szé­­ledtek szét néhány percre, s meghatódva álltak meg Thö­köly Imre sírja előtt, majd Lőcsére buszoztak, s útjuk talán legnagyobb élménye­ként csodálták meg Lőcsei Pál mester csodálatos fafa­­ragású remekműveit. Iglón alig időztek, az Alacsony- Tátra vadregényes útjain kanyarogva érkeztek Rozs­nyóra, ahonnan másnap Krasznahorka várát látogat­ták meg. Útjuk Rimaszomba­ton és Losoncon keresztül vezetett haza. Azt mondják: érdemes volt két éven át takarékoskodni ... V. F. Indulás hajnali négykor MUNKÁSŐRÖK VASÁRNAPI GYAKORLATA Vasárnap, hajnali négy óra. A város még az igazak ál­mát aludta, amikor itt is, ott is nyílt a kapu. Szürke egyen­ruhás munkásőrök igyekeztek sietve a kijelölt gyülekezőhely felé. Voltak, akik előző estig dolgoztak, vasárnapi pihenőről mondtak le, családi kirándu­lást halasztottak más időre — első a parancs és a köteles­ség. Elhangzott a jelentés, s már szálltak tehergépkocsikra. A Vác városi Matejka János munkásőr zászlóalj kiképzési évet záró, nyár végi gyakor­lata elkezdődött. Penc volt az irány. Egy kör­nyékbeli erdő volt a szintér A szakaszok, századok jól tel­jesítették a kapott feladatoka Részt vett a szeptember hu­szadiki gyakorlaton Papp Jó­zsef, a városi pártbizottsá osztályvezetője is. ő is, Háze­negger Ede zászlóaljparancs­nok is a legnagyobb elismerő hangján nyilatkozott munkás­őreink fegyelmezett magatar­tásáról, öntudatos parancs tel­jesítéséről. (P.) Élelmezésvezetet, nyolcórás m szakra azonnal felveszünk. J­lentkezés: az Árpád úti Isko gondnokánál. (Vác, Árpád út 8 Tel.: 646.)

Next