Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
1*70. OKTÓBER 27., KEDD TM<&Círlap A X. KONGRESSZUS IRÁNYELVEIRŐL Reális magabiztosság Az irányelvek hangvétele optimista, magabiztosan derűlátó. A tézisek reális magabiztossággal szólnak életünkről, reális magabiztossággal dicsérnek és marasztalnak el. Ugyanezt a racionalizmust várja a párt mindazoktól, akik a társadalom nagy kérdéseiről gondolkoznak és hozzászólnak közös, nagy dolgainkhoz. A tézisek realitását tárja fel a szociálpolitikai előadó, a népművelő, a tsz-elnök és a tsz-tag. A szociálpolitikai előadó „A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét. A munkaképtelen öregek és gyermekek eltartásáról az állam a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan vállaljon többet magára.” — Milyen a szociálpolitikai munka Százhalombattán? — kérdeztük Kakucsi Istvánnétól, a Százhalombattai Városi Tanács szociálpolitikai előadójától. — Adott költségvetési összegből, 57 ezer forintból gazdálkodunk. Tíz idős, munkaképtelen embert rendszeresen segélyezünk havi 250—425 forinttal. Négy tsz-nyugdíjas járadékát havonta 85—126 forinttal emeljük. Egy tbc-s betegnek 400 forintos rendkívüli segélyt adtunk. Egy börtönből szabadult férfi munkába állásához 200 forintos segítséget nyújtottunk, amelyet visszafizet a tanácsnak. Évente egyszer az idős, munkaképtelen embereknek tüzelővásárlási, ruházkodási segélyt adunk, idén hatan kapnak 300—300 forintot. — Kevés forintot oszthatunk szét, a segélyeknek nagyobb az erkölcsi, mint az anyagi hatása. Javasoljuk, hogy a szociálpolitikai célokra fordítható keretet emeljék. Hogyan biztosítsák a nagyobb összeget? Nem tudom, ezt országos szinten kell megoldani. A népművelő „A közművelődés fejlődése, eredményei ellenére, elmarad a növekvő társadalmi követelményektől. A közművelődés fejlődése az egyéniség kibontakozásának, a szocialista demokrácia erősödésének, a termelési kultúra emelkedésének elengedhetetlen eszköze.” — Milyen gondokkal küzd a százhalombattai népművelés? — kérdeztük Orbán Sándortól, a városi tanács művelődésügyi csoportvezetőjétől. — Megérdemli Százhalombatta lakossága, hogy többet törődjünk velük: nagy a városban a kulturális éhség. Dolgozik már a honismereti — várostörténeti klub, presszóklubot adunk át... Az új városban nincs kulturális centrum, nincs művelődési ház, könyvtár. A DKV és a DHV területén két kulturális intézmény működik, a vállalatok ezeket támogatják forintjaikkal. A mérnökök, a technikusok, a szakmunkások azonban a városban szeretnék kielégíteni kulturális igényeiket. tanács 42 ezer forintból terjeszti a kultúrát, a két vállalat összesen hatszázezer forintot biztosít e célra. Az új művelődési központ megépítéséig a népművelésben csak úgy lehetne előbbre lépni, ha a két művelődési ház és a tanács egységre lépne, együtt terveznének, dolgoznának, gazdálkodnának a forintokkal. A tsz-elnök „A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bátrabban a hatáskörükkel, megnövekedett tartsanak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg távlatokban gondolkodni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozottsággal, képezzék magukat”. — Hogyan vezet ma egy tszelnök? — kérdeztük Szín Bélától, a zsámbéki Új Élet Termelőszövetkezet elnökétől. — Szerintem ma a gazdasági munka kerül előtérbe. Legyen erkölcsös a vezető, de értse is a dolgát. Nem tudok olyan tszvezetőt elképzelni, aki nem ért például a