Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI ,AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS­ A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM ARA­I FORINT 1970. NOVEMBER 22., VASÁRNAP Köszöntjük a párt X. kongresszusát EGYENES ÚTON v­éget értek az előkészüle­­­­tek, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt X. kong­resszusa holnap megkezdi munkáját. Az előző, a IX. kongresszus óta eltelt négy esztendő: kitérők nélküli, egyenes út. Ahogy egyenes, or­szággyarapító útnak számát a párt egész tevékenysége az 1956-os ellenforradalom leve­rése, a személyi kultusz és a szektás vezetési módszerek felszámolása óta. Egyenes út: szavak és tettek egyezősége, a tényekhez való ragaszkodás, a látványosság kerülése, az élet­­színvonal folyamatos emelése. Az egyenes út a szilárd alapja a dolgozó tömegek bizalmá­nak, az elismerésnek, amely a párt, a kommunisták kenységét kísérte s kíséri.tevé­Bonyolult nemzetközi viszo­nyok, a szocialista építőmunka tökéletesítése közepette ér­tünk el addig, ahol ma va­gyunk; az egyenes út betartá­sa, megszilárdítása nehéz fel­adat volt, s nem könnyű nap­jainkban sem. A kollektív böl­csesség, a közös dolgok közös meghatározása, a lenini nor­mák tiszteletben tartása volt a biztosítéka annak, hogy a párt a mun­káshatalom vezető ere­jeként az egész társadalom ve­zetőjének nemes s felelősség­­teljes tisztét is betölthesse. „A magyar társadalom di­namikusan fejlődik, biztosan halad a szocializmus teljes fel­építésének útján. Tovább erő­södött a munkáshatalom, szi­lárdult rendszerünk gazdasági alapja, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok” — olvas­hatjuk a X. kongresszus irány­elveiben. Valóban, az elmúlt években a fejlődés szembetű­nőbbé lett — ahogy az ellent­mondások is világosabbá vál­tak s ez a legfőbb mutató­ban, a nemzeti jövedelem nö­vekedésében is lemérhető. Amíg az 1950 és 1965 közötti években a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedési üteme 5,7 százalékot tett ki, 1966 és 1970 között 6,8 százalékra emelkedett. A lakosság fo­gyasztása tizenöt éves átlag­ban évente 4,6 százalékot nőtt, 1966—1970 között viszont 5,3 százalékra gyarapodott. nemzeti jövedelem — várha­­­tóan — ebben az esztendőben 75 milliárd forinttal lesz na­gyobb, mint volt a második ötéves terv utolsó évében, 1965-ben. A múlt esztendőben a lakosság összes fogyasztása 181,2 milliárd forintra rúgott, s ez harminc százalékkal több, mint az 1965-ös fogyasztási alap értéke. A számokban kifejezhető fejlődés valamennyiünk életét érintette, de a változás, a haladás nem csupán szá­mokban mérhető. Adatokkal bizonyítható, miként változott a társadalom különböző osz­tályainak, rétegeinek élete, ho­gyan gyarapodtak a minden­napi életet könnyebbé tevő ja­vak, de az adatoknál is fonto­sabb, nagyobb jelentőségű az a tény, hogy nyugodtan élünk, békés építőmunkát folytatha­tunk, hogy az országban tör­vényesség, rend van, s egyre inkább a munka válik az em­berek megítélésének legfőbb mércéjévé. A népesség negy­ven százalékát alkotó munkás­ság, a 894 ezer termelőszövet­kezeti család, a társadalom két alapvető pillére, s osztályszö­vetségük olyanná formálja ha­zánk arculatát, amilyenről elő­deink csak álmodozhattak, de elérhető közelségébe soha nem kerülhettek. E valóban törté­nelemformáló munka elvá­laszthatatlan a párttól, a párt politikájától, a kommunisták áldozatos, ezer akadályt le­gyűrő tevékenységétől. Tegnap és holnap ölelkezik tetteinkben s terveinkben, teg­nap és holnap köti szoros egy­ségbe a párt politikáját. Nem a rögtönzés, a kapkodás, az ígérgetés, hanem a megfontolt haladás, a szavak alapos mér­legelése a legfőbb jellemzője a párt tevékenységének. Ezért, hogy a X. kongresszus joggal megállapíthatja: a IX. kong­resszuson elfogadott politika helyesnek bizonyult, az ott ho­zott határozatok elősegítették az állami élet fejlődését épp­úgy, mint a művészetek gazda­godását, az életszínvonal ki­egyensúlyozott emelését, az ipari, a mezőgazdasági terme­lés növekedését. Egészsége­sebb, jobb arányok kialakítá­sára törekedett s törekszik a párt politikája a gazdasági életben éppúgy, mint a társa­dalom szerkezetében. Ez ál­landó változásokkal jár együtt, de ha a változások ésszerűek, szükségszerűek s eredményt hozóak, akkor nem fogadják azokat idegenkedve, hanem cselekvő részesei lesznek a tö­megek. A IX. kongresszus