Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

7 Az 53. évforduló (Folytatás az 1. oldalról­) lyesen felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját Az évforduló jegyében már tegnap megkezdődtek az ün­nepségek, és ma is sok he­lyütt köszöntik a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet alakulatok katonáit. A váci városi és járási KISZ-szervezetek tagjai és az egyik szovjet alakulat kom­­szomolistái barátsági esten ta­lálkoztak a Madách Imre Mű­velődési Központban, ahol az ünnepség után a fiatalok közös műsort adtak. A váci járási pártbizottságon a járás és vá­ros párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői és az egyik szovjet alakulat képvi­selői ünnepélyesen aláírták a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság városi-járási szervezeté­nek és az alakulatnak idei tár­sadalmi, kulturális és politikai együttműködéséről szóló szer­ződést. A sokéves hagyomány alapján hasonló együttműkö­dés szerepel a Hazafias Nép­front budai járási szervezeté­nek most készülő programjá­ban is. Az üzemek, községek ünnepi rendezvényeire meghí­vót küldenek az egyik szovjet alakulat képviselőinek, a tisz­teknek és kiváló katonáknak. Ugyancsak vendégei lesznek az alakulat képviselői a szocialis­ta brigádok értekezletének, s a katonák idén is baráti látoga­tást tesznek majd a járás több ipari üzemében és termelőszö­vetkezetében. Választási összeírások (Folytatás az 1. oldalról.) fogadják őket szeretettel, munkájukat segítsék, az ösz­­szeíró lapok gyors és pontos kitöltésével és tájékoztassák őket mindazokban a kérdések­ben, amelyek az összeírás eredményességét szolgálják. Az összeíró biztosok csak a lakossággal együttmű­ködve képesek megoldani feladatukat és elkerülni azt, hogy egyet­len választópolgár se marad­jon ki a névjegyzékből. ,Modemzálódó" Indokína? Béke — izraeli módra Cionisták Brüsszelben A Laoszba be­hatolt dél-vietna­mi zsoldosok az elmúlt napokban súlyos vesztesé­geket szenvedtek és egy hét óta egyetlen kilomé­terrel sem jutot­tak előbbre. A kü­lönleges harci feladatokra ki­képzett 39-es sai­­goni rohamzászló­aljat teljesen fel­morzsolták megfutamodásra és kényszerítették Pater Lao fegyve­­­res erői. Az ame­rikai hírügynök­ségek egyértelmű­en hogy az leszögezik, ameri­kaiak és a dél­vietnami bábjaik laoszi inváziója a népi erők heves ellentámadása mi­att megtorpant s az inváziós prog­ramban „egyhetes lemaradás mutat­kozik’’. A kritikussá vált laoszi helyzet tanulmányozására hét­főn Abrams tábornok, az USA Dél-Vietnamban és Kambod­zsában harcoló fegyveres erői­nek parancsnoka, megbeszé­lést tartott Bunkerrel, az USA saigoni nagykövetével és Thieu-vel, a dél-vietnami báb­rezsim elnökével. A több mint egyórás konzultációról csak annyi szivárgott ki, hogy „Kambodzsáról, káoszról és az egész indokínai program mo­dernizálásáról volt szó”. Közel-Keleten vasárnap végre kormány megszületett az izraeli válasza Egyiptom legújabb indítványaira. Lé­nyege, hogy Tel Aviv tovább­ra sem hajlandó alávetni ma­gát a Biztonsági Tanács 1967- es határozatának. Miközben hétfő­n Meir izraeli miniszter­elnök és Ebran külügyminiszter hozzálátott a miniszteranács­tól kapott felhatalmazás