számvitelhez: nem tudja, hogy mit ír alá. Nálam a politikai — gazdasági munka aránya kb. 60—40 a politikai munka javára. Persze ez a megkülönböztetés nem is pontos: a gazdasági eredmény politikai sikert szül, a politikai munka pedig visszu hat a gazdálkodás minőségére. — A termelőszövetkezetek vezetőire hirtelen szakadt nagy önállóság, még a képzett a szakembereknek is szokatlan volt. A tsz-vezetők hatáskörét nem kell csökkenteni, de a gazdasági koncepciók kialakításában jobban segítsék őket. A nagyobb hatáskörhöz több információ kell, nem „körülbelül” tájékoztatás. Minden vezetőre kötelező a szakmai továbbképzés, mert ma már nem időtálló az alapképzettség. Jó felkészültség nélkül a vezető közepes gazdaságot sem kialakítani, sem megtartani nem tud. Ne erőltessük az alapképzettségű emberek fejlesztését, erre már nincs időnk, szakembereket, fiatalokat a vezetésbe. ság . A nemzetközi tájékozottrendkívül fontos. Meg tudjuk állapítani, hogy drágán vagy olcsón termelünk-e, informálódunk a piacról. Kül földi szakemberek érkeznek a gazdaságba, a magyar mezőgazdaság tekintélyét járatja le az a vezető, aki tájékozatlan. A tsz-tag — „A IX. kongresszus határozatának megfelelően a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött.” Beszélgetés Csatári Jánossal, a zsámbéki Új Élet Termelőszövetkezet állattenyésztőjével: — Mekkora volt a múlt évi jövedelme ? — 42 ezer forint, ebből 38 ezer forintot pénzben, négyezret természetben kaptam. — Mennyit hoz a háztáji? — Otthon két fejőstehenem, hét sertésem, harminc tyúkom, negyven kacsám, tizenhét pulykám van. Az egy hold háztájiban 45 mázsa kukorica terem. A kukoricát az állatokkal megetetem. — Mi terem a kertben? — Zöldség, sárgarépa, krumpli... — Nem is kell sokat a boltban vásárolni? — De igen, kiflit, vajat, kávét, cukrot, mosószert... — Elégedett a keresete — Igen. Az elmúlt négy évben, évente kb. 4 ezer forinttal nőtt a jövedelmem vel? Fóti Péter Napirenden a termelékenység A rejtett veszteség A termelékenység helyzetéről, s növelésének lehetőségeiről szóló cikksorozatunkban eddig — a bevezető, átfogó áttekintésen túl — három olyan témakört vizsgáltunk meg, amelyek közvetett módon nagy befolyást gyakorolnak a termelő tevékenység hatásfokára. A szakképzést, a munkaerő-forgalmat, valamint a kutatást és fejlesztést elemeztük. Most és további cikkeinkben azokat a tényezőket vizsgáljuk, amelyek közvetlenül befolyásolják a termelékenységet. Magyarországon a nemzetközi átlagot jóval meghaladja az úgynevezett kisegítő tevékenységet végzők aránya. minisztériumi iparban foglalkoztatottak 42 százaléka tartozik ide. Közülük a két leglényegesebb csoport a javítástkarbantartást, illetve az anyagmozgatást, szállítást, raktározást végzőké. Előbbiek az összes foglalkoztatottak 13,7, míg utóbbiak 15,2 százalékát teszik ki. Kedvezőtlen arányok Hatvan megvizsgált iparterület közül 31-ben az alaptevékenységet végzők aránya hatvan százalék alatt marad. Érthető és indokolt, hogy olyan ágazatban, mint a bányászat, a kohászat, alacsony az alaptevékenységen foglalkoztatottak aránya — 34, illetve 41,4 százalék !