óta eltelt négy esztendő még hább igazolta e korábban im­már érvényes igazságot. A tár­­s­­adalom erejét ezekben az esztendőkben éppúgy lemér­hettük a mindennapi munká­ban, mint a súlyos elemi csa­pásokkal való küzdelemben, az örömökben való osztozkodás­ban éppúgy, mint a gondok kö­zös vállalásában. N­­em arról van szó, hogy minden a lehető legjobb, s alig akad teendő. Arról van szó, hogy a fejlődés iránya megnyugtató, hogy a cselekvés egésze biztatóan formálja jelent és a holnapot, s mert ez a így van, a gondok, a bajok, a visszásságok is más megvilá­gítást kapnak. Éppen az ered­mények, a társadalom egészé­nek erkölcse vet éles fényt mindarra, ami idegen közgon­dolkozásunktól, szocialista el­veinktől, ami ellen nemcsak föllépni, hanem következete­sen és keményen harcolni kell. Éppen mert a társadalom dön­tő többsége becsületes munká­val gyarapítja a közös és az egyéni életet, tűnik kirívónak az ügyeskedők, a harácsolok, a karrieristák, a tehetségtelenek nem csöpp, de a társadalom egészét nézve maroknyi cso­portja. S éppen mert egyre több emberben él a közös ügyek iránti felelősség, egyre több emberben támad föl az elégedetlenség is, amikor hi­bát, vétket, mulasztást lát, te­hetetlenkedést tapasztal. Ilyen kérdésekben is lemérhető, ha­ladt-e s mennyit az elmúlt négy esztendőben a magyar társadalom. E haladás ösztön­zője, bátorítója, minden jó eszközzel való segítője a párt volt. Nem a párt politikája el­lenére, hanem annak hatására vált pezsgőbbé a közélet, de­­mokratikusabbá az állami munka, nyíltabbá a gazdasági tevékenység, azaz összességé­ben szocialistábbá a társada­lom! g mzerő volt ez a politika! * Vonzerő, hiszen négy év alatt 77 ezer embert hívott a kommunisták soraiba, ennyi­vel gyarapodott a IX. kong­resszus óta a párt taglétszá­ma. Vonzerő, mert a pártba belépetteken túl százezreket állított a kommunisták képvi­selte igazságok mellé, százez­reket győzött meg arról, hogy amit a kommunisták akarnak, az az egész társadalomnak jó. Ma már nem akad józan gon­dolkozású ember az ország­ban, aki azt vitatná: fölépíthe­tő-e a szocialista társadalom. Azt vitatják, s egyre többen, egyre alaposabb fölkészültség­gel s növekvő szenvedélyes­séggel, hogy az építőmunka miként lehetne gyorsabb, tö­kéletesebb, hatékonyabb, mi­ként szolgálhatnák céljaink elérését jobb módszerek, esz­közök. Egészséges, helyes, s nélkülözhetetlen viták ezek. Nem csendre, hanem eleven vitákra tartott és tart igényt a párt, s ezen belül a pártveze­tés. Arra, hogy az emberek megértsék a teendőket, s úgy fogadják el azokat. Ne közöm­bös végrehajtói legyenek a munkában nekik jutó felada­toknak, hanem már felada­tok meghatározásában közre­működjenek, hiszen akkor a cselekvést is a magukénak, személyes ügyüknek érzik. A holnap munkát kezdő kongresszus az ország négy esztendejét helyezi mérlegre, s számunkra büszkeséget adó öröm, hogy e négy esztendő sok-sok eredményében, tetté­ben Pest megye népének, Pest megye kommunistáinak s erőfeszítése is benne van. A megyei pártértekezlet joggal állapíthatta meg, hogy az el­múlt években a párt helyes politikája a megyében is a ha­ladás legfőbb alapja volt, s hogy e politika eredmények sokaságának forrásává vált. S hogy nemcsak a megyei párt­értekezlet vallotta ezt az állás­pontot, hanem a dolgozó töme­gek is ezt tartják, igazolja: a kongresszusi munkaverseny a megye üzemeiben, termelő­­szövetkezeteiben tízezreket ál­lított csatasorba, közöttük olyanokat is, akik eddig távol­maradtak a termelési moz­galmaktól. Tltakozás, s nagy figyelem­­ kíséri majd a kongres­­­szus tanácskozásait, ezt már most megállapíthatjuk, hiszen az előkészületek tükrözték a közvélemény hangulatát. Az őszinte kép, a nyílt szó, a be­csületes számvetés fóruma volt a párt IX. kongresszusa, s minden bizonnyal ez lesz a mostani kongresszus is. Fel­­szabadulásunk huszonötödik évfordulóját köszöntöttük a tavasszal, s e nagy évforduló fényében zajlik le a kongres­­­szusi számvetés és tervkészítés is. Minden feltétel adott ah­hoz, hogy a X. kongresszus eredményes munkát végezzen, hogy továbbra is teljesüljön az, amit a kongresszusi irány­elvekben így fogalmaztak meg: „A párt­­ nem áll meg történelmi útján, szakadatla­nul kutatja a szocializmus fej­lődése során napirendre ke­rülő új feladatok helyes meg­oldását. Tevékenységében, harcában munkásosztályunk, népünk támogatására épít.”

Next