Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1970. OKTÓBER 18., VASÁRNAP “"^Círhsp JÁRÁSI PÁRTÉRTEKEZLETEK A megye társadalmi életének mozgalmas napja volt a szombat. Öt járásban került sor a pártalapszervezetekben megválasztott küldöttek járási találkozójára, a IX. kongresszus óta eltelt négy év mérlegének megvonására és a jövő feladatainak meghatározására. Az öt járásban — a dabasi, a monori, a nagykátai, a ráckevei és a szentendrei járásban — sorra került pártértekezletek egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a pártalapszervezetek tagságának bizalmából megválasztott küldöttek helyeslik és támogatják a párt eddig követett politikáját és hasonló az álláspontjuk a X. kongresszus irányelveiről is. Az alábbiakban munkatársaink beszámolóit közöljük a szombaton sorra került járási pártértekezletekről. igények állandó növekedését itt sem tudja követni a fejlődés, bár a harmadik ötéves tervben a 85 millió forint értékű beruházások javították a lakosság ellátását. Csak néhány adat: 2638 lakás épült az elmúlt években, igaz, majdnem kizárólag magánerőből amelyekhez az állam az OTP-n keresztül 130 millió forint kölcsönt biztosított. A lakosság életkörülményeinek javítását segítette a 125 kilométer hosszú vízvezeték és a 90 kilométernyi szilárd burkolatú járda. A vasút villamosítása, a gyömrői vonalon megépült második vágánypár és a 4-es számú főút korszerűsítése is, megjavítja a bejárók utazását A jobb ellátást szolgálják a Monbron megnyílt új üzletek az itteni és a pilisi ABC áruház. S az olyan önálló kezdeményezés, mint az üllői ÁFÉSZ-é. Idén a jobb húsellátás érdekében több, mint ezer sertést dolgoznak fel és árusítanak ki. A példát a többi ÁFÉSZ is követi. A lemérhető fejlődés ellenére a nem kielégítő kommunális ellátottság gondot jelent a párt és állami szervek számára. A szolgáltatások színvonala még alacsony, s gyakori, hogy az üzletekben kicsi az áruválaszték, akadozik az ellátás. A lakosság , ezért kénytelen a fővárosban vásárolni, ami több fáradtságot és kiadást jelent. A termelő szektorokkal részletesen foglalkozott a beis számoló: az elmúlt négy év alatt 22,8 százalékkal nőtt a járás iparának termelési értéke, s a vállalati nyereség két év alatt 15 millió forinttal emelkedett, magasabb létszámmal, szervezettebben, jobb technológiai dolgoznak az felkészültséggel üzemek. Igaz, gondot jelent a munkaerővándorlás és különösen az, hogy az átlag 17,4 százalékos bérnövekedés nagyobb arányú, mint az egy főre jutó termelési érték növekedése. Kedvezőbb a kép a mezőgazdaságban: a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével megvalósult önálló vállalati gazdálkodás a termelés volumenének jelentős emelkedését eredményezte. Az állami gazdaság, a pilisi hizlalda, a magtermeltető vállalat és a termelőszövetkezetek fejlődését részletező jelentős adatok ismertetésére, sajnos, nincs lehetőség. Néhány jellemző tény azonban bizonyítja, hogy az önálló vállalatszerű gazdálkodás a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növelését segítette elő. Kétszeresre nőtt a hagyományos zöldségtermelés a járásban. A belvízrendezéssel párhuzamosan víztárolók létesültek, amelyekben gazdaságos halhústermelés folyik. Az állattenyésztés hozamainak növelése érdekében nőtt a takarmánytermesztés is. Az elmúlt évben például a több mint 12 ezer holdnyi kukorica vetésterületen 20,4 mázsás átlagtermést értek el a gazdaságok. Természetesen ez összefügg a jobb talajműveléssel, a műtrágya nagyobb adagú használatával és a jobb hibrid vetőmagok elterjedésével. Nem ritka a 25 mázsa feletti kukoricatermés, sőt a maglódi Micsurin Tsz a múlt évben 350 hold területről 32,8 mázsás átlagtermést ért el holdanként. Részletesen foglalkozott a járási pártbizottság beszámolója az állati termékek hozamának alakulásával és az önköltséggel, s a következő tervidőszakra egyik fő célként határozta meg az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztését, a lakosság jobb ellátása, s az export biztosítása érdekében. A tervek, a célkitűzések természetesen a lakosság életkörülményeinek jelentős javítását is magukban foglalják: az üzlethálózat és a javító