—, de figyelemre méltó, s egyben a korszerűtlenség jelzője is, hogy az építőanyagiparban 41,1, az éllemiszeriparban 47,9, s a vegyiparban 49,4 százalék ugyanez az arány! Csupán a jelzés erejéig: az építőanyagiparban a teljes munkáslétszám 33,7 százaléka végez szállítást, anyagmozgatást, a tégla- és cserépiparban pedig száz munkás közül 56 teszi ugyanezt! Még kedvezőtlenebbé válik a kép , s még erőteljesebben aláhúzza az egy foglalkoztatottra jutó termelés növelésének nehézkességét — ha hozzátesszük: az anyagmozgatáson, szállításon, raktározáson foglalkoztatottaknak mindössze harminc százaléka végezte munkáját gépek, berendezések segítségével. A többieknek erő, a lapát, maradt az izoma kézikocsi... Igaz, egy országos felmérés szerint a minisztériumi ipar teljes munkáslétszámának is csupán 39 százaléka dolgozott gépek, berendezések mellett... de a fentebb említett harminc százalékos arány is csak úgy kerekedik ki, hogy néhány ágazatban — például a bányászatban és a villamoseregiaiparban — magasfokúan gépesített az anyagmozgatás. (Százhalombattán, a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál például teljes egészében.) Kézzel, szakképzetlenül Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálat alapján állapította meg, hogy naponta, teljes műszakban mintegy egymillió ember foglalkozik a népgazdaságban szállítással, anyagmozgatással és raktározással. A vizsgálat szerint 1964 és 1968 között csökkent ugyan az anyagmozgatást, szállítást végzők aránya — elsősorban a kohászatban, a gépiparban, a fafeldolgozó iparban —, de például az öntödékben, a gépipari vállalatoknál és az építőanyagiparban az anyagmozgatók 60—64 százaléka kézzel végzi munkáját, s egyetlen eszközük — nem is ritkán modern, nagy teljesítményű gépsorok kiszolgálására! — egy kézikocsi vagy targonca volt... Bűvös körnek tűnik mindez, hiszen a nagy létszámmal és korszerűtlenül lebonyolított szállítás, anyagmozgatás erőteljesen és kedvezőtlenül befolyásolja a termelékenységet, s ugyanakkor konzerválja is ezt az állapotot, hiszen a nem gépeken, berendezéseken dolgozók iránti igényt az az egyetlen adat is jól illusztrálja, hogy 24,2 százalékuk semmiféle szakképzettséget vagy betanítást nem követelő munkát végez. A rossz, lassú, szervezetlen, akadozó, alacsony színvonalú anyagmozgatás döntő akadálya a műveleti idők csökkentésének, a termelőberendezések jobb kihasználásának, tehát növeli a forgóeszközigényt, az önköltséget, s a termelékenység alacsony szintjének újratermelődéséhez vezet. A legnagyobb pocsékolás ugyanis — bár ma ez tűnik a legolcsóbbnak — az élőmunka rossz, célszerűtlen fölhasználása. Márpedig ez történik. A kényszerítő erő Elapad az utánpótlás: az anyagmozgatásnál,nál és raktározásnál szállításfoglalkoztatottaknak 61 százaléka kimondottan nehéz fizikai munkát végez, s erre mind kevesebb a vállalkozó. Ez az a kényszerítő erő, amely napjainkban egyre erőteljesebben bírja rá a vállalatokat, hogy foglalkozni kezdjenek az anyagmozgatás, raktározás, szállítás korszerűsítésével. Az említett tevékenységi körök költségkihatásai ugyanis — bármennyire furcsán hangzik — a vállalatok nagy többségénél megállapíthatatlanok. (Főként a belső anyagmozgatásé, szállításé.) Mivel ez a helyzet, könnyen kimondják: ráérünk e tevékenységek gépesítésével. A csuklós konveyorsorok — Ikladon, az Ipari Műszergyárban, a Mechanikai Művekben Törökbálinton működik ilyen, dehát ez édeskevés a megye iparának egészét tekintve —, a Dexion—Salgó ványok terjedése raktári állmár jelez valamit a fejlesztés gyorsulásából, de tény, hogy míg világszerte az anyagmozgató gépek és berendezések gyártása rohamosan növekszik, mint az ipar egészének termelése — 1960 és 1967 között például Angliában előbbinél 6,5, utóbbinál 3,1 százalék