alap­ján az egyiptomi békejavasla­tokra adandó válasz részletes kidolgozásához, a Time Maga­zin hétfői száma, befolyásos izraeli körökre hivatkozva is­merteti a békeszerződésben megvonandó közel-keleti hatá­rok Tel Aviv-i tervét. Eszerint a Sinai-félszigeten az El Aris­tól Sarm-El-Sejkig húzódná­nak vissza az izraeliek, ragasz­kodva ahhoz, hogy csapatokat állomásozhassanak a Tiran­­szoros bejáratát ellenőrző erődben. A Jordán folyó nyu­gati partját csak abban az esetben hajlandók kiüríteni, ha egész Ciszjordániát fegy­­vermen­tesítik és félkatonai izraeli településlán­colatot léte­sítenek a Jordán folyó mentén. A Golan-magaslatokon Izrael hajlandó nyugati irányban valamelyest visszavonulni, de ragaszkodik a hegygerinchez. Jeruzsálem egészét Izrael ma­gának ak­arja megtartani, szent helyeik szabad megközelí­­­téséne­k biztosításával. Izraellel kapcsolatos, helye­sebben a cionistákkal az a tüntetés, mellyel vasárnap New Yorkban meg kívánták zavarni Igor Ojsztrah szovjet hegedűművész hangversenyét. A szovjetellenes és jelszavakat kiabálók cionista ugyan kétszer megszakították a hangversenyt, de a szovjet hegedűművész sikere ennek ellenére óriási volt, a zene­kedvelő közönség kitörő ün­neplésben részesítette Ojsztra­­hot s négy ráadást „tapsolt ki”. E New York-i tüntetés mintegy előjátéka annak a „világkonferenciának”, mely ma nyílik meg Brüsszelben. E konferencia programjából kitűnik, hogy a „szovjet zsi­dók védelmében” a világkon­ferencián felszólalók vala­mennyien az USA és Izrael cionista szervezeteinek dele­gáltjai. Nyilvánvalóan közös amerikai—izraeli akcióról van szó, melynek feladata a nem­zetközi légkör megrontása s az, hogy elvonja a világ köz­véleményének figyelmét az USA indokínai és Izrael kö­zel-keleti agresszív politikájá­ról. A. B. T. Laoszi tájkép — csata közben Oszlopok Budapest és Vác között (Folytatás az 1. oldalról.) Reméljük, hogy ezzel együttjár a személyszállító szerelvények nagyobb pon­tossága is. Tegnap a vác—szobi térség­ben a MÁV sok vezető szak­embere tartott szemlét, s dol­gozott ki haditervet a további munkálatokhoz. Külön öröm, hogy a nehéz talaj okozta pá­lyaépítési időveszteségeket si­került eltüntetni, s e percben nem látszik semmilyen aka­dálya annak, hogy karácsonyi vagy szilveszteri ajándékként megindulhasson a villanyvo­nat-forgalom a budapest—szo­bi vonalon. t. MŰSZAKI PÁLYÁRA KÉSZÜL», Vili. OSZTÁLYOS FIATALOK! Vár benneteket a Villanyszerelőipari Vállalat, amely az 1971/72. tanévre villanyszerelő szakmunkástanulókat vesz fel A budapesti és Budapest környéki fiatalokat Budapesten, a vidékieket pedig Miskolcon, Tatabányán és Dunaújvárosban képezzük ki. Budapesten a vidéki tanulókat - havi 70 Ft térítésért­­ tanulóotthonban helyezzük el. A TANULMÁNYI IDŐ: 3 ÉV Emelt szintű oktatás. A jó előmenetelű ifjú szakmunkások — kétéves esti középiskolai továbbtanulással — érettségi bizonyítványt szerezhetnek. A tanulmányi ösztöndíjon felüli a vállalat a tanulmányi szerződés keretében HAVI 250 FT TÁRSADALMI ÖSZTÖNDÍJAT fizet, amely a tanulmányi eredménytől független. Kiváló tanulmányi előmenetel esetén külön jutalom és soron kívüli szakmunkássá minősítés. A III. éveseket, megfelelő tanulmányi