szolgálat, az országos átlagnál alacsonyabb színvonalú orvosi ellátás, mind napirenden szerepelt. Egy körzeti orvosra ugyanis a monori járásban még mindig 3031 lakos jut, az országos 2800-as átlaghoz képest. Ezért a pártbizottság szorgalmazza, hogy Monoron megépüljön az új 22 munkahelyes rendelőintézet és bővüljön a gyömrői is. Szükség van arra is, hogy az idős, elhagyott emberek helyzetét javítsák: a járási tanács kezdeményezésére Gyömrőn tervbe vették egy szociális othon építését. Az írásbeli beszámoló és az előterjesztett kiegészítő után kezdte a pártértekezlet mega vitát, amelyben többek között felszólalt Martin János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Arató András, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Bata János országgyűlési képviselő is. A felszólalások, amellett, hogy kiegészítették a beszámolót, külön hangsúllyal foglalkoztak a párttagságot és a lakosságot érintő néhány fontos kérdéssel: a fiatalok helyzetével, a helyi iparnak olyan értelmű kívánatos fejlesztésével, amely elsősorban az otthonlevő nők számára biztosítana munkalehetőséget. Külön hangsúlyt kapott az a vélemény, amely elítéli, hogy egyesek kevés munkával, ügyeskedéssel jogtalan előnyökhöz, magas jövedelmekhez jutnak. Ezt a felszólalók a gazdasági mechanizmus céljaitól idegen, káros, tehát megszüntetendő jelenségként említették. A járási pártértekezlet küldöttei a vita után megválasztották a 49 tagú járási pártbizottságot és a megyei pártértekezlet küldötteit. A járási pártbizottság első titkárává ismét Guba Pál, titkárává Kovács Gyula elvtársat választották. (hetesi) DABAS Erősödő közös gazdaságok A járási tanács nagytermében került sor a küldöttértekezletre, amelyen az MSZMP Pest megyei Bizottsága képviseletében részt vett Fodor László, a KISZ megyei bizottságának első titkára is. Száznyolcvan küldött gyűlt össze, hogy meghallgassa Ihászi Józsefnek, a Dabasi Járási Pártbizottság első titkárának előterjesztésében a IX. kongresszus óta eltelt négy évről a pártbizottság beszámolóját. Ihászi József elöljáróban hangsúlyozta, hogy a járás mezőgazdasági jellegű — egyetlen jelentősebb ipari üzemmel rendelkeznek csak — a foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Ez az arány állandóan csökken, sokan bejárnak — mintegy 20 ezren — budapesti üzemekbe dolgozni. Ezért nagy jelentőségű, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben az utóbbi négy év alatt háromszorosára növekedett az árutermelés. Kevesebb növénnyel foglalkoznak, de intenzívebben, ezért állandóan emelkednek a terméshozamok, pedig a föld nem a legjobb, sok helyen homokos és szikes. Csupán a zöldségfélék és a burgonya termelése okozott gondot. Viszont az állattenyésztés fejlődése lassú, a termelőüzemek a népgazdasági célkitűzésekkel megegyező kezdeményezéseikhez sem kapnak mindig megfelelő támogatást. A háztáji gazdaságok árutermelésének fejlődése sem kielégítő. Ihászi elvtárs kiemelte, hogy egyetlen termelőszövetkezet sem zárt veszteséggel. 1966-hoz viszonyítva 1969-ben a termelőszövetkezetek árbevétele 140 millió forintról 485 millióra emelkedett, a közös vagyon megduplázódott, a biztonsági alapok több, mint háromszorosára emelkedtek és amíg négy évvel ezelőtt munkabérként összesen 52 milliót fizettek ki, addig tavaly 127 millió forintot. A közös gazdaságok egyesülésére törekedtek, hogy jobban kihasználhassák a kínálkozó lehetőségeket, így megerősödve és a gazdasági ösztönzők hatására is ma már korszerű létesítményeket képesek építeni. A tanyaközpontok átalakultak. Az intenzívebb, fejlettebb termelésre és értékesítésre való áttérés következtében életképeseknek bizonyultak a közös vállalkozások. Az utóbbi két évben hat ilyen alakult. A legjelentősebb a Hunniahibrid, amely baromfi szülőpárok előállításával foglalkozik, már ebben az évben 15 millió naposcsibe kibocsátására képes, de két év múlva már 50 millióra. Az előadó a kiegészítő üzemágak elterjedéséről szólva megemlítette, hogy azok jelentősen emelték a gyengébb gazdaságok gazdálkodási biztonságát, viszont néhol — például Inárcson, a Március 21. Tszben — a nem megfelelő szemlélet miatt pénzügyi nehézségeket