volt az évi átlag, Franciaországban 10,2, illetve 4,9 százalék —, addig hazánkban nem beszélhetünk számottevő gyártásról, gyártókapacitás létrehozásáról, s a nemzetközi kooperáció e területe is szegényes. A vállalatok — több év átlagában — összes fejlesztési kiadásaiknak csupán háromöt százalékát fordították anyagmozgatás, a szállítás, az raktározás korszerűsítésére. A a termelékenység gyorsabb növelése bő erőforrást lelhet tehát akkor, ha a fejlesztési ráfordítások emelkednek, mert az eredmények is velük arányosak lesznek. Mészáros Ottó 3 PÁRTÉRTEKEZLET CEGLÉDI JÁRÁS Fejlődő gazdaságok, növekvő hozamok Vasárnap — a járási és a városi tanácskozások záróakkordjaként — Cegléden, a városi tanács feldíszített nagytermében ült össze a ceglédi járás kommunista küldötteinek pártértekezlete. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője — az elmúlt négy esztendő munkájáról, eredményeiről, gondjairól, az előzetesen már tanulmányozásra kiadott írásos beszámolóhoz Varga Ferenc, a járási pártbizottság első titkára mondott kiegészítőt. Mint a szöveges jelentésből és a szóbeli referátumból is kitűnt, 1966 óta ebben a járásban is jelentékeny sikereket hozott a szocialista építőmunka, a párttagok és pártonkívüliek cselekvő összefogása. Cegléd és Abony környéke a megye legjellegzetesebb mezőgazdasági vidékei közé tartozik. A járásban a keresőképes lakosság ötven százaléka dolgozik a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, s ugyanakkor az összlakosság csaknem egyharmada él még tanyán. Ezek a körülmények határozzák és határozzák meg elsősorban a pártszervezetek legfontosabb feladatait. Megállapíthatta a pártértekezlet, hogy a járás mezőgazdasági nagyüzemei egyre eredményesebben, hatékonyabban gazdálkodnak. Az elmúlt négy év alatt már a saját bevételeikből fedezték a termeléshez szükséges kiadásaikat. A vetkezetek gyenge termelésrea saját bevételi forrásokat az állami támogatással egészítették ki. A III. ötéves tervben a járás mezőgazdasági termelésének növekedése elérte a 15 százalékot. Tavaly már 612 millióra emelkedett a termelési érték — ebből az összegből 145 millió forintot tett ki a kiegészítő ipari tevékenység. A mezőgazdasági termelés valamennyi főágazatban növekedett — az állattenyésztésben mérsékeltebben, a kiegészítő üzemágakban gyorsabb tempóban. Sok nehézséget okoz ma még a járásnak a mostoha természeti adottságokkal birkózó Csemő, Nyársapát és Kocsér környéke. Nem lehetnek elégedettek a járás vezetői az Abony és Kőröstetétlen határában gazdálkodó termelőszövetkezetek fejlődési ütemével sem. Ezekben a körzetekben még nem használják ki eléggé a jó minőségű talajt, a kedvezőbb termelési adottságokat. Az elmúlt években nagyobb lehetőség nyílt a járásban a mezőgazdasági termelés szakosítására és koncentrálására. Ma már a közös gazdaságok egyre inkább az adottságaiknak megfelelő termelésszerkezetet alakítják ki, arra törekszenek, hogy a növénytermelésben a teljes gépesítés következzék be, míg az állattenyésztésben az iparszerű szakosított telepek kialakítását szorgalmazzák. A mezőgazdaság munkásainak és vezetőinek erőfeszítéseit egy sor termelési eredmény példázza. A búza termésátlaga másfél mázsával, a kukorica holdankénti hozama közel négy mázsával növekedett az elmúlt négy év alatt. S bár a zöldségtermesztés területe lényegében nem változott, az új termelési módszerekkel több árut tudnak előállítani. Különösen figyelemre méltó