eredmény esetén, az utolsó félévben teljesítménybéres munkában foglalkoztatjuk. Jelentkezés a részletek megbeszélésére és a levélcím: VILLANYSZERELŐIPARI VÁLLALAT Munkaügyi Osztálya Budapest VII., Sip utca 23. szám. MST *r rc ret<JCírIap 1971. FEBRUÁR 33., KEDH Dániába­­ először Péter János, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere a dán kormány meghívására ma hivatalos látogatásra Dániába utazik. A magyar külügyminisz­ter első alkalommal uta­zik Dániába. A látogatás célja, hogy folytassa az 1966-ban Budapesten meg­kezdett eszmecserét, amely — mint az akkor kiadott közös közlemény megálla­pította — előmozdította a két ország közötti kölcsö­nös megértés ügyét. Magyarország és Dánia egyaránt különösen érde­kelt földrészünk tartós bé­kéjének biztosításában, így az európai biztonsági kon­ferencia összehívására irá­nyuló törekvés minden valószínűség szerint egyik fontos témája lesz a ma­gyar és a dán külügymi­niszter eszmecseréjének, de ugyanúgy minden tonnyal szó esik majd Ki­Kelet és Nyugat kapcsola­a­tairól, az ENSZ békefenn­tartó szerepéről, a közel­­keleti kérdésről, s az indo­kínai térségben fokozódó agresszióról. A magyar—dán kapcso­latok a régmúltba nyúlnak vissza: a két ország között már 1887-ben jött létre az első kereskedelmi szerző­dés, amelyet 1946-ban, a felszabadulás után újítot­tunk meg. A tőkés országok közül Dániával kötöttük meg 1963-ban az egyik első hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezményt is. Az 1970. január 1-vel életbe lépett újabb — öt évre szóló — kereskedelmi egyezmény, valamint ipari, a gazdasági és műszaki együttműködés­ről szóló megállapodás már előirányozta a két ország közötti kooperációt, a do­kumentumcseréket, mint a szakemberek való­köl­csönös látogatását. Közvet­len és hasznos kapcsolatok alakultak ki a mezőgazda­­sági tudományos kutatá­sok terén, a gödöllői és a dán királyi mezőgazdasági főiskola, illetve a keszthelyi agrártudományi főiskola között. A két ország közötti ke­reskedelmi forgalom növe­kedését érzékelteti, hogy 1965-ben a Dániába irá­nyuló magyar export 80,4 millió, az import pedig 80,5 millió devizaforintot tett ki. 1970-ben ez a szám 141 millió, illetve 137,3 millió devizaforintra emelkedett. A magyar külkereskedelem elsősorban hengerelt árut, acélt, gyógyszer alumínium-kábelt, alapanyagokat, különféle textíliákat, bőr­­díszműárut, zöldség- és gyümölcsféléket szállít Dá­niának. Az import legfon­tosabb tételei: halliszt, hal­konzerv, gyógyszeripari ter­mékek, különböző papírfé­leségek, gépek és berende­zések, műszerek és híradás­­technikai felszerelések. A Magyar Népköztársa­ság és Dánia között kiala­kult jó viszony eredménye­ként diplomáciai kapcsola­tainkat 1964-ben nagykö­vetségi rangra emeltük, s egy évvel később vagyon­jogi megállapodás jött lét­re a két ország között. Kulturális kapcsolataink az utóbbi években meg­élénkültek. Koppenhága, il­letve Budapest kölcsönösen nagy sikerrel mutatkozott be a magyar és a dán fő­városban megrendezett nagyszabású kiállításon. A magyar művészek egyre gyakrabban vendégszere­pelnek Dániában és a ha­zai filmszínházainkban rendszeresen láthatjuk legkiválóbb dán filmalko­­­tásokat. A magyar és a dán rádió és televízió között is jó együttműködés alakult ki. A kulturális kapcsola­tok fejlődésének újabb fon­tos állomása lesz az együtt­működésről szóló államkö­zi egyezmény, amelyet Pé­ter János külügyminiszter ír alá dániai látogatása al­kalmából. Francia utazás kezdőknek és haladóknak (1.) Merre itthon és otthon? „Magyarok, ugye?” — szólít meg bennünket a Montmartre legnevezete­sebb pontján, a Plance du Tertren egy sovány, hosszú hajú, szakállas, sápadt és ráncos arcú festő. Ez a tér a festők tanyája; pici, körös-körül alacsony, ódon házak, mintha egy romantikus kosztümös film díszletei lennének. „Igen, honnan tudta?” „Ránézésre. Nem akarnak egy jó képet, ja, persze maguknak drága, 30 frank egy portré.” Megszemléljük alkotásait, s ezek után, ha három frank lenne, se állnánk kö­télnek. „Ebből él?”, és nem akarjuk elhinni, mert ezek a rajzok olyan szá­­nalomraméltóan primitívek, mint hímzett konyhai­ falvédők. „Hát miből, a télen kevesebb az amerikai és nyugat­német turista, de csak itt Párizsban, most megyek fel az Alpokba, ott síel­nek.” Fázósan összehúzódik vedlett ka­bátjában, arca kifejezéstelen és ápolat­lan. „Az MTK-ban fociztam, még együtt a Szimcsákékkal, nevem W., nem tudom emlékszik-e. 56-ban kijöttem, először még fociztam, aztán egyszer feljöttem ide, megláttam, hogy mit művelnek itt a rajzolók, és azt mondtam magam­ban, hülye legyek, ha én ezt nem tu­dom megcsinálni.” Hát igen, nem lett hülye... A legtöbb párizsi magyar közvetlenül a háború után érkezett­­, otthon fog­­technikus volt, kijött, több mint 10 évig padlásszobában lakott, beállított az egyik sarokba egy petróleumfőzőt, később gáztűzhelyet és főzött szorgalmasan és olcsón. Sorsjegyen nyert, akkor lakást vett a Boulevard Strasbourgon, egy ré­gi, falépcsős házban; az a negyed az egyik legolcsóbb, sok algériai is lakik arrafelé. S. délelőttönként egy fogor­vosnál dolgozik, délután otthon fogadja a pácienseit és ilyenkor csak magyar szót hallani. Páciensei ugyanis magya­rok. Tudniillik. S. fél, mivel nincs ipar­­engedélye és a kontárkodást szigorúan büntetik. A magyaroktól nem kell fél­nie, mert ő egy 2000 frankos munkát 400-ért is elvállal. S-nél esténként hár­man nézik a tévét: G., aki itthon tör­ténelmet tanított, most adminisztrátor, s nincs annyi pénze, hogy lakbért tud­jon fizetni, ezért S-nél lakik ingyen, mert S. jószívű és kedves; itt nézi a tévét M. is, aki otthon műbútorasztalos volt, most vasalósegéd és padlásszobá­ban lakik, no és a házigazda. S., akinek már volt egy francia felesége, aki elvált tőle, mert S. állandóan magyar társa­ságba hu­rcolászta, s ezt az asszony meg­­unta. S. ismét udvarol, egy kedves fran­cia elvált asszonynak, aki egyelőre még tűri, hogy társaságban némaságra kár­hoztatott, mert nem ért magyarul. Te­hát vagy megtanul, vagy... Ha az em­ber S-sel halad a párizsi utcákon, azt hiszi, hogy Párizs is magyar város: sű­rűn köszön szervuszokkal és jó napotok­kal, meg is áll tárgyalni, időnként fel­ugrik egy-egy házba a legváratlanabb pillanatokban magyar barátaihoz. Na­ponta egy félórát tölt, mindig ugyan­abban az időpontban, egy kis olcsó kávézóban, ahol már a pincérnő is ért néhány szót magyarul. Kénytelen. S. legjobb