okozott, máshol — Gyál, Dózsa és Felsőpakony, Új Élet Tsz — a biztonsági tartalék nagymértékű csökkentéséhez vezetett. A beszámoló a szociális segítségnyújtás növekedéséről jó eredményeket mondhatott el: az öregek járadékát növelték, a családi pótlékot, a szülési segélyt kiegészítik, segítséget nyújtanak a családi házak építésénél, megművelik az idős téesztagok földjét és egyre több szociális létesítményt hoznak létre a közös gazdaságok. Ihászi József ezután az iparral foglalkozva a Telefongyár Bugyi , községibeli üzeméről beszélt, majd megemlítette, hogy jobban kellene törődni a járás iparosításával, mert helyben célszerűbben foglalkoztathatnák a munkaerőt. A járási szolgáltatóiparról szólva az előadó elmondta, hogy a ktsz-ek munkahelyei elavultak. A lakosság igényeit nem elégíthetik ki. Több községben jó, máshol rossz a szolgáltatás, rendkívül jobban kell érvényesíteni a magánkisipart támogató iparpolitikai elveket. A kereskedelmi hálózat viszont javult, jobb a lakosság áruellátása. 28 új ÁFÉSZ-egység épült a járásban. Ezután a beszámoló a tanácsok munkáját értékelte. A tanácsok egyre felkészültebbek. Egyre nagyobb községfejlesztési feladatok hárulnak rájuk, az ötéves tervben például 105 milliót fordítottak fejlesztésre. 39 tanterem, 400 óvodai hely, több egészségügyi intézmény bővítése, 40 kilométeres vízhálózat, 51 kilométer hosszú villanyhálózat, 61 ezer négyzetméter szilárd burkolatú járda épült. A beszámoló második része a pártélet helyzetét és fejlődését elemezte. A járásban nőtt a párttagság száma, a pártépítés azonban nem mindenhol megfelelő, különösen nem a szövetkezeteknél. Szó került az alapszervezetek életéről, a járási pártbizottság munkájáról és a kollektív vezetésről. A vezetésben mutatkoznak torzulások: a titkár dönt a testület helyett, elmulasztják a bírálatot, az önbírálattal kevesen élnek. Viszont a tömegszervezetek pártirányítása kitűnően érvényesült A pártszervezetek ideológiai, politikai munkájáról szólva Ihászi elvtárs elmondta, hogy a következő fontos kérdésekkel kellet megküzdeniük: az erőteljesebben jelentkező önzés, a kispolgáriság és az egyenlősdi elleni küzdelem. A gazdasági-politikai agitáció során főleg az árak emelkedése, az áruellátás, a jövedelmek differenciálódása jelentette a legfőbb kérdéscsoportokat. Végül az előadó a párt-, a tömegszervezeti oktatás és káderképzés feladatairól beszélt. A vitában tizennyolcan vettek részt. Elfogadták a pártbizottság beszámolóját. A hozzászólásokra jellemző volt, hogy átfogóan és mégis konkrétan értékelték a felszólalók saját területük politikai, gazdasági munkáját. Főleg a jövedelempolitikával, a termelékenységgel, a munkafegyelemmel foglalkoztak. Sokan a közigazgatás munkáját, a kereskedelem és a szolgáltatások helyzetét értékelték. Többen szóltak a szocialista demokrácia érvényesüléséről, vagy éppen háttérbe szorulásáról. Követelték az ügyeskedők, harácsolók megbélyegzését. Szó esett a tsz-ek, szakszövetkezetek pártszervezeteinek megerősödéséről. Ezután megválasztották 45 tagú pártbizottságot, a végrehajtó bizottságot. A járási pártbizottság első titkára ismét Ihászi József elvtárs lett. Titkárnak Plutzer Miklós elvtársat választották. (berkovits) MONOR A főváros vonzáskörében Érdekes, ellentmondásos és bonyolult kérdésekkel, gondokkal telített helyzetképet kaptak a monori járás 17 községének 88 pártalapszervezetéből összegyűlt küldöttek, abból a tartalmas, az élet minden fontos területét felölelő beszámolóból, amelyek a járási pártbizottság nevében, az első titkár, Guba Pál elvtárs terjesztett elő. Az alapvető ellenmondás az elmúlt négyéves időszakban is meghatározó volt: a járás úgyszólván egész területe a kétmilliós főváros agglomerációs övezetéhez tartozik, dolgozó lakosságának nagy többsége, naponta utazik be munkahelyére, Budapestre. S bár a járás termelését tekintve nem ipari, hanem mezőgazdasági jellegű, a bejárók közül 38 ezren a fővárosi üzemekben dolgoznak. Ahogyan a beszámoló megállapítja: mindannyian a modern technikával vannak kapcsolatban, s ugyanakkor szabad idejük többségét otthon töltik el, ahol bizony nem mindenben tudják kielégíteni kulturális, szórakozási