növekedése a primőrtermesztés A Cegléd környéki szőlőkben elég sok gondot okozott az utóbbi években a régi kisüzemi ültetvények elöregedése. Hogy ezt ellensúlyozzák, 261 hold szőlőt és 208 hold gyümölcsöst telepítettek. A járás mezőgazdasági üzemei megkülönböztetett gondot fordítottak a szarvasmarhatenyésztésre is. Ennél a fontos állatfajnál 37,7 százalékkal gyarapodott az állomány. A leggyorsabban viszont a baromfitenyésztés fejlődött, amely jelentékeny árbevételhez juttatja az ágazattal foglalkozó termelőszövetkezeteket. A tervidőszak kezdetén a közös gazdaságok 280 millió forint értékű beruházással számoltak. Ezzel szemben eddig 612 millió forintot fordítottak építkezésre, gépek vásárlására, a termelési technika fejlesztésére. Befejezés előtt áll egy 200 vagonos hűtőtároló, s a már elkészült három szakosított tehenészeti telep mellett hozzákezdtek tíz újabb építéséhez. Abonyban a három termelőszövetkezet egy korszerű, szakosított sertéstelep felépítéséhez társult A beszámoló részletesen kitért a járás összterületének 22 százalékán, kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó hat termelőszövetkezet helyzetére is. Többségük eredményesen használta fel az állami támogatást, olyan jövedelmező ágazatokat alakított ki, amelyek elősegítették a bevételek növekedését és a tagság jövedelmének emelését, összességében véve tehát — noha rendkívül sok még a tennivaló — a ceglédi járás mezőgazdaságában a IX. kongresszus célkitűzéseit sikerült teljesíteni. Kitért a beszámoló a járás ipari tevékenységének elemzésére, és foglalkozott az állami élet, valamint a lakosság életkörülményeinek alakulásával. A tanácsok jól teljesítették a reájuk háruló feladatokat, a lakosság egyre nagyobb mértékben vesz részt a közügyek gyakorlásában. A járásban két nagyközséget szerveztek az elmúlt időszakban: Abonyt és Albertirsát, Jászkarajennő és Kőröstetétlen közös tanácsú községgé alakult. S bár a tanácsok, erejükhöz mérten igen sokat tettek a lakosság életkörülményeinek javítása érdekében, még elég sok fehér folt jelzi az ellátatlanságot. A nagyarányú lakásépítkezések ellenére alig változott a száz lakosra jutó lakások száma. Sok még a rossz út, kevés anyagi erő jut a tanyai központok fejlesztésére. Ugyanez elmondható a kereskedelmi hálózatról is. Sok új bolt kapcsolódott be a helyi ellátásba, de az új lakótelepeken és a tanyákon még kevés az üzlet. Részletesen foglalkozott a beszámoló a népművelés, közoktatás, valamint az egészségügyi ellátás helyzetével, és a további fejlesztés lehetőségeivel fel. A vitában 21 küldött szólalt mondta el körzete gondjairól, véleményét a pártmunka tapasztalatairól és szakterülete egyéb kérdéseiről. Sok szó esett ezen a tanácskozáson a falusi asszonyok ma még nehéz helyzetéről, meglehetősen az ifjúság szerepéről, a mezőgazdaság, az ipar és különösen a szolgáltató hálózat fejlesztésével összefüggő tennivalókról. Valamennyi felszólaló hangoztatta: a járás kommunistái, de a pártonkívüliek is helyeslik, egyetértenek a párt eddigi politikájával. A vita lezárása, illetve a válaszadás után az értekezlet megválasztotta a ceglédi járás 43 tagú pártbizottságát és 18 küldöttet a megyei pártértekezletre. Ezt követően az új pártbizottság megtartotta első ülését és megválasztotta tisztségviselőket, a végrehajtó a bizottságot és a szakbizottságokat. A Ceglédi Járási Pártbizottság első titkára ismét Ferenc, titkára pedig Varga Nagy Imre. (súlyán)