barátja A., aki még 16 éves korában került ki egy gyerek­­csoporttal, miután szülei meghaltak. A. már 20 éves korában megnősült , el­szegényedett francia generális lányát vette el — áhítozott a családra, ott­honra. Építésztechnikus lett, kiejtésén semmilyen idegenszerűség nem hallat­szik és beszél még négy nyelven. Né­hány éve azonban A. tinédzserré ved­lett, pedig már 41 éves, most éli „gyer­mekkorát”. A korai magány és család­­alapítás miatt úgy érezte, hogy elmu­lasztott „élni”. Hát most bepótolja: ott­hon külön szobát rendezett be magá­nak, vastag, puha szőnyegekkel és pár­nákkal a földön, itt ücsörög, a bútorok huzata és a falak pasztellszínűek, mez­telen fotók, sexv-magazinok hevernek mindenhol, bömböl a magnó. Szobájába nem léphetnek családtagjai, pedig in­kább 21 éves lányának, 16 éves és ele­mista fiának való lenne ez a környezet. Esténként eltűnik. Fiat sportkocsiján járja az éjszakai Párizst, nőket cipel fel barátja, S. lakására, későn kel reggel, ezért aztán otthagyta építészeti állá­sát és felcsapott parókaügynöknek, mert így akkor kelhet, amikor akar. Úgy él Párizsban, mint egy turista. Ja, és parókát visel, mert teljesen kopasz és 33 évesnek mondja magát Különben tájékozott és művelt, legszívesebben nyelvészettel foglalkozik, váltig állítja, hogy a magyar rokon a baszk nyelvvel — igen, ezt már komoly nyelvészek is állították. Utazgat is, nemrégiben két évre Brazíliában ragadt de családját azért támogatta. Sz. másképpen akar másnak mutat­kozni, mint ami. Azt mondja, hogy X. főszerkesztő Budapesten neki sógora, másnap meg azt, hogy ugyanez a fő­­szerkesztő az unokaöccse. Ismerősei csak nevetnek és árulkodnak róla, hogy a múltkor egy magyar mérnöknek azt mesélte, hogy ő is járt a Műegyetemre, magyar focistáknak meg azt, hogy va­lamikor a Fradiban játszott Szegény még azt is elsuttogta bizalmasan, hogy tulajdonképpen újságíró volt Neves művészeket, sportolókat — természete­sen mind magyarokat — említ, akikkel jó barátságban és levelezésben van. Mint mondja, most modellező. Értetle­nül nézek. Hamiskásan mosolyog és talányosan elgondolkozik. Elérte célját: törhetem a fejem, hogy vajon mivel is foglalkozik , esetleg repülőgépeket tervez? Sz. különben esőkabátokat „modellez”, vagyis szab. itthon villany­­szerelő volt Műhelye van, néhány al­kalmazottal, akik nehezen értik Sz. francia mondatait Ha kocsival járkál, általában eltéved Párizsban. Elegáns feleségét ez felettébb bosszantja, mert felesége párizsibb a párizsinál — kü­lönben magyar. Viszont kávét nem haj­landó inni máshol, csak a Champs- Élysées-n. Sz. viszont pestibbnek akar látszani a pestinél: ő mindent jobban tud, hogy mi van nálunk, felvilágosít és tájékoztat K-t úgy ismertük meg, hogy pénzt jött kölcsönkérni Sz-től. Aztán elkísért bennünket a nagy bulváron és rámuta­tott egy cégtáblára a villódzó reklámok rengetegében: N. patikája — olvashat­tuk. „Látja, mindenhol magyarok. Én is megtalálható vagyok a világ minden táján. Tudja, utazgatok, csak úgy. Ma­guknál is voltam, de többet nem me­gyek, tudja azelőtt voltak azok a jó klubok, meg kávéházak, ahol kártyázni lehetett.” Berkovits György KÖVETKEZIK: A FOGYASZTÓ ZSENIK VILÁGA

Next