és egyéb igényüket. Természetesen az is, hogy az ő megnyilvánulásaik, véleményük nagyban befolyásolja — jó vagy rossz irányban — a községek lakosságának hangulatát. Az állandó bevándorlások nyomán kialakult sűrű népességű települések, mint Vecsés, Üllő, Maglód, Gyömrő és maga a járási székhely, Honor is, a kommunális ellátottság terén a fővárosi színvonalhoz szeretnének igazodni. Ám az elmaradottság és az 3 NAGYKÁTA Sikeres ipartelepítés A küldöttértekezletet a járási művelődési központban tartották. A tanácskozáson részt vett dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsága titkára, dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára is. A megnyitó után Antalfia Jenő, a Nagykátai Járási Pártbizottság első titkára részletes áttekintést adott az eltelt négy év munkásságáról. Arról szólt — a többi között —, hogy ez idő alatt a legalapvetőbb változás a járás társadalmi szerkezetében ment végbe. Míg 1966-ban még kimondottan a mezőgazdaság volt túlsúlyban, ma már a járás mezőgazdasági-ipari jellegűvé vált. Az ipartelepítés gyorsította a termelőerőik fejlődését, ami aztán szinte láncreakcióként hatott a szociális, kommunális és egészségügyi előrehaladásra. Kiemelte, hogy a pártmunka módszereivel továbbra is segíteniük kell a mezőgazdaság iparszerűvé válását, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek széles körű alkalmazását. A járás területén 111 ezer holdon folyik mezőgazdasági termelés, ebből a 17 termelőszövetkezeté 72 400 hold, amelyen 9987 család 10 475 taggal gazdálkodik. A háztáji gazdaságoké a termőterület 13,6 százaléka. A tagok száma csökkent, a nyugdíjasok és járadékosok száma emelkedett. különböző, anyagi érdekeltséget növelő intézkedések hatására 1965-höz képest évente és átlagosan 500 forinttal nőtt a közösből származó jövedelem. Erősödött a munkafegyelem, nagyjából egyenletessé vált a termelés, a termékfeldolgozás és az értékesítés. A gazdaságokban mind több gépet használnak, s emelkedett a kenyérgabona termelése. Az állattenyésztés fellendítésére több szálas takarmányt, ezen belül pillangóst vetettek. A növénytermelés még nagyobb állatállomány tartását, több állati termék előállítását tette volna lehetővé. A termelőszövetkezeteknek — annak ellenére, hogy 28 százalékkal több lett a férőhely — még jelentős anyagi forrásokra lenne szükségük az új istállók építéséhez. A közös gazdaságok fejlesztési alapja sajnos, felaprózódik, miután valamennyi termelési ágazatot ebből kell ellátniuk. Gondot okoz még, hogy a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége inkább rövid távú tervekkel törődik, ami a későbbi eredményes gazdálkodást nehezíti. A járási pártbizottság ösztönzésére erőteljesen fejlődtek a kiegészítő üzemágak, amelyeket főleg a szolgáltatások bővítésére és a termékfeldolgozásra hoztak létre. E réven javult a belső foglalkoztatottság is. A tsz-tagok életszínvonala megközelíti a bérből és fizetésből város falu élőkét, azonban a közötti különbséget az életkörülményekben még nem sikerült eltüntetni. Szociális ellátási problémákban van már haladás, de egyes termelőszövetkezetek vezetősége nehezen érti meg, milyen nagy jelentőségű az idős tagok patronálása. A járási első titkár ezután a tsz területi szövetségről, a megszűnt gépállomások helyén létesült ipari üzemekről és az állami gazdaságok összevonásáról beszélt, majd rátért az iparfejlesztésre és a foglalkoztatottság alakulására. Elmondta, hogy 1967 lényegében nem volt ipar előtt a járásban. Emiatt csökkent a lélekszám, egészségtelenül megnőtt a bejárás Budapestre, meghaladta a 16 ezer főt. Nem volt helyi szakmunkásképzés, különösen a nők és a csökkent munkaképességűek nem találtak munkaalkalomra. Csupán másfél ezernyi embernek tudtak ipari munkát, főleg bedolgozást biztosítani. Az ipartelepítést Nagykáta, Tápiószele és Tápiószecső körzetében összpontosították. A beszámolási időszakban — közmegelégedésre — több új üzem kezdte meg működését a járásban. Tovább fejlesztették a bedolgozóhálózatot, erősödtek a tsz-kiegészítő üzemek. Összesen négyezer új munkahely létesült. Kedvező változás, hogy így gyengült a főváros szívóhatása